Rész

 1     1|     szolgálattevõ kis apródjára, aki az ágy lábánál leste a fejedelem
 2     1|        zsörtölõdött mindenkivel, aki útjába került. A nádmézes
 3     1|           A fejedelem megszidta, aki nevetett, lehordta, aki
 4     1|          aki nevetett, lehordta, aki komoly képet vágott; befogatott
 5     1|    pisszegett, Bornemissza Anna, aki kardos asszony vala máskülönben,
 6     2|  megbújik a terebély fa tövében, aki nem ereszti ugyan hozzá
 7     2|          s hogy olyan is legyen, aki vigyázzon rá, tízezrével
 8     2|          Pedig hiába az ajándék, aki a törökhöz viszi a fejét,
 9     3|        szednek a harcok mezején.~Aki épkézláb magyar ember volt
10     3|   ábrázatát, de boldog ember az, aki hazájáért viselhet sebet
11     3|          a szegin Piszliczárhoz, aki nem tudott hova lenni örömében.~-
12     3|     magyarázgatta a kis görög -, aki keresun, találun.~A gyerekek
13     3|    Murmuc egy bolond nagy majom, aki most már a két kezét is
14     5|      dolmányos hajdú ágaskodott, aki viszont a szürke szamárról
15     5|         nem törõdtek az öreggel, aki nagy nyögve cammogott föl
16     5|          nézzek a szemébe annak, aki hitványul meri a szájára
17     5|          mérges méhecske. Örült, aki úgy behúzódhatott az ablakmélyedésbe,
18     5|    bizodalmam annak ivadékaiban, aki rútul visszaélt fejedelme
19     5|         hogy egy sincs köztetek, aki olyan becsületes szívvel
20     6|     tányérnyalóé, te?~- Hát azé, aki ezt a pecsétes levelet hozá
21     7|         száz lelke legyen annak, aki idekint el akar énvelem
22     7|         állhatja a török katona, aki a maga napsugaras hazájában
23     7|     kiéhezett két kis legénynek, aki hetek óta avas szalonnán
24     8|          az a hosszú égimeszelõ, aki elõttük nyargal azon a pej
25     8|        nyomta. „Ez az a Szitáry, aki majd veszedelembe vitte
26     8|   ismerünk fölöttünk: az Istent, aki irgalmával betakar bennünket.~
27     8|           mikor olyant is talál, aki már egy ujjal se tudja védeni
28     8|          hajtani az erdõ vadját, aki ott keresett téli szállást
29     8|          voltak ezek, hogy sírt, aki mesélte, sírt, aki hallgatta
30     8|         sírt, aki mesélte, sírt, aki hallgatta õket.~Olykor-olykor
31     8|         végképp elfogyott az is, aki az énekeket hallgassa, s
32     9|      Paradicsomkert a láp annak, aki tud benne élni, és mindenekelõtt
33     9|    járnak kulcsra. Hiszen nincs, aki elõl zárni kellene, ha volna
34    10|          szaladt oda Pipitérhez, aki éppen vadkacsatojást szedegetett
35    11|   fölveszünk az Isten szigetére, aki ráfér, s nem kérünk tõle
36    11|      Tudjátok, az a dupla szájú, aki akármit mond, kétszer mondja.
37    11|       Aztán odaállt Pipitér elé, aki kimelegedve a nagy hadvezérkedésben,
38    12| nyugtalanul sietett ki Tamáshoz, aki még jobban megijesztette,
39    12|       talán kigázolhat a partra, aki úgy ösmeri a lápot, mint
40    12|          lápot, mint a tenyerét. Aki tudja, hova lehet lépni,
41    12|        úszni, hol lehet gázolni. Aki tudja, melyik a csillagos
42    12|        sok gyámoltalan gyereket, aki máris olyan, mint a megriadt
43    13|         bejutott Buzáth uramhoz, aki javában húzta a bõrt a fagyon.
44    13|     aztán odafordult a kapushoz, aki szájtátva nézte ezt a nagy
45    13|     szakáccsal, lovászgyerekkel, aki a várban ténfergett, könnyen
46    15|  bársonykucsmás, karcsú gyerkõc, aki nem is olyan rongyos, mint
47    16|        boldogan a kis hercegnek, aki nem gyõzte emelgetni süvegecskéjét,
48    16|     Murmuc? - kérdezte a gazdát, aki éppen visszaérkezett, a
49    16|     jószág - mondta a fejedelem, aki életében mindig nagy kedvelõje
50    16|         úgy vihogott mellé, mint aki tudja, hogy most valami
51    17|     köszöntőben fehér keszkenőt, aki a vadrózsák alatt nyugszik.~-
52    17|         s a mi tévedésünk miatt. Aki hibázik, ne restellje bevallani:
53    17| nekiajándékozod Szitáry Ádámnak, aki jobban szeret kertészkedni,