Rész

 1     1|            mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját a
 2     1|         voltál a mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~
 3     1|          táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már
 4     2|       János remetét, hadd látom, ki tudtok-e fogni rajta!~El
 5     3|         bújt vissza a könyvébe s ki se gubódzott belõle addig,
 6     4|        van a napnak - feszítette ki kevélyen a mellét Vendel.~-
 7     5|  fõurakat azonban nem elégítette ki ez az okos beszéd. Össze-összesúgtak
 8     5|   haragosan kaptak a kardjukhoz: ki meri kihallgatni az õ titkos
 9     5|       népe, de csak nem nyitotta ki a szemét az alvó király.~
10     6|        az ellenõrzõje. Te pótold ki, amit õk ketten elmulasztottak.~-
11     7|          kivezetsz az erdõbõl.~- Ki én, két huszasért akár Erdélybõl
12     7|      hiszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én
13     8|       rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent még nem hallott
14     9|          azt nyelvkitörés nélkül ki se lehetett mondani. Hroziancsiknak
15     9|         úgy ám, hogy soha többet ki nem hajt a bajusza.~Bolond
16     9|       mondta Hroziancsik:~- Nisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt,
17    10|        napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta többet. Semmivel
18    10| kezecskéjét félénken nyújtogatta ki kendõje alól a szép kékszemû,
19    12|    prémes bunda zsebében?~„Gyere ki, Palkó pajtás, szombaton
20    12|         föl se emeli, míg az esõ ki nem önti onnan.~- Ezt látták
21    12|         is: a hideg. Mikor Palkó ki akart bújni a prémes bundából,
22    12|        csak a közül nézett volna ki Palkó a havas világba, ha
23    12|    elegendõ nagy volt arra, hogy ki lehessen rajta látni a fehér
24    13|          és keresgetve nyújtotta ki kis kacsóit.~- Hála Istennek -
25    13|          nekem?~S már tántorgott ki a szobából, hogy kérdõre
26    14|           nagy koppanással esett ki belõle a vetélõ. Csudáltam,
27    14|     kívül nincs senkink.~- Akkor ki akarok menni az apámhoz! -
28    14|         s a temetõbe se jutottam ki.~- Nem való a gyerek a temetõ
29    14|       mondta szelíden szülén, ha ki akartam vele menni.~Nagy
30    14|       ajtóhoz a mosószéket, hogy ki ne bírja nyitni.~Nem ért
31    14|     magam körül, tehát én mentem ki hozzá a temetõbe.~Haragos,
32    14| eresztette többet. Õ taníttatott ki szobrásznak. Az elsõ igazi
33    15|         világ. Ott még most adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor
34    15|  felhõpaplan alatt, hogy nyilván ki se nyitja ma a szemét. Úgy
35    15|        és kedvetlenül kukucskált ki a nagy sapka alól.~- Ugyan,
36    15|          múlva azzal ugrasztotta ki az édesapja az ágyból:~-
37    15|       sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle a
38    15|          homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel s most
39    15|      nekik az isten szárnyat, de ki látott már olyan sapkát,