Rész
1 3| Szitáry Kristóf.~- Hát csak Isten adutta - magyarázgatta a
2 3| házában, reggel aztán uzsgyé, isten hírivel!~Szitáry Kristófnak
3 5| segítségedre? Attól mentsen meg az Isten minden jóravaló magyart!~
4 5| félj, testvérkém, jó az Isten!~A tanácsteremben nagy civódással
5 5| mint Szitáry Kristóf. Adja Isten, hogy a mai végezéstek meg
6 5| apánkurunkat meg nem szabadítjuk. Isten minket úgy segéljen!~A tanácsurak
7 6| örömében.~- Ládd, bátyám, a jó Isten se akarja, hogy elmaradjunk
8 6| Ne félj, szemmel tart az Isten azért minket is. Én is mindig
9 6| érünk, megvesz bennünket az Isten hidege.~Azzal rázott egyet
10 6| feküdni valamikor, ha a jó Isten keze valahol idegenben veti
11 7| vigyorgott mellé.~- Teremtõ isten, de förtelmes úriember! -
12 7| azt, hogy: segítsen meg az Isten benneteket, rab ember fiai!~-
13 7| No, most rátok férne Isten õfelsége segedelme - mondta
14 8| fûtötte pedig, mint a jó Isten, mégpedig meleg forrással.
15 8| odáig elsegítse õket az Isten.~De rettentõ keserves út
16 8| koplalást. S ahol nem adtak Isten nevében, ott Ádámka énekelt
17 9| õsi vadságban, ahogy az Isten megteremtette. Ország, amelynek
18 9| sokszor. Laktam én már az Isten szigetén. No, mit szóltok
19 9| kezet a három jövevénynek.~- Isten hozott, isten hozott!~Meg
20 9| jövevénynek.~- Isten hozott, isten hozott!~Meg se kérdezték:
21 9| kitavaszodik, mit tud az Isten szigete.~- Miért mondod
22 9| szigete.~- Miért mondod ezt Isten szigetének, Pipitér, mikor
23 9| partot szigetnek. És mért Isten szigetének.~ ~
24 10| 10. Isten szigete~A láp téli álma
25 10| bársonydarabokat?~- A jó Isten keze, úrfi. Ingoványi menták
26 10| Ne féljetek, mikor az Isten szigete megindul, akkor
27 10| biztatta õket az öreg.~Ha az Isten szigete megindul? De hiszen
28 10| az égre.~- Megindult az Isten szigete, fiam! A szél elsuhintotta
29 10| éjszaka a parttól. Most már az Isten kezében vagyunk; visz bennünket
30 10| Pipitér igazat beszélt: az Isten szigete úgy úszott a láp
31 11| megfordult a vizek országában az Isten szigete. Csendes idõben
32 11| lehessen parancsolni az Isten szigetének, merre menjen.~-
33 11| Mindenkit fölveszünk az Isten szigetére, aki ráfér, s
34 11| amit mondtam, az menjen az Isten szigetérõl, amerre lát.~
35 11| derék vitézek laknak az Isten szigetén, hátha kedve támad
36 11| Tán te is meguntad már az Isten kertjét? Tán jobban szeretnél
37 12| nép soha nem taposta az Isten szigetét, mint most. Játékban,
38 12| szellõlibbenés, mely átsuhan az Isten szigetén, s hûsítõ nyugodalmat
39 12| került Mihály herceg az Isten szigetére.~Egyszerû sora
40 12| hercegek, hanem fejedelmek. Az Isten szigete az országuk, ahol
41 12| Pipitértõl: befogadnák-e õt az Isten szigetére? Pipitér meg erre
42 12| nagyon bõviben vagyunk itt az Isten szigetén. „Edd meg magad,
43 12| még sose fordult meg az Isten szigetén: a pénzt.~- Hát
44 13| odafestette az ég aljára, az Isten szigete már a sárvári vár
45 13| lubickolt egész népe az Isten szigetének. Pipitér legelül,
46 13| hozom a tarisznyámban.~- Isten hozott, jó ember! - vigyorgott
47 13| uram, én vagyok itt, az Isten szigeti ember.~- Hozott
48 13| engem! Én hoztam inkább az Isten szigeti gyerekeket.~- Az
49 15| kitakarodnak a várból, mehetnek isten hírével, amerre akarnak.
50 15| nem szólt semmit. „Az én Isten szigeti gyerekeim azok -
51 15| egészen olyan, mint... Boldog Isten, igazán az lenne?~- Hej,
52 15| kapitánnyal. Mi lesz most, teremtõ Isten, mi lesz?~ ~
53 16| vitte el a kis herceget az Isten szigetére s hogy zárta ki
54 17| vadrózsák alatt nyugszik.~- Isten hozott, isten hozott!~De
55 17| nyugszik.~- Isten hozott, isten hozott!~De nini, integet
56 17| eresszenek engem vissza az Isten szigetére. Ott leszek már
|