Rész
1 1| elébb.~De csakolyan volt ez a jókedv, mint mikor az
2 1| borzadok bele. Rosszat jelent ez, fiam, rosszat: valami rossz
3 2| sólymot egész erdõre valót. S ez a gondolat olyan jókedvre
4 2| tréfát ûz velünk megint ez a tarka hitû Hajdár basa!
5 3| embert!~- Hopp, gyerekek, ez Piszliczár uram lesz - nevetett
6 3| Valóságos tündérpalota volt ez. Vertréz födele, márványoszlopai,
7 3| barackbul a Murmuc.~Volt pedig ez a Murmuc egy bolond nagy
8 3| madarat tartogatni, mint ez a sólyom - mutatta Szitáry
9 3| kétszáz aranyat rejteget ez a madár a szárnya alatt,
10 4| fiam, hadd nézzem meg, ez volt-e az - nyújtotta a
11 4| alá, kegyelmes basa, hátha ez is könnyebben repül azután -
12 5| Hé, atyafi, nem csárda ám ez a ház, hogy minden csavargó
13 5| hajdúk kürtszava. Azt jelenti ez, hogy nyolc az óra.~- Siessünk
14 5| álltak az õrök. Olyankor volt ez szokásban, ha valami nagy
15 6| megdézsmálja a gyapjút a juhász.~Ez az okoskodás nem nyugtatta
16 6| majd kiveri a szememet ez a sok szúnyog. Hogy mennének
17 7| valahol az õ közelükben. S ez a gondolat meg-megdobogtatta
18 7| pihék elõl.~Szomorú kép volt ez nagyon, s mentül tovább
19 7| drágaköves kardja mutatta, hogy ez a veres képû ember nem lehet
20 7| elszedte a fejedelem. Még ez a testi gúnyánk se miénk,
21 7| órakörte nincs akkora.~- Majd ez a két szolga keresztülvezet
22 7| odaadta Ádámkának. - Nekünk ez is jó, éhes embernek kalács
23 7| Hej, mégiscsak derék ember ez a Hajdár basa!~Megjött most
24 7| Úristen, micsoda rég volt már ez! Elmúlt már annak egy hete
25 8| gyanúba esik uram. „Hát ez a jámbor kicsoda?” - kérdeztem
26 8| garast a markomba nyomta. „Ez az a Szitáry, aki majd veszedelembe
27 8| vetett rá a moldvai tatár.~Ez a kõvel borított térség
28 8| Ölyved. Kirabolta a német.~Ez a nyárfacsepõte Úrháza romjain
29 8| mindenütt, amerre látok.~- Ez a mi hazánk mától fogva,
30 8| hátán hordja õket a víz. Ez a rengeteg nádas az Ecsedi-láp.~ ~
31 9| bujdosó népének az Ecsedi-láp. Ez a rejtelmes víztömeg, amelyikrõl
32 9| belesüllyeszteni.~Nem mese ez, hanem igaz valóság. Volt
33 9| hozzá, ugye, szép kis hely ez itten?~A két gyerek nagyon
34 9| tõlünk Apafi Mihály uram!~Ez biz igaz volt, mert a nádgunyhók
35 9| mikor nem is sziget? Hiszen ez csak partja a lápnak.~Az
36 10| kígyókardnak. Párja neki ez a gömbölyû fejû, ez meg
37 10| neki ez a gömbölyû fejû, ez meg a békabuzogány. Édes
38 10| harmatkása. Annak a magja ez a sok gyöngyszem.~Tamásnak
39 10| hatalom szét nem tépheti, s ez a háló ing, lebeg a víz
40 10| növekednek rajta fák is. S ez az új telep minden szellõlebbenésre
41 11| nagyon kedvére való volt ez az utazgatás. Legalább megjárták
42 11| még soha nem járt.~- Olyan ez, mint egy nádtutaj - mondotta
43 11| öreg -, nem nagy nekünk ez az ország? Hátha eresztenénk
44 11| hadseregnek nagyon tetszett ez a csataterv. Még azt se
45 11| minden fuvallatát. Azt mondja ez mind, hogy: „Haszontalan
46 11| bástyafalai Sárvárnak. Erdélynek ez a hatalmas végvára valamikor
47 11| vele Tamást.~- Olyan hideg ez, szolgám, mint a jég. Beleütött
48 12| a szigetet a zátonytól.~Ez a hír valamennyire megnyugtatta
49 12| a levelibéka kunkogását. Ez is azt jelenti, hogy nem
50 12| közelebb. Nagyon csacska jószág ez a nád, bizony még kilocsogná,
51 14| szépszerével.”~- Nagy baj ez, nagyságos uram!~- Bizony
52 15| ennek már fele se tréfa. Ez már több, mint vadkörte.~
53 15| azonban nem füllött a fogához ez a beszéd. Csupa ijesztgetésre
54 16| no, még kiveri a szememet ez a sok szeles népség! Pedig
55 16| vette magára.~- Neked szól ez, fiam, neked - mondta boldogan
56 16| piros bõrtárcát.~- Mi lehet ez? - álmélkodott a gyerek,
57 16| pénzverõmester.~- Hm, hát a te pénzed ez, jó ember?~- Bizon hod enim,
58 17| sírás nélkül megállni, ahogy ez a négy ember összeölelgette
|