abece-egvil | egy-e-halal | haldo-kisva | kisze-mocsa | modra-subat | sult-varju | varka-zuzma
Rész
1006 5| városok, véres csatamezõn haldokló hadseregek voltak rajta.~
1007 5| korona.~Ebben a percben halkan megkocogtatták az ajtót
1008 11| Lám, a kicsi Jóska első hallásra hitte s borzas fejecskéjét
1009 12| sarokban.~- Miai, miau, miau! - hallatszik egyszerre a nagy csendességben.
1010 12| ablakon.~- Miau, miau - hallatszott megint -, én beszélek, a
1011 15| Öltözz hamar, legény. Most hallgasd meg, mit mondanak a cinegék.~
1012 7| jó Apaffy - mától fogva hallgass a neved! Én vagyok az úr
1013 7| maga a jámbor fejedelem hallgatott. Legföljebb azt cselekedte,
1014 14| zúzmarás ágait: én mégis hallgatózva néztem körül. És kimondhatatlanul
1015 11| hogy mindenki gyönyörködve hallgatta...~De egyszer csak hirtelen
1016 15| amelyiknek öröm a beszédje.~- Hallja, édesapám - szalad be Andráska
1017 4| Mindent tudom már!~- Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! -
1018 1| város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.~-
1019 14| ahogy ráborultam a havas halomra, mintha õ is erõsítette
1020 5| gyászszemfödelet borítottak a halott országra. Ahogy a csudálatos
1021 14| koszorút hozott valamelyik halottjának. Fogta a karomat és el se
1022 5| amelynek sáros fenekén halva feküdt egy vaspáncélos gyermek,
1023 2| levest, hogy öröm volt nézni.~Hamarább készen lett, mint a többi
1024 7| a környéken. A hang után hamarosan oda is talált egy hatalmas
1025 6| fiam. Nem hiszek én ennek a hamis Karó Péternek: terád bízom,
1026 5| megfenyegette a fõurakat s hangja csengett, mint a harang:~-
1027 7| asszonykirály, úgy asszonykirály, de hangosan szólni senki se mert. Legtöbbet
1028 9| konosz lászadó!~A harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl a Sós
1029 4| azért úgy eltévedtek, mint hangya a búzában. Tévelyegtek elõre-hátra,
1030 10| Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott a drótos s mint
1031 2| lépni a világ közepét. Annál hányi-vetibben állt elõ az udvari kapitány.~-
1032 14| Haragudtam, hogy olyan sok földet hánynak a koporsójára, de azzal
1033 1| nézni, milyen jó étvággyal hányták a sok jó ételt a gallérjuk
1034 13| köszönteni édesapádat!~- Happá... pá... apa! - kacagott
1035 7| holtig akarjátok vele a haragot tartani.~Zúgtak-morogtak
1036 9| úgy csattogott a foga a haragtól:~- Na majt amit az Isten
1037 13| remegve borult az urára.~- Ne haragudj, de nem bírtam magammal!
1038 8| A fejedelem azonban nem haragudott meg, hanem szomorúan elmosolyodott:~-
1039 14| mikor az apámat temették. Haragudtam, hogy olyan sok földet hánynak
1040 5| hangja csengett, mint a harang:~- Magyar urak, elvégeztem
1041 9| feszedelmes?~- Bíz az még harap is, ha jó kedvében találják.
1042 6| Az oroszlánnak egy befaló harapás se maradt. Egy hét múlva
1043 3| erdõszélen!~Nem telt bele egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király,
1044 6| hogy tebeléd nem kíván harapni az a nagyétkű állat, akármilyen
1045 4| tarisznya, sehol egy falat harapnivaló, mindössze az egyik csatlós
1046 6| igaz, hogy a keszegbõl meg harcsa lett.~Szegény Apaffy nagyon
1047 9| bizony nem sokra ment vele. Harmadnap kieresztették Darvas Pistát,
1048 12| várunk az állomásnál mind a hárman, Marci, Muki, Misike. Lesz
1049 12| Az ablakra nézett: csupa harmat volt az. Leolvadt róla a
1050 13| ibolyaszemét az ijedtség harmata.~- Ó, micsoda szép szemek! -
1051 13| Aranyhajától kis lábacskája harmatujjáig százszor is összecsókolta
1052 9| Lépj elõ, konosz lászadó!~A harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl
1053 9| mersze belépni. Hroziancsik harsányan bekiáltott:~- Lépj elõ,
1054 1| átnyújtotta a barátnak. - Használd egészséggel addig is, míg
1055 7| erdélyi nemes urak fejét.~- Haszontalan dibdáb népek vagytok, ti
1056 15| meg Andráskát. Az egyik hasztalan vallatta a száraz leveleket,
1057 9| nála, se szeri, se száma.~- Hat katonáfal fokatom el - borzongatta
1058 5| bokroknak. Ti gazdagok vagytok, hatalmasak vagytok, megéltek a magatok
1059 14| percben hangot hallottam a hátam mögött:~- Ez a fiúcska kész
1060 10| drótos tót lépett be rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe
1061 10| derült lélekkel, az egész határ szegénye megsiratta.~ ~
1062 8| nagy nyúlfület a köntöse hátáról. Azokkal aztán nagy megelégedetten
1063 7| gyõzte tûrömfûvel, akkor hátatfordított a fejedelmi palotának s
1064 2| felelte szelíden János. De úgy hátra húzódott erre a püspök úr,
1065 12| aztán elunta a mulatságot, hátradûlt a sarokban.~- Miai, miau,
1066 14| gyúrtam, formáltam is a havat a sírhalom fölött s nem
1067 10| Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól az erdõ.~-
1068 13| múlva visszajövök. Akkor hazahozzuk a legényt.~S ezen olyan
1069 13| kikocsizott a gyerekhez. Mikor hazajött, remegve borult az urára.~-
1070 11| mindig nagy zajt csinál. A házak, a fák olyan különösek,
1071 13| azután nem lesz maradása, hazakívánkozik.~Az anya nem szólt semmit,
1072 3| hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán,
1073 7| útmutatótól.~- No, innen már hazatalálok magam is, köszönöm az eddig
1074 13| vitte a gyerektelepre. Mikor hazatért nem gyõzött vele dicsekedni,
1075 14| temetõre.~Amikor megint hazavittek, nem ismertem rá a házunkra.
1076 10| édesanyja mellé s a nagy üres házban egyes-egyedül maradt az
1077 5| Vitéz János volt ott a házigazda, akibõl Mátyás király kegyelme
1078 12| gubbaszkodik a feje fölött a háztetõ szélén, az esõfogó csatornában.
1079 14| hogy most már nincs szép házunk, kertünk, nincs semmink
1080 14| Vissza akarok menni a szép házunkba!~Szülém letette a ruhát,
1081 14| hazavittek, nem ismertem rá a házunkra. Nem volt az udvarán kert
1082 3| ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében, arra mutatott föl a pásztor,
1083 2| Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok közül a legmagasabbat
1084 15| csípett amannak a szárnya hegyén, hogy az egyszerre kiejtette
1085 9| Mégpedig azt se valami hegyesen, csak olyan szép szomorúan.
1086 2| tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
1087 12| magát vele, hogy a körme hegyével olyan macska-formát rajzolt
1088 11| belõle. Ott fenn állt a hegytetõn s büszkén tekingetett, mert
1089 15| ágaskodik a pászta végén. Hej, ha valahogy meg lehetne
1090 11| csak hirtelen lecsapott a héja s üldözõbe vette, hogy zsákmányul
1091 9| Könnyû most nevetni, hékám - borzolta föl a hajamat
1092 4| No, ezt jól megtanultad, hékás - ismerte el a király. -
1093 5| Elszállt innen a szabadság s helyébe telepedett a rabszolgaság
1094 15| tornyosodik a fején, hogy szegény helyen beillene kukoricamérõ vékának.~
1095 1| bírta visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király, nem
1096 5| közül!~- Ez a beszéd! - helyeselte a gazdag Szapolyai s olyan
1097 7| hordja a koronát a derék ura helyett. Hát való az ilyen munka
1098 14| tudnék csinálni.~S már akkor hempergettem, gyúrtam, formáltam is a
1099 4| uram király!~- Miben, te heprecsóré? Hol a hozzávaló edény?~-
1100 5| Mátyás királynak köszönhette hercegségét -, inkább választunk királyt
1101 13| Attól fogva aztán minden héten meglátogatták a kicsit,
1102 14| õhozzájuk. Ott voltam egy hétig s megtanultam csigát esztergályozni.
1103 7| a fejedelmi palotának s hétszámra oda vadászgatott a bodolai
1104 15| embernek, hogy mikor van vége a heverd-el idõnek.~Éppen a sövény ágai
1105 3| szép bársony fûben, urak - heveredett le ebéd után a király. -
1106 14| nem éreztem többet semmi hideget. Inkább égett az egész testem,
1107 8| fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek, mert azt is megvesztegetik.~
1108 3| pedig elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben!
1109 13| csudálkozott az apa és boldogan hintázta meg a gyereket a feje fölött.
1110 15| föl a venyigék, rengetik, hintázzák magukat a napsugaras levegõben
1111 6| ország-világ kinevet, ha híre futamodik a három oroszlánetetõnek.~
1112 1| Mátyás király idejében még híresebb volt. Mégpedig arról volt
1113 2| mégis fél ország tele volt a hírével. Azt tartották róla, hogy
1114 13| vége felé egyszer azzal a hírrel jött haza, hogy nemsokára
1115 4| készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~- Nini, Vendel,
1116 10| kihullottak a mosolygó históriák. Egyre csak a Nekopogi kovács
1117 2| felelt meg János -, ha nem hiszed uram, mérd utána!~A tudós
1118 6| csak, Kristóf fiam. Nem hiszek én ennek a hamis Karó Péternek:
1119 7| nevetett Apaffy -, s azt hiszem, a fejedelem is meg van
1120 14| ahogy szülém mondja s ez a hit meg is békített egy kicsit.
1121 14| tudtam, mi az a halál. Azt hittem, az az egész, hogy az ember
1122 13| meg az ember, hát ilyen hiú kis legény vagy te! Tán
1123 3| TÓBIÁS MESTER~Jó embereivel, hív szolgáival, válogatott nagy
1124 7| vadász urat, az is szép hivatal. Hát aztán meg van-e legalább
1125 6| inasi sorból. Ezután új hivatalod lesz. Te leszel az oroszlánetetõ
1126 2| Tréfával akarta elütni hívei bosszúságát.~- Tegyünk egy
1127 2| bántsd azt a gyíklesõt, hívem - ütött a vállára Mátyás -,
1128 7| szókimondó Szür Illés haláláig híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~ ~
1129 15| nem nagyon igyekszik elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka is
1130 12| ostor.~- Ejnye, cicuskám - hízelgett neki Palkó - ha tudtam volna,
1131 1| tálcán hordták föl a sok hízott libát, selyem abroszra rakták
1132 4| tette össze kezét a cseh.~- Hja, atyámfia, azt meg is kell
1133 6| levegő, nagyságos uram.~- Hm - csóválta a fejét Apaffy -,
1134 12| az útfélre, belemarkolt a hóba és sebtiben olyan kemény
1135 12| menni nem tudott a süppedõs hóban. Didergett az árva, borzas
1136 5| honfoglaló Árpád, ahogy hódolnak elõtte a hosszúhajú tótok.
1137 13| Úristen, a gyerek vak! - hördült fel az apa. - Hogy nem írták
1138 12| és sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt össze, hogy akár Bécset
1139 12| szereted! Úgy szereted, hogy hógolyóval traktálod! - prüszkölt a
1140 11| erdei virág... hogy lássa, hogyan élnek az állatok, virágok.
1141 7| Legföljebb azt cselekedte, hogyha már nem gyõzte tûrömfûvel,
1142 4| erre a jeles tudományra?~- Hol-e? - mondta kérkedve Vendel. -
1143 2| a lába ujjáig. Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe
1144 12| ha Palkó nélkül esnék meg holnap a nagy vadászat!~Egymaga
1145 7| Szegény Szür Illés nem volt se holt, se eleven, úgy megijedt.
1146 7| munkával összevesztetek s holtig akarjátok vele a haragot
1147 2| Mátyás is összeráncolta a homlokát, a püspök pedig haragosan
1148 14| kócos hajamat, megcsókolta a homlokomat és azt mondta:~- Fiacskám,
1149 15| kendermag-bogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel
1150 15| szõlõvesszõk fölül elszedi a homokot a nyitó-kapa, vígan pattannak
1151 5| történeti képekkel. Ott volt a honfoglaló Árpád, ahogy hódolnak elõtte
1152 7| Nehéz süveg a korona, nem hordhatom mindig a fejemen - ez volt
1153 7| minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a derék ura helyett.
1154 4| vartyogom, mint a szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a
1155 6| hogy Karó Péter magával hordozta a nevét. Paszulykarónak
1156 1| templom előtt, arany tálcán hordták föl a sok hízott libát,
1157 8| hegyes fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért a fejedelem
1158 4| Aztat csak nem tudok - horgasztotta le nagy fejét a mindentudó. -
1159 11| nem félt semmitől. Mint hős oroszlán járt, kelt a rengetegben.
1160 5| ahogy hódolnak elõtte a hosszúhajú tótok. Szent István király,
1161 6| Paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával, a csontja meg csak úgy
1162 9| olyan lászadó pajuszt nekem hoszni.~- No, ne féljen, nagyságos
1163 13| hogy nemsokára haza lehet hozni a gyereket.~- Igazán? -
1164 14| a karomat, aki koszorút hozott valamelyik halottjának.
1165 12| hogy összekerülök veled, hoztam volna neked a zsebemben
1166 15| alól.~- Ugyan, melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege,
1167 3| regiment tudósnál. Tavaszra hozzád adom iskolába Tóbiás mestert.
1168 7| az erdõszélben, nézzen be hozzám vadász úr, ha erre jár olykor,
1169 10| Emberek közé nem járt, a hozzámenõket nem eresztette be. Földjét,
1170 5| parancsolatából szálltam le hozzátok.~Az urak fakó orcával szaladtak
1171 9| ki se lehetett mondani. Hroziancsiknak hívták volna a jámbort,
1172 7| felesége ne volna!~- Micsoda? - hüledezett Apaffy. - A fejedelemasszonyról
1173 1| gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi Mátyásnak. Gyönge kezében
1174 3| cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk egyet ebben a szép bársony
1175 12| Éppen csak a jégmacska hunyorgatott a fél szemével az ablakon.~-
1176 2| ember megeszi a kanalát - hunyorított oda a királyra.~De senki
1177 3| amik közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy
1178 9| mikor már megint elejbe hurcolták a kakastollas katonák.~-
1179 7| egyéb, másnap már színe elé hurcoltatta a mokány kis székelyt és
1180 6| macskád!~Péter vitte is le hűségesen az ebédet mindennap és nem
1181 15| hajította a madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ
1182 13| Hát te tudtad, ember?~- Húsvét óta tudom - tördelte boldogan
1183 13| fölé hajolt. Karácsonytól húsvétig nem látta a kisfiát és most
1184 7| az erdõbõl.~- Ki én, két huszasért akár Erdélybõl is - örvendett
1185 7| mennek-mendegélnek a bükkfák hûvösében, egyszercsak elõhúz a fejedelem
1186 1| pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a király az asztalhoz
1187 1| magukért. Bíborponyvából húztak sátrat a nagy templom előtt,
1188 13| belenézette a napba. Az ibolya szemek meg se rebbentek,
1189 13| közé, akkorra már ellepte ibolyaszemét az ijedtség harmata.~- Ó,
1190 13| de akkorra kivillantak az ibolyaszín szemek s két gömbölyû kis
1191 7| lábunkat, mert nem macskaugrás ide a bodolai út.~Ahogy aztán
1192 5| Nagy Lajos, amikor fogadja idegen fejedelmek udvarló követeit.
1193 12| szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó fölnyitotta
1194 2| Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János remetét, hadd látom,
1195 1| országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb volt. Mégpedig
1196 15| szegénykéknek.~Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett
1197 9| hogy akit ez a jó ember idevezet, azt nyomban tömlöcbe vessék.
1198 9| hajdúja volt a boldogabb idõkben, most meg a város szegénye.
1199 15| mikor van vége a heverd-el idõnek.~Éppen a sövény ágai közt
1200 5| belépett rajta egy fekete ruhás ifjú ember. Szomorú arca, magas
1201 1| Mátyásnak. Gyönge kezében õ igazgatta valamikor az írónádat.~-
1202 14| ki szobrásznak. Az elsõ igazi szobrom a szülém szobra
1203 7| mondtam - de hát utóvégre igazmondás nem emberszólás.~- Hát az
1204 7| vakargatta a tarkóját:~- Neked is igazságod lesz, asszonyom, de nekem
1205 5| AZ ÖT KÉP~Igazságos Mátyás király amilyen kegyes
1206 3| bojtárkodni?~Tóbiás mester akkora igent bólintott, hogy az orrára
1207 15| a szerecsen gyerekeknek ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska
1208 14| volt, aki beváltotta, amit ígért. Nem hagyott el a halálban
1209 7| székely ember birkózott nagy igyekezettel.~- Jó napot adjon isten,
1210 3| azt mondja. - Hazafelé igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár
1211 3| Hazafelé igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna -
1212 14| nyilván meghalt!~Ezt minden ijedelem nélkül mondtam, mert nemigen
1213 14| se felejtem el, micsoda ijedelemmel szorított magához az anyám.~-
1214 1| személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás
1215 2| bujkált, a szemét pedig ijedten sütötte le, mikor a sok
1216 15| esett a jámbornak a sapka s ijedtiben úgy eliramodott sapkástól,
1217 13| ellepte ibolyaszemét az ijedtség harmata.~- Ó, micsoda szép
1218 15| is majd szárnyra kapnak ijedtükben. Hanem Andráska, ahogy az
1219 5| villámlása nem lehetett annál ijesztõbb.~Ettõl fogva Esztergom várában
1220 11| változott. Gyönyörû szép illatos kis virág lett belõle. Ott
1221 3| lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No,
1222 15| be hozzá napszámra. Ott illegnek-billegnek a sarkában, hosszú farkukat
1223 8| szomorúan elmosolyodott:~- Illetlen tréfa volt, fiam, de megbocsátom.
1224 8| a fejedelem.~A fõuraknak ilyenformán sok bosszúságot szerzett
1225 14| gondoltam magamban -, ilyent én is tudnék csinálni.~S
1226 7| kiféle ember kegyelmed, hogy ilyesmivel él?~- Én bizony udvari vadász
1227 5| a kezét a festõ, mintha imádkoznék s abban a percben már nem
1228 6| mindjárt elõhívatta a harmadik inasát, aki szintén magával hordta
1229 6| Cinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Ezután új hivatalod
1230 13| mikor búcsút intett az induló vonatról:~- Két hét múlva,
1231 3| ahogy jobban esik.~Már éppen indulóban voltak, mikor egyszer csak
1232 15| napsugár.~De Andráska apja már ingujjban dolgozik, úgyis alig gyõzi
1233 9| fütyülök, megin adat érte ingyen kosztot a nagyságos Rosszjancsi
1234 11| magában, hogy ő is szeretne inni abból a csodaforrásból.
1235 14| lelke már a csillagok közül integetett le rám:~- Ne félj, soha
1236 7| az ország dolgát kellett intézni.~- Nehéz süveg a korona,
1237 8| fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért a fejedelem nemigen
1238 3| veszett az el. Azt mondja az írás, hogy a világon semmi se
1239 1| kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom, se kegyelem! - intette
1240 13| keresni valója akadt az íróasztala fiókjában.~Õsz vége felé
1241 6| derék dolgot följegyeztek az íródeákjai, csak éppen azt nem jegyezték
1242 1| megíratta a törvényt az íródeákjával, arany papírra, ezüst betûkkel,
1243 7| fejedelemrõl azt jegyezték föl az íródeákok, hogy nagyon jókedvû ember
1244 1| õ igazgatta valamikor az írónádat.~- Bizony, neked köszönhetem,
1245 13| hördült fel az apa. - Hogy nem írták ezt meg nekem?~S már tántorgott
1246 4| jól megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e,
1247 14| Amikor megint hazavittek, nem ismertem rá a házunkra. Nem volt
1248 15| szegény sármányok, ahogy az istálló elõtt kaparászgatnak, majd
1249 13| megcsiklandozta a szúrós szakáll.~- Istenem, milyen okos! - csudálkozott
1250 10| utcáról is egyre áldatta az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt
1251 7| mondta.~- Hát az micsoda istenteremtése már megint? - nevette el
1252 5| hosszúhajú tótok. Szent István király, dicsfénnyel a feje
1253 15| szaladj öreg, bizonyosan nem itatunk utánad egereket. Vidd el
1254 12| csinálnak olyant.~Hanem itt-ott le volt kapargatva a jég
1255 11| néhány csepp vizet s amikor itta, ezt gondolta magában:~Édes
1256 10| elkezdett vele beszélgetni.~- Itthagytál. Nem szerettél. Aranyos
1257 15| Jaj, dehogy hagyná pedig itthon Andráska a nagy sapkát.
1258 4| nézni.~Hát még a drága jó íze! Nem is gyõzött a király
1259 4| visszajön cseh Vendel, de olyan izmos a teste, széles a válla,
1260 15| mikor ilyen kolduska módra jajgatnak az Isten madarai. Hanem
1261 10| jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak legjobb altatója
1262 15| nincs erre, nincs erre - jajgatott keservesen. A párja talált
1263 5| magyar trónusban. Sírva, jajgatva költögette Magyarország
1264 14| szemmel alszik. Csak az anyám jajveszékelésén fakadtam sírva s csak akkor
1265 15| Éppen a fejére esett a jámbornak a sapka s ijedtiben úgy
1266 4| Mátyás jó szíve megesett a jámborokon.~- Tudod mit, Vendel? -
1267 9| Hroziancsiknak hívták volna a jámbort, de Darvas Pista megmagyarosította
1268 2| legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas remete
1269 2| megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha
1270 15| Idebent a városban enyhe idõ járogat már. A nagy kõházak közt
1271 8| ember vagyok már én, nem járok nyúlászni - mondta kelletlenül.~
1272 3| Nem találkoztál vele jártodban-keltedben, jó ember?~- Színét se láttam -
1273 10| szorgalmas felesége van, annak játék az élet. Gondot felez, örömet
1274 11| döngicséltek, tarka lepkék játszadoztak körülötte s olyan víg volt
1275 11| a fák királya, de midõn javában örvendezett, jöttek a favágók
1276 13| úgy érezte, mintha valami jeges kéz összeszorítaná a szívét.~-
1277 11| bizonyára ettől tartott a jegyzőék kutyája, hogy még az sem
1278 8| fejedelmi palota.~- Mit jelent ez, fiam? - kérdezte megütõdve
1279 8| meghajlással jelentette:~- Azt jelenti, nagyságos fejedelem, hogy
1280 4| Vendelt, hol tett szert erre a jeles tudományra?~- Hol-e? - mondta
1281 6| mozdulata.~- Tisztelete jeléül küldi ezt nagyságodnak a
1282 5| jobb dolga van a szegény jobbágynak, mint az úrnak. Mindig annak
1283 8| ebállat ez! - mondta most már jobbkedvûen.~- Megismeri a jó embert,
1284 3| mester csavargatta a fejét jobbra-balra. Mégiscsak furcsállotta,
1285 14| semmit, a halál be tudott jönni máshol is. Tán a törött
1286 11| midõn javában örvendezett, jöttek a favágók éles fejszéikkel.
1287 5| keresek - felelt nyugodtan a jövevény.~Az urak is megnyugodtak
1288 5| s azzal magára hagyta a jövevényt. Õ maga visszament a vendégeihez,
1289 8| ajánltak akárkit a fejedelem jóindulatába, ha az agár jóvá nem hagyta.
1290 2| urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Mért van az, urunk, hogy
1291 10| szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak
1292 7| az íródeákok, hogy nagyon jókedvû ember volt, mikor haragos
1293 13| feleletre.~- Én nem bánom, ha te jónak látod - mondta lehajtott
1294 11| mégis csak legjobb kicsi Jóskának lenni!~ ~
1295 6| azt mondja az éhen veszett jószágra:~- Gondját viselték, mint
1296 8| jóindulatába, ha az agár jóvá nem hagyta. Zúgolódtak is
1297 4| Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~-
1298 4| csak jó iskola az a szegedi juhászoké?~- Uram királyom, se iskola
1299 15| Hanem a másik se engedte a jussát.~- Azért se, azért se, azért
1300 6| ezen a jó kerti levegőn.~- Jut is, marad is - felelte készséggel
1301 14| az apámat s a temetõbe se jutottam ki.~- Nem való a gyerek
1302 10| lett testben, lélekben. Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól
1303 7| mögül. Anna asszony pedig kacagva fordult hozzá.~- No, fejedelem
1304 13| keresgetve nyújtotta ki kis kacsóit.~- Hála Istennek - sóhajtott
1305 13| Alig bírtam kiszabadítani a kacsójából! - tódította az anya.~-
1306 8| ebállat volt, hegyes fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért
1307 15| Jaj, fiam, kenyérhaj is kalács gyanánt esik az éhesnek.
1308 15| jobb lesz a kakastollas kis kalapod megszellõztetni.~Jaj, dehogy
1309 13| hogy tapsikolt, mikor a kalapomon a tollat meglátta! Alig
1310 13| egyiket se. Aztán odavitte a kalitkához, amelynek drótját örvendezve
1311 2| volna ám szegény János, ha kanala lett volna, csakhogy azt
1312 2| lett, mint a többi az arany kanállal. Akkor aztán szépen kétfelé
1313 7| ám, arról a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a derék
1314 13| drótját örvendezve veregette a kanári.~- Tyio-tyio-tyio-tincs!~-
1315 4| A MINDENTUDÓ~Kancsó fülû, lapát fogú, hosszú
1316 15| kendermag-bogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt telelt
1317 14| fölkaparom én azt onnan a kis kapámmal.~Másnap azonban eljött értem
1318 15| ahogy az istálló elõtt kaparászgatnak, majd fölvetik az udvart
1319 12| olyant.~Hanem itt-ott le volt kapargatva a jég az ablakból. Valami
1320 15| ha valahogy meg lehetne kaparintani ezt a virgonc két madarat!
1321 15| nádtetõi is majd szárnyra kapnak ijedtükben. Hanem Andráska,
1322 15| azt odakint mutogatni a káposztapilléknek, úgyse sok látnivalójuk
1323 6| borjúpecsenyét, kolozsvári káposztával.~- Péter komám - ütött a
1324 13| belenézett, elkapta róla káprázó szemét, aztán odavitte a
1325 5| parázs. Az urak haragosan kaptak a kardjukhoz: ki meri kihallgatni
1326 9| hajdúra, mikor a fütyülésen kapták.~- Magamnak fütyültem én,
1327 1| De alig lépett ki a város kapuján, mikor már hallotta a király
1328 13| az apa -, de te, te?~- Én karácsony óta tudom - mosolygott az
1329 10| táncoló babát, égig érõ karácsonyfát?~- Nincs nekem kívánságom
1330 13| rózsaszín ágyacska fölé hajolt. Karácsonytól húsvétig nem látta a kisfiát
1331 3| a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta
1332 7| is látszott a bodolai vár karcsú tornya, azért elbúcsúzott
1333 2| a várkapitány kapkodott kardjához.~- Sose bántsd azt a gyíklesõt,
1334 5| urak haragosan kaptak a kardjukhoz: ki meri kihallgatni az
1335 12| csattogott-pattogott a farka, akár a karikás ostor.~- Ejnye, cicuskám -
1336 15| hogy Andráskának csak úgy karikázott bele a szeme.~Jó az isten,
1337 13| repdesett a gyerek az apja karján és keresgetve nyújtotta
1338 9| fúva, prüszkölve s akkorát karmolt a tábornok úr lábaszárán,
1339 6| Valóságos gerenda lesz már a karóból.~- Nekem meg jót tesz a
1340 14| melengetni, takargatni ölelõ két karommal. Már ekkor nagyobbacska
1341 1| nem teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem
1342 9| se szeri, se száma.~- Hat katonáfal fokatom el - borzongatta
1343 1| élén, körülfogatta a várost katonáival és kiadta a parancsot, hogy
1344 9| hurcolták a kakastollas katonák.~- Mit meksinálsz mekint,
1345 9| padlásán lappang. Hanem katonákat ne küldjön a nagyságos Rosszjancsi
1346 9| úr intett az õrálló cseh katonáknak:~- Vigyetek gonosz lászadót
1347 14| sündörögtem a szövõszék körül s kattogó muzsikáját óraszámra el
1348 9| milyen szépen illik majd a katufrékjára az az érdemjel, amit most
1349 7| legjobbkor érkezett, nagyon rossz kedvben találta a feleségét. Adóért
1350 9| Bíz az még harap is, ha jó kedvében találják. Annyi fegyver
1351 3| kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?~Tóbiás mester
1352 12| nyelvén:~- Az Isten is megáld, kedves pajtikám, ha megszabadítasz!~
1353 15| búnak eresztette a fejét és kedvetlenül kukucskált ki a nagy sapka
1354 10| szegényei. Szelídségre, jó kedvre, se volt neki párja. Egész
1355 1| mellől nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.~No, azt meg
1356 1| követség.~- Se irgalom, se kegyelem! - intette el õket maga
1357 1| taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom,
1358 5| házigazda, akibõl Mátyás király kegyelme csinált esztergomi érseket.
1359 7| vadász úr, kiféle ember kegyelmed, hogy ilyesmivel él?~- Én
1360 6| Alássan köszönöm nagy kegyelmét nagyságos uramnak - hajlongott
1361 5| Igazságos Mátyás király amilyen kegyes pártfogója volt a szegény
1362 10| nyújtogatta ki kendõje alól a szép kékszemû, lenhajú kislány.~- Jó napot
1363 1| gyöngyösi cipó.~- Kéz után keletlen, lapát után sütetlen - csóválta
1364 8| járok nyúlászni - mondta kelletlenül.~Az ajándék agár azonban,
1365 11| egyedül volt a nagy erdő kellős közepében, ahol a medvék
1366 7| hozzá.~- No, fejedelem uram, kelmed is megkapta most már a magáét.
1367 11| Mint hős oroszlán járt, kelt a rengetegben. Amerre ment,
1368 12| a kalauz állt mögötte, keltegette nehéz álmából. Az ablakra
1369 11| egy téli estén, mikor a kemence körül ültünk. Sári néni
1370 12| a hóba és sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt össze, hogy
1371 3| másszék. De a király olyan keményen biztatta a szemivel, hogy
1372 10| félénken nyújtogatta ki kendõje alól a szép kékszemû, lenhajú
1373 13| azért a szeméhez emelte a kendõjét.~- Hála Istennek, nem sejt
1374 12| a vasúti kocsiban, nagy kényelmesen végigheveredett a bõrdíványon.
1375 9| Hroziancsik.~- Keresem a kenyeremet.~- Mit kereset? A kenyeret
1376 15| ka-lács, ka-lács!~- Jaj, fiam, kenyérhaj is kalács gyanánt esik az
1377 12| el tudom képzelni, milyen kényesen sétálgathat olyankor, úgy
1378 5| lehajtott fejjel a csudálatos képek elõtt s aztán szó nélkül
1379 5| festve gyönyörû történeti képekkel. Ott volt a honfoglaló Árpád,
1380 11| oroszlán, mint amilyen a képeskönyvekben van lerajzolva.~Kicsi Jóska
1381 5| csinált ott a festõ? Öt képet festett a falra Mátyás király
1382 9| Morvaországba, hogy tán képpel se fordult többet e felé
1383 5| magyar koronával.~A harmadik képre borzalom volt nézni. Lánggal
1384 12| új ruhában, de el tudom képzelni, milyen kényesen sétálgathat
1385 2| No, remete, én könnyût kérdezek tõled. Olyant, amit mindenki
1386 2| azt a fatalpú remetét? - kérdezték tõle zúgolódva.~- Azért,
1387 13| tántorgott ki a szobából, hogy kérdõre vonja az anyát, mikor hirtelen
1388 1| is jutott belõle. Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás,
1389 9| Rosszjancsi úr, alássan kérem, mert azok vagy bírnak vele,
1390 1| fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek,
1391 5| vagyok, érsek uram, munkát keresek - felelt nyugodtan a jövevény.~
1392 7| ennél jobb munkát. Mennyit keresel, mire kivágod ezt a nagy
1393 9| acsarkodott rá Hroziancsik.~- Keresem a kenyeremet.~- Mit kereset?
1394 9| Keresem a kenyeremet.~- Mit kereset? A kenyeret neket?~- No
1395 10| csattogott a pöröly. Amit keresett a kovács, mind a szegények
1396 13| gyerek az apja karján és keresgetve nyújtotta ki kis kacsóit.~-
1397 15| az édesapja a napocskát keresné az égen, de nem találja.
1398 10| szerettél. Aranyos pintyõkém, mi keresnivalóm van nekem most már a világon?~
1399 5| festõjükkel együtt. Olyan királyt kerestek, aki nem tud parancsolni
1400 3| pásztor -, hát aztán legalább keresték-e valahol?~- Mindenütt, ahol
1401 14| téged. Most pedig szaladj el keresztapádért.~Mire visszaértünk, szülém
1402 14| Másnap azonban eljött értem a keresztapám, aki esztergályos volt és
1403 15| nagy sapkát. De még azon is keresztülhallatszott a cinegék vidám szava, ahogy
1404 1| Bálint mester nem is sokat kérette magát. Fölvette az ünneplõ
1405 5| körül. Szent László, ahogy kergeti a kunokat. Nagy Lajos, amikor
1406 12| ott is szaladnék, ahol nem kergetnének, csakhogy minél elõbb odaérjek.
1407 1| magával vitte, akikkel együtt kergette a Mátrában az őzeket.~-
1408 1| cipót, maguk meg csak a kerítés mellől nézték, hogy töltik
1409 13| S nem gyõztek egymásnak kérkedni vele, hogy hogy erõsödik,
1410 4| tudományra?~- Hol-e? - mondta kérkedve Vendel. - Mind így készíti
1411 1| öreg. - Én még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a
1412 14| házunkra. Nem volt az udvarán kert és nem volt a szobában szövõszék.
1413 14| Nem való a gyerek a temetõ kertjébe - mondta szelíden szülén,
1414 14| most már nincs szép házunk, kertünk, nincs semmink se. Szegények
1415 1| egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott el a király
1416 10| foltozod - motyogta a kovács s keserûen tekintett az arcképre.~Aranyhajú
1417 13| fojtogatta ilyenkor a keserûség az apát s mindig valami
1418 15| majd fölvetik az udvart keserves szavukkal:~- Szücs, szücs,
1419 9| akárki lesz is, de akármilyen késõ éjszaka is.~A kerületi fõnök
1420 2| vállára Mátyás -, inkább a kést-villát forgassuk helyette.~Azzal
1421 14| hátam mögött:~- Ez a fiúcska kész szobrász!~A tanító bácsi
1422 6| Maga elé parancsolta valami Keszeg Kristóf nevű cselédjét.~-
1423 6| belõle. No az igaz, hogy a keszegbõl meg harcsa lett.~Szegény
1424 4| elgyüttem, itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent
1425 9| már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán, ekész pátran megnézhetjük.~
1426 4| kérkedve Vendel. - Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó
1427 6| Jut is, marad is - felelte készséggel Péter -, nekem elég a borjúból
1428 1| pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta
1429 4| vágyom - hajtotta magát kétrétbe a nagy égi meszelõ a király
1430 13| a másik percben megint a kétség markolászta a szívét.~A
1431 10| élet. Gondot felez, örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát
1432 4| Tudom egyszeregyet, tudom kétszerkettõt; tudok visszafelé mondani
1433 6| ellenõrzõje. Te pótold ki, amit õk ketten elmulasztottak.~- Tessék
1434 6| nagyon s nyilván mind a kettő arra gondolt, melyikük eszi
1435 6| Nekem meg elég a másik kettõ - mondta Kristóf megelégedetten. -
1436 8| nagyságos fejedelem, hogy kettõnk közül valamelyik nem igaz
1437 7| máriás-huszast.~- No, én adok neked kettõt, ha kivezetsz az erdõbõl.~-
1438 5| úgy lesz az - szólt bele a kevély Ujlaki, aki Mátyás királynak
1439 4| a napnak - feszítette ki kevélyen a mellét Vendel.~- No, az
1440 12| irtási varjúvadászok! - kevélykedett Palkó, hanem egyben nekiiramodott
1441 8| No, ilyen tudománnyal kevés ember dicsekszik, ugye,
1442 7| tovább kereste az utat, annál kevésbé tudott eligazodni.~Ahogy
1443 4| hét a világ?~- Mával is kevesebb.~- Hát az ég mennyire van
1444 13| meg szegényke sikoltozni kezdett és mire az apa visszatette
1445 10| didergett a tót s gémberedett kezecskéjét félénken nyújtogatta ki
1446 6| fiam, hogy úgy leromlik a kezed alatt az oroszlán?~- Nem
1447 1| királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a király az
1448 14| lócára. Olyankor ügyetlen kis kezemmel én csavartam helyette a
1449 15| szólal meg Andráska -, mért kiabálják a sármánymadarak egyre,
1450 1| Fölvette az ünneplõ ruháját és kiballagott a táborba. De alig lépett
1451 1| többet tõlem!~Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy
1452 14| magához az anyám.~- Lelkem, kicsikém, ne hagyjuk el egymást!~
1453 4| király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak
1454 6| ilyen pompás oroszlánt. Kicsivel beéri, elég neki egy borjú
1455 15| ugyancsak mondja ám már!~- Kicsoda, te?~- Hát a pacsirta, a
1456 9| városkánknak minden embere. Kidoboltatta Hroziancsik, hogy aki bajusszal
1457 12| nyoma se volt már neki.~Mire kidörzsölte a szemébõl az álmot, megállt
1458 15| hegyén, hogy az egyszerre kiejtette a szájából a kendermag-bogarat
1459 9| sokra ment vele. Harmadnap kieresztették Darvas Pistát, negyednapra
1460 7| nagyon örült neki, mikor kiértek az útra, oda már oda is
1461 12| cudar téli idõben igyekszik kifelé a vasúthoz.~Fején vidrabõr
1462 7| mondja. - Ugyan, vadász úr, kiféle ember kegyelmed, hogy ilyesmivel
1463 12| kunkorodott, mint egy sós kifli. Az egyik szeme már befagyott,
1464 1| Bálint mester, te szépen kifogtál rajtam! - emelte fel az
1465 10| Aztán elmosolyogta magát s kifordult a szobába és lehúzta a lábáról
1466 2| Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is
1467 5| állt a küszöbön a festõ, kigyulladt arccal. Kinyújtott karjával
1468 5| kaptak a kardjukhoz: ki meri kihallgatni az õ titkos beszédjüket?~-
1469 10| hirtelen befordult a kamrába s kihozott egy nagy bundát.~- Jó ember -
1470 10| Elfogyott a tarka mese, kihullottak a mosolygó históriák. Egyre
1471 15| leüthetné õket a lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük
1472 9| mert mire Darvas Pista kikerült az utcára, olyan kopasz
1473 13| semmit, de egy óra múlva már kikocsizott a gyerekhez. Mikor hazajött,
1474 7| olvasni.~De erre már Apaffy is kilépett a nagy szárnyasablak bíborfüggönye
1475 12| De sehogy se találta a kilincset, pedig a jégmacska már a
1476 14| mondta:~- Fiacskám, én most kimegyek apához, de ne félj, soha
1477 11| mikor kora reggel óvatosan kiment a szobából, sem azt nem
1478 13| ott ült az anya, sápadtan, kimerülten, de nevetõ szemekkel. Fél
1479 14| hallgatózva néztem körül. És kimondhatatlanul elszomorodtam, mikor észrevettem,
1480 8| az ostoba agárnak hiába kínálnák akár vékával az aranyat.
1481 10| Nincs tinálatok nagyobb kincs a kerek ég alatt.~De nem
1482 6| adatott a török követnek a kincstartójával. A császárnak pedig megüzente,
1483 6| Attól félek, ország-világ kinevet, ha híre futamodik a három
1484 8| ebállat.~- Az egész világ kineveti az erdélyi agártanácsost -
1485 9| parancsolat, nem lehetett azt kinevetni. Hroziancsik úr nagyfejû
1486 11| Szép is lehet az, mindig kinn lenni a szabadban, erdőben,
1487 7| úgy megijedt. Alig bírta kinyögni a választ:~- Mondtam, mondtam,
1488 5| festõ, kigyulladt arccal. Kinyújtott karjával megfenyegette a
1489 13| bajuszodat szeretnéd már kipödörni? - nevetett az apa s odatartotta
1490 2| nyájasan -, azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~
1491 3| pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett
1492 4| állított be egyszer Mátyás királyhoz. Két pöttöm kis szõke gyerek
1493 1| maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még tán a sütőlapátra
1494 2| kanalát - hunyorított oda a királyra.~De senki se tudott ott
1495 5| az udvari népek.~- Urunk, királyunk - panaszolták nagy keservesen -,
1496 2| tud olvasni. Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a
1497 7| öreg bükkfához, amivel egy kisded székely ember birkózott
1498 3| a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette magát, a mester
1499 13| Karácsonytól húsvétig nem látta a kisfiát és most nem tudott betelni
1500 10| nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja magát, de aztán megint csak
1501 14| egymást!~Észrevettem, milyen kisírtak szegénynek a szemei és hirtelen
1502 9| fõnöknek:~- Nem lennék én még kiskirály se, ha a németet kellene
1503 10| a szép kékszemû, lenhajú kislány.~- Jó napot kívánom - köszönt
1504 1| volt az elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~-
1505 4| bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte õket, letisztogatta
|