1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1949
Rész
1 1| 1. A fejedelem rosszat álmodott~
2 1| álmodott~Megesik biz az a szegény emberen is, hogy
3 1| pedig még azután is nyomja a lelkét az aggodalom, azon
4 1| segíteni. Akkorát üt az üllõre a kalapáccsal, hogy az aggodalom
5 1| Vagy keményebben vágja a kapát a földbe, haragosabban
6 1| keményebben vágja a kapát a földbe, haragosabban rángatja
7 1| földbe, haragosabban rángatja a fûrészt, sebesebben döföli
8 1| fûrészt, sebesebben döföli a tûvel a posztót, kinek hogy
9 1| sebesebben döföli a tûvel a posztót, kinek hogy hozza
10 1| kinek hogy hozza magával a mestersége.~S merthogy így
11 1| merthogy így sebesebben halad a munka, a szegény embernek
12 1| sebesebben halad a munka, a szegény embernek még haszna
13 1| valami gonosz manó.~Hát mikor a fejedelem álmodik rosszat?
14 1| népek mindig megsiratják a gazdájuk rossz álmát.~Ehol
15 1| kilépett. De bizony még a fejét se dugta ki a bíborhálós
16 1| még a fejét se dugta ki a bíborhálós ágyból, mikor
17 1| ágyból, mikor már ráförmedt a szolgálattevõ kis apródjára,
18 1| aki az ágy lábánál leste a fejedelem ébredését:~- Hát
19 1| öcsém, talán gyökeret vert a lábad, hogy hajnal óta úgy
20 1| nem alszom?~Pedig abban a percben pattant ki a szeme
21 1| abban a percben pattant ki a szeme a jó úrnak, még akkor
22 1| percben pattant ki a szeme a jó úrnak, még akkor se egészen.
23 1| akinek beleesett valami a szemébe.~A gyerek azonban
24 1| beleesett valami a szemébe.~A gyerek azonban a világért
25 1| szemébe.~A gyerek azonban a világért se mert volna ilyent
26 1| aranyfürtös fejét félrehajtotta a vállára, s ijedten motyogta:~-
27 1| Csak Szitáry Ádám lehet az a vitéz legény, akinek mindjárt
28 1| legény, akinek mindjárt a csizmaszárába szalad a bátorsága,
29 1| mindjárt a csizmaszárába szalad a bátorsága, ha az ember szóba
30 1| magyarul, te gyerek, tán a krími tatároknál?~A kis
31 1| tán a krími tatároknál?~A kis apród fölemelte szégyenletében
32 1| nekipirult képét, s úgy nézett a fejedelemre, hogy a kõ is
33 1| nézett a fejedelemre, hogy a kõ is meglágyult volna bele.
34 1| Apafinak pedig nem kõ volt a szíve, hanem vaj, de most
35 1| tekintete. Úgy sötétlett rajta a rossz álom, mint valami
36 1| vagy, mert ha én fölkelek a könnyedet letörülgetni,
37 1| miért itatnod az egereket. A csizmámat a bátyád hozza
38 1| az egereket. A csizmámat a bátyád hozza be, annak a
39 1| a bátyád hozza be, annak a kisujja különb legény, mint
40 1| apród állt sorfalat, várva a fejedelem kilépését. Deli
41 1| vidáman sürögtek-forogtak ott a nevetõ reggeli napfényben.
42 1| karral, s ezt szólította meg a kis Szitáry gyerek:~- Tamás,
43 1| gyerek:~- Tamás, vidd be a fejedelem csizmáját!~Szepegve,
44 1| zsibongott át, mint méhdongás a kerten. De az is elcsendesedett,
45 1| csak elvágták volna, ahogy a Szitáry Tamás tekintete
46 1| csendesen, s azzal karjára véve a fejedelem piros csizmáit,
47 1| Ügyet se vetett rá, hogy a fejedelem azzal fogadta:~-
48 1| legjobb ízût alszik. Már ezt a kis álmot is elveszitek
49 1| gondolta Tamás, s odaállította a csizmákat az ágy elé. A
50 1| a csizmákat az ágy elé. A fejedelem végignézett rajtuk,
51 1| gondját!~Tamás kifordult a kacki piros csizmákkal,
52 1| feketével. De még át se lépte a küszöböt, mikor a fejedelem
53 1| lépte a küszöböt, mikor a fejedelem már eléje kiáltott:~-
54 1| az országban éppen csak a fejedelemnek nem szabad
55 1| olyan rakás csizmát vitt a két karján, hogy a feje
56 1| vitt a két karján, hogy a feje se látszott ki közülük.
57 1| ki közülük. Lerakta õket a fejedelem elé.~- Válogasson
58 1| volt kitalálni, mért járt a székely hadaknak fele mezítláb.~
59 1| hadaknak fele mezítláb.~A fejedelem pedig azért is
60 1| selyempapucsba bújtatta a lábát - a lippai basa ajándéka
61 1| selyempapucsba bújtatta a lábát - a lippai basa ajándéka volt,
62 1| hogy el ne nevesse magát, s a vállára ne veregessen Szitáry
63 1| elébb.~De csakolyan volt ez a jókedv, mint mikor az ólmos
64 1| szempillanatra kikukucskál a nap: utána még nagyobb lesz
65 1| utána még nagyobb lesz a sötétség.~A fejedelem is
66 1| nagyobb lesz a sötétség.~A fejedelem is éppen csak
67 1| megmutatta, hogy tudná õ a jókedvét süttetni, ha akarná.
68 1| mindenkivel, aki útjába került. A nádmézes kávé keserû volt
69 1| nádmézes kávé keserû volt neki. A keserû borovicska édes.~
70 1| keserû borovicska édes.~A fejedelem megszidta, aki
71 1| képet vágott; befogatott a csengettyûs hintóba, s kiküldte
72 1| mert tudván tudta, hogy a két úr úgy van egymással,
73 1| van egymással, mint kutya a macskával.~- A fejedelem
74 1| mint kutya a macskával.~- A fejedelem haragszik - ezt
75 1| fejedelem haragszik - ezt már a verebek is csiripelték a
76 1| a verebek is csiripelték a hervadozó kertben a levélhulló
77 1| csiripelték a hervadozó kertben a levélhulló oleander-bokrokon.
78 1| Hiszen egyebet se hallottak a palotában egész délelõtt,
79 1| tudta, hogy mért haragszik a fejedelem.~Az csak az ebédnél
80 1| majd elfújta az asztalról a levelensültet. Pisszegni
81 1| levelensültet. Pisszegni meg a fejedelemasszony pisszegett,
82 1| nem fõzõkanalazta magát a török császárt is: de ilyen
83 1| pisszegett, az nem volt más, mint a kis erdélyi fejedelemfi,
84 1| Csintalan kis legény volt a herceg, eleven, mint a kénesõ,
85 1| volt a herceg, eleven, mint a kénesõ, fürge, mint a gyík.
86 1| mint a kénesõ, fürge, mint a gyík. Nagy, szelíd barna
87 1| pajkossággal. Érezte, hogy õ a legnagyobb úr a háznál,
88 1| hogy õ a legnagyobb úr a háznál, s bizony oda se
89 1| Azzal mulatta magát, hogy a kettévágott gránátalma sikamlós
90 1| sikamlós magját hüvelykujja meg a mutatóujja közé szorította,
91 1| vette vele hol az egyik, hol a másik Szitáry fiút, akik
92 1| fölszolgáltak az asztal körül a fejedelmi családnak. El
93 1| családnak. El is találta hol a szemét, hol az orrát az
94 1| orrát az ártatlan golyóval a pajtásainak, akkor aztán
95 1| ajtónálló is csikorgatta bele a fogát.~- Pszt, pszt! - integetett
96 1| Pszt, pszt! - integetett a fejedelemasszony, s meg-megrántotta
97 1| annak semmit. Hanem mikor a fejedelemasszony egyre összébb-összébb
98 1| hogy milyen rossz kedve van a fejedelemnek: kapta magát
99 1| fejedelemnek: kapta magát a kis herceg, s egy gránátalmamaggal
100 1| gránátalmamaggal úgy odatalált a homloka közepére Apafi Mihálynak,
101 1| Olyan csend lett, hogy a tornácról behallatszott
102 1| tornácról behallatszott a légydongás. Még Szitáry
103 1| ijedtségtõl. Bezzeg nem ijedt meg a kis herceg! Mire az apja
104 1| édes jó apámuram, csak ezt a csúnya nagy ráncot akartam
105 1| ráncot akartam elkergetni a homlokodról.~S abban a percben
106 1| elkergetni a homlokodról.~S abban a percben az a csúnya nagy
107 1| homlokodról.~S abban a percben az a csúnya nagy ránc csakugyan
108 1| ránc csakugyan elsimult a fejedelem homlokán. Nem
109 1| Szelíden simogatta meg a kis Apafi gesztenyés bodor
110 1| Temiattad volt ott az a ránc, édes kicsi fiam. Rosszat
111 1| lelkem jó apám? Tán nem akart a kis lovam szénát enni álmodban?~
112 1| lovam szénát enni álmodban?~A fejedelem már mosolygott
113 1| veled az erdõszélben. Sütött a nap kegyetlen, el is fáradtam
114 1| kegyetlen, el is fáradtam a szarvashajszolásban, szinte
115 1| szarvashajszolásban, szinte szédelegtem a melegtõl. Ejnye, mondom
116 1| észre, hogy fönt felejtettem a fejemen a nyusztprémes fejedelmi
117 1| fönt felejtettem a fejemen a nyusztprémes fejedelmi süveget.
118 1| süveget. Nosza, leveszem a süveget, hogy majd a te
119 1| leveszem a süveget, hogy majd a te fejedre teszem, már kinyújtom
120 1| fejedre teszem, már kinyújtom a kezem, mikor egyszerre csak
121 1| sólyommadár, kiszakítja a csõrével a kezembõl a süveget,
122 1| sólyommadár, kiszakítja a csõrével a kezembõl a süveget, s úgy
123 1| kiszakítja a csõrével a kezembõl a süveget, s úgy elcsattog
124 1| rossz szerzet leskelõdik a fejedelemségünk után.~Világéletében
125 1| ki akarják alóla rántani a fejedelmi trónust. Õ magáért
126 1| volna, de mi lesz akkor a szegény kis herceggel?~A
127 1| a szegény kis herceggel?~A szegény kis herceg azonban
128 1| valami rettentõnek. Mindössze a kis piros száját biggyesztette
129 1| biggyesztette el.~- Tebenned volt a hiba, apámuram. Ha már vadászni
130 1| miért nem hívtad ki velünk a Szitáry gyerekeket is? Tamás
131 1| Tamás majd lelõtte volna a sólymot. Ugye, Tamás, lelõtted
132 1| Tamás, lelõtted volna azt a rablómadarat?~Szitáry Tamás
133 1| Tamás fél térdre ereszkedett a fejedelemfi széke elõtt,
134 1| megcsókolta az egyik kezét, Ádámka a másikat. A kis herceg meg
135 1| kezét, Ádámka a másikat. A kis herceg meg átfogta a
136 1| A kis herceg meg átfogta a két fiú nyakát, s biztatva
137 1| jó két pajtásom van, mint a Tamás meg az Ádámka.~Öröm
138 1| Ádámka.~Öröm volt látni a három gyereket így összeölelkezve,
139 1| gyereket így összeölelkezve, s a fejedelemnek csakugyan elszállt
140 1| szeretettel összekoccantotta a három szép fejet.~- Menjetek
141 1| Menjetek játszani, mókuskák, a kertbe. Nézzétek meg, hagyott-e
142 1| csengettyûkörtét az öreg fán a sárgarigó.~ ~
143 2| 2. A basa sólyma~Nem is volt
144 2| egészen bolondság, amit a fejedelem álmodott.~Olyan
145 2| hogy mikor este lefeküdt a fejedelem, sose tudhatta
146 2| még reggel, mire felébred. A német volt annak a megmondhatója,
147 2| felébred. A német volt annak a megmondhatója, meg a török.
148 2| annak a megmondhatója, meg a török. Hol az egyik, hol
149 2| török. Hol az egyik, hol a másik ültetett gazdát az
150 2| egyik beleültetett, azt a másik letaszította.~Apafi
151 2| letaszította.~Apafi Mihály uram a török árnyékában nyugodott,
152 2| szegény kis bokor megbújik a terebély fa tövében, aki
153 2| nem ereszti ugyan hozzá a szelet, de elfogja tõle
154 2| szelet, de elfogja tõle a napot is.~Ha híre szaladt,
155 2| szaladt, hogy gyülekeznek a német hadak az ország szélén,
156 2| szélén, hol az egyik, hol a másik török basa sietett
157 2| fejedelem, majd ellátjuk mi a németnek a baját! Te csak
158 2| majd ellátjuk mi a németnek a baját! Te csak oltogasd
159 2| oltogasd szép bátorságosan a rózsafáidat a görbe kertészbicskáddal,
160 2| bátorságosan a rózsafáidat a görbe kertészbicskáddal,
161 2| görbe kertészbicskáddal, a kardforgatást csak bízd
162 2| bízd mireánk.~Mikor aztán a németnek a hátát végigcirógatták
163 2| Mikor aztán a németnek a hátát végigcirógatták a
164 2| a hátát végigcirógatták a karddal a basa urak, akkor
165 2| végigcirógatták a karddal a basa urak, akkor az Apafi
166 2| No, most már tedd le a kertészbicskát, jámbor fejedelem,
167 2| az ország pénzesládájának a kulcsát. Mert azt csak nem
168 2| hogy ingyen hajkurásszuk a németet ebben a nagy melegben?~
169 2| hajkurásszuk a németet ebben a nagy melegben?~Az ország
170 2| ember, mégis üresen húzta ki a kezét. Olyankor aztán azt
171 2| Olyankor aztán azt mondta a török:~- Sebaj, fejedelem,
172 2| mink magunknakvalót ebben a szép országban!~Akkor aztán
173 2| Akkor aztán végigrabolta a török az országot szép barátságosan,
174 2| pénzt nem talált, elhajtotta a barmot, s hogy olyan is
175 2| tízezrével vitte rabszolgának a székelyt meg a szászt. S
176 2| rabszolgának a székelyt meg a szászt. S hogy ne sajnálja
177 2| istenadta nép, fölgyújtották a falvakat, városokat egymás
178 2| gonosz mulatság volt az a törökbarátság háborús idõben.~
179 2| idõben.~De nem volt ám különb a békességes idõ se. Mert
180 2| békességes idõ se. Mert volt esze a töröknek, hogy az ilyen
181 2| Addig, míg összeszedi magát a nyomorult ország; míg fölépítik
182 2| nyomorult ország; míg fölépítik a leégett városokat, míg a
183 2| a leégett városokat, míg a kövér gulya nevelkedik a
184 2| a kövér gulya nevelkedik a letiport legelõkön, míg
185 2| mulatságot eszeltek ki maguknak a basa urak.~- Szépen tiszteltetem
186 2| urak.~- Szépen tiszteltetem a fejedelmet, holtig való
187 2| kis aprópénzzel - üzente a temesvári basa.~A jenõi
188 2| üzente a temesvári basa.~A jenõi basának meg az volt
189 2| jenõi basának meg az volt a panasza, hogy az õ környékükön
190 2| tudnak takaros csizmát szabni a vargák a török katonáknak.
191 2| csizmát szabni a vargák a török katonáknak. Nagyon
192 2| Nagyon örülne tehát, ha a fejedelem küldene neki vagy
193 2| mindjárt vigyék magukkal a csizmának való bõrt is.
194 2| borjú képében elhajtani.~A lippai basa már sokkal emberségesebb
195 2| volna ki ilyen nyilvánosan a fejedelmet.~Hanem küldött
196 2| rozsdás, girbegurba kardot s a mellé ilyen üzenetet:~-
197 2| mellé ilyen üzenetet:~- A kegyelmes basa tudja, hogy
198 2| kegyelmes basa tudja, hogy a nagyságos fejedelem mennyire
199 2| fejedelem mennyire él-hal a régiségekért. Azért küldi
200 2| megérne ezer aranyat, de a fejedelemtõl nem kér érte
201 2| fejedelemtõl nem kér érte a basa többet, csak ötszázat
202 2| ötszázat meg egy hátaslovat.~A fejedelem pedig, noha tudván
203 2| sietett elküldeni az árát a kegyelmes basának. S még
204 2| basának. S még meg is köszönte a nagy jóakaratát, ámbátor -
205 2| jóakaratát, ámbátor - üzente a követtõl - egész padlásra
206 2| Attila-kardot vétettek már vele a basa urak.~De történt ennél
207 2| mikor olyan rosszat álmodott a fejedelem.~Még föl se kelt
208 2| az ajtón Buzáth Gáspár, a sárvári kapitány.~- Nagyságos
209 2| Nagyságos uram, követ érkezett a váradi basától! A váradi
210 2| érkezett a váradi basától! A váradi basától érkezett
211 2| követ, nagyságos uram!~Az a szép szokása volt a jó Buzáth
212 2| Az a szép szokása volt a jó Buzáth Gáspárnak, hogy
213 2| mintha nagy öröme telt volna a maga hangjában. Pedig a
214 2| a maga hangjában. Pedig a fejedelem elsõ hallásra
215 2| elsõ hallásra is kiérezte a hírbõl a veszedelmet.~-
216 2| hallásra is kiérezte a hírbõl a veszedelmet.~- Úgy, tán
217 2| megint elveszejtette Attila a kardját? Vezettesse kegyelmed
218 2| kardját? Vezettesse kegyelmed a követet a tanácsterembe.
219 2| Vezettesse kegyelmed a követet a tanácsterembe. Magam is
220 2| mindjárt ott leszek.~Ment is a fejedelem, csak éppen a
221 2| a fejedelem, csak éppen a kardját kötötte fel, de
222 2| amivel rá lehetne ijeszteni a pogányra, ha úgy kívánná
223 2| pogányra, ha úgy kívánná a szükség. Mert nagy elbizakodottságában
224 2| fejedelmével, hogy kikívánkozott a kardja a hüvelyébõl.~No,
225 2| hogy kikívánkozott a kardja a hüvelyébõl.~No, a váradi
226 2| kardja a hüvelyébõl.~No, a váradi basa követe nagyon
227 2| volt. Ahogy Apafi belépett a tanácsterembe, a követ mindjárt
228 2| belépett a tanácsterembe, a követ mindjárt hasra vágta
229 2| vágta magát, s úgy csúszott a fejedelem elé, mint valami
230 2| fekete kezével elkezdett a fejedelem lába után kapkodni.~-
231 2| Apafi. - Csak nem akarsz a lábamba harapni?~Esze ágában
232 2| Esze ágában se volt az a jámbornak, csak azon mesterkedett,
233 2| dughatná turbános fejét a fejedelem talpa alá. Mikor
234 2| oroszlán! Engedd meg, hogy a te alázatos szolgád, Cselebi
235 2| nyugtathassa hitvány fejét.~A tündöklõ ábrázatú fejedelem
236 2| volna? Örvendezve emelte föl a törököt a földrõl.~- Miben
237 2| Örvendezve emelte föl a törököt a földrõl.~- Miben lehetünk
238 2| világnak ékessége - jajgatott a török -, kimondhatatlan
239 2| én uramat, parancsolómat, a páratlan vitézségû Hajdár
240 2| basát. Tegnapelõtt elszökött a sólyommadara, akivel vadászni
241 2| vadászni szokott járni.~- A sólyommadara? - rezzent
242 2| sólyommadara? - rezzent össze a fejedelem.~Eszébe jutott
243 2| Eszébe jutott az álma arról a másik sólyomról, amelyik
244 2| másik sólyomról, amelyik a fejedelmi süvegét elrabolta.~-
245 2| süvegét elrabolta.~- Igen, a legkedvesebb sólyma. S a
246 2| a legkedvesebb sólyma. S a bölcs Musztafa, a váradi
247 2| sólyma. S a bölcs Musztafa, a váradi basa udvari tudósa
248 2| udvari tudósa azt olvasta ki a csillagok járásából, hogy
249 2| hogyne - készségeskedett a fejedelem -, mindjárt szétszalajtom
250 2| mindjárt szétszalajtom a sólyom után az udvari vadászokat.
251 2| vadászokat. Nyugtasd meg a basát, jó ember: holnap
252 2| holnap ilyenkor otthon lesz a sólyma.~Egyik sólyom olyan,
253 2| Egyik sólyom olyan, mint a másik sólyom - gondolta
254 2| ha egyéb kívánsága nincs a váradi basának, kaphat sólymot
255 2| egész erdõre valót. S ez a gondolat olyan jókedvre
256 2| egész az ajtóig kísérte a hajlongó követet, s már
257 2| meg is kellene ajándékozni a nagy tisztesség tudásért,
258 2| tisztesség tudásért, mikor a követ egyszerre elvigyorogta
259 2| is felejtem mondani, hogy a basa sólymának aranyos volt
260 2| basa sólymának aranyos volt a szárnya. Ezt jól eszedbe
261 2| Azzal kitotyogott az ajtón, a fejedelem pedig haragosan
262 2| pedig haragosan csengette be a fõtanácsosát, Teleki Mihály
263 2| tréfát ûz velünk megint ez a tarka hitû Hajdár basa!
264 2| kerestet rajtam, aminek aranyos a szárnya. Mit gondol kegyelmed,
265 2| gondol kegyelmed, futja-e a ládafia?~- Benne van az
266 2| ládafia?~- Benne van az a vadonatúj veretû kétszáz
267 2| lesz az éhét elverni annak a telhetetlen pogánynak.~-
268 2| Elégnek elég lesz - sóhajtott a fejedelem -, de nagyon sajnálom
269 2| de nagyon sajnálom azokat a szép új aranyakat.~- Sose
270 2| egy kis hiba esett azokon a pénzeken. Nagyságodnak a
271 2| a pénzeken. Nagyságodnak a képe volna rájuk verve,
272 2| képe volna rájuk verve, de a pénzverõ kifelejtette róla
273 2| pénzverõ kifelejtette róla a bajuszt.~Ezen aztán elmosolyogta
274 2| aztán elmosolyogta magát a fejedelem is, s már egész
275 2| Szitáry Kristóf uram lesz arra a legalkalmasabb ember; ügyes
276 2| is nagyságodhoz, amiért a két fiát idevette maga mellé.~-
277 2| Szitáry Kristóf uramért a Cseperke utcába!~Mire Szitáry
278 2| akkorra már ott tollászkodott a fejedelem karján egy betanított
279 2| vadászsólyom, Teleki uram meg a szárnya alatt motoszkált
280 2| szárnya alatt motoszkált a madárnak.~- No, Szitáry
281 2| szárnyú sólymot - kérdezte a fejedelem -, mert kelmed
282 2| annyi, s ezeket idekötöm a madár szárnya alá. Hát ilyen
283 2| basának Nagyváradra ebben a drótkalitkában.~- Mégpedig
284 2| de mindjárt - tette hozzá a fejedelem.~- Boldog vagyok,
285 2| hogy elõbb búcsút vehessek a két fiamtól.~- Sose búcsúzkodjál,
286 2| barátom - nyújtotta kezét a fejedelem -, mert az is
287 2| tartok, meggondolja magát a török, és sólyom helyett
288 2| kibélelni.~Szitáry Kristóf a kezébe vette a kalitkát,
289 2| Szitáry Kristóf a kezébe vette a kalitkát, és szomorodott
290 2| Bántotta, hogy meg sem ölelheti a két fiát. Pedig hiába az
291 2| Pedig hiába az ajándék, aki a törökhöz viszi a fejét,
292 2| ajándék, aki a törökhöz viszi a fejét, sose tudhatja, hogy
293 2| ilyesfélét gondolhatott a fejedelem is, mert utánakiáltott
294 2| Kísérjen el egy darabon a két fiad is, reggelre aztán
295 3| 3. A vendégszerető Piszliczár~
296 3| vendégszerető Piszliczár~Mióta a fejedelem udvarán apródkodott
297 3| fejedelem udvarán apródkodott a két kis Szitáry, azóta nemigen
298 3| Olyan világ járt akkor, hogy a tûzhely körül csak a gyerekek
299 3| hogy a tûzhely körül csak a gyerekek meg az öregek melegedtek.
300 3| öregek úgy, hogy elemlegették a diadalmas csatákat, a gyerekek
301 3| elemlegették a diadalmas csatákat, a gyerekek meg úgy, hogy deli
302 3| akik hírvirágot szednek a harcok mezején.~Aki épkézláb
303 3| vendégeskedni járt: hol a töröknél, hol a tatárnál,
304 3| járt: hol a töröknél, hol a tatárnál, hol a németnél.
305 3| töröknél, hol a tatárnál, hol a németnél. Persze mind olyan
306 3| volt, hogy vagy akadt párja a Székelyföldön, vagy se.
307 3| mindenütt, ahol ember kellett a gátra, s mindig csak a fejét
308 3| kellett a gátra, s mindig csak a fejét kereste az ellenségnek,
309 3| hazájáért viselhet sebet a homlokán.~Tamás gyereknek
310 3| Tamás gyereknek úgy égett a szeme, mint a parázs, ahogy
311 3| úgy égett a szeme, mint a parázs, ahogy Várad felé
312 3| melyik csatában kapta ezt a hosszú vágást? Hát az a
313 3| a hosszú vágást? Hát az a kerek forradás mitõl van?
314 3| Ádámka össze-összeborzongott a gyönyörûségtõl, mikor az
315 3| lovagoltak volna rajta, ha a város közepén nem kiált
316 3| õkegyelme kukucskál ki abból a palotából.~Valóságos tündérpalota
317 3| ablakában, s úgy motollázott a kezével, hogy attól lehetett
318 3| ablakon.~- Begyunni, begyunni a háládatus Piszliczárhuz
319 3| integetett vissza Szitáry.~De a kis fekete ember már akkor
320 3| ablakban, hanem ott bukdácsolt a lovak lába elõtt, s tördelte
321 3| lovak lába elõtt, s tördelte a kezét, csóválta a hosszú,
322 3| tördelte a kezét, csóválta a hosszú, hegyes fejét.~-
323 3| míg meg nem látugatjátok a szegin Piszliczárt.~- No,
324 3| Piszliczárt.~- No, egy órácska nem a világ, addig meglesz sólyma
325 3| addig meglesz sólyma nélkül a basa - mondta Szitáry a
326 3| a basa - mondta Szitáry a két fiának, s betértek a
327 3| a két fiának, s betértek a szegin Piszliczárhoz, aki
328 3| nápkeleti gyengyumért - vihogta a kis ember, s úgy elgurult
329 3| kis ember, s úgy elgurult a tarka üveges tornácról,
330 3| Azalatt Szitáry kitanította a fiait: ki légyen voltaképpen
331 3| Brassóban nagyon megszorongatták a torkát a moldvai tatárok.
332 3| megszorongatták a torkát a moldvai tatárok. Ki se eresztették
333 3| Ki se eresztették volna a markukból, ha Szitáry ott
334 3| székellyel, s szét nem üt a kutyafejû tatárok közt.
335 3| Azóta aztán megszedte magát a kis ember, s olyanformán
336 3| nem is egészen igaz úton. A kereskedés mellett a kémkedés
337 3| úton. A kereskedés mellett a kémkedés is kenyere volt.
338 3| kémkedés is kenyere volt. Amit a töröktõl tudott, azt besúgta
339 3| töröktõl tudott, azt besúgta a németnek, amit a némettõl
340 3| besúgta a németnek, amit a némettõl hallott, azt eladta
341 3| némettõl hallott, azt eladta a töröknek, s mindenképpen
342 3| Tamás ugyancsak ráncolta is a homlokát, ahogy ezeket hallotta.
343 3| szeretett volna már kint lenni a tündérpalotából. Ádámka
344 3| micsoda pompás kertje van a szegény Piszliczárnak.~Kint
345 3| leveleket sodorgatott le a fákról a hûvös õszi szél.
346 3| sodorgatott le a fákról a hûvös õszi szél. A Piszliczár
347 3| fákról a hûvös õszi szél. A Piszliczár kertje meg olyan
348 3| mintha megállt volna fölötte a nyár. Meg is állhatott,
349 3| Meg is állhatott, mert a mi tájainkon sehol se lát
350 3| Volt olyan, amelyiknek a kelyhe piros volt, a levele
351 3| amelyiknek a kelyhe piros volt, a levele sárga, az ágai kékek.
352 3| és gömbölyû aranyalmákat. A rózsák akkorára nõttek,
353 3| akkorára nõttek, mint máshol a napraforgó, s karcsú szárukon
354 3| hintázták magukat, hogy akár a török császár a fejére húzhatta
355 3| hogy akár a török császár a fejére húzhatta volna õket.~
356 3| annyira rajtafeledkezett a kert sok szépségén, hogy
357 3| sok szépségén, hogy csak a Piszliczár rikácsolására
358 3| olyan, hogy az õ kedvéért a kertet is elfelejtette Ádámka.
359 3| elfelejtette Ádámka. Ha a kert tündérkert volt, Iluci
360 3| tündérkert volt, Iluci volt benne a tündér-királykisasszony.
361 3| volna Ádámka. De az édesapja a vállára tette a kezét.~-
362 3| édesapja a vállára tette a kezét.~- Gyerünk, cselédjeim,
363 3| mert az ég hunyogatni kezdi a szemét.~A nap csakugyan
364 3| hunyogatni kezdi a szemét.~A nap csakugyan az ég peremén
365 3| már, s pirosra festette a Királyhágó fölött gomolygó
366 3| azonban belekapaszkodott a vendégeibe.~- Iluci megterigette
367 3| uzsonnát.~Azt akarta mondani a jó ember, hogy a lovak már
368 3| mondani a jó ember, hogy a lovak már abrakolnak, s
369 3| lovak már abrakolnak, s a gazdákra is ráfér egy kis
370 3| mentegette magát jó elõre a görög.~Pedig annyi volt
371 3| görög.~Pedig annyi volt ott a drága jó étel, a fejedelem
372 3| volt ott a drága jó étel, a fejedelem udvarában sátoros
373 3| uram, hogy így dúskálkodik a földi jóban? - tudakolta
374 3| Isten adutta - magyarázgatta a kis görög -, aki keresun,
375 3| aki keresun, találun.~A gyerekek nem nagyon tudakozódtak,
376 3| melyik tündér szállította a sok pompás harapnivalót,
377 3| egyszer rámordul valaki és a vállára teszi a kezét.~Nagy,
378 3| valaki és a vállára teszi a kezét.~Nagy, csúnya fekete
379 3| milyen gazdája lehet ennek a kéznek? De abban a percben,
380 3| ennek a kéznek? De abban a percben, ahogy hátranézett,
381 3| hátranézett, fel is ugrott, s a bátor fiú elszörnyûködve
382 3| fiú elszörnyûködve kapott a kardjához. Hanem a kis görög
383 3| kapott a kardjához. Hanem a kis görög nevetve fogta
384 3| görög nevetve fogta meg a karját.~- Mit féljesz, úrficska?
385 3| úrficska? Ne bántsun, úrficska: a Murmuc kéri tülednek barackmagut.
386 3| tülednek barackmagut. Csak a magut szereti barackbul
387 3| magut szereti barackbul a Murmuc.~Volt pedig ez a
388 3| a Murmuc.~Volt pedig ez a Murmuc egy bolond nagy majom,
389 3| nagy majom, aki most már a két kezét is összetette,
390 3| s olyanokat csettentett a nagy piros nyelvével, hogy
391 3| nevetés nélkül.~- Hát ezt a fertelmes állatot meg már
392 3| kérdezte Szitáry Kristóf, a könnyeit törülgetve nevettében.~-
393 3| Ajándikuzta tülemnek a budai basa ükegyelmessige.
394 3| Akárhuva teszelem, elüveszeli.~A majom, mintha csak érezte
395 3| volna, hogy róla folyik a szó, rávicsorította a fogát
396 3| folyik a szó, rávicsorította a fogát a gazdájára, s haragosan
397 3| rávicsorította a fogát a gazdájára, s haragosan forgatta
398 3| gazdájára, s haragosan forgatta a szemét, de Iluci meglegyintette
399 3| asztalkendõvel.~- Murmuc!~A nagy, ormótlan állat erre
400 3| engedelmesen odakuporodott a gazdasszonya lába elé, s
401 3| madarat tartogatni, mint ez a sólyom - mutatta Szitáry
402 3| Kristóf az õ madarát, amelyik a majom láttára rémülten verte
403 3| láttára rémülten verte magát a kalitka drótjához.~Mikor
404 3| kétszáz aranyat rejteget ez a madár a szárnya alatt, akkorát
405 3| aranyat rejteget ez a madár a szárnya alatt, akkorát ugrott,
406 3| alatt, akkorát ugrott, majd a padlásba verte a fejét.~-
407 3| ugrott, majd a padlásba verte a fejét.~- Kettuszász aran?
408 3| úgy tetszett, igaza van a kis görögnek. Ilyen bátorságtalan
409 3| bátorságtalan világban jobb a biztos, barátságos födél
410 3| mint odakint kóborolni a vadon erdõkben. Aztán a
411 3| a vadon erdõkben. Aztán a gyerekek is nagyon jól találták
412 3| kacagtak, hogy rengett bele a ház, mikor a majom elkezdett
413 3| rengett bele a ház, mikor a majom elkezdett mártogatóst
414 3| száz egyéb bohóságot, ha a gazdasszonykája ráparancsolt.
415 3| gazdasszonykája ráparancsolt. Verte a cimbalmot, lovagolt a széken,
416 3| Verte a cimbalmot, lovagolt a széken, megmosdatta a macskákat,
417 3| lovagolt a széken, megmosdatta a macskákat, s elõkeresett
418 3| amit eldugdostak elõle. A vendégek közt különösen
419 3| vitte, s úgy teletömködte a dolmánykája zsebét törökszilvával,
420 3| Szitáry Kristóf elnézelõdött a gyerekek játékán, de mikor
421 3| gyerekek játékán, de mikor a holdvilág bekukucskált az
422 3| az ablakon, magára kapta a bundáját.~- Gyerünk aludni,
423 3| nyújtózzatok, ameddig jólesik. Mire a fejedelem fölébred, akkorra
424 3| otthon lehettek Kolozsváron.~A Piszliczár-kastélyban kisvártatva
425 3| Az édes álom sorra vette a szobákat, s tarka képeket
426 3| tarka képeket mutogatott a kastélybelieknek. Ilucinak
427 3| virágoskertet, ahol minden virágnak a kelyhében az Iluci szeme
428 3| hadigúnyát, harci dicsõséget.~A majom bizonyosan ezüsttalérokkal
429 3| aranyforintokkal álmodott, amiket a gazdája elrejtegetett, õ
430 3| ebédlõszobában. Bizonyosan a sólyomra vigyázott a jó
431 3| Bizonyosan a sólyomra vigyázott a jó ember, hogy el ne vigye
432 3| ember, hogy el ne vigye a macska.~Annál mélyebben
433 3| Hajnallik már, bizonyosan a világosság bántja az én
434 3| fölkészülõdött, benyitott a fiaihoz. Medvebõr kereveten
435 3| Medvebõr kereveten feküdt a két gyerek egymást átölelve,
436 3| Szitáry Kristófnak elszorult a szíve, ahogy föléjük hajolt.
437 3| ilyenkorra már hozom nekik a váradi török bazárból a
438 3| a váradi török bazárból a vásárfiát. Kardot Tamáskának,
439 3| vett magán, lóra pattant, s a borongós szürkületben kiporoszkált
440 3| szürkületben kiporoszkált a kastélyból. A nagy kõoroszlánok
441 3| kiporoszkált a kastélyból. A nagy kõoroszlánok úgy néztek
442 3| hogy sose látják többet. De a szegin becsulátus Piszliczár
443 3| szeme is úgy villogott utána a kertkerítésen keresztül.
444 3| kertkerítésen keresztül. A kis görög elégedetten dörzsölgette
445 3| elégedetten dörzsölgette a két kezét:~- Kettuszáz aran
446 3| Kettuszáz aran elig ára megvágun a szállumásnak.~ ~
447 4| 4. A rab ember~Ha olyan sebesen
448 4| kipróbálhatta volna már a kardot, Ádámka is a citerát.~
449 4| már a kardot, Ádámka is a citerát.~Mire a váradi mecset
450 4| Ádámka is a citerát.~Mire a váradi mecset tornyán delet
451 4| tornyán delet rikoltozott a török barát, akkorra Szitáry
452 4| akkorra Szitáry Kristóf már a váradi basa elõtt állt az
453 4| basa, s csak úgy fújtatott a selyemdíványon a nagy melegtõl,
454 4| fújtatott a selyemdíványon a nagy melegtõl, pedig két
455 4| ez volt-e az - nyújtotta a basa a kezét a madár után. -
456 4| volt-e az - nyújtotta a basa a kezét a madár után. - Erre
457 4| nyújtotta a basa a kezét a madár után. - Erre már magam
458 4| sohase szökött õneki meg a sólyommadara. Nem is tartott
459 4| való.~- Ejnye, de nehéz a szárnya ennek a madárnak -
460 4| de nehéz a szárnya ennek a madárnak - csóválta meg
461 4| csóválta meg nagy ravaszul a fejét. - Az enyimé könnyû
462 4| enyimé könnyû volt, mint a szél, és sebes, mint a nyíl.~-
463 4| mint a szél, és sebes, mint a nyíl.~- Nyúlj a szárnya
464 4| sebes, mint a nyíl.~- Nyúlj a szárnya alá, kegyelmes basa,
465 4| azután - mosolygott Szitáry.~A kegyelmes basa bedugta nagy,
466 4| bedugta nagy, puffadt kezét a haragosan vijjogó madár
467 4| lópatkót.~Bezzeg úgy ugrott fel a díványról a nagy testû ember,
468 4| úgy ugrott fel a díványról a nagy testû ember, mint a
469 4| a nagy testû ember, mint a labda, s úgy toporzékolt,
470 4| s úgy toporzékolt, mint a szilaj ló. Földhöz vágta
471 4| szilaj ló. Földhöz vágta a patkókat, beordította az
472 4| katonáit:~- Láncoljátok meg ezt a kutyahitût, s vessétek a
473 4| a kutyahitût, s vessétek a legmélyebb tömlöcbe!~Szegény
474 4| meglepetésében. Még csak a kardját se bírta kirántani,
475 4| kirántani, úgy megbénult a karja, s mire magához tért,
476 4| nem tehetett egyebet, csak a börtön falát verte tehetetlen
477 4| Hajdár basát majd szétvetette a méreg. Még akkor is táncolt,
478 4| akkor is táncolt, mikor a két patkót a markába nyomta
479 4| táncolt, mikor a két patkót a markába nyomta Cselebi bégnek.~-
480 4| Cselebi bégnek.~- Ebben a nyomban visszaviszed az
481 4| saját két kezemmel akarom a lábára verni a patkókat.
482 4| kezemmel akarom a lábára verni a patkókat. Majd megmutatom
483 4| megmutatom én neki, kicsoda az a Hajdár basa, akibõl õ csúfot
484 5| 5. A rab ember fiai~A két Szitáry
485 5| 5. A rab ember fiai~A két Szitáry gyerek valami
486 5| megkésett rókapillét hajszolt a palota kertjében a kis herceggel,
487 5| hajszolt a palota kertjében a kis herceggel, mikor Cselebi
488 5| megérkezett egy szürke szamáron. A csacsi, úgy látszik, nagyon
489 5| látszik, nagyon tudta már a járást az erdélyi fejedelem
490 5| igazgatás nélkül befordult a kapun, mikor egy hosszú
491 5| hosszú dárda orron ütötte.~A dárda végében pedig valami
492 5| ágaskodott, aki viszont a szürke szamárról tudhatta
493 5| mert kegyetlenül ráförmedt a gazdájára.~- Hé, atyafi,
494 5| atyafi, nem csárda ám ez a ház, hogy minden csavargó
495 5| én afféle csavargó török! A fejedelemmel volna egy kis
496 5| holnap.~- De nagyon sürgõs ám a dolgom!~- Az a te bajod,
497 5| sürgõs ám a dolgom!~- Az a te bajod, a fejedelemnek
498 5| dolgom!~- Az a te bajod, a fejedelemnek nem sürgõs.~-
499 5| sárgarigó! - pattant föl a török. - S bizony mondom
500 5| hírt hoztam, ami elrontja a gazdád éjszakai álmát.~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1949 |