abece-egvil | egy-e-halal | haldo-kisva | kisze-mocsa | modra-subat | sult-varju | varka-zuzma
Rész
2507 6| ebédelt: ette a szép pirosra sült borjúpecsenyét, kolozsvári
2508 14| akartam lenni. Mindig ott sündörögtem a szövõszék körül s kattogó
2509 12| fölfelé menni nem tudott a süppedõs hóban. Didergett az árva,
2510 12| fehér mezõkre, a nyargaló sürgönykarókra, a világos ablakú õrházakra.~
2511 1| után keletlen, lapát után sütetlen - csóválta meg Mátyás a
2512 15| Andráska csak a nagy sapkában sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná
2513 3| ezen meg ezen a napon nap sütött-e vagy esõ esett. Tudta, hogy
2514 2| a szemét pedig ijedten sütötte le, mikor a sok nagyurat
2515 1| királyné a kenyeret, még tán a sütőlapátra is maga tette rá, de azért
2516 12| ostromolni.~- Sicc te! - süvöltött a szegény cicusra s úgy
2517 4| Tudok megolvasni, hány sugara van a napnak - feszítette
2518 5| hatalmas nagy fák!~Addig súgtak-búgtak aztán, hogy egyszer a királynak
2519 2| szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az arany kanalát -,
2520 7| megkenetlek?~A hajdúk már suhogtatták is a mogyorópálcákat, Szür
2521 3| pedig nagy morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot,
2522 13| vezették õket s csak az orvos suttogását hallották:~- Csak egy pillanatnyi
2523 11| az, mindig kinn lenni a szabadban, erdőben, mezőben. Addig-addig
2524 15| sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle a fejét egy lyukas
2525 1| nagy urak közé - mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját
2526 9| Magyarországon.~Nem ám, mert az a szabadságharc után volt. Akkor moccanni
2527 9| azt mondták, hogy a magyar szabadságot siratja; aki nevetett, az
2528 1| Nem az kell nekem, uram - szabódott Bálint -, hanem törvény
2529 9| titkolózva súgta neki a szája szögletébõl:~- Pszt ne üssön
2530 9| szivart is dugott a vén hajdú szájába.~- Nagyon feszedelmes?~-
2531 15| az egyszerre kiejtette a szájából a kendermag-bogarat s elkezdett
2532 3| illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt
2533 2| a sok nevetésre görbült szájról látta. Arra aztán õ is elnevette
2534 9| az utcára, olyan kopasz szájú figura lett belõle, hogy
2535 1| asztalra.~Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret,
2536 13| megcsiklandozta a szúrós szakáll.~- Istenem, milyen okos! -
2537 15| Vidd el békességben a fehér szakálladat, mert különben csúffá teszi
2538 14| galambősz hajával, hosszú fehér szakállával maga is olyan, mint valami
2539 2| Akkor aztán szépen kétfelé szakította a cipóhajat és utána küldte
2540 12| levelet küldene valaki, ott is szaladnék, ahol nem kergetnének, csakhogy
2541 5| hozzátok.~Az urak fakó orcával szaladtak a címerterembe, megnézni,
2542 11| Sûrû bokrok országában szálldogált ágról ágra s olyan szépen
2543 5| a legszomorúbb. Angyalok szálltak le az égbõl s fekete szemfödõvel
2544 5| Úristen parancsolatából szálltam le hozzátok.~Az urak fakó
2545 3| Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy lovat a Mátrában.~-
2546 14| elõvette a köhögés, hanem a szalmanyoszolyára és én nem gyõztem melengetni,
2547 3| olyan bicskával paprikás szalonnát.~ ~
2548 9| fegyver van nála, se szeri, se száma.~- Hat katonáfal fokatom
2549 3| és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent az égvilágon,
2550 15| fiatal cseresznyefa hajtásait számolgatta. Éppen a fejére esett a
2551 6| veszett szegény. Éppen akkor számoltak be a bõrével Apaffynak,
2552 10| nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom volt õket nézni. Szellõs
2553 6| nevezetűt.~- Nagy méltóságot szántam neked, fiam, Karó Péter.
2554 15| a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ embernek, hogy mikor van
2555 2| elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal felejtették el, ahogy a
2556 5| beszéd! - helyeselte a gazdag Szapolyai s olyan büszkén vágta föl
2557 12| Piros Palkó is ugyancsak szaporázta ám a lépést, nem is állt
2558 9| zászlós bajuszt, mégpedig szappan nélkül.~Egy hét múlva pedig
2559 3| szarkafészekben.~Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb
2560 3| erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás mester csavargatta
2561 4| el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit,
2562 7| Apaffy is kilépett a nagy szárnyasablak bíborfüggönye mögül. Anna
2563 15| azért adott nekik az isten szárnyat, de ki látott már olyan
2564 3| egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél idején terebélyes
2565 5| mihozzánk alig van nyájas szavad.~- Ez az igazság - felelte
2566 1| fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király - könyörögtek
2567 1| Bálint barátom! Királyi szavamra fogadom, hogy nem teljesítem
2568 15| fölvetik az udvart keserves szavukkal:~- Szücs, szücs, szücs!~
2569 13| lábacskája harmatujjáig százszor is összecsókolta már s végre
2570 10| nõtt, növekedett, egyre szebb lett testben, lélekben.
2571 13| a könnyeket. - Mennyivel szebbek ezeknél a bolondságoknál!~
2572 10| Angyalt nem lehetne annál szebbet festeni az oltárra! Csak
2573 4| mindössze az egyik csatlós szedett össze egy sisakra való vadkacsa
2574 15| megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak
2575 7| a favágó. - Hanem akkor szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat,
2576 10| jó szívét áldották a falu szegényei. Szelídségre, jó kedvre,
2577 15| tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen szegényesen él így tél vége felé ez
2578 13| gyereket a feje fölött. Az meg szegényke sikoltozni kezdett és mire
2579 15| sok látnivalójuk van még szegénykéknek.~Puszta még idekint a világ.
2580 13| Alig várom, hogy láthassam szegénykémet.~- Az orvos jobbnak látná,
2581 14| Észrevettem, milyen kisírtak szegénynek a szemei és hirtelen megsajnáltam.
2582 13| rebbentek, hanem mereven szegezõdtek bele a vakító aranytányérba.~-
2583 13| kis kristálytükörre volt szegezve, amelyik az ágya végében
2584 15| Két kis barázdabillegetõ szegõdött be hozzá napszámra. Ott
2585 9| Hroziancsik nem látott semmit a szégyentõl. S még abban az órában úgy
2586 5| Aludt az istenadta a királyi székben.~Utána Lajos király következett,
2587 7| hurcoltatta a mokány kis székelyt és rákiáltott:~- No, Szür
2588 1| fekete sereg. S másnap olyan szekér aranyat küldött Mátyás a
2589 4| de olyan izmos a teste, széles a válla, piros az orcája,
2590 3| válogatott nagy urakkal a Mátra széliben vadászgatott egyszer Mátyás
2591 10| képen. A kovács valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~- Mit
2592 10| áldották a falu szegényei. Szelídségre, jó kedvre, se volt neki
2593 10| Szánalom volt õket nézni. Szellõs nyári gúnyájában, rongyos
2594 15| mérgét a tél. Mikor haragos szélparipáján végigrobog a havas mezõkön,
2595 15| félnap is elkószál egy-két szem kukoricáért, amit a tyúkok
2596 9| se.~Lám, Darvas Pista is szemébe mondta a kerületi fõnöknek:~-
2597 12| neki.~Mire kidörzsölte a szemébõl az álmot, megállt a gõzös.
2598 13| lehajtott fejjel, de azért a szeméhez emelte a kendõjét.~- Hála
2599 14| milyen kisírtak szegénynek a szemei és hirtelen megsajnáltam.
2600 13| sápadtan, kimerülten, de nevetõ szemekkel. Fél karjával átölelte a
2601 1| csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük
2602 13| gyereket, másik kezével lehúzta szemérõl a kötést.~- Nem szabad! -
2603 6| gömbölyűbb. Egyszer Apaffynak is szemet szúrt a dolog, ahogy séta
2604 12| jégmacska hunyorgatott a fél szemével az ablakon.~- Miau, miau -
2605 5| szálltak le az égbõl s fekete szemfödõvel takarták le Magyarországot.~
2606 3| olyan keményen biztatta a szemivel, hogy jobbnak látta lerúgni
2607 13| múlva megérkezett egy híres szemorvossal, csodálkozott is, örült
2608 5| akadt a szó attól az egy szempillantástól. A haragos ég villámlása
2609 13| kötni, hogy vigyázzon a szemünk fényére. Tudod, milyen az
2610 13| kapkodott a pesti orvos csillogó szemüvege után.~- A-ti-te, a-ti-te!~
2611 2| borzas hajában egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig
2612 11| állat, fa és virág többet szenved, mint az ember. Ó, ha még
2613 11| akármi lett, mindenütt csak szenvednie kellett. Minden állat, fa
2614 9| kerületi fõnök úr gyönyörû szépeket álmodott azon az éjszakán.
2615 3| fahegybõl, hátha látsz valami szépet.~Hát akkorát rikoltott a
2616 4| kenyeret.~Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán csak úgy omlottak
2617 13| vele, hogy hogy erõsödik, szépül a gyerek.~- Valóságos kis
2618 12| nevetve kiáltott utána:~- Sok szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony
2619 5| Lajos király következett, a szerencsétlen gyermek, aki a mohácsi csatában
2620 5| kerek világon, mint az én szeretetem. Ha én nem vigyáznék az
2621 10| festeni az oltárra! Csak szereti a jó Isten ezt az aranykovácsot!~
2622 11| gondolta magában, hogy ő is szeretne inni abból a csodaforrásból.
2623 2| püspök úr, mint aki nagyon szeretné, hogy senki se lássa meg.
2624 13| vagy te! Tán a bajuszodat szeretnéd már kipödörni? - nevetett
2625 6| ütött a vállára -, én is szeretnék meghízni ezen a jó kerti
2626 10| haját az édesapja -, mit szeretnél karácsonyra? Csengõs nyulat,
2627 10| egyikre, se másikra. Azt szeretném, ha az én apuskám ne lenne
2628 10| beszélgetni.~- Itthagytál. Nem szerettél. Aranyos pintyõkém, mi keresnivalóm
2629 4| körül egy kicsit a világban, szerezz valami érdemes tudományt
2630 1| semmi baj se, csak egy lovat szerezzenek neki. Azzal kapta magát,
2631 9| Annyi fegyver van nála, se szeri, se száma.~- Hat katonáfal
2632 10| zimankós téleleji idõben szokás szerint üldögélt a szobában, mikor
2633 10| eszébe se jutott neki. Szerszámait a bezárt mûhelyben belepte
2634 4| mindjárt Vendelt, hol tett szert erre a jeles tudományra?~-
2635 15| Andráska, ahogy az ereszet alul szétnéz a világban, csak neveti
2636 5| elõtt s aztán szó nélkül szétváltak. Sose zúgolódtak többet
2637 8| morogva, csaholva, a szemét szikráztatva, a fogát csattogtatva ugrott
2638 9| hamar németté tette õ a mi szilaj magyar városkánkat.~A látogatás
2639 8| volna szép szóval, annál szilajabban ugrált rá. S nem is csendesedett
2640 1| semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára pattant,
2641 3| jártodban-keltedben, jó ember?~- Színét se láttam - nézett körül
2642 6| elõhívatta a harmadik inasát, aki szintén magával hordta a nevét:~-
2643 3| egyszerre keresztül látott a szitán. - Mássz föl csak erre a
2644 9| másiktól.~Rosszjancsi most már szivart is dugott a vén hajdú szájába.~-
2645 2| Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe ereszkedett vele,
2646 7| köszönöm az eddig való szívességed, te szegény ember. Mi is
2647 7| Nem teremtett annál jobb szívû urat az isten, csak az a
2648 14| sarokban, azon teknõ, a szoba tele volt gõzzel, a falakon
2649 2| püspök szinte restellt vele szóba állni. Csak úgy félvállról
2650 10| elmosolyogta magát s kifordult a szobába és lehúzta a lábáról a csizmát.
2651 10| idõ s õ egyre ott ült kis szobájában s merõen nézett maga elé.
2652 5| királynak a fülét is megütötte a szóbeszéd. Nem szólt semmit, csak
2653 14| elsõ igazi szobrom a szülém szobra volt, aki beváltotta, amit
2654 14| többet. Õ taníttatott ki szobrásznak. Az elsõ igazi szobrom a
2655 14| Ezt a történetet egy öreg szobrásztól hallottam, aki galambősz
2656 14| szobrásznak. Az elsõ igazi szobrom a szülém szobra volt, aki
2657 9| merted te nekem pfütyölni? - szögezte haragosan savószínû szemét
2658 9| titkolózva súgta neki a szája szögletébõl:~- Pszt ne üssön lármát,
2659 3| eszével szolgálta a királyt. Szörnyû okos ember volt, nemhiába
2660 10| zimankós téleleji idõben szokás szerint üldögélt a szobában,
2661 4| királyhoz. Két pöttöm kis szõke gyerek ténfergett körülötte,
2662 7| favágónak.~Meg is tették s szókimondó Szür Illés haláláig híven
2663 2| vadászgatott, pedig õ nem igen szokott észért a szomszédba menni.~
2664 15| gondolja magában.~- Édesapám - szólal meg Andráska -, mért kiabálják
2665 8| embert, megismeri a rosszat - szólalt meg a szerecsen szolga,
2666 10| Volt már háza, földje, szõleje s rakással az ezüst forint
2667 10| eresztette be. Földjét, szõlejét fölverte a gaz, eszébe se
2668 8| szólalt meg a szerecsen szolga, aki az agarat hozta. -
2669 3| MESTER~Jó embereivel, hív szolgáival, válogatott nagy urakkal
2670 7| van-e legalább elégedve a szolgálatával?~- Meg én - nevetett Apaffy -,
2671 1| gyöngyösi cipó?~- Most nem szolgálhatunk vele - nevette el magát
2672 9| se, ha a németet kellene szolgálnom.~A kerületi fõnök úr valami
2673 7| isten, te szegény ember - szólította meg a fejedelem.~- Fogadj
2674 15| SZŐLŐNYITÁS IDEJÉN~Idebent a városban
2675 15| csikóbõr-tarisznya.~- No, Andráska, gyere szõlõt nyitni. Hanem a sapkára
2676 15| világ. A télire eltemetett szõlõvesszõk fölül elszedi a homokot
2677 15| homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel s most õ is napvilágra jött
2678 12| Gyere ki, Palkó pajtás, szombaton estére az irtási majorba.
2679 10| karácsonyra az édesapa még szomorúbb lett. Egyetlen Piroskáját
2680 10| Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái alá s magára maradt az aranykovács
2681 10| az aranykovács. Temetõi szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is
2682 2| nem igen szokott észért a szomszédba menni.~Egyszer a szemére
2683 15| igyekszik elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka is bevetõdik
2684 12| Csillogott-villogott minden szõre szála, csattogott-pattogott
2685 10| Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának maga látta hasznát, emberségtudásáért
2686 10| mert akinek olyan derék, szorgalmas felesége van, annak játék
2687 3| mester rosszul bojtárkodott: szõrin-szálán elveszett a király fakó
2688 12| Didergett az árva, borzas szõrinek minden szála reszketett,
2689 13| megerõsödik az én kis madaram - szorította a szívére a babát -, különb
2690 13| bársonydobozkát és szivárványt szóró drágaköveket csillogtatott
2691 12| levele, amilyent Piros Palkó szorongat a prémes bunda zsebében?~„
2692 14| fakadtam sírva s csak akkor szorult össze a szívem, mikor az
2693 12| volna fagyva. De bizony szõtt arra tél olyan gyönyörû
2694 8| jobban csitította volna szép szóval, annál szilajabban ugrált
2695 9| most már cifrázta ám, mint szûcs a subát. Legédesebb álmából
2696 15| A tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik
2697 13| Istennek, akkor már rám nincs szükség - fordult oda a pesti szemorvos
2698 14| síron van sírkõ, csak az én szüleimén nincs.~Megakadt a szemem
2699 14| nyugodalmam. Nem éreztem a szülémet magam körül, tehát én mentem
2700 14| kertjébe - mondta szelíden szülén, ha ki akartam vele menni.~
2701 13| SZÜLŐK~Az apának édes melegség
2702 10| szégyenlõsen - ez a csizma nekem szûk. Próbálja meg, jó lenne-e
2703 8| agarat követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón, nagyságos uram -
2704 14| ügyetlenke voltam és egyre szûkösebb lett nálunk a kenyér és
2705 14| lehettem, mikor utoljára szundikáltam a szövõszék mellett. A nagy
2706 3| vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~Tóbiás mester olasz tudós
2707 3| toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor a lábán,
2708 13| tenyérkéit megcsiklandozta a szúrós szakáll.~- Istenem, milyen
2709 6| Egyszer Apaffynak is szemet szúrt a dolog, ahogy séta közben
2710 1| ruháját és kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város
2711 9| vendéget várt, valami német tábornokot. S a bajusztalansággal akarta
2712 3| belõle addig, míg napáldozat táján a király föl nem ébredt
2713 14| az édesapámnak. S mivel õ takácsmester volt, én is az akartam lenni.
2714 12| függönyt, hogy a kõrösi takácsok álmukban se csinálnak olyant.~
2715 14| nem gyõztem melengetni, takargatni ölelõ két karommal. Már
2716 10| batyuja, öliben nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom volt
2717 5| égbõl s fekete szemfödõvel takarták le Magyarországot.~Az urak
2718 9| Hroziancsik urat. - Hol található az a konosz lászadó?~- Hol
2719 9| harap is, ha jó kedvében találják. Annyi fegyver van nála,
2720 3| magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál vele jártodban-keltedben,
2721 6| száz esztendőben egyszer ha találni ilyen pompás oroszlánt.
2722 10| mesetarisznyám fenekén, ma nem találok benne vidám bohóságot. Elfogyott
2723 3| ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj no, mester - esett
2724 5| õk tartják a markukban.~Találtak is ilyen gyámoltalan bábut.
2725 1| Bálintot. - Csakhogy rád találtam, többet meg se válok tõled.
2726 9| Hroziancsik, hogy aki bajusszal találtatódik, az olyan lázadót õ borotváltatja
2727 1| nagy templom előtt, arany tálcán hordták föl a sok hízott
2728 3| malackörmös bableves.~Az urak talpra ugráltak, Tóbiás mester
2729 13| legényt.~S ezen olyan kedve támadt, hogy egész nap fütyörészett.
2730 5| Nem a nagy fáknak kell a támaszték, hanem a kis bokroknak.
2731 15| dolgozni. Oda is van már támasztva az ajtófélfához a nyitó-kapa,
2732 1| Bálint mesterhez fordultak tanácsért.~- Okos ember vagy te, a
2733 8| alig lépett a fejedelem a tanácsházba, mindjárt az agarat követelte.~-
2734 5| visszament a vendégeihez, tovább tanácskozni afelõl, hogy s mint lehetne
2735 8| fordult nevetve a fejedelem a tanácsosaihoz.~A tanácsurak is elnevették
2736 8| fejedelem a tanácsosaihoz.~A tanácsurak is elnevették magukat s
2737 1| dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez
2738 10| karácsonyra? Csengõs nyulat, táncoló babát, égig érõ karácsonyfát?~-
2739 15| sarkában, hosszú farkukat táncoltatva.~- Mi van itt, mi van itt?~
2740 3| mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat elõre.~Azzal elõvette az
2741 14| fiúcska kész szobrász!~A tanító bácsi fogta a karomat, aki
2742 1| bele.~Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi Mátyásnak.
2743 1| virágaimnak?~- No, jól van, Bálint tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -,
2744 1| is te voltál a mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~
2745 14| se eresztette többet. Õ taníttatott ki szobrásznak. Az elsõ
2746 13| írták ezt meg nekem?~S már tántorgott ki a szobából, hogy kérdõre
2747 5| a dolgom. Nézzétek meg, tanuljatok belõle. Mondom nektek, hogy
2748 14| aztán bele is kellett ám tanulnom, ha akartam, ha nem. Az
2749 4| Vendel, hát mégis csak tanultál valamit azoktól a tudatlan
2750 5| Mondom nektek, hogy ha nem tanultok, olyan sors várakozik az
2751 15| elõtte kopasz fejüket. Még a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra
2752 15| pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák közt még éppenséggel nincs
2753 15| a szarka is bevetõdik a tanyára, de nincs még neki csöröghetnékje.
2754 4| letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást: olyan szépen megsült hajában
2755 13| a gyerek felágaskodva és tapogatva kereste az ágy rácsát. Az
2756 1| gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
2757 15| baj az annál, hogy szegény tapsifüles a nagy sapkában sehogy se
2758 13| De azt láttad volna, hogy tapsikolt, mikor a kalapomon a tollat
2759 6| követ. Az akkorát csóvált a tar fején, hogy két hajdú állította
2760 4| a vacsorát, üres volt a tarisznya, sehol egy falat harapnivaló,
2761 7| egyszercsak elõhúz a fejedelem a tarisznyájából egy kristálykulacsot s kortyant
2762 7| nekivörösödve vakargatta a tarkóját:~- Neked is igazságod lesz,
2763 3| országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány
2764 3| országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra,
2765 7| akarjátok vele a haragot tartani.~Zúgtak-morogtak is az urak
2766 6| tűz a nézése, fejedelmi a tartása, erő minden mozdulata.~-
2767 5| hanem akinek a haját õk tartják a markukban.~Találtak is
2768 13| nap óta a betegszobában tartjuk.~Sötét terembe vezették
2769 2| hogy mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? -
2770 2| tele volt a hírével. Azt tartották róla, hogy ésszel van tele
2771 8| ajtónálló apródjának:~- Tartsunk tanácsot, fiam!~Az apród
2772 13| bolondságoknál!~Azzal kivett az úti táskájából egy bársonydobozkát és szivárványt
2773 11| ragadozó madár utolérte, már tátogatta száját, midõn ijedtében
2774 12| olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor még farkas hordta
2775 3| tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád adom iskolába Tóbiás
2776 15| melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska, a
2777 6| olyan sovány vagy, hogy tebeléd nem kíván harapni az a nagyétkű
2778 11| egyre közeledett feléje.~Mit tegyen most, mi legyen már? Sírt
2779 2| elütni hívei bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom
2780 2| kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet
2781 5| országnak, de egyforma árva, tehetetlen mindkettõ: Kétfelé tört
2782 11| állt a hegytetõn s büszkén tekingetett, mert õ volt a legszebb,
2783 15| rügy-szemükkel kíváncsian tekintenek szét: ébredeznek-e már a
2784 5| csak végighordta királyi tekintetét a zúgolódókon. Hanem azoknak
2785 10| motyogta a kovács s keserûen tekintett az arcképre.~Aranyhajú Piroska
2786 14| Mosóláb volt a sarokban, azon teknõ, a szoba tele volt gõzzel,
2787 15| s megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját.
2788 10| megértette. Csúnya, zimankós téleleji idõben szokás szerint üldögélt
2789 15| kapa a homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel s most
2790 5| innen a szabadság s helyébe telepedett a rabszolgaság sötét éjszakája.
2791 13| egy hét óta - mosolygott a teleporvos.~- Hála Istennek, akkor
2792 13| mondta az apa, ahogy a telepre hajtattak.~Ott az orvos
2793 9| az ilyen gonosz lázadótól telhet. Hroziancsik pedig láthatta,
2794 15| Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett szõlõvesszõk
2795 1| szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról
2796 10| a drótoshoz:~- Mit jársz télvíz idején ezzel az ártatlan
2797 10| az aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta a mûhelyt,
2798 10| fütyörészett többet az aranykovács. Temetõi szomorúfûzfák tövébe az
2799 14| rá se gondoltam többet a temetõre.~Amikor megint hazavittek,
2800 14| szívem, mikor az apámat temették. Haragudtam, hogy olyan
2801 9| Vigyetek gonosz lászadót temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának
2802 9| pájunk folt fele. De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán,
2803 1| Bíborponyvából húztak sátrat a nagy templom előtt, arany tálcán hordták
2804 10| vígasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak
2805 4| pöttöm kis szõke gyerek ténfergett körülötte, alig értek a
2806 15| sárgarigó! Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek
2807 5| királya ellen.~- Le kell tenni a trónról. Beleültetjük
2808 13| belefektette az állát a vézna kis tenyerekbe.~- Hallom, milyen nagy legény
2809 13| kacagott a gyerek, ahogy puha tenyérkéit megcsiklandozta a szúrós
2810 7| Hanem akkor szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat, mert nem macskaugrás
2811 6| ennek a hamis Karó Péternek: terád bízom, nézz neki a körmére.
2812 4| körülötte, alig értek a térdéig.~- Vendel vágyom - hajtotta
2813 14| parázs, mire készen lett a térdelõ hóangyal.~Abban a percben
2814 13| a-ti-te!~Az apa zokogva borult térdre az ágy mellett.~- Az én
2815 3| a szarvast, s dél idején terebélyes fák árnyában jóízûen megették
2816 13| betegszobában tartjuk.~Sötét terembe vezették õket s csak az
2817 10| idején ezzel az ártatlan teremtéssel?~- Nagy baj érte engement -
2818 7| bizonykodott a szegény ember. - Nem teremtett annál jobb szívû urat az
2819 2| Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet - felelte szelíden János.
2820 2| menni.~Egyszer a szemére is térítették az udvari urak a János remetéhez
2821 6| ketten elmulasztottak.~- Tessék rám bízni! - fogadkozott
2822 9| a bárány. Saját kezével tessékelte bele Darvas Pistát a nagy
2823 10| növekedett, egyre szebb lett testben, lélekben. Kacagásától csengett
2824 4| Vendel, de olyan izmos a teste, széles a válla, piros az
2825 14| hideget. Inkább égett az egész testem, mint a parázs, mire készen
2826 4| felejtkezett rá a király.~- Testestõl-lelkestõl.~- Hát hány hét a világ?~-
2827 12| nyöszörgött Palkó.~- Azt jól teszed, fiacskám - nevetett valaki
2828 5| királynak Ulászlót, akivel azt tettek, amit csak akartak. Sanyargathatták
2829 14| sûrû vízpárától. Föl is tettem magamban, hogy én meg mosóember
2830 10| odaállt a kép elé:~- Jól tettem-e aranyos pintyõkém?~- Édes
2831 7| tudott eligazodni.~Ahogy tévelyeg elõre-hátra, egyszer csak
2832 4| mint hangya a búzában. Tévelyegtek elõre-hátra, egyszer csak
2833 3| a sereghajtó hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz
2834 10| az aranykovács:~- Nincs tinálatok nagyobb kincs a kerek ég
2835 6| erő minden mozdulata.~- Tisztelete jeléül küldi ezt nagyságodnak
2836 8| megütõdve a fejedelem.~Az apród tisztességtudó meghajlással jelentette:~-
2837 9| csoszogására, de az öreg hajdú titkolózva súgta neki a szája szögletébõl:~-
2838 5| ki meri kihallgatni az õ titkos beszédjüket?~- Mit akarsz,
2839 3| meg a király szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor
2840 13| kiszabadítani a kacsójából! - tódította az anya.~- Ó, de jó neki,
2841 2| zúgolódva.~- Azért, mert több esze van, mint mindnyájatoknak
2842 2| urunk, hogy mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? -
2843 1| kerítés mellől nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.~No,
2844 9| leballagott a tömlöcbe. Az ajtóban töltött puskás õr állt, annak azt
2845 12| õrházakra.~Egy darabig ezzel töltötte az idõt Palkó, hanem aztán
2846 9| harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl a Sós Pálék nagy fekete
2847 13| ember?~- Húsvét óta tudom - tördelte boldogan az apa -, de te,
2848 13| csörgõje nyelét le bírta törni. Még a szeme is villogott
2849 6| nagyságos uram.~Három álló napig törte a fejét a fejedelem ezen
2850 5| birkózás közben kétfelé törték a szent koronát. Az ötödik
2851 10| Egyre csak a Nekopogi kovács története jár az eszemben. Úgy, ahogy
2852 5| annak falai festve gyönyörû történeti képekkel. Ott volt a honfoglaló
2853 8| AGÁRTANÁCSOS~Réges-régen történt. Egy erdélyi fejedelem kapott
2854 15| alig gyõzi a verejtéket törülgetni, hanem Andráska csak a nagy
2855 1| király s mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával, arany papírra,
2856 10| aranykovács. Temetõi szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is eltemették.~
2857 4| szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm volt nézni.~Hát
2858 4| tette a boldog csehet udvari tojásgyûjtögetõjének. Az is maradt halála napjáig
2859 7| nyalogatja ám a száját a finom tokaji borocska után.~- No még
2860 10| akárhányszor éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt
2861 15| él így tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így, csak így,
2862 13| tapsikolt, mikor a kalapomon a tollat meglátta! Alig bírtam kiszabadítani
2863 14| akarok menni az apámhoz! - toporzékoltam elkeseredetten.~Soha se
2864 3| mikor egyszer csak közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre
2865 1| királynak mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor egy
2866 5| zúgolódókon. Hanem azoknak torkukra akadt a szó attól az egy
2867 7| látszott a bodolai vár karcsú tornya, azért elbúcsúzott az útmutatótól.~-
2868 15| akinek akkora báránybõrsapka tornyosodik a fején, hogy szegény helyen
2869 10| Piroskáját megfojtotta a torokgyík. Kivitték az aranyhajú Piroskát
2870 5| hódolnak elõtte a hosszúhajú tótok. Szent István király, dicsfénnyel
2871 12| szereted, hogy hógolyóval traktálod! - prüszkölt a jégmacska
2872 8| elmosolyodott:~- Illetlen tréfa volt, fiam, de megbocsátom.
2873 2| megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni hívei bosszúságát.~-
2874 7| országgyûlésen is odaállt az ura trónja mögé s õ mosta meg helyette
2875 5| ellen.~- Le kell tenni a trónról. Beleültetjük helyette a
2876 8| megelégedetten bebújt a trónszék alá.~A nyúlfüleket a pajkos
2877 5| koronás férfi aludt a magyar trónusban. Sírva, jajgatva költögette
2878 5| Megállj, Mátyás, a te trónusodra is rázuhanhatnak még azok
2879 4| tanultál valamit azoktól a tudatlan emberektõl? - nevetett a
2880 13| hiszen az anyja még nem is tudja! Bizonyosan észre se vette
2881 14| magamban -, ilyent én is tudnék csinálni.~S már akkor hempergettem,
2882 4| ismerte el a király. - Hát azt tudod-e, mennyire van az ég a földtõl?~-
2883 8| aki nem jó.~- No, ilyen tudománnyal kevés ember dicsekszik,
2884 4| fejebúbjára. - Ládd, megvan a tudomány, most már megérdemled a
2885 4| bosszúsan a király. - Ezért a tudományért nem adok kenyeret.~Elszomorodott
2886 4| juhászok kerek e világon semmi tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb
2887 4| király. - Esõs idõben ennek a tudománynak nem lehet hasznát venni.~-
2888 3| fakó valahol.~- Süsd meg a tudományodat! - legyintett a király. -
2889 4| tett szert erre a jeles tudományra?~- Hol-e? - mondta kérkedve
2890 3| többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád adom iskolába
2891 13| az ura vállához:~- Hát te tudtad, ember?~- Húsvét óta tudom -
2892 1| foszlóbélű selyem cipót nem tudtak sütni, mint ott. Maga a
2893 2| remetét, hadd látom, ki tudtok-e fogni rajta!~El is ment
2894 13| apa s odatartotta elé a tükröt. A gyerek az után se kapott,
2895 1| azt a várost, ahol ilyen tündéreknek való kalácscipót tudnak
2896 5| esztergomi érseket. Hálából õ tüzelt legjobban királya ellen.~-
2897 5| úgy akarta, egyik jobban tüzeskedett, mint a másik, mikor egyszer
2898 4| felgyûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire a tûz
2899 6| megcsudálni.~- Ez nekem túlságosan szép - gondolta magában,
2900 10| Ugyan mit akarhat, mit? - tûnõdött a Nekopogi kovács.~De sehogy
2901 7| cselekedte, hogyha már nem gyõzte tûrömfûvel, akkor hátatfordított a
2902 3| visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban,
2903 6| császártól. Remek állat volt, tűz a nézése, fejedelmi a tartása,
2904 4| tüzet, csatlós komám!~Mire a tûz lobogott, minden tojást
2905 8| nyúlfüleket a pajkos apród tûzte a fejedelem köntösére s
2906 13| örvendezve veregette a kanári.~- Tyio-tyio-tyio-tincs!~- Pipi, pipi - repdesett
2907 1| volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában
2908 15| szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen szegényesen
2909 2| helyette.~Azzal az egész udvar bevonult a nagy márványos
2910 2| idõ, aki a Mátyás király udvarában pusztította a kenyeret,
2911 1| vendégelni a királyt egész udvarával? - dugták össze a fejüket
2912 5| fogadja idegen fejedelmek udvarló követeit. Mátyás király
2913 1| Viszlek magammal Budára udvarmesternek.~No, egyéb se kellett a
2914 15| kaparászgatnak, majd fölvetik az udvart keserves szavukkal:~- Szücs,
2915 7| beáztatott elõtted! Olyan ügyefogyott ábrázata volt pedig, mintha
2916 11| legott azzá változott. Olyan ügyes kis Jóska lett belõle, éppen
2917 8| is kért tõle.~Ha valami ügyes-bajos ember járt nála, csak odahunyorított
2918 14| feküdni a lócára. Olyankor ügyetlen kis kezemmel én csavartam
2919 14| ruhát.~De bizony én nagyon ügyetlenke voltam és egyre szûkösebb
2920 9| fele. De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán,
2921 10| téleleji idõben szokás szerint üldögélt a szobában, mikor hirtelen
2922 11| hirtelen lecsapott a héja s üldözõbe vette, hogy zsákmányul ejtse.
2923 11| mi legyen már? Sírt az üldözött kicsi madár, Jóska. Hiszen
2924 11| gyorsan, amint csak tudott, de üldözõje mindig nyomában volt s egyre
2925 10| de aztán megint csak az üllõhöz lépett, hogy érne õ rá a
2926 10| pöröly a kovácsmûhelyben. Üllõje elõtt soha üres kézzel nem
2927 11| estén, mikor a kemence körül ültünk. Sári néni pedig már nagyon,
2928 1| kérette magát. Fölvette az ünneplõ ruháját és kiballagott a
2929 9| szája szögletébõl:~- Pszt ne üssön lármát, nagyságos Rosszjancsi
2930 8| percben olyan rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent még nem
2931 8| aranyat. Azért mégis azt ugatná meg, akit akar.~- Megugatja
2932 11| kutyája, hogy még az sem ugatta meg, pedig az a leggonoszabb
2933 8| szóval, annál szilajabban ugrált rá. S nem is csendesedett
2934 3| bableves.~Az urak talpra ugráltak, Tóbiás mester is becsapta
2935 15| ahogy az ablak deszkáján ugrándoztak:~- Nyitni kék, nyit-ni-kék,
2936 15| egy-két nap múlva azzal ugrasztotta ki az édesapja az ágyból:~-
2937 15| mutogatni a káposztapilléknek, úgyse sok látnivalójuk van még
2938 2| tele a feje búbjától a lába ujjáig. Még maga Hollós Mátyás
2939 14| az ajtajában, ajkára tett ujjal, mintha azt akarná mondani:~-
2940 5| az - szólt bele a kevély Ujlaki, aki Mátyás királynak köszönhette
2941 13| akart fogni, amit látott - újságolta anélkül, hogy a szava megreszketett
2942 5| semmivel se törõdött a jámbor Ulászló. Aludt az istenadta a királyi
2943 5| Megválasztották királynak Ulászlót, akivel azt tettek, amit
2944 12| jég az ablakból. Valami unatkozó utas mulathatta magát vele,
2945 5| embernek, olyan szigorú ura-parancsolója volt a hatalmas fõuraknak.
2946 3| és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk, urak, gyerünk,
2947 3| szolgáival, válogatott nagy urakkal a Mátra széliben vadászgatott
2948 6| nagy kegyelmét nagyságos uramnak - hajlongott az új méltóság
2949 13| hazajött, remegve borult az urára.~- Ne haragudj, de nem bírtam
2950 9| Darvas Pista a kerületi fõnök úrhoz. Az éppen a tükör elõtt
2951 7| macskaugrás ide a bodolai út.~Ahogy aztán mennek-mendegélnek
2952 15| bizonyosan nem itatunk utánad egereket. Vidd el békességben
2953 13| Örülök neki, hogy nem sírt utánam - tette hozzá magyarázat
2954 3| király. - Különben eredj utánuk, tudsz te a farkasok nyelvén
2955 12| ablakból. Valami unatkozó utas mulathatta magát vele, hogy
2956 15| civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol egy jámbor nyúl szép
2957 11| nem hallották, mikor az utcaajtó becsapódott, pedig az mindig
2958 9| Darvas Pista kikerült az utcára, olyan kopasz szájú figura
2959 10| belebújt a ruhába s még az utcáról is egyre áldatta az Istennel
2960 9| bajuszos ország felé. Azt az utcát, amelyiken kiszekerezett
2961 12| siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre, belemarkolt a hóba és sebtiben
2962 13| bolondságoknál!~Azzal kivett az úti táskájából egy bársonydobozkát
2963 11| eltiporva, elmosva mindent, mi útjában áll. A szegény kis virág
2964 7| tornya, azért elbúcsúzott az útmutatótól.~- No, innen már hazatalálok
2965 12| egyben nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már
2966 11| a gonosz ragadozó madár utolérte, már tátogatta száját, midõn
2967 7| mondtam, amit mondtam - de hát utóvégre igazmondás nem emberszólás.~-
2968 7| örült neki, mikor kiértek az útra, oda már oda is látszott
2969 1| benne, mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt
2970 11| golyós puskákkal, kutyákkal, ûzõbe vették, itt is, ott is elállták
2971 3| vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél idején
2972 11| ment, futottak bezzeg a vadállatok, mert ő volt a legbátrabb...~
2973 4| palotai erdõkbe is kivitte vadászni.~No, a vadászat nem sokat
2974 11| legbátrabb...~De meghallották a vadászok, hogy ritka szép oroszlán
2975 7| elagyabugyálom azt a nagy mihaszna vadászt, aki úgy beáztatott elõtted!
2976 1| belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal
2977 1| egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát magával vitte, akikkel együtt
2978 4| szedett össze egy sisakra való vadkacsa tojást a mocsárszélben,
2979 9| szegény hajdút s még egy vadonatúj aranyat is csúsztatott a
2980 14| cinegék bujkáltak a száraz vadrózsabokron, talán csak a szél ütögette
2981 2| lehet biz az, püspök atyám - vágott közbe alázatosan János.~
2982 5| Szapolyai s olyan büszkén vágta föl a fejét, mintha már
2983 7| látod, milyen nagy fába vágtam a kis fejszém. Nem is akarja
2984 4| alig lehet ráismerni.~- Te vagy-e az, Vendel? - felejtkezett
2985 14| nincs semmink se. Szegények vagyunk és egymáson kívül nincs
2986 7| pedig nagyon nekivörösödve vakargatta a tarkóját:~- Neked is igazságod
2987 13| mereven szegezõdtek bele a vakító aranytányérba.~- Úristen,
2988 13| ágy mellett.~- Az én kis vakom lát!~- Igen, már egy hét
2989 15| a pászta végén. Hej, ha valahogy meg lehetne kaparintani
2990 1| Gyönge kezében õ igazgatta valamikor az írónádat.~- Bizony, neked
2991 10| fejecskéjét a képen. A kovács valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~-
2992 8| a fejedelem rendesen azt válaszolta:~- Mit tehetek én arról,
2993 7| megijedt. Alig bírta kinyögni a választ:~- Mondtam, mondtam, amit
2994 5| köszönhette hercegségét -, inkább választunk királyt magunk közül!~-
2995 13| pedig oda kapott az ura vállához:~- Hát te tudtad, ember?~-
2996 15| Andráskát. Az egyik hasztalan vallatta a száraz leveleket, semmit
2997 1| királyom, Göröngyösnek hívják - vallotta egy kicsit restelkedve a
2998 15| Máskor a pecsenyében is válogat, most meg félnap is elkószál
2999 13| s mindig valami keresni valója akadt az íróasztala fiókjában.~
3000 1| találtam, többet meg se válok tõled. Viszlek magammal
3001 5| ijesztõbb.~Ettõl fogva Esztergom várában fújták a követ az ármánykodó
3002 5| nem tanultok, olyan sors várakozik az országra, amilyen képeket
3003 12| vonatba, bizonyosan csak õrá várakozott.~Mert mit is mondanának
3004 7| fejedelem pedig fölkocogott a várba. Nem a legjobbkor érkezett,
3005 12| is mondanának az irtási varjak, ha Palkó nélkül esnék meg
3006 14| az a szobrász.~- Varjúnak varjú a fia! - ez volt a szavajárása
3007 14| tudtam, mi az a szobrász.~- Varjúnak varjú a fia! - ez volt a
3008 12| majorban, szinte lõtte is már a varjút, mikor egyszerre csak hangot
3009 12| Piros Palkónak másnap a varjúvadászat. Hanem, hogy világéletében
3010 12| utána:~- Sok szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom
3011 12| rétest eszik. Csapunk olyan varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül
3012 12| Ezt látták volna az irtási varjúvadászok! - kevélykedett Palkó, hanem
|