abece-egvil | egy-e-halal | haldo-kisva | kisze-mocsa | modra-subat | sult-varju | varka-zuzma
Rész
1506 9| Azt az utcát, amelyiken kiszekerezett a városunkból, máig is Rosszjancsi
1507 14| hogy nem hajol le érte és kiszóltam a konyhába édesanyámnak:~-
1508 9| három napik.~Örült, hogy kitöltheti a bosszúját az istenadta
1509 9| lászadó!~A harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl a Sós Pálék
1510 7| munkát. Mennyit keresel, mire kivágod ezt a nagy fát?~- Egy máriás-huszast.~-
1511 6| sovány vagy, hogy tebeléd nem kíván harapni az a nagyétkű állat,
1512 15| levegõben s rügy-szemükkel kíváncsian tekintenek szét: ébredeznek-e
1513 10| lenhajú kislány.~- Jó napot kívánom - köszönt alázatosan a drótos.~-
1514 1| vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta oda otthon a királynénak,
1515 10| karácsonyfát?~- Nincs nekem kívánságom se egyikre, se másikra.
1516 6| csak öcsém, Cinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Ezután
1517 13| a bolondságoknál!~Azzal kivett az úti táskájából egy bársonydobozkát
1518 7| én adok neked kettõt, ha kivezetsz az erdõbõl.~- Ki én, két
1519 13| kiáltotta az orvos, de akkorra kivillantak az ibolyaszín szemek s két
1520 4| még a palotai erdõkbe is kivitte vadászni.~No, a vadászat
1521 14| Szegények vagyunk és egymáson kívül nincs senkink.~- Akkor ki
1522 14| magához, utoljára megfésülte a kócos hajamat, megcsókolta a homlokomat
1523 2| nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem,
1524 14| nem. Az édes szülém mindig köhécselt s néha úgy erõt vett rajta
1525 5| trónusban. Sírva, jajgatva költögette Magyarország népe, de csak
1526 10| odaállt az arckép elé s nézte könnybelábadt szemmel, ahogy az arckép
1527 10| mint a záporesõ, hullott a könnye, mikor elment.~A gazda pedig
1528 3| lépésnél visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban,
1529 4| arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két
1530 13| csókolgatta az apa a könnyeket. - Mennyivel szebbek ezeknél
1531 9| olyan jót nevettem, hogy a könnyem is csurgott bele.~- Könnyû
1532 14| bolyongtam s csurgott a könnyen, mire rátaláltam szülém
1533 2| kapitány.~- No, remete, én könnyût kérdezek tõled. Olyant,
1534 8| kapott két nagy nyúlfület a köntöse hátáról. Azokkal aztán nagy
1535 8| apród tûzte a fejedelem köntösére s most lesütött arccal várta
1536 4| mocsárra s könyökig felgyûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~
1537 4| vigyorogva a mocsárra s könyökig felgyûrte a köntösét. -
1538 6| Ilyenkor aztán nevetve könyökölték oldalba az oroszlánetető
1539 1| szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. - Ha te megkérleled,
1540 4| se iskola nincs ott, se könyv - fanyalodott el Vendel
1541 3| elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben
1542 3| Nagy mérgesen bújt vissza a könyvébe s ki se gubódzott belõle
1543 3| minden benne volt a nagy könyveiben, amik közül mindig magával
1544 4| Nem volt az benne a nagy könyvekben.~- No, megállj, Vendel -
1545 3| volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett olyan nyelveken,
1546 3| mester is becsapta a nagy könyvét és megdörgölte a szemét:~-
1547 2| udvari kapitány az udvari könyvtárosnak, ahogy a budai remetét meglátta.~
1548 12| mulathatta magát vele, hogy a körme hegyével olyan macska-formát
1549 6| terád bízom, nézz neki a körmére. Mától fogva te vagy az
1550 12| pedig a jégmacska már a körmét mutogatta. Hirtelen lebukott
1551 7| fejszecsattogást hall valahol a környéken. A hang után hamarosan oda
1552 14| mikor észrevettem, hogy körös-körül minden síron van sírkõ,
1553 12| napszállat felé a háza elõtt. Körülbelül úgy, mint Piros Palkó a
1554 8| is elnevették magukat s körülcirógatták a kutyát.~A fejedelem különös
1555 1| de a fekete sereg élén, körülfogatta a várost katonáival és kiadta
1556 8| Akit az nagy jókedvében körültáncolt, az megkapta, amit kért.
1557 12| csendességben. Palkó összerezzent s körültekintett a kocsiban. Nyoma se volt
1558 8| aki az agarat hozta. - Körüludvarolja, aki jó, megmorogja, aki
1559 1| írónádat.~- Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát
1560 5| Ujlaki, aki Mátyás királynak köszönhette hercegségét -, inkább választunk
1561 10| kislány.~- Jó napot kívánom - köszönt alázatosan a drótos.~- Edd
1562 6| maradékot is megköszönheti.~Nem köszönte biz az meg, az istenadta.
1563 13| hallom, milyen verssel tudod köszönteni édesapádat!~- Happá... pá...
1564 3| bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? -
1565 2| Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán,
1566 13| kezével lehúzta szemérõl a kötést.~- Nem szabad! - kiáltotta
1567 13| magam akartam a lelkére kötni, hogy vigyázzon a szemünk
1568 5| idegen fejedelmek udvarló követeit. Mátyás király úgy volt
1569 8| tanácsházba, mindjárt az agarat követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón,
1570 5| székben.~Utána Lajos király következett, a szerencsétlen gyermek,
1571 6| aranyat adatott a török követnek a kincstartójával. A császárnak
1572 1| elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom, se kegyelem! -
1573 2| az, püspök atyám - vágott közbe alázatosan János.~Lett erre
1574 6| nagyétkű állat, akármilyen közel jársz hozzá.~No, az igaz,
1575 11| mindig nyomában volt s egyre közeledett feléje.~Mit tegyen most,
1576 2| remete, hol van a világ közepe?~- Éppen itt, ahol állok -
1577 11| túl a patakon, a nagy erdő közepébe. Hát egyszer csak megérkezett
1578 7| hogy eltévedt a rengeteg közepén. Mentül tovább kereste az
1579 2| meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányi-vetibben állt
1580 1| kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön,
1581 8| fogva az agártanácsosból közönséges agárkutya lett. Az apródnak
1582 2| mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi
1583 15| madarai. Hanem azért akad már köztük olyan is, amelyiknek öröm
1584 15| idõ járogat már. A nagy kõházak közt megszorul a napsugár
1585 15| szomorú azt, mikor ilyen kolduska módra jajgatnak az Isten
1586 6| pirosra sült borjúpecsenyét, kolozsvári káposztával.~- Péter komám -
1587 3| megnézni, ahol van - mondta komolyan a pásztor. - Meg kell nézni
1588 14| hajol le érte és kiszóltam a konyhába édesanyámnak:~- Szülém,
1589 4| fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak azok a juhászok kerek e
1590 1| a selyem cipó, mikor egy kopaszfejû, vén embert meglátott a
1591 14| olyan sok földet hánynak a koporsójára, de azzal nyugtattam meg
1592 2| háromig se tud olvasni. Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel
1593 14| ahogy megrántottam, nagy koppanással esett ki belõle a vetélõ.
1594 11| Senki sem vette észre, mikor kora reggel óvatosan kiment a
1595 3| jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni
1596 10| mikor estenként letette a kormos bõrkötõt és ölibe vette
1597 5| birkózott egymással a magyar koronáért s birkózás közben kétfelé
1598 11| változott. Nagy hatalmas koronájú fa lett belõle. Ott fenn
1599 5| után.~Az elsõ képen egy koronás férfi aludt a magyar trónusban.
1600 5| gyermek, fején a magyar koronával.~A harmadik képre borzalom
1601 7| tarisznyájából egy kristálykulacsot s kortyant belõle egyet. Megkínálja
1602 15| egymagának is kicsi volt kóstolónak is.~- Kicsit ér, kicsit
1603 7| után.~- No még ilyet se kóstoltam életemben - ezt mondja. -
1604 14| bácsi fogta a karomat, aki koszorút hozott valamelyik halottjának.
1605 9| megin adat érte ingyen kosztot a nagyságos Rosszjancsi
1606 10| NEKOPOGI KOVÁCS~Hiába kotorászok a mesetarisznyám fenekén,
1607 3| Mindenütt, ahol nincs - kottyant bele mérgesen Tóbiás.~-
1608 10| szikra, csattogott a pöröly a kovácsmûhelyben. Üllõje elõtt soha üres
1609 10| egyre áldatta az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt az arckép
1610 12| akármelyiketekkel fogadok egy lyukas krajcárba.~ ~
1611 14| Megakadt a szemem a földesúrék kriptáján. Márványangyal állt annak
1612 7| fejedelem a tarisznyájából egy kristálykulacsot s kortyant belõle egyet.
1613 13| cifraságnak. Szeme a kis kristálytükörre volt szegezve, amelyik az
1614 1| gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belõle. Akkor
1615 12| Ha nekem ilyen levelet küldene valaki, ott is szaladnék,
1616 6| mozdulata.~- Tisztelete jeléül küldi ezt nagyságodnak a hatalmas
1617 9| lappang. Hanem katonákat ne küldjön a nagyságos Rosszjancsi
1618 2| szakította a cipóhajat és utána küldte a levesnek:~- Minden becsületes
1619 13| meglátogatták a kicsit, de mindig külön-külön. S nem gyõztek egymásnak
1620 13| szorította a szívére a babát -, különb ember lesz még az apjánál
1621 2| tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~-
1622 8| körülcirógatták a kutyát.~A fejedelem különös pártfogásába vette az agarat.
1623 11| csinál. A házak, a fák olyan különösek, de ő nem félt, mert kezében
1624 3| nem ébredt és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk, urak,
1625 2| koptatta a budai vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai
1626 5| fölpattant az ajtó. Ott állt a küszöbön a festõ, kigyulladt arccal.
1627 8| rámordult, az hiába koptatta a küszöböt.~- Nem tehetek a bajodról -
1628 3| dong a szúnyog és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent
1629 15| is elkószál egy-két szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet.
1630 15| szegény helyen beillene kukoricamérõ vékának.~Bezzeg a szegény
1631 15| eresztette a fejét és kedvetlenül kukucskált ki a nagy sapka alól.~-
1632 3| tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra,
1633 3| tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó
1634 12| oldalán. A farka akkorát kunkorodott, mint egy sós kifli. Az
1635 5| László, ahogy kergeti a kunokat. Nagy Lajos, amikor fogadja
1636 13| és sorra mutogatta neki a kutyafejes botját, az óraláncát, a
1637 11| ettől tartott a jegyzőék kutyája, hogy még az sem ugatta
1638 8| hogy a fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek, mert azt is
1639 11| elmentek nagy golyós puskákkal, kutyákkal, ûzõbe vették, itt is, ott
1640 8| magukat s körülcirógatták a kutyát.~A fejedelem különös pártfogásába
1641 2| van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Még maga Hollós
1642 13| nézésével. Aranyhajától kis lábacskája harmatujjáig százszor is
1643 10| kifordult a szobába és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette a tót
1644 9| akkorát karmolt a tábornok úr lábaszárán, amekkora az ilyen gonosz
1645 3| nekirugaszkodni a fának.~Hosszú lábával egy-kettõre fönttermett
1646 4| ugrott oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott, mint
1647 15| olyan sapkát, amelyik négy lábon szalad!~No, Andráska látott.
1648 15| a diót.~Andráska azonban lábujjhegyre ágaskodik a pászta végén.
1649 15| sapkájával leüthetné õket a lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából,
1650 7| szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat, mert nem macskaugrás ide
1651 10| rakással az ezüst forint a ládafiában.~- Könnyû neki - mondogatták
1652 10| akkorra kiszedte a kovács a ládájából az aranyhajú Piroska féltve
1653 4| mindentudó fejebúbjára. - Ládd, megvan a tudomány, most
1654 8| vette az agarat. Mindig ott lakatta maga körül s akárhányszor
1655 11| ahol a medvék és farkasok laknak. Bár nem mondta, hogy fél,
1656 1| kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe
1657 6| fejedelemben oroszlántermészet lakozott volna. Inkább jámbor volt
1658 9| De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán, ekész
1659 10| felöltöztette a kis tót lányt, hogy öröm volt nézni.~-
1660 9| Most a Sós Pálék padlásán lappang. Hanem katonákat ne küldjön
1661 9| szögletébõl:~- Pszt ne üssön lármát, nagyságos Rosszjancsi úr!
1662 15| s elkezdett segítségért lármázni:~- Rendõr, rendõr!~A madarak
1663 13| aki még éjszaka is mindig lármázol; hadd hallom, milyen verssel
1664 5| dicsfénnyel a feje körül. Szent László, ahogy kergeti a kunokat.
1665 13| mellett.~- Az én kis vakom lát!~- Igen, már egy hét óta -
1666 13| ránézett. - Alig várom, hogy láthassam szegénykémet.~- Az orvos
1667 5| üres hely a falon: munkához láthatsz - mondta az érsek, s azzal
1668 9| telhet. Hroziancsik pedig láthatta, ha akarta, hogy a fogolynak
1669 13| szegénykémet.~- Az orvos jobbnak látná, ha nem látogatnád meg -
1670 15| káposztapilléknek, úgyse sok látnivalójuk van még szegénykéknek.~Puszta
1671 9| szilaj magyar városkánkat.~A látogatás elõtt való este beosont
1672 1| kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.~
1673 13| orvos jobbnak látná, ha nem látogatnád meg - felhõsödött el az
1674 3| abból a fahegybõl, hátha látsz valami szépet.~Hát akkorát
1675 7| az útra, oda már oda is látszott a bodolai vár karcsú tornya,
1676 4| nem sokat ért, egeret se láttak, nemhogy õzet, de azért
1677 9| amekkora az ilyen gonosz lázadótól telhet. Hroziancsik pedig
1678 9| aranygalléros nyakát s a két úr leballagott a tömlöcbe. Az ajtóban töltött
1679 7| Arról ám, arról a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát
1680 9| minden kutya megugatta. Leborotváltatta a Rosszjancsi a drága szép
1681 12| körmét mutogatta. Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott
1682 11| De egyszer csak hirtelen lecsapott a héja s üldözõbe vette,
1683 13| bogaracskánk. Erdõillat, friss lég, napsugár egyszeribe megizmosítaná.~
1684 9| ám, mint szûcs a subát. Legédesebb álmából fütyörészte fel
1685 3| ha nem látom a fakót! Ott legel ni, az érparton, a másik
1686 1| tudott vele eltelni, mikor legelőször ott járt. Meg is kérdezte
1687 7| jámbor fejedelem hallgatott. Legföljebb azt cselekedte, hogyha már
1688 11| sem ugatta meg, pedig az a leggonoszabb kutya.~Ment, mendegélt kicsi
1689 8| tehetek én arról, hogy az a leghívebb szolgám? Azt ugyan meg nem
1690 5| érseket. Hálából õ tüzelt legjobban királya ellen.~- Le kell
1691 7| fölkocogott a várba. Nem a legjobbkor érkezett, nagyon rossz kedvben
1692 3| szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében, arra mutatott
1693 2| hegyek közt, azok közül a legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~
1694 11| mert õ volt a legszebb, a legnagyobb fa az egész erdõben. Úgy
1695 15| rendõr, mert neki van a legrikoltóbb fütyülõje, de hol jár még
1696 11| tekingetett, mert õ volt a legszebb, a legnagyobb fa az egész
1697 5| koronát. Az ötödik kép volt a legszomorúbb. Angyalok szálltak le az
1698 7| hangosan szólni senki se mert. Legtöbbet pedig maga a jámbor fejedelem
1699 12| olyan siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre, belemarkolt
1700 15| párja talált valami dermedt legyecskét, de csak akkorát, hogy egymagának
1701 12| nagy volt arra, hogy ki lehessen rajta látni a fehér mezõkre,
1702 14| árnyékában!~Négy-öt éves lehettem, mikor utoljára szundikáltam
1703 12| elment a kedve a miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna mögé,
1704 5| rabszolgái lettünk, meg a németé. Leküldte angyalait a haragos Isten
1705 14| csurgott a pára s elfúlt a lélegzetem, ahogy megszólaltam:~- Vissza
1706 10| egyre szebb lett testben, lélekben. Kacagásától csengett a
1707 10| meghalt békességben, derült lélekkel, az egész határ szegénye
1708 14| Mire visszaértünk, szülém lelke már a csillagok közül integetett
1709 14| szorított magához az anyám.~- Lelkem, kicsikém, ne hagyjuk el
1710 13| orvosnak is magam akartam a lelkére kötni, hogy vigyázzon a
1711 10| kendõje alól a szép kékszemû, lenhajú kislány.~- Jó napot kívánom -
1712 10| nekem szûk. Próbálja meg, jó lenne-e magának?~Szegény tót ember
1713 9| kerületi fõnöknek:~- Nem lennék én még kiskirály se, ha
1714 2| megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
1715 12| nézett: csupa harmat volt az. Leolvadt róla a jégmacska régen,
1716 3| lovat keresni. De a harmadik lépésnél visszafordult. Könnyebb
1717 12| ugyancsak szaporázta ám a lépést, nem is állt volna meg egy
1718 9| harsányan bekiáltott:~- Lépj elõ, konosz lászadó!~A harsány
1719 11| méhek döngicséltek, tarka lepkék játszadoztak körülötte s
1720 2| mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányi-vetibben
1721 11| amilyen a képeskönyvekben van lerajzolva.~Kicsi Jóska most már igazán
1722 6| az, Péter fiam, hogy úgy leromlik a kezed alatt az oroszlán?~-
1723 3| szemivel, hogy jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni
1724 8| fejedelem köntösére s most lesütött arccal várta a büntetését.
1725 7| emberszólás.~- Hát az igazság lesz-e, ha én téged mogyoróhájjal
1726 12| ébredj fel, mert mindjárt ott leszünk az irtási majornál. Csengõs
1727 4| ott ember lesz belõled.~Letelik a fél esztendõ, visszajön
1728 3| furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára másszék. De a király
1729 4| Kisvártatva megint kiszedte õket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást:
1730 10| Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott a drótos
1731 4| világon semmi tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy mákszemet
1732 5| éjszakája. A török rabszolgái lettünk, meg a németé. Leküldte
1733 15| madarat! Hátha a sapkájával leüthetné õket a lábukról? Kihúzta
1734 12| tudta, merre van a gyere le. Leugrani nem mert, fölfelé menni
1735 12| megállt a gõzös. Ahogy leugrott róla, a kalauz nevetve kiáltott
1736 11| felemelték nagy fejszéiket, hogy levágják, feldarabolják, midõn ijedtében
1737 15| hintázzák magukat a napsugaras levegõben s rügy-szemükkel kíváncsian
1738 6| meghízni ezen a jó kerti levegőn.~- Jut is, marad is - felelte
1739 15| most õ is napvilágra jött levegõzni. Pórul is járt, mert mindjárt
1740 12| lehet. De kinek van olyan levele, amilyent Piros Palkó szorongat
1741 15| hasztalan vallatta a száraz leveleket, semmit se talált alattuk.~-
1742 2| merítette Mátyás a suhantott levesbe az arany kanalát -, minden
1743 2| becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény János,
1744 10| apukájának finom csipedett leveskét. Az apja pedig nekifordult
1745 2| cipóhajat és utána küldte a levesnek:~- Minden becsületes ember
1746 2| úgy bekanalazta a drága jó levest, hogy öröm volt nézni.~Hamarább
1747 10| csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt
1748 12| bundából, a hideg nem engedte levetkõzni.~Inkább még a gallérját
1749 15| civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol egy jámbor nyúl
1750 1| hordták föl a sok hízott libát, selyem abroszra rakták
1751 3| Szarka sincs ebben, nemhogy ló volna!~- Nono - szólt vissza
1752 4| csatlós komám!~Mire a tûz lobogott, minden tojást beletapasztott
1753 12| is állt volna meg egy vak lóért. Esze-lelke ott járt már
1754 4| tudom pipaszárat fúrni a lószõrbõl.~- No, ezt jól megtanultad,
1755 12| irtási majorban, szinte lõtte is már a varjút, mikor egyszerre
1756 3| elveszett a király fakó lova.~- No, híres bölcs, most
1757 3| Van, királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben a szép
1758 3| Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~Tóbiás
1759 10| közt válogatott, de egyik lyukasabb volt, mint a másik. Aztán
1760 12| hogy a körme hegyével olyan macska-formát rajzolt a befagyott ablakra.
1761 6| Siess, Péter, ehetnék a macskád!~Péter vitte is le hűségesen
1762 9| a Sós Pálék nagy fekete macskája fúva, prüszkölve s akkorát
1763 12| kocsiban. Nyoma se volt ott macskának sehol se. Éppen csak a jégmacska
1764 7| tenyerünkbe a lábunkat, mert nem macskaugrás ide a bodolai út.~Ahogy
1765 15| módra jajgatnak az Isten madarai. Hanem azért akad már köztük
1766 15| sapkából, közéjük hajította a madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ
1767 13| Majd megerõsödik az én kis madaram - szorította a szívére a
1768 10| Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól az erdõ.~- Szemem fénye,
1769 15| Hát a pacsirta, a mi madarunk.~- Ugyan, mit mond a pacsirta?~-
1770 3| akárhonnan, vagy utána mehetsz magad is.~Nosza, a válla közé
1771 1| szigorú szavát.~- Ne fáraszd magadat, Bálint barátom! Királyi
1772 4| valami érdemes tudományt magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel,
1773 7| kelmed is megkapta most már a magáét. Mégiscsak okos ember, igaz
1774 8| kiszabadítani a lábát.~- Ejnye, de magakelletõ ebállat ez! - mondta most
1775 14| de azzal nyugtattam meg magamat, hogy másnap majd fölkaparom
1776 9| mikor a fütyülésen kapták.~- Magamnak fütyültem én, nem másnak,
1777 4| Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig nézz körül egy
1778 5| ifjú ember. Szomorú arca, magas fehér homloka, csak a szeme
1779 9| tudott betelni Hroziancsik úr magasztalásával, mikor egy szál bajuszt
1780 5| hatalmasak vagytok, megéltek a magatok emberségébõl. A szegény
1781 10| eszemben. Úgy, ahogy tõle magától hallottam néhány esztendõvel
1782 1| abroszra rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellől
1783 14| kicsit. A jó emberek, akik magukhoz vettek, nem gyõztek rajta
1784 5| inkább választunk királyt magunk közül!~- Ez a beszéd! -
1785 13| sírt utánam - tette hozzá magyarázat gyanánt, mikor az apa ránézett. -
1786 3| a fakó lovam elveszett - magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál
1787 9| moccanni se volt szabad a magyarnak a maga hazájában. Aki sírt,
1788 5| falra festettem. Jaj lesz Magyarországnak, ha Mátyás király meghal!~
1789 9| nevetni nem volt szabad Magyarországon.~Nem ám, mert az a szabadságharc
1790 5| szemfödõvel takarták le Magyarországot.~Az urak sokáig álltak lehajtott
1791 12| szombaton estére az irtási majorba. Csengõs szánkóval várunk
1792 12| Esze-lelke ott járt már az irtási majorban, szinte lõtte is már a varjút,
1793 12| mindjárt ott leszünk az irtási majornál. Csengõs szánkóval várnak
1794 9| a foga a haragtól:~- Na majt amit az Isten adta, Hroziancsik
1795 9| temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának három napik.~Örült, hogy
1796 12| dáridó, hogy még a Bodri is mákos rétest eszik. Csapunk olyan
1797 4| lettem én ott okosabb egy mákszemet se.~Nem szólt Mátyás semmit,
1798 3| megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves.~Az urak talpra
1799 6| kerti levegőn.~- Jut is, marad is - felelte készséggel
1800 13| fél, hogy azután nem lesz maradása, hazakívánkozik.~Az anya
1801 1| kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt
1802 12| állomásnál mind a hárman, Marci, Muki, Misike. Lesz olyan
1803 4| tojást beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel
1804 9| olyan nyugalommal fogta két marékra a nagy zászlós bajuszát,
1805 5| Sanyargathatták a szegény népet, marhatták, pusztíthatták egymást,
1806 7| kivágod ezt a nagy fát?~- Egy máriás-huszast.~- No, én adok neked kettõt,
1807 13| gyõzött vele dicsekedni, hogy máris milyen pompásan érzi magát
1808 13| percben megint a kétség markolászta a szívét.~A nyitott ablakon
1809 5| akinek a haját õk tartják a markukban.~Találtak is ilyen gyámoltalan
1810 14| a földesúrék kriptáján. Márványangyal állt annak az ajtajában,
1811 2| egész udvar bevonult a nagy márványos ebédlõbe, hol csupa arannyal
1812 14| mint valami szép fehér márványszobor. Úgy adom, ahogy vettem:
1813 15| Az ám, csakugyan egész más színe van égnek, földnek,
1814 1| otthon a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön többet
1815 14| a halál be tudott jönni máshol is. Tán a törött ablakon,
1816 6| melyikük eszi meg előbb a másikat.~Az oroszlán győzte étvággyal
1817 14| kezével fogta a vetélõt, a másikban a serkentõ-madzagot és nézett
1818 10| kívánságom se egyikre, se másikra. Azt szeretném, ha az én
1819 7| bizonyította a fejedelem. - Máskülönben favágó itt az erdõszélben.~
1820 9| Magamnak fütyültem én, nem másnak, nagyságos Rosszjancsi úr -
1821 3| keresztül látott a szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd
1822 3| udvari tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen
1823 4| nem lehet hasznát venni.~- Mást is tudom. Zümmögöm, mint
1824 3| válogatott nagy urakkal a Mátra széliben vadászgatott egyszer
1825 4| Hát hány hét a világ?~- Mával is kevesebb.~- Hát az ég
1826 4| omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két porontynak is, Mátyás
1827 11| zúgva rohant alá a kis patak medrében, eltiporva, elmosva mindent,
1828 11| kellős közepében, ahol a medvék és farkasok laknak. Bár
1829 12| maga nyelvén:~- Az Isten is megáld, kedves pajtikám, ha megszabadítasz!~
1830 13| az anyát, mikor hirtelen megállította valami. Mintha valaki azt
1831 12| megpillantotta. Ezért már érdemes megállni, ha még olyan siethetnékje
1832 11| megérkezett a csodaforráshoz.~Megállott s gyönyörködött a gyöngyöző
1833 12| kidörzsölte a szemébõl az álmot, megállt a gõzös. Ahogy leugrott
1834 2| darazsak. Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
1835 2| nevetés, hogy a püspök úr is megbékült, meg a tudós könyvtáros
1836 9| megnézhetjük.~A tábornok kegyesen megbillentette aranygalléros nyakát s a
1837 8| Illetlen tréfa volt, fiam, de megbocsátom. Megtanultam belõle, hogy
1838 13| gyerek, ahogy puha tenyérkéit megcsiklandozta a szúrós szakáll.~- Istenem,
1839 14| megfésülte a kócos hajamat, megcsókolta a homlokomat és azt mondta:~-
1840 6| ablakon keresztül merte megcsudálni.~- Ez nekem túlságosan szép -
1841 8| gazdájának. A fejedelem megdöbbenve húzódott félre a nekidühödött
1842 3| becsapta a nagy könyvét és megdörgölte a szemét:~- Mehetünk, királyom,
1843 4| király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
1844 5| vagytok, hatalmasak vagytok, megéltek a magatok emberségébõl.
1845 7| a becsületes neved, hogy megemlegethesselek róla?~- Nekem bizony csak
1846 4| megvan a tudomány, most már megérdemled a hozzávaló kenyeret!~Másnap
1847 13| földerítette egy kicsit.~- Majd megerõsödik az én kis madaram - szorította
1848 4| föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél, Vendel. No, ugye csak jó
1849 5| arccal. Kinyújtott karjával megfenyegette a fõurakat s hangja csengett,
1850 5| csudálatos esztergomi festõ megfestette az ötödik képen.~ ~
1851 14| odahúzott magához, utoljára megfésülte a kócos hajamat, megcsókolta
1852 10| lett. Egyetlen Piroskáját megfojtotta a torokgyík. Kivitték az
1853 3| Gyerünk, urak, gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös
1854 1| neki.~- No, szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? - akasztott
1855 6| oroszlánetetõ fölvigyázója meghagytak a borjúból, arra most már
1856 8| Az apród tisztességtudó meghajlással jelentette:~- Azt jelenti,
1857 15| mezõkön, az akácfák mélyen meghajtják elõtte kopasz fejüket. Még
1858 5| Magyarországnak, ha Mátyás király meghal!~Ezzel összetette a kezét
1859 11| volt a legbátrabb...~De meghallották a vadászok, hogy ritka szép
1860 6| vállára -, én is szeretnék meghízni ezen a jó kerti levegőn.~-
1861 9| valami szépen fütyülök, megin adat érte ingyen kosztot
1862 1| mosolyodott el a király s mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával,
1863 10| hogy még a nótás rigó is megirigyelhette volna. S mikor estenként
1864 13| lég, napsugár egyszeribe megizmosítaná.~Maga se igen hitte, hogy
1865 9| érdemjel, amit most bizonyosan megkap. Dühösen fordult meg a Darvas
1866 1| neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester
1867 7| ha én téged mogyoróhájjal megkenetlek?~A hajdúk már suhogtatták
1868 1| könyörögtek neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.~
1869 5| meghalt a nagy király, azonnal megkezdõdött az osztozkodás. Elfelejtették
1870 7| s kortyant belõle egyet. Megkínálja a favágót is, aki ugyancsak
1871 5| Ebben a percben halkan megkocogtatták az ajtót s belépett rajta
1872 6| oroszlán a maradékot is megköszönheti.~Nem köszönte biz az meg,
1873 15| jámbor nyúl szép békességben meglapulva a fiatal cseresznyefa hajtásait
1874 12| csodálkozva.~- Majd mindjárt meglátod, mennyire élek! - nevetett
1875 1| egészséggel addig is, míg meglátogatlak.~No arra nem soká kellett
1876 13| fogva aztán minden héten meglátogatták a kicsit, de mindig külön-külön.
1877 1| egy kopaszfejû, vén embert meglátott a sokadalomban.~- Nini,
1878 9| jámbort, de Darvas Pista megmagyarosította a nevét.~- Hod merted te
1879 4| volt, mint mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem, itt vágyom -
1880 3| semmi élõ ember nem beszél. Megmondta, hogy ezer esztendõvel ezelõtt
1881 8| Körüludvarolja, aki jó, megmorogja, aki nem jó.~- No, ilyen
1882 7| asszonyszemélynek? De hiszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak
1883 9| bajusztalansággal akarta neki megmutatni, hogy milyen hamar németté
1884 9| keszin-lábán, ekész pátran megnézhetjük.~A tábornok kegyesen megbillentette
1885 14| meg mosóember leszek, ha megnövök.~De ebbe a mesterségbe aztán
1886 11| az ég, hullott a zápor s megnõtt az áradat, mely zúgva rohant
1887 9| Nisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a fogolynak a szeme
1888 5| nyugodtan a jövevény.~Az urak is megnyugodtak ennek a hallatára. Vitéz
1889 1| ugrott oda hozzá s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult
1890 4| Mi a tudományod?~- Tudok megolvasni, hány sugara van a napnak -
1891 12| a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta. Ezért már érdemes megállni,
1892 14| volt, mint a jég és ahogy megrántottam, nagy koppanással esett
1893 14| a törött ablakon, tán a megrepedt falakon, de valahol csak
1894 13| újságolta anélkül, hogy a szava megreszketett volna.~Most meg az anya
1895 12| fültövön találta bombázni a megriadt kis jószágot, hogy annak
1896 14| szegénynek a szemei és hirtelen megsajnáltam. Többet nem igen emlegettem
1897 2| ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem
1898 10| az egész határ szegénye megsiratta.~ ~
1899 4| tapasztást: olyan szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm
1900 4| rikkantott, mint a rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben,
1901 12| megáld, kedves pajtikám, ha megszabadítasz!~Föl is villant a Palkó
1902 15| közt megszorul a napsugár s megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi
1903 14| veszett, fogyott, mint a megszegett kenyér. Most már nem a lócára
1904 9| föladni.~Rosszjancsi úr úgy megszelídült, mint a bárány. Saját kezével
1905 15| kakastollas kis kalapod megszellõztetni.~Jaj, dehogy hagyná pedig
1906 14| elfúlt a lélegzetem, ahogy megszólaltam:~- Vissza akarok menni a
1907 13| mosolyogva fogadta õket és erõsen megszorította az apa kezét.~- Nincs semmi
1908 15| már. A nagy kõházak közt megszorul a napsugár s megszalasztja
1909 15| utat hazafelé. Pedig ha megtalálná, fogadom, hogy mindjárt
1910 3| visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy
1911 13| a függöny sarka s az apa megtántorodott. Az ágyacska szélén ott
1912 4| elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod. Eredj te fél esztendõre
1913 4| lószõrbõl.~- No, ezt jól megtanultad, hékás - ismerte el a király. -
1914 2| hogy az Úristen mindent megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök
1915 15| fogadom, hogy mindjárt megtennék Nyúlországban királynak
1916 3| utoljára is összekarmolászva, megtépett gúnyában borult a király
1917 8| jelent ez, fiam? - kérdezte megütõdve a fejedelem.~Az apród tisztességtudó
1918 5| egyszer a királynak a fülét is megütötte a szóbeszéd. Nem szólt semmit,
1919 6| kincstartójával. A császárnak pedig megüzente, hogy úgy gondját viselteti
1920 8| ugatná meg, akit akar.~- Megugatja biz az, akit nem akar is -
1921 9| belõle, hogy minden kutya megugatta. Leborotváltatta a Rosszjancsi
1922 5| ilyen gyámoltalan bábut. Megválasztották királynak Ulászlót, akivel
1923 13| igen hitte, hogy az anya megválik a gyerekétõl. Annál jobban
1924 3| Megzörgetett minden bokrot, megvallatott minden levelet s utoljára
1925 8| megvigasztalta a fõurakat, hogy majd megvesztegeti õ az agártanácsost, csak
1926 8| se hihetnek, mert azt is megvesztegetik.~Attól fogva az agártanácsosból
1927 14| zimankós téli nap volt, majd megvett a hideg, ahogy a havas mezõkön
1928 1| kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.~- No,
1929 8| hallatára a fejedelem apródja. S megvigasztalta a fõurakat, hogy majd megvesztegeti
1930 3| morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot, megvallatott
1931 1| viselné akkor gondját a méhecskéimnek, meg a fodormenta virágaimnak?~-
1932 11| Ott ült a patak partján, méhek döngicséltek, tarka lepkék
1933 6| a nevét. Paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával,
1934 3| elõ akárhonnan, vagy utána mehetsz magad is.~Nosza, a válla
1935 3| mehetünk.~No, pedig nem mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott:
1936 9| katonák.~- Mit meksinálsz mekint, te lászadó? - acsarkodott
1937 2| akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~De bizony
1938 9| kakastollas katonák.~- Mit meksinálsz mekint, te lászadó? - acsarkodott
1939 13| SZÜLŐK~Az apának édes melegség öntötte el a szívét, ahogy
1940 10| A gazda pedig nagy, nagy melegséget érzett a szíve körül, ahogy
1941 14| szalmanyoszolyára és én nem gyõztem melengetni, takargatni ölelõ két karommal.
1942 10| aranyhajú Piroskát az édesanyja mellé s a nagy üres házban egyes-egyedül
1943 4| feszítette ki kevélyen a mellét Vendel.~- No, az nem sokat
1944 1| maguk meg csak a kerítés mellől nézték, hogy töltik kedvüket
1945 4| már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával, akármerre
1946 6| uramnak - hajlongott az új méltóság s futott mindjárt az oroszlánetetőhöz.
1947 8| és sose panaszkodott régi méltósága elvesztése miatt.~ ~
1948 6| Péter nevezetűt.~- Nagy méltóságot szántam neked, fiam, Karó
1949 15| havas mezõkön, az akácfák mélyen meghajtják elõtte kopasz
1950 15| nagy sapka alól.~- Ugyan, melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~-
1951 6| mind a kettő arra gondolt, melyikük eszi meg előbb a másikat.~
1952 11| leggonoszabb kutya.~Ment, mendegélt kicsi Jóska a csodaforrás
1953 10| Balogh Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának maga
1954 7| bodolai út.~Ahogy aztán mennek-mendegélnek a bükkfák hûvösében, egyszercsak
1955 13| csókolgatta az apa a könnyeket. - Mennyivel szebbek ezeknél a bolondságoknál!~
1956 14| szülémet magam körül, tehát én mentem ki hozzá a temetõbe.~Haragos,
1957 8| elõl. Nem ért az semmit. Mentõl jobban csitította volna
1958 7| eltévedt a rengeteg közepén. Mentül tovább kereste az utat,
1959 2| János -, ha nem hiszed uram, mérd utána!~A tudós könyvtáros
1960 15| még most adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor haragos szélparipáján
1961 5| kaptak a kardjukhoz: ki meri kihallgatni az õ titkos
1962 2| Fogj hozzá, szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe
1963 10| ott ült kis szobájában s merõen nézett maga elé. A tükör
1964 12| hanem azt már õ sem tudta, merre van a gyere le. Leugrani
1965 9| elöntötte a pulykaméreg.~- Hod mersz te olyan lászadó pajuszt
1966 9| hogy egyik úrnak se volt mersze belépni. Hroziancsik harsányan
1967 6| csak az ablakon keresztül merte megcsudálni.~- Ez nekem
1968 9| megmagyarosította a nevét.~- Hod merted te nekem pfütyölni? - szögezte
1969 9| ezt a történetet elõször mesélte az édesapám, olyan jót nevettem,
1970 10| KOVÁCS~Hiába kotorászok a mesetarisznyám fenekén, ma nem találok
1971 1| királynak is te voltál a mestere, taníts ki minket is - mondták
1972 1| tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez fordultak tanácsért.~- Okos
1973 14| ha megnövök.~De ebbe a mesterségbe aztán bele is kellett ám
1974 3| hozzád adom iskolába Tóbiás mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat
1975 4| magát kétrétbe a nagy égi meszelõ a király elõtt.~- Elhiszem,
1976 2| nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas remete volt az a János,
1977 11| lenni a szabadban, erdőben, mezőben. Addig-addig gondolkozott,
1978 3| ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.~Az urak elnevették magukat,
1979 12| lehessen rajta látni a fehér mezõkre, a nyargaló sürgönykarókra,
1980 12| hátradûlt a sarokban.~- Miai, miau, miau! - hallatszik
1981 12| egyszerre elment a kedve a miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna
1982 12| reszketett, ahogy keservesen miákolt. Nyilván az édesanyját hívta.
1983 8| régi méltósága elvesztése miatt.~ ~
1984 8| nem hagyta. Zúgolódtak is miatta sokat, hogy csúffá teszi
1985 10| sírással -, mi lesz most már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vígasztalta
1986 4| Megsütöm én, uram király!~- Miben, te heprecsóré? Hol a hozzávaló
1987 6| borjú egy napra.~Apaffy Mihályról sok derék dolgot följegyeztek
1988 7| elagyabugyálom azt a nagy mihaszna vadászt, aki úgy beáztatott
1989 5| azzal beszélsz kegyesen, mihozzánk alig van nyájas szavad.~-
1990 15| szerecsen gyerekeknek ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska azonban
1991 2| diófa-asztal. Jutott ott hely mindenkinek, Jánosnak éppen a király
1992 4| Vendel? - ütött a vállára a mindentudónak. - Két gyerekedet itt fogom
1993 11| puska is ott volt mellette s mindketten jóízûen aludtak. Mikor reggel
1994 5| egyforma árva, tehetetlen mindkettõ: Kétfelé tört a magyar korona
1995 2| mert több esze van, mint mindnyájatoknak együttvéve - nevette el
1996 2| Mért van az, urunk, hogy mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú
1997 4| sehol egy falat harapnivaló, mindössze az egyik csatlós szedett
1998 1| is kérdezte a bírót, hogy minek hívják azt a várost, ahol
1999 12| nem kergetnének, csakhogy minél elõbb odaérjek. Bizony Piros
2000 1| voltál a mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~Bálint
2001 5| panaszolták nagy keservesen -, mióta te vagy a király, azóta
2002 12| mind a hárman, Marci, Muki, Misike. Lesz olyan dáridó, hogy
2003 14| szavajárása az édesapámnak. S mivel õ takácsmester volt, én
2004 9| szabadságharc után volt. Akkor moccanni se volt szabad a magyarnak
2005 4| mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra s könyökig felgyûrte a köntösét. -
2006 4| sisakra való vadkacsa tojást a mocsárszélben, azt odakínálta a királynak.~-
|