Rész

 1     1|       ágy nehéz selyemfüggönyét, és mérgesen tekintett ki alóla.~-
 2     1|    fejedelem végignézett rajtuk, és elkiáltotta magát:~- Hát
 3     1|          kacki piros csizmákkal, és visszajött egy pár feketével.
 4     1|    õzikének, de tele vidámsággal és pajkossággal. Érezte, hogy
 5     2|          õ kedves sólyommadarát, és ne terheltessél neki visszaküldeni.~-
 6     2|       meggondolja magát a török, és sólyom helyett majd gólyát
 7     2|         kezébe vette a kalitkát, és szomorodott szívvel indult
 8     3|          ágyúszóval muzsikáltak, és egymás hátán hegedültek
 9     3| hordozott fehér virágcsillagokat és gömbölyû aranyalmákat. A
10     3|          egyszer rámordul valaki és a vállára teszi a kezét.~
11     3|       bizonyosan ezüsttalérokkal és aranyforintokkal álmodott,
12     4|        könnyû volt, mint a szél, és sebes, mint a nyíl.~- Nyúlj
13     5|     Tamás szavára visszafordult, és áldást hányt felé a két
14     5|        bezárják a város kapuját, és idekint rekedünk - kapta
15     5|         világ, lefogta a szemét, és szédelegve kapaszkodott
16     5|          Ádámka.~- Szitáry Tamás és Szitáry Ádám - tette hozzá
17     5|          fiú lecsatolta kardját, és átnyújtotta a fejedelemnek.~-
18     5|      megszólalt, s hangja bátran és tisztán csengett, mint az
19     5|         olyan becsületes szívvel és tiszta lélekkel szeretné
20     6|          az, erős kar kell hozzá és erős szív. Nem neked való
21     7|         ti csak menjetek bátran, és járjatok szerencsével. Kinek
22     7|    orrukat is eltakarták a fehér és hideg égi pihék elõl.~Szomorú
23     7|          A két testvér belépett, és egyszerre szembe találta
24     7|           mint a tubafa virágja, és édes a szavatok, mint a
25     7|           Tamás fölegyenesedett, és szemébe nézett a basának.~-
26     7|          gránátok. Drágakövekkel és elefántcsonttal kirakott
27     7|        Végszámra a drága bársony és selymek, kazallal a belõlük
28     8|           édes fiam. A mi hazánk és sok száz bujdosótársunké,
29     9|      hirtelen meggondolta magát, és visszatért. Éveken át fogyott,
30     9|    megoltalmazza, akik szeretik, és menedéket kérnek tõle. Vannak
31     9|      kérnek tõle. Vannak nádasai és erdõi, amik teremnek édes
32     9|         teremnek édes gyökereket és tápláló bogyókat; vannak
33     9|      amik sebforrasztó balzsamot és gyógyító füveket nevelnek;
34     9|          egy ország; vannak õzei és szarvasai; s ami vízimadár
35     9|       annak, aki tud benne élni, és mindenekelõtt tud benne
36     9|        lenyesegette a két végén, és belefújt. Furcsa szava volt
37     9|        mintha a bölömbika búgna, és a tõcsmadár sikoltana egyszerre.
38     9|        testvérek a nyomorúságban és szabadságban. Tudták, hogy
39     9|          ezt a partot szigetnek. És mért Isten szigetének.~ ~
40    10|     szigete~A láp téli álma mély és hosszú. Késõn alszik el,
41    10|     ködbe borult nádasok. Az ám, és a nagy makkfa sincsen sehol
42    10|          ezerféle vízinövény élõ és elkorhadt gyökere összefonódik.
43    10|       szelek ki nem szabadítják, és meg nem indítják a ringó
44    11|        csapatostul: öreg emberek és ifjú legények.~- No, gyerekek -
45    11|          leült a sziget szélére, és lógatta a lábát a vízbe,
46    11|            vágott közbe az öreg, és sajnálkozva csóválta õsz
47    12|  zsarátnok aztán elkezdett fehér és sárga lángokat hányni, fekete
48    12|         õ másikat, fölségesebbet és méltóságosabbat. A sötétkék
49    14|     sápadt, színehagyott orcája, és vörösre sírva neki is a
50    15|       tehát meg ne lövöldözzék - és odaballagott a vár elé.~-
51    15|        magasra emelte a lobogót, és tisztelgett vele.~„Úristen,
52    17|  hûségedért udvarunkba fogadunk, és gondunk lesz holtig való