Rész
1 1| cipót nem tudtak sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott
2 1| eltelni, mikor legelőször ott járt. Meg is kérdezte a
3 1| világ van Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen
4 2| nagy diófa-asztal. Jutott ott hely mindenkinek, Jánosnak
5 2| királyra.~De senki se tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl
6 3| bele mérgesen Tóbiás.~- Hát ott kell megnézni, ahol van -
7 3| nevem, ha nem látom a fakót! Ott legel ni, az érparton, a
8 4| juhászok közé. Fogadom, ott ember lesz belõled.~Letelik
9 4| királyom, se iskola nincs ott, se könyv - fanyalodott
10 4| tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy mákszemet se.~
11 5| fõurak. Vitéz János volt ott a házigazda, akibõl Mátyás
12 5| gyönyörû történeti képekkel. Ott volt a honfoglaló Árpád,
13 5| csak fölpattant az ajtó. Ott állt a küszöbön a festõ,
14 5| címerterembe, megnézni, mit csinált ott a festõ? Öt képet festett
15 6| Apaffynak, mikor megint ott járt a török követ. Az akkorát
16 7| vadászgatott a bodolai erdõkben.~Ott esett meg vele egyszer,
17 8| a fejedelem csizmájára. Ott aztán úgy nyúlt végig, hogy
18 8| vette az agarat. Mindig ott lakatta maga körül s akárhányszor
19 9| negyednapra már megint ott fütyörészett a Hroziancsik
20 9| lászadó?~- Hol itt, hol ott bújdosik, minden éjszaka
21 10| Telt, múlt az idõ s õ egyre ott ült kis szobájában s merõen
22 11| kutyákkal, ûzõbe vették, itt is, ott is elállták az utat s õ
23 11| illatos kis virág lett belõle. Ott ült a patak partján, méhek
24 11| koronájú fa lett belõle. Ott fenn állt a hegytetõn s
25 11| belõle, éppen mint azelõtt. Ott feküdt kis fehér ágyában,
26 11| fehér ágyában, a puska is ott volt mellette s mindketten
27 12| levelet küldene valaki, ott is szaladnék, ahol nem kergetnének,
28 12| egy vak lóért. Esze-lelke ott járt már az irtási majorban,
29 12| bõrdíványon. Azaz, hogy volt még ott egy igen hatalmas úr is:
30 12| kocsiban. Nyoma se volt ott macskának sehol se. Éppen
31 12| lebukott a pad alá, de a macska ott is rátalált s csúfolódva
32 12| ébredj fel, mert mindjárt ott leszünk az irtási majornál.
33 13| ahogy a telepre hajtattak.~Ott az orvos mosolyogva fogadta
34 13| megtántorodott. Az ágyacska szélén ott ült az anya, sápadtan, kimerülten,
35 14| az akartam lenni. Mindig ott sündörögtem a szövõszék
36 14| sohase álmodtam többet, mint ott a szövõszék árnyékában!~
37 14| és elvezetett õhozzájuk. Ott voltam egy hétig s megtanultam
38 15| nincs valami víg világ. Ott még most adja ki igazán
39 15| szegõdött be hozzá napszámra. Ott illegnek-billegnek a sarkában,
|