abece-egvil | egy-e-halal | haldo-kisva | kisze-mocsa | modra-subat | sult-varju | varka-zuzma
Rész
3013 2| tudós könyvtáros is, csak a várkapitány kapkodott kardjához.~- Sose
3014 6| akkorákat mordult föl a várkertből a palotába, hogy a fejedelem
3015 12| majornál. Csengõs szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a
3016 1| No arra nem soká kellett várni, mert egy hét múlva Gyöngyösön
3017 13| az apa ránézett. - Alig várom, hogy láthassam szegénykémet.~-
3018 1| Gyöngyös város ma is híres városa az országnak, de a Mátyás
3019 9| tette õ a mi szilaj magyar városkánkat.~A látogatás elõtt való
3020 9| bajusz nélkül járt a mi városkánknak minden embere. Kidoboltatta
3021 1| megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester nem is sokat
3022 5| volt nézni. Lánggal égõ városok, véres csatamezõn haldokló
3023 1| teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem cipót ne
3024 9| amelyiken kiszekerezett a városunkból, máig is Rosszjancsi sorának
3025 9| Hroziancsik úr nagyfejû vendéget várt, valami német tábornokot.
3026 8| köntösére s most lesütött arccal várta a büntetését. A fejedelem
3027 4| Zümmögöm, mint a béka, vartyogom, mint a szúnyog.~- Hordjon
3028 12| majorba. Csengõs szánkóval várunk az állomásnál mind a hárman,
3029 10| összeszedte a mûhelyben a vas reszeléket, a törött patkódarabokat:
3030 3| bicskámat!~Ezüst volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel
3031 10| felesége csendesen dúdolgatva vasalgatta a kis patyolatszoknyákat,
3032 13| gyerek.~- Valóságos kis vasgyúró! - mondta az apa. - Láttad
3033 5| fenekén halva feküdt egy vaspáncélos gyermek, fején a magyar
3034 12| nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett
3035 12| idõben igyekszik kifelé a vasúthoz.~Fején vidrabõr sapka, selyembélésû,
3036 12| vadászat!~Egymaga volt Palkó a vasúti kocsiban, nagy kényelmesen
3037 13| szegezve, amelyik az ágya végében függött a falon.~- Nézze
3038 13| hajnalka-virág s úgyis borzongatta végig-végig valami rettegés, mint szél
3039 12| kocsiban, nagy kényelmesen végigheveredett a bõrdíványon. Azaz, hogy
3040 5| Nem szólt semmit, csak végighordta királyi tekintetét a zúgolódókon.
3041 15| Mikor haragos szélparipáján végigrobog a havas mezõkön, az akácfák
3042 15| sapkában sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle
3043 13| százszor is összecsókolta már s végre belefektette az állát a
3044 10| énnálam nem akad, hanem vegye föl ezt a bundát. Ebben
3045 3| köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt mondja. - Hazafelé
3046 15| helyen beillene kukoricamérõ vékának.~Bezzeg a szegény sármányok,
3047 8| agárnak hiába kínálnák akár vékával az aranyat. Azért mégis
3048 15| csipogja egyszerre valami vékony hang a nyitó ember háta
3049 12| volna, hogy összekerülök veled, hoztam volna neked a zsebemben
3050 9| gyönyörûsége. A hatalmas vendég megérkezett s nem tudott
3051 5| jövevényt. Õ maga visszament a vendégeihez, tovább tanácskozni afelõl,
3052 1| minden hónapban meg kell vendégelni a királyt egész udvarával? -
3053 9| Hroziancsik úr nagyfejû vendéget várt, valami német tábornokot.
3054 4| meg is kérdezte mindjárt Vendelt, hol tett szert erre a jeles
3055 15| nyitó-kapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák magukat
3056 13| amelynek drótját örvendezve veregette a kanári.~- Tyio-tyio-tyio-tincs!~-
3057 15| dolgozik, úgyis alig gyõzi a verejtéket törülgetni, hanem Andráska
3058 5| nézni. Lánggal égõ városok, véres csatamezõn haldokló hadseregek
3059 13| lármázol; hadd hallom, milyen verssel tudod köszönteni édesapádat!~-
3060 9| idevezet, azt nyomban tömlöcbe vessék. De akárki lesz is, de akármilyen
3061 3| hogy a világon semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~-
3062 14| hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle.~*~Én bizony gyerekkoromban
3063 7| se.~- No hát akkor ne is veszkõdj vele tovább - mosolygott
3064 6| megijedt, mikor az oroszlán vesznitértét látta. Nosza mindjárt elõhívatta
3065 8| szolgám? Azt ugyan meg nem vesztegetheti senki ember fia!~Erre aztán
3066 14| koppanással esett ki belõle a vetélõ. Csudáltam, hogy nem hajol
3067 14| padon, egyik kezével fogta a vetélõt, a másikban a serkentõ-madzagot
3068 14| jó emberek, akik magukhoz vettek, nem gyõztek rajta csodálkozni,
3069 11| puskákkal, kutyákkal, ûzõbe vették, itt is, ott is elállták
3070 14| márványszobor. Úgy adom, ahogy vettem: se hozzá nem teszek, se
3071 13| betegszobában tartjuk.~Sötét terembe vezették õket s csak az orvos suttogását
3072 12| is rátalált s csúfolódva vicsorgatta rá a fogát.~- Sose bántom
3073 10| neki párja. Egész nap oly vidáman fütyörészett, hogy még a
3074 15| itatunk utánad egereket. Vidd el békességben a fehér szakálladat,
3075 12| kifelé a vasúthoz.~Fején vidrabõr sapka, selyembélésû, lábán
3076 15| a homokot a nyitó-kapa, vígan pattannak föl a venyigék,
3077 4| No, megállj, Vendel - vigasztalta a király -, majd elküldelek
3078 10| mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vígasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted
3079 15| cinege, de biz ezek nem vigasztalták meg Andráskát. Az egyik
3080 4| oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott, mint a rigó.~-
3081 3| király. - Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~
3082 5| én szeretetem. Ha én nem vigyáznék az apró bokrokra, agyonnyomnátok
3083 13| akartam a lelkére kötni, hogy vigyázzon a szemünk fényére. Tudod,
3084 9| õrálló cseh katonáknak:~- Vigyetek gonosz lászadót temlecbe
3085 4| Ahol-a! - mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra s könyökig felgyûrte
3086 12| nézett volna ki Palkó a havas világba, ha az ablak be nem lett
3087 12| varjúvadászat. Hanem, hogy világéletében sohase bántja többet a macskákat,
3088 12| nyargaló sürgönykarókra, a világos ablakú õrházakra.~Egy darabig
3089 13| Csak egy pillanatnyi világosságot!~Föllebbent a függöny sarka
3090 5| szempillantástól. A haragos ég villámlása nem lehetett annál ijesztõbb.~
3091 12| csészényi szeme akkorát villámlott, hogy Palkó az ajtónak szaladt
3092 12| ha megszabadítasz!~Föl is villant a Palkó gyereknek a szeme,
3093 1| méhecskéimnek, meg a fodormenta virágaimnak?~- No, jól van, Bálint tanítómesterem -
3094 12| arra tél olyan gyönyörû virágos függönyt, hogy a kõrösi
3095 10| aranyhajú Piroskával.~- Kicsi virágszálam - gügyögött neki elfojtott
3096 15| lehetne kaparintani ezt a virgonc két madarat! Hátha a sapkájával
3097 1| mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját a méhecskéimnek,
3098 6| veszett jószágra:~- Gondját viselték, mint az Apaffy oroszlánjának!~ ~
3099 6| követ -, csak jól gondját viseltesse, mert száz esztendőben egyszer
3100 6| megüzente, hogy úgy gondját viselteti az oroszlánnak, mint a szeme
3101 6| Ejnye, ejnye, hát csak nem viseltette gondját nagyságod a császár
3102 6| hogy nagyon is gondját viseltettem! Attól félek, ország-világ
3103 14| el keresztapádért.~Mire visszaértünk, szülém lelke már a csillagok
3104 4| tudom kétszerkettõt; tudok visszafelé mondani az ábécét; tudok
3105 4| Letelik a fél esztendõ, visszajön cseh Vendel, de olyan izmos
3106 10| elfelejtettem valamit.~Mire visszajöttek, akkorra kiszedte a kovács
3107 5| mint az angyal s repültében visszakiáltott:~- Én vagyok Magyarország
3108 5| hagyta a jövevényt. Õ maga visszament a vendégeihez, tovább tanácskozni
3109 9| még abban az órában úgy visszaszaladt Morvaországba, hogy tán
3110 1| hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király,
3111 13| sikoltozni kezdett és mire az apa visszatette a patyolatvánkosok közé,
3112 1| többet meg se válok tõled. Viszlek magammal Budára udvarmesternek.~
3113 5| belefulladt a Csele patak piszkos vizébe. Ahogy meg volt festve a
3114 11| gyöngyöző csodaforrás friss vizében, de most egy kicsit elkezdett
3115 14| én csavartam helyette a vizes ruhát.~De bizony én nagyon
3116 11| a forrásból néhány csepp vizet s amikor itta, ezt gondolta
3117 14| látni a gyertya körül a sûrû vízpárától. Föl is tettem magamban,
3118 2| meg az Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
3119 4| Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán csak úgy omlottak
3120 7| az úr a háznál, csak én volnék a fejedelem!~Bosszankodott
3121 1| vagy te, a királynak is te voltál a mestere, taníts ki minket
3122 12| ahogy Palkó beugrott a vonatba, bizonyosan csak õrá várakozott.~
3123 13| búcsút intett az induló vonatról:~- Két hét múlva, fiam!~
3124 13| a szobából, hogy kérdõre vonja az anyát, mikor hirtelen
3125 11| becsapódott, pedig az mindig nagy zajt csinál. A házak, a fák olyan
3126 3| nevetett a király -, itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst volt
3127 11| beborult az ég, hullott a zápor s megnõtt az áradat, mely
3128 10| kacagott a drótos s mint a záporesõ, hullott a könnye, mikor
3129 3| ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.~Az urak elnevették
3130 6| a csontja meg csak úgy zörgött, ha mozdult. Nézték is egymást
3131 13| A-ti-te, a-ti-te!~Az apa zokogva borult térdre az ágy mellett.~-
3132 11| héja s üldözõbe vette, hogy zsákmányul ejtse. Repült, repült olyan
3133 9| aranyat is csúsztatott a zsebébe. Az embereinek pedig kiadta
3134 12| szorongat a prémes bunda zsebében?~„Gyere ki, Palkó pajtás,
3135 12| veled, hoztam volna neked a zsebemben egy kis déli maradékot.
3136 4| venni.~- Mást is tudom. Zümmögöm, mint a béka, vartyogom,
3137 2| alázatosan János.~Lett erre nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta
3138 5| végighordta királyi tekintetét a zúgolódókon. Hanem azoknak torkukra
3139 2| remetét? - kérdezték tõle zúgolódva.~- Azért, mert több esze
3140 7| vele a haragot tartani.~Zúgtak-morogtak is az urak eleget, hogy
3141 11| megnõtt az áradat, mely zúgva rohant alá a kis patak medrében,
3142 14| ütögette össze az ecetfák zúzmarás ágait: én mégis hallgatózva
|