abece-egvil | egy-e-halal | haldo-kisva | kisze-mocsa | modra-subat | sult-varju | varka-zuzma
Rész
2007 15| azt, mikor ilyen kolduska módra jajgatnak az Isten madarai.
2008 7| szárnyasablak bíborfüggönye mögül. Anna asszony pedig kacagva
2009 7| igazság lesz-e, ha én téged mogyoróhájjal megkenetlek?~A hajdúk már
2010 7| hajdúk már suhogtatták is a mogyorópálcákat, Szür Illés pedig nagyon
2011 5| szerencsétlen gyermek, aki a mohácsi csatában belefulladt a Csele
2012 7| színe elé hurcoltatta a mokány kis székelyt és rákiáltott:~-
2013 15| mi madarunk.~- Ugyan, mit mond a pacsirta?~- Azt mondja
2014 15| Most hallgasd meg, mit mondanak a cinegék.~Andráskának annyiból
2015 12| várakozott.~Mert mit is mondanának az irtási varjak, ha Palkó
2016 13| nem örülsz neki?~- Ó, hogy mondhatsz ilyet? - fakadt sírva az
2017 7| ember ám az, amilyennek mondják.~- Dehogy rossz, dehogy
2018 5| meg, tanuljatok belõle. Mondom nektek, hogy ha nem tanultok,
2019 11| igaz mese, mert éppen így mondotta el Sári néni egy téli estén,
2020 7| ember, igaz ember? Hát mit mondtál te énrólam tegnap a bodolai
2021 9| kerületi fõnök úr valami morva ember volt s olyan szép
2022 9| órában úgy visszaszaladt Morvaországba, hogy tán képpel se fordult
2023 14| annak, hogy az édesanyám mosóasszony, mert így legalább mindig
2024 14| tettem magamban, hogy én meg mosóember leszek, ha megnövök.~De
2025 14| volt a szobában szövõszék. Mosóláb volt a sarokban, azon teknõ,
2026 10| tarka mese, kihullottak a mosolygó históriák. Egyre csak a
2027 14| mindig odatoltam az ajtóhoz a mosószéket, hogy ki ne bírja nyitni.~
2028 7| odaállt az ura trónja mögé s õ mosta meg helyette az erdélyi
2029 6| te úgy nekigömbölyödtél mostanában? Valóságos gerenda lesz
2030 10| kovács megint a kamrába motozott. A rossz csizmák közt válogatott,
2031 10| életet össze nem foltozod - motyogta a kovács s keserûen tekintett
2032 6| fejedelmi a tartása, erő minden mozdulata.~- Tisztelete jeléül küldi
2033 6| meg csak úgy zörgött, ha mozdult. Nézték is egymást az oroszlánnal
2034 10| kovács megint kinyitotta a mûhelyajtót. És megint búgott a fúvó,
2035 10| temetés napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta többet.
2036 12| állomásnál mind a hárman, Marci, Muki, Misike. Lesz olyan dáridó,
2037 12| ablakból. Valami unatkozó utas mulathatta magát vele, hogy a körme
2038 7| fejedelem!~Bosszankodott is, mulatott is Apaffy a beszéden s nagyon
2039 12| Palkó, hanem aztán elunta a mulatságot, hátradûlt a sarokban.~-
2040 10| semmit a világon. Telt, múlt az idõ s õ egyre ott ült
2041 10| Nekopogi kovács.~- Kérek valami munkacska, drotoznyi, nagy jó uram.~-
2042 5| még van üres hely a falon: munkához láthatsz - mondta az érsek,
2043 13| tud. Legalább nem aggat a munkámban. Nem anyának való azt látni.~-
2044 7| vadászat az egész életetek. A munkával összevesztetek s holtig
2045 3| kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester - nem veszett
2046 15| sapkát. Meg kell azt odakint mutogatni a káposztapilléknek, úgyse
2047 12| lábán bélelt csizma, csupa muzsika-csikorgású, rajta prémes bunda, de
2048 14| szövõszék körül s kattogó muzsikáját óraszámra el tudtam hallgatni.
2049 9| csattogott a foga a haragtól:~- Na majt amit az Isten adta,
2050 3| hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán, ahogy jobban esik.~Már
2051 15| fejüket. Még a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra kapnak
2052 2| hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû János remetét.~ ~
2053 6| tebeléd nem kíván harapni az a nagyétkű állat, akármilyen közel
2054 9| kinevetni. Hroziancsik úr nagyfejû vendéget várt, valami német
2055 10| rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom
2056 14| két karommal. Már ekkor nagyobbacska voltam, már tudtam rettegni
2057 1| ne maradjon benne!~Mátyás nagyot nézett, aztán olyant kacagott,
2058 6| csak nem viseltette gondját nagyságod a császár ajándékának? -
2059 6| Tisztelete jeléül küldi ezt nagyságodnak a hatalmas császár - jelentette
2060 1| hogy töltik kedvüket a nagyurak.~No, azt meg kell adni,
2061 2| sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~- Ne félj, szolgám -
2062 12| mint Piros Palkó a kõrösi nagyutcában, ahogy a cudar téli idõben
2063 3| gubódzott belõle addig, míg napáldozat táján a király föl nem ébredt
2064 13| állacskáját, belenézette a napba. Az ibolya szemek meg se
2065 6| nagyságos uram.~Három álló napig törte a fejét a fejedelem
2066 9| pfütyölje makának három napik.~Örült, hogy kitöltheti
2067 4| tojásgyûjtögetõjének. Az is maradt halála napjáig s könnyû volt a mestersége,
2068 10| aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta a mûhelyt, ki se
2069 4| megolvasni, hány sugara van a napnak - feszítette ki kevélyen
2070 15| Andráskának az édesapja a napocskát keresné az égen, de nem
2071 3| ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e vagy esõ esett.
2072 10| éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt a munka. Ennek
2073 6| elég neki egy borjú egy napra.~Apaffy Mihályról sok derék
2074 15| rengetik, hintázzák magukat a napsugaras levegõben s rügy-szemükkel
2075 12| sétálgathat olyankor, úgy napszállat felé a háza elõtt. Körülbelül
2076 15| barázdabillegetõ szegõdött be hozzá napszámra. Ott illegnek-billegnek
2077 15| szõlõvesszõkkel s most õ is napvilágra jött levegõzni. Pórul is
2078 15| Az ég nevetõ kék, a föld nedves barna, öröm lesz benne dolgozni.
2079 15| már olyan sapkát, amelyik négy lábon szalad!~No, Andráska
2080 14| a szövõszék árnyékában!~Négy-öt éves lehettem, mikor utoljára
2081 5| hadseregek voltak rajta.~A negyedik képen két rongyos ember
2082 9| kieresztették Darvas Pistát, negyednapra már megint ott fütyörészett
2083 9| Mit kereset? A kenyeret neket?~- No igen. Gondoltam, hogy
2084 8| megdöbbenve húzódott félre a nekidühödött állat elõl. Nem ért az semmit.
2085 10| leveskét. Az apja pedig nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja
2086 6| az mi dolog, hogy te úgy nekigömbölyödtél mostanában? Valóságos gerenda
2087 12| kevélykedett Palkó, hanem egyben nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa
2088 15| kicsit ér! - sopánkodott nekikeseredve.~Bezzeg megörült Andráska,
2089 3| lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni a fának.~Hosszú lábával
2090 7| Szür Illés pedig nagyon nekivörösödve vakargatta a tarkóját:~-
2091 5| tanuljatok belõle. Mondom nektek, hogy ha nem tanultok, olyan
2092 7| meg helyette az erdélyi nemes urak fejét.~- Haszontalan
2093 5| rabszolgái lettünk, meg a németé. Leküldte angyalait a haragos
2094 9| én még kiskirály se, ha a németet kellene szolgálnom.~A kerületi
2095 9| megmutatni, hogy milyen hamar németté tette õ a mi szilaj magyar
2096 3| Szörnyû okos ember volt, nemhiába mindig a könyveket bújta.
2097 13| a hírrel jött haza, hogy nemsokára haza lehet hozni a gyereket.~-
2098 5| költögette Magyarország népe, de csak nem nyitotta ki
2099 5| Sanyargathatták a szegény népet, marhatták, pusztíthatták
2100 1| Gyöngyösön volt Mátyás egész háza népével s az volt az elsõ szava,
2101 5| emberségébõl. A szegény népnek meg egyebe sincs a kerek
2102 3| sárgarigó:~- Ne legyen Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót! Ott
2103 2| nélkül.~Lett erre olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült,
2104 2| felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült szájról látta. Arra
2105 2| tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl s attól fogva senki se vetette
2106 13| már tudott az ágy szélén nevetgélni a gyerekkel s jókedvûen
2107 15| szétnéz a világban, csak neveti a cudar idõt. Könnyû is
2108 3| nem tudta érteni, hogy mit nevetnek most õrajta. Nagy mérgesen
2109 10| mindig ilyen szomorú. Hanem nevetnél, danolnál te is, mint a
2110 9| börtönbe dugták a sírót is, a nevetõt is.~Lám, az öreg Darvas
2111 9| mesélte az édesapám, olyan jót nevettem, hogy a könnyem is csurgott
2112 6| közül egyet, Karó Péter nevezetűt.~- Nagy méltóságot szántam
2113 2| legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas
2114 6| parancsolta valami Keszeg Kristóf nevű cselédjét.~- Gyere csak,
2115 3| Mássz föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~
2116 6| Remek állat volt, tűz a nézése, fejedelmi a tartása, erő
2117 13| most nem tudott betelni a nézésével. Aranyhajától kis lábacskája
2118 10| odaállt az arckép elé s nézte könnybelábadt szemmel, ahogy
2119 14| ágait: én mégis hallgatózva néztem körül. És kimondhatatlanul
2120 7| gunyhóm az erdõszélben, nézzen be hozzám vadász úr, ha
2121 3| látom a fakót! Ott legel ni, az érparton, a másik erdõszélen!~
2122 9| azt mondta Hroziancsik:~- Nisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt,
2123 10| Aranyhajú Piroska nõtt, növekedett, egyre szebb lett testben,
2124 3| ebben, nemhogy ló volna!~- Nono - szólt vissza a király -,
2125 10| fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette
2126 10| azelõtt. Aranyhajú Piroska nõtt, növekedett, egyre szebb
2127 5| kegyesen, mihozzánk alig van nyájas szavad.~- Ez az igazság -
2128 2| szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt akarják kipróbálni
2129 5| ábrázolva, hogy a török császár nyakán tartotta a lábát. Ez volt
2130 7| favágót is, aki ugyancsak nyalogatja ám a száját a finom tokaji
2131 3| meg a fakót.~- Farkasok nyár derekán? - csóválta a fejét
2132 3| ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében, arra mutatott
2133 12| olyan varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül hét falu.”~
2134 12| látni a fehér mezõkre, a nyargaló sürgönykarókra, a világos
2135 1| tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt vissza, akkor is csak
2136 10| volt õket nézni. Szellõs nyári gúnyájában, rongyos bocskorában
2137 3| karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett a magyar
2138 13| örült, mikor a csörgõje nyelét le bírta törni. Még a szeme
2139 2| de a János remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony nem
2140 3| könyveket bújta. Értett olyan nyelveken, amiken semmi élõ ember
2141 9| szép neve volt, hogy azt nyelvkitörés nélkül ki se lehetett mondani.
2142 12| mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett odabent az állomás udvarán.
2143 4| mondta bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem a tojást.~Úgy
2144 11| kezében tartotta felhúzva nyílpuskáját s bizonyára ettől tartott
2145 15| alatt, hogy nyilván ki se nyitja ma a szemét. Úgy sincs még
2146 15| egyszerre valami vékony hang a nyitó ember háta mögött. Két kis
2147 12| bántom többet a macskákat! - nyöszörgött Palkó.~- Azt jól teszed,
2148 11| tudott, de üldözõje mindig nyomában volt s egyre közeledett
2149 9| a jó ember idevezet, azt nyomban tömlöcbe vessék. De akárki
2150 14| esztendeig. Most már tudom, hogy nyomorúság volt az életünk, de akkor
2151 14| akartam vele menni.~Nagy nyomorúságban éldegéltünk vagy két esztendeig.
2152 9| úr.~Aközben pedig olyan nyugalommal fogta két marékra a nagy
2153 14| harmadik nap elhagyott a nyugodalmam. Nem éreztem a szülémet
2154 14| csodálkozni, hogy milyen nyugodt vagyok.~De a harmadik nap
2155 5| munkát keresek - felelt nyugodtan a jövevény.~Az urak is megnyugodtak
2156 13| semmi baj, csak egy kicsit nyûgös a fiúcska. Pár nap óta a
2157 14| a koporsójára, de azzal nyugtattam meg magamat, hogy másnap
2158 10| gémberedett kezecskéjét félénken nyújtogatta ki kendõje alól a szép kékszemû,
2159 1| Bálint tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor
2160 13| apja karján és keresgetve nyújtotta ki kis kacsóit.~- Hála Istennek -
2161 15| levõ útba, ahol egy jámbor nyúl szép békességben meglapulva
2162 15| Nyúlországban királynak a nyulak. Koronát már szerzett hozzá
2163 10| szeretnél karácsonyra? Csengõs nyulat, táncoló babát, égig érõ
2164 8| bebújt a trónszék alá.~A nyúlfüleket a pajkos apród tûzte a fejedelem
2165 8| míg le nem kapott két nagy nyúlfület a köntöse hátáról. Azokkal
2166 15| hogy mindjárt megtennék Nyúlországban királynak a nyulak. Koronát
2167 10| fölakasztva a kislánya arcképe, oda-odaállt eléje s elkezdett vele beszélgetni.~-
2168 12| már nagyon nyerítgetett odabent az állomás udvarán. El is
2169 12| kergetnének, csakhogy minél elõbb odaérjek. Bizony Piros Palkó is ugyancsak
2170 8| ügyes-bajos ember járt nála, csak odahunyorított az ajtónálló apródjának:~-
2171 14| csak belopózott. Szülém odahúzott magához, utoljára megfésülte
2172 4| tojást a mocsárszélben, azt odakínálta a királynak.~- Süsd meg -
2173 13| kipödörni? - nevetett az apa s odatartotta elé a tükröt. A gyerek az
2174 10| lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette a tót elé:~- Nézze csak,
2175 6| dolog, ahogy séta közben odatévedt a szeme az oroszlánketrecre.
2176 14| haláltól és éjszakára mindig odatoltam az ajtóhoz a mosószéket,
2177 14| Szülém letette a ruhát, amit öblögetett, a szívére szorított és
2178 6| hordta a nevét:~- Gyere csak öcsém, Cinege Pál, kiveszlek az
2179 9| bízik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a szegény hajdút
2180 14| gyõztem melengetni, takargatni ölelõ két karommal. Már ekkor
2181 13| apa pedig engesztelõleg ölelte meg.~- Nekem most dolgom
2182 10| letette a kormos bõrkötõt és ölibe vette a kislányát, míg a
2183 10| be rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe takargatva a
2184 15| Andráskának annyiból állt az egész öltözködése, hogy a fejébe nyomta a
2185 10| Míg a drótos hálálkodva öltözködött, Nekopogi kovács megint
2186 15| az édesapja az ágyból:~- Öltözz hamar, legény. Most hallgasd
2187 12| emeli, míg az esõ ki nem önti onnan.~- Ezt látták volna
2188 13| Az apának édes melegség öntötte el a szívét, ahogy a rózsaszín
2189 1| rajtam! - emelte fel az öreget. - Ne félj, nem teszek most
2190 1| egyéb se kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy
2191 4| tudományt magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király
2192 13| Még a szeme is villogott örömében.~- De azt láttad volna,
2193 1| Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt
2194 10| játék az élet. Gondot felez, örömet kétszerez a jó asszony a
2195 13| tette össze a kezét az apa örömmel.~A fiúcskát õ maga vitte
2196 13| kézzel, hogy hála Istennek.~- Örülök neki, hogy nem sírt utánam -
2197 13| jókedvûen az apa. - Hát te nem örülsz neki?~- Ó, hogy mondhatsz
2198 14| életünk, de akkor nem tudtam. Örültem annak, hogy az édesanyám
2199 7| huszasért akár Erdélybõl is - örvendett a favágó. - Hanem akkor
2200 11| királya, de midõn javában örvendezett, jöttek a favágók éles fejszéikkel.
2201 13| kalitkához, amelynek drótját örvendezve veregette a kanári.~- Tyio-tyio-tyio-tincs!~-
2202 5| elégítette ki ez az okos beszéd. Össze-összesúgtak a király háta mögött:~-
2203 13| harmatujjáig százszor is összecsókolta már s végre belefektette
2204 1| neki.~Bálint barát pedig összehúzta a szemöldökét, aztán azt
2205 3| minden levelet s utoljára is összekarmolászva, megtépett gúnyában borult
2206 12| ha tudtam volna, hogy összekerülök veled, hoztam volna neked
2207 2| nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta a homlokát, a püspök pedig
2208 12| nagy csendességben. Palkó összerezzent s körültekintett a kocsiban.
2209 10| belõle.~Parányi kezével összeszedte a mûhelyben a vas reszeléket,
2210 13| mintha valami jeges kéz összeszorítaná a szívét.~- Ap... pa...
2211 13| Most meg az anya mondta összetett kézzel, hogy hála Istennek.~-
2212 5| Mátyás király meghal!~Ezzel összetette a kezét a festõ, mintha
2213 7| egész életetek. A munkával összevesztetek s holtig akarjátok vele
2214 14| esztergályos volt és elvezetett õhozzájuk. Ott voltam egy hétig s
2215 9| bársonyszékbe.~- Nagyon konosz?~- Ojjé! Akkora bajusza van, hogy
2216 7| Haragos pedig csak akkor volt õkegyelme, ha az ország dolgát kellett
2217 1| a gyöngyösiek - biztatta őket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek
2218 4| tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy mákszemet se.~Nem szólt
2219 6| akkor aztán gondolt egy okosat. Maga elé parancsolta valami
2220 8| hogy csúffá teszi õket egy oktalan ebállat.~- Az egész világ
2221 3| szundikálunk.~Tóbiás mester olasz tudós volt s az eszével
2222 12| három szál az ábrázata másik oldalán. A farka akkorát kunkorodott,
2223 6| aztán nevetve könyökölték oldalba az oroszlánetető urat a
2224 6| hajdú állította meg két oldalról.~- Ejnye, ejnye, hát csak
2225 10| annál szebbet festeni az oltárra! Csak szereti a jó Isten
2226 3| Most is úgy belemerült az olvasásba a galagonya-bokrok alatt,
2227 10| volt neki párja. Egész nap oly vidáman fütyörészett, hogy
2228 7| hozzám vadász úr, ha erre jár olykor, majd máskor is elbeszélgetünk.~
2229 4| szeplõs, vörös arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese
2230 15| szerzett hozzá magának.~ ~.oOo.~ ~
2231 9| Az ajtóban töltött puskás õr állt, annak azt mondta Hroziancsik:~-
2232 13| nem szólt semmit, de egy óra múlva már kikocsizott a
2233 12| vonatba, bizonyosan csak õrá várakozott.~Mert mit is
2234 9| szégyentõl. S még abban az órában úgy visszaszaladt Morvaországba,
2235 3| hogy mit nevetnek most õrajta. Nagy mérgesen bújt vissza
2236 13| a kutyafejes botját, az óraláncát, a ceruzáját. A gyerek nem
2237 9| Rosszjancsi úr intett az õrálló cseh katonáknak:~- Vigyetek
2238 5| Én vagyok Magyarország õrangyala, az Úristen parancsolatából
2239 14| körül s kattogó muzsikáját óraszámra el tudtam hallgatni. Addig,
2240 4| széles a válla, piros az orcája, hogy alig lehet ráismerni.~-
2241 5| le hozzátok.~Az urak fakó orcával szaladtak a címerterembe,
2242 12| sürgönykarókra, a világos ablakú õrházakra.~Egy darabig ezzel töltötte
2243 10| aranyhajú Piroska féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát,
2244 2| a legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle
2245 6| méltóság s futott mindjárt az oroszlánetetőhöz. Az éppen ebédelt: ette
2246 6| AZ OROSZLÁNETETŐK~Apaffy Mihály erdélyi fejedelem
2247 6| ha híre futamodik a három oroszlánetetõnek.~Ezt bizony jól sejtette
2248 6| viselték, mint az Apaffy oroszlánjának!~ ~
2249 6| közben odatévedt a szeme az oroszlánketrecre. Fülön is fogta mindjárt
2250 6| mozdult. Nézték is egymást az oroszlánnal nagyon s nyilván mind a
2251 6| a nagyságos fejedelemben oroszlántermészet lakozott volna. Inkább jámbor
2252 13| ütögette meg a fiúcska kis orrát az ékszer csöngõjével.~A
2253 6| viseltettem! Attól félek, ország-világ kinevet, ha híre futamodik
2254 11| lett belõle. Sûrû bokrok országában szálldogált ágról ágra s
2255 1| volt híres, hogy sehol az országban olyan foszlóbélű selyem
2256 3| nádor az országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester
2257 3| nádor lovára, a nádor az országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére,
2258 7| volna magát. Néha még az országgyûlésen is odaállt az ura trónja
2259 13| Tudok egyet, amelyiknek az orvosa jó barátom. Csupa ilyen
2260 13| bírtam magammal! Aztán meg az orvosnak is magam akartam a lelkére
2261 8| Ami igaz, igaz: annak az ostoba agárnak hiába kínálnák akár
2262 12| a farka, akár a karikás ostor.~- Ejnye, cicuskám - hízelgett
2263 12| meg lehetett volna vele ostromolni.~- Sicc te! - süvöltött
2264 13| az íróasztala fiókjában.~Õsz vége felé egyszer azzal
2265 2| Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni
2266 5| a palota másik végén az oszlopos címerterembe. Tele voltak
2267 9| bajuszt adott az Isten, osztán ilyen emberformájú vagyok
2268 10| kovács, mind a szegények közt osztotta szét. Mikor meghalt békességben,
2269 5| azonnal megkezdõdött az osztozkodás. Elfelejtették akkorára
2270 11| észre, mikor kora reggel óvatosan kiment a szobából, sem azt
2271 1| együtt kergette a Mátrában az őzeket.~- Gyertek, urak, nézzétek
2272 4| egeret se láttak, nemhogy õzet, de azért úgy eltévedtek,
2273 13| összeszorítaná a szívét.~- Ap... pa... pa-papp-pa... - gügyögte
2274 13| köszönteni édesapádat!~- Happá... pá... apa! - kacagott a gyerek,
2275 13| a szívét.~- Ap... pa... pa-papp-pa... - gügyögte a gyerek felágaskodva
2276 15| gyanánt esik az éhesnek. Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~Andráska
2277 12| mutogatta. Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott is
2278 9| háznál. Most a Sós Pálék padlásán lappang. Hanem katonákat
2279 14| Apám szép csöndesen ült a padon, egyik kezével fogta a vetélõt,
2280 8| trónszék alá.~A nyúlfüleket a pajkos apród tûzte a fejedelem
2281 12| zsebében?~„Gyere ki, Palkó pajtás, szombaton estére az irtási
2282 12| Csengõs szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó
2283 15| szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek, virágok, dalos
2284 12| Isten is megáld, kedves pajtikám, ha megszabadítasz!~Föl
2285 9| Hroziancsik alázatosan. - Sok pájunk folt fele. De most már temlecben
2286 9| egész városban.~- Az utolsó pajuszos lászadót az este fokattam
2287 9| Hod mersz te olyan lászadó pajuszt nekem hoszni.~- No, ne féljen,
2288 15| különben csúffá teszi a pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák
2289 1| köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta
2290 12| hívta. Az is lehet, hogy Palkóhoz folyamodott a maga nyelvén:~-
2291 12| mondani, hogy esett Piros Palkónak másnap a varjúvadászat.
2292 6| mordult föl a várkertből a palotába, hogy a fejedelem mindig
2293 4| akármerre ment, egyszer még a palotai erdõkbe is kivitte vadászni.~
2294 7| hátatfordított a fejedelmi palotának s hétszámra oda vadászgatott
2295 8| segített nyúlászni és sose panaszkodott régi méltósága elvesztése
2296 15| így, csak, csak, csak! - panaszolja õ maga is.~Hallgatni is
2297 6| mindennap és nem győzte panaszolni, hogy mennyit eszik az a
2298 6| a császár ajándékának? - panaszolta szemrehányóan.~- Jaj, dehogy
2299 5| népek.~- Urunk, királyunk - panaszolták nagy keservesen -, mióta
2300 3| volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott
2301 1| törvényt az íródeákjával, arany papírra, ezüst betûkkel, de már
2302 3| pásztor olyan bicskával paprikás szalonnát.~ ~
2303 13| kicsit nyûgös a fiúcska. Pár nap óta a betegszobában
2304 14| gõzzel, a falakon csurgott a pára s elfúlt a lélegzetem, ahogy
2305 9| akármilyen bolond volt a parancsolat, nem lehetett azt kinevetni.
2306 5| Magyarország õrangyala, az Úristen parancsolatából szálltam le hozzátok.~Az
2307 5| királyt kerestek, aki nem tud parancsolni nekik, hanem akinek a haját
2308 4| úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte
2309 3| egy lovat a Mátrában.~- Pardon-grácia fejemnek - somfordált oda
2310 8| kutyát.~A fejedelem különös pártfogásába vette az agarat. Mindig
2311 5| Mátyás király amilyen kegyes pártfogója volt a szegény embernek,
2312 11| belõle. Ott ült a patak partján, méhek döngicséltek, tarka
2313 5| úrnak. Mindig annak fogod pártját, mindig azzal beszélsz kegyesen,
2314 3| közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor
2315 11| Sőt egyszer egy szegény pásztorfiú ivott a csodaforrásból s
2316 3| míg kezet nem szorított a pásztorral.~- No, jó ember, többet
2317 6| magával hordozta a nevét. Paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával,
2318 5| második kép egy csendes patakocskát ábrázolt, amelynek sáros
2319 10| vas reszeléket, a törött patkódarabokat: azokból fõz õ az apukájának
2320 9| fan keszin-lábán, ekész pátran megnézhetjük.~A tábornok
2321 15| homokot a nyitó-kapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik,
2322 1| színében, mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét
2323 10| dúdolgatva vasalgatta a kis patyolatszoknyákat, babafõkötõt, boldogan sóhajtott
2324 13| mire az apa visszatette a patyolatvánkosok közé, akkorra már ellepte
2325 15| csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is válogat, most meg félnap
2326 1| ezüst betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá,
2327 13| Nekem most dolgom van Pesten, fiam. Két hét múlva visszajövök.
2328 15| belõle a fejét egy lyukas petákért.~- Mi van itt, mi van itt? -
2329 6| hiszek én ennek a hamis Karó Péternek: terád bízom, nézz neki
2330 6| Fülön is fogta mindjárt Karó Pétert:~- Mi dolog az, Péter fiam,
2331 9| lászadót temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának három napik.~Örült,
2332 9| nevét.~- Hod merted te nekem pfütyölni? - szögezte haragosan savószínû
2333 13| suttogását hallották:~- Csak egy pillanatnyi világosságot!~Föllebbent
2334 14| mereven, hogy még csak nem is pillantott.~- Édesapám! - szóltam oda
2335 13| gyerek odakint.~- Minden pillét, minden madarat meg akart
2336 4| foga van az egérnek, tudom pipaszárat fúrni a lószõrbõl.~- No,
2337 10| szomorúbb lett. Egyetlen Piroskáját megfojtotta a torokgyík.
2338 10| torokgyík. Kivitték az aranyhajú Piroskát az édesanyja mellé s a nagy
2339 10| aranykovács az aranyhajú Piroskával.~- Kicsi virágszálam - gügyögött
2340 6| éppen ebédelt: ette a szép pirosra sült borjúpecsenyét, kolozsvári
2341 5| belefulladt a Csele patak piszkos vizébe. Ahogy meg volt festve
2342 4| egyszer Mátyás királyhoz. Két pöttöm kis szõke gyerek ténfergett
2343 6| egyszer ha találni ilyen pompás oroszlánt. Kicsivel beéri,
2344 13| dicsekedni, hogy máris milyen pompásan érzi magát a gyerek odakint.~-
2345 4| mestersége, mert a két kis porontya is segített neki benne.~ ~
2346 4| eltört a mécsese a két porontynak is, Mátyás jó szíve megesett
2347 15| napvilágra jött levegõzni. Pórul is járt, mert mindjárt rákoppantott
2348 6| fölvigyázójának az ellenõrzõje. Te pótold ki, amit õk ketten elmulasztottak.~-
2349 12| bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor még farkas
2350 9| Az éppen a tükör elõtt próbálgatta, hogy milyen szépen illik
2351 10| ez a csizma nekem szûk. Próbálja meg, jó lenne-e magának?~
2352 3| életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni, mester! - ütött a vállára
2353 2| bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János
2354 12| hógolyóval traktálod! - prüszkölt a jégmacska s a csészényi
2355 9| nagy fekete macskája fúva, prüszkölve s akkorát karmolt a tábornok
2356 9| neki a szája szögletébõl:~- Pszt ne üssön lármát, nagyságos
2357 13| kacagott a gyerek, ahogy puha tenyérkéit megcsiklandozta
2358 9| már végképp elöntötte a pulykaméreg.~- Hod mersz te olyan lászadó
2359 11| feküdt kis fehér ágyában, a puska is ott volt mellette s mindketten
2360 11| erdõben, elmentek nagy golyós puskákkal, kutyákkal, ûzõbe vették,
2361 9| tömlöcbe. Az ajtóban töltött puskás õr állt, annak azt mondta
2362 15| látnivalójuk van még szegénykéknek.~Puszta még idekint a világ. A télire
2363 5| szegény népet, marhatták, pusztíthatták egymást, semmivel se törõdött
2364 1| még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ
2365 6| eszik az a cudar állat, hogy pusztult volna a hazájában. Az ám,
2366 5| harmadik festményen. Égette, rabolta, pusztította a török.~Két
2367 14| sírba tették apámmal s ahogy ráborultam a havas halomra, mintha
2368 5| sötét éjszakája. A török rabszolgái lettünk, meg a németé. Leküldte
2369 5| szabadság s helyébe telepedett a rabszolgaság sötét éjszakája. A török
2370 13| tapogatva kereste az ágy rácsát. Az apja az ölébe vette
2371 1| asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam, többet meg se
2372 8| hirtelen bukfencet vetett és ráesett a fejedelem csizmájára.
2373 11| tudna lenni!~S az a gonosz ragadozó madár utolérte, már tátogatta
2374 10| aranyos pintyõkém - simogatta ragyogó haját az édesapja -, mit
2375 10| pintyõkém?~- Édes jó apám - ragyogott a kép.~Nekopogi kovács megint
2376 5| angyaloknak. El is szállt ragyogva, mint az angyal s repültében
2377 4| orcája, hogy alig lehet ráismerni.~- Te vagy-e az, Vendel? -
2378 1| mester, te szépen kifogtál rajtam! - emelte fel az öreget. -
2379 4| õket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást: olyan
2380 12| hegyével olyan macska-formát rajzolt a befagyott ablakra. Még
2381 10| háza, földje, szõleje s rakással az ezüst forint a ládafiában.~-
2382 7| a mokány kis székelyt és rákiáltott:~- No, Szür Illés, hát te
2383 4| felgyûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire
2384 1| hízott libát, selyem abroszra rakták a friss cipót, maguk meg
2385 8| De akire rosszkedvében rámordult, az hiába koptatta a küszöböt.~-
2386 3| add elõ a tudományod! - ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. -
2387 13| magyarázat gyanánt, mikor az apa ránézett. - Alig várom, hogy láthassam
2388 10| szobában, mikor hirtelen rányitották az ajtót. Egy drótos tót
2389 12| alá, de a macska ott is rátalált s csúfolódva vicsorgatta
2390 14| csurgott a könnyen, mire rátaláltam szülém sírjára. Egy sírba
2391 5| Mátyás, a te trónusodra is rázuhanhatnak még azok a hatalmas nagy
2392 13| Az ibolya szemek meg se rebbentek, hanem mereven szegezõdtek
2393 10| Nézze csak, atyámfia - rebegte szégyenlõsen - ez a csizma
2394 12| Leolvadt róla a jégmacska régen, nyoma se volt már neki.~
2395 8| AZ AGÁRTANÁCSOS~Réges-régen történt. Egy erdélyi fejedelem
2396 3| ember, többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád
2397 13| fiam! - kiáltott az apa rekedten s úgy érezte, mintha valami
2398 6| ajándékba a török császártól. Remek állat volt, tűz a nézése,
2399 2| ment az aranyos hintó János remetéért, vissza is jött az aranyos
2400 2| pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte el. Pedig az
2401 2| térítették az udvari urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Mért
2402 2| vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok
2403 8| haragosan. Amire a fejedelem rendesen azt válaszolta:~- Mit tehetek
2404 7| egyszer, hogy eltévedt a rengeteg közepén. Mentül tovább kereste
2405 11| hős oroszlán járt, kelt a rengetegben. Amerre ment, futottak bezzeg
2406 15| pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák magukat a napsugaras
2407 13| Tyio-tyio-tyio-tincs!~- Pipi, pipi - repdesett a gyerek az apja karján
2408 5| ragyogva, mint az angyal s repültében visszakiáltott:~- Én vagyok
2409 1| hívják - vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.~- No, ezután Gyöngyös
2410 2| nagytudományú udvari püspök szinte restellt vele szóba állni. Csak úgy
2411 10| összeszedte a mûhelyben a vas reszeléket, a törött patkódarabokat:
2412 12| borzas szõrinek minden szála reszketett, ahogy keservesen miákolt.
2413 12| hogy még a Bodri is mákos rétest eszik. Csapunk olyan varjúvadászatot
2414 13| borzongatta végig-végig valami rettegés, mint szél a hajnalka-virágot.
2415 14| nagyobbacska voltam, már tudtam rettegni a haláltól és éjszakára
2416 8| pedig abban a percben olyan rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent
2417 3| abban nem volt egyéb egy rézpolturánál.~- Sebaj no - nevetett a
2418 13| a gyereket.~- Igazán? - rezzent össze az anya.~- Igen, azt
2419 4| Vendel, mint a labda, vígat rikkantott, mint a rigó.~- Megsütöm
2420 3| valami szépet.~Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ
2421 3| Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében,
2422 11| meghallották a vadászok, hogy ritka szép oroszlán van az erdõben,
2423 11| félelemmel eltelve látta a felé rohanó árt, mely halála lesz neki
2424 11| megnõtt az áradat, mely zúgva rohant alá a kis patak medrében,
2425 15| tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így, csak így, csak,
2426 4| kiszedte õket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást:
2427 8| megkapta, amit kért. De akire rosszkedvében rámordult, az hiába koptatta
2428 3| mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott: szõrin-szálán
2429 13| öntötte el a szívét, ahogy a rózsaszín ágyacska fölé hajolt. Karácsonytól
2430 10| bezárt mûhelyben belepte a rozsda s a falubeliek egész elszoktak
2431 15| a napsugaras levegõben s rügy-szemükkel kíváncsian tekintenek szét:
2432 10| csókolni, ahogy belebújt a ruhába s még az utcáról is egyre
2433 12| még sose láttam királyt új ruhában, de el tudom képzelni, milyen
2434 10| Piroska féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát,
2435 2| háromig se tud olvasni. Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel
2436 1| magát. Fölvette az ünneplõ ruháját és kiballagott a táborba.
2437 5| belépett rajta egy fekete ruhás ifjú ember. Szomorú arca,
2438 9| megszelídült, mint a bárány. Saját kezével tessékelte bele
2439 1| csak a selyem cipót ne sajnáljátok többet tõlem!~Csaptak is
2440 5| tettek, amit csak akartak. Sanyargathatták a szegény népet, marhatták,
2441 13| szélén ott ült az anya, sápadtan, kimerülten, de nevetõ szemekkel.
2442 15| lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük hajította a madaraknak,
2443 10| kis cipõket, a bodrosszõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis
2444 12| még nem nagy sor. Meleg sapkája, bélelt csizmája, prémes
2445 15| virgonc két madarat! Hátha a sapkájával leüthetné õket a lábukról?
2446 15| gyere szõlõt nyitni. Hanem a sapkára meleg lesz ám már most,
2447 15| ijedtiben úgy eliramodott sapkástól, hogy Andráskának csak úgy
2448 4| beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel s úgy
2449 13| világosságot!~Föllebbent a függöny sarka s az apa megtántorodott.
2450 15| Ott illegnek-billegnek a sarkában, hosszú farkukat táncoltatva.~-
2451 7| urat az isten, csak az a sárkány felesége ne volna!~- Micsoda? -
2452 1| a gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király elõtt a
2453 15| Andráska -, mért kiabálják a sármánymadarak egyre, hogy: szücs, szücs,
2454 15| vékának.~Bezzeg a szegény sármányok, ahogy az istálló elõtt
2455 5| patakocskát ábrázolt, amelynek sáros fenekén halva feküdt egy
2456 15| Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak szaladj öreg,
2457 1| magukért. Bíborponyvából húztak sátrat a nagy templom előtt, arany
2458 9| pfütyölni? - szögezte haragosan savószínû szemét az öreg hajdúra,
2459 12| útfélre, belemarkolt a hóba és sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt
2460 1| öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik
2461 15| kendermag-bogarat s elkezdett segítségért lármázni:~- Rendõr, rendõr!~
2462 13| kendõjét.~- Hála Istennek, nem sejt semmit - tette össze a kezét
2463 13| elszorul a szívem. Rosszat sejtek - mondta az apa, ahogy a
2464 6| oroszlánetetõnek.~Ezt bizony jól sejtette a nagyságos fejedelem. A
2465 12| vasúthoz.~Fején vidrabõr sapka, selyembélésû, lábán bélelt csizma, csupa
2466 14| szép házunk, kertünk, nincs semmink se. Szegények vagyunk és
2467 11| most már igazán nem félt semmitől. Mint hős oroszlán járt,
2468 14| és egymáson kívül nincs senkink.~- Akkor ki akarok menni
2469 14| a vetélõt, a másikban a serkentõ-madzagot és nézett elõre mereven,
2470 6| szemet szúrt a dolog, ahogy séta közben odatévedt a szeme
2471 12| képzelni, milyen kényesen sétálgathat olyankor, úgy napszállat
2472 12| volna vele ostromolni.~- Sicc te! - süvöltött a szegény
2473 6| oroszlánetető urat a cimborái:~- Siess, Péter, ehetnék a macskád!~
2474 12| érdemes megállni, ha még olyan siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre,
2475 11| Jóska a csodaforrás felé. Sietve sietett túl a patakon, a
2476 13| fölött. Az meg szegényke sikoltozni kezdett és mire az apa visszatette
2477 10| fénye, aranyos pintyõkém - simogatta ragyogó haját az édesapja -,
2478 5| tudta neki hasznát venni.~A siralom földje lett Magyarország.
2479 13| egyre jobban erõt vett a sírás s az apának is elfulladt
2480 10| lépett, hogy érne õ rá a sírásra, mikor úgy várja a munka?
2481 10| gügyögött neki elfojtott sírással -, mi lesz most már mibelõlünk?~-
2482 9| hogy a magyar szabadságot siratja; aki nevetett, az bizonyosan
2483 14| rátaláltam szülém sírjára. Egy sírba tették apámmal s ahogy ráborultam
2484 14| formáltam is a havat a sírhalom fölött s nem éreztem többet
2485 14| mire rátaláltam szülém sírjára. Egy sírba tették apámmal
2486 14| körös-körül minden síron van sírkõ, csak az én szüleimén nincs.~
2487 9| eset megesett, akkor se sírni, se nevetni nem volt szabad
2488 14| hogy körös-körül minden síron van sírkõ, csak az én szüleimén
2489 9| Tehát börtönbe dugták a sírót is, a nevetõt is.~Lám, az
2490 4| csatlós szedett össze egy sisakra való vadkacsa tojást a mocsárszélben,
2491 11| belőle. Olyan szép, nagy sörényű oroszlán, mint amilyen a
2492 9| a szeme úgy villogott a sötétben, hogy egyik úrnak se volt
2493 15| heverd-el idõnek.~Éppen a sövény ágai közt bujkált két füstösfejû
2494 1| meglátogatlak.~No arra nem soká kellett várni, mert egy
2495 1| vén embert meglátott a sokadalomban.~- Nini, Bálint tanítómester,
2496 1| kenyerét egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott el a
2497 3| Pardon-grácia fejemnek - somfordált oda a király elé - bizonyosan
2498 15| Kicsit ér, kicsit ér! - sopánkodott nekikeseredve.~Bezzeg megörült
2499 12| No, de ez még nem nagy sor. Meleg sapkája, bélelt csizmája,
2500 10| Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának maga látta
2501 9| városunkból, máig is Rosszjancsi sorának hívják.~ ~
2502 6| Pál, kiveszlek az inasi sorból. Ezután új hivatalod lesz.
2503 13| Az apja az ölébe vette és sorra mutogatta neki a kutyafejes
2504 5| hogy ha nem tanultok, olyan sors várakozik az országra, amilyen
2505 11| lenni, hát nyulacska lett. Sőt egyszer egy szegény pásztorfiú
2506 9| cifrázta ám, mint szûcs a subát. Legédesebb álmából fütyörészte
|