Rész
1 1| hogy rosszat álmodik, de hát mi veszedelem van abban?
2 1| alá valami gonosz manó.~Hát mikor a fejedelem álmodik
3 1| a fejedelem ébredését:~- Hát neked, öcsém, talán gyökeret
4 1| és elkiáltotta magát:~- Hát azt gondoljátok ti, hogy
5 1| fejedelem már eléje kiáltott:~- Hát temetésre készülök én, hogy
6 1| gyászcsizmákkal állsz elejbem?! Hát nem megmondtam már tegnap
7 2| bele az ég Erdély fölött.~Hát ilyen gonosz mulatság volt
8 2| mellé.~- Nosza, szaladjon hát valaki Szitáry Kristóf uramért
9 2| idekötöm a madár szárnya alá. Hát ilyen az aranyszárnyú sólyom.
10 3| kapta ezt a hosszú vágást? Hát az a kerek forradás mitõl
11 3| mosolyogva Szitáry Kristóf.~- Hát csak Isten adutta - magyarázgatta
12 3| megállni nevetés nélkül.~- Hát ezt a fertelmes állatot
13 3| nyakadnak kicsavarulni neki.~- Hát miért haragszik rá olyan
14 3| elrejtegetett, õ meg elõszedegetett. Hát Piszliczár uram álmodott-e
15 6| udvari tányérnyalóé, te?~- Hát azé, aki ezt a pecsétes
16 6| vesse a nagy bölcsesség. Hát azt gondolod te, hogy most
17 6| is, hogy mit tegyünk.~- Hát mit tennénk, szolgám? Tenyerünkbe
18 6| cseléd vállon ragadta õket.~- Hát aztán hogy mennétek így
19 7| mindjárt kitalálta, mi a hiba. Hát az, hogy Piszliczár uram
20 7| neki venni. Fölkiáltott hát neki magyarázatképpen:~-
21 7| pirongatta Tamás.~- Micsoda, hát majom volt az az úr? Nem
22 7| nevetgélnek,~nem láttam sehol se!~Hát te, sánta varjú,~merre elbicegtél,~
23 7| kínálták magukat az embernek. Hát még olyan kiéhezett két
24 7| mindjárt eleredt a könnye.~- Hát a mi szegény rab apánk mit
25 8| Mit beszélt, jó Pipitér? Hát te mit mondtál neki, aranyos
26 8| most már ide hallgassatok. Hát ahogy itt bujkálok a bokrokban
27 8| fejedelem emberei, mondék. Hát az a hosszú égimeszelõ,
28 8| még gyanúba esik uram. „Hát ez a jámbor kicsoda?” -
29 8| szabadítson ki hármatokat?~- Hát akkor mit csináljunk most?~-
30 9| idõben, öreg Pipitér?~- Hát csak úgy, mint a többi ember,
31 10| gyökere, mint a nádméz.~- Hát ezek a bíborszínû kis pillangók
32 10| csak a fölséges eledel!~- Hát ezt a sok gyöngyszemet ki
33 10| gyerekek! Megjött a jászesõ.~- Hát az miféle szerzet? Soha
34 11| lennének azok, öreg Pipitér?~- Hát olyan magatokformájú legénykék,
35 12| volt a nevethetnékje.~- Hát mikor megléptem innen a
36 12| gyerekei” - mondom én. „Hát azokat add el nekem, vén
37 12| rongyházi!” „Ó, ó - mondom én -, hát mit csinálna azokkal, vitéz
38 12| Azt sem bánom” - mondok. „Hát tán tíz arany is elég lenne?” „
39 12| Isten szigetén: a pénzt.~- Hát aztán mi lesz most, Pipitér? -
40 13| kötöm a te orrodra.~- No, hát tartsd meg magadnak! - morgott
41 13| összetöri minden porcikádat.~- Hát kicsoda kelmed? - szólt
42 13| vigyorgott le erre a katona. - Hát mért nem azt mondtad mindjárt?
43 14| csodálkozni, hogy mért nem fogják hát le a darabontok, mihelyst
44 14| Nem, ugye, Ebeczki uram? Hát mit hisz kegyelmed, Ebeczki
45 14| uram - képedt el Buzáth -, hát nem a sárvári várról?~-
46 14| nem a sárvári várról?~- Hát kelmed, Ebeczki uram, nem
47 14| nem az igazi Ebeczki uram, hát akkor jöjjön elõ az igazi
48 15| hirtelen lekapja a nyakát, hát abban a percben leválik
49 15| várát összelövöldözze?~- Hát mi jobbat tud kelmed?~-
50 15| hozzájuk még egy békekövetet.~- Hát szaladjon kelmed!~- É-én? -
51 15| álmélkodott a fejedelem. - Hát mit bánom én, jöjjenek le
52 15| Szitáry Kristófról. Üsse kõ, hát legyen szabad Szitáry Kristóf
53 16| 16. A Murmuc~Hát az lett, hogy a fejedelem
54 16| fölszakította az erszényt. Hát csak úgy dõlt belõle a sok
55 16| megnézegette elül-hátul. Hát az õ képe volt rajta - az,
56 16| zalatnai pénzverõmester.~- Hm, hát a te pénzed ez, jó ember?~-
57 16| Kettuszáz darab volt belule.~- Hát aztán hol szerezted õket?~-
58 17| éjszakai záporesõ se különben. Hát még mikor a fejedelem feléje
|