Rész

 1     1|              volna, ha piros csizmában el lehetne táncolni az ország
 2     1|              de meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s a vállára
 3     1|           körül a fejedelmi családnak. El is találta hol a szemét,
 4     1|                Sütött a nap kegyetlen, el is fáradtam a szarvashajszolásban,
 5     1|             piros száját biggyesztette el.~- Tebenned volt a hiba,
 6     2|      elvigyorogta magát.~- Az ám, majd el is felejtem mondani, hogy
 7     2|                  Aztán kitõl küldenénk el azt az aranyszárnyú madarat?~-
 8     2|           Tudod mit, Kristóf? Kísérjen el egy darabon a két fiad is,
 9     3|               Aj, jaj, dehugy mészelsz el anni pinzzel éjszakának
10     3|             vigyázott a jó ember, hogy el ne vigye a macska.~Annál
11     5|          találni a törököt, s ha Tamás el nem kapja a kezét, bizony
12     5|          többet, de azért a két gyerek el nem mozdult onnan. Ádámkát,
13     6|           beszéd:~- Édes vérem, nekünk el kell válnunk egymástól.~
14     6|              Nagy legyek vesznek ettõl el - mondá õ. - Arról szól
15     6|        odasúgott Tamásnak:~- Valakitõl el kellene búcsúznunk...~Tamás
16     7|             olyan csendes volt, mintha el volna hagyatva. Ajtó, kapu
17     7|              úriember! - szörnyûködött el Pipitér. - Bátyja vagy öccse
18     7|              legyen annak, aki idekint el akar énvelem bánni, s azon
19     7|          legutolsó inasoddá; vagy vedd el mindkettõnk életét: csak
20     7|                fogad!~- Innen halmozza el drágaságokkal, akiket szeret!~-
21     7|           fejét -, hiszen nem vezettek el bennünket az édesapánk tömlöcébe!~-
22     7|                amit akar. Akkor vitték el, mikor nektek a kincseket
23     7|            hétszáz esztendõ telt volna el azóta.~ ~
24     8|           olyan. De legalább nem vette el ingyen. „No öregember -
25     9|                én ezen a tájon hagytam el valahol a csillagos fehérvári
26     9| Szitáry-kastély. S ennek a kulcsát már el nem veheti tõlünk Apafi
27    10|                és hosszú. Késõn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint
28    10|             sok gyöngyszemet ki szórta el a földön?~- Tyû, gyerekek,
29    10|          gunyhóba bemászni. Ott mondta el Pipitér, mi az a jászesõ.
30    11|              Tamás haragosan hajította el a nádat.~- Nem értelek téged,
31    11|               sivatagába, ahol csakúgy el vagyunk temetve, mint édesapánk
32    11|               Elmegyünk, kis szöszkém, el - mondta megindultan az
33    12|               megharagította tegnap, s el is szégyellte magát egy
34    12|             egy kicsit. Eh, mégse megy el anélkül, hogy legalább a
35    12|               olyan mélyen aludt, hogy el lehetett volna vinni szigetestül.
36    12|    evezõrudakat csak Pipitér rejthette el. S miért tette volna másért,
37    12|             egész napjuk, estére aztán el is törõdtek úgy, hogy mire
38    12|               lápégés.~Tamás óraszámra el tudta nézni a legyezõ gyanánt
39    12|              hajlongó lángnyelveket, s el tudta hallgatni a bent szorult
40    12|             mondom én. „Hát azokat add el nekem, vén rongyházi!” „
41    14|                azt se tudjuk, ki vette el tõlünk. Német volt-e, török
42    14|                nagyságos uram - képedt el Buzáth -, hát nem a sárvári
43    14|             tán századszor mesélte már el a fejedelemnek, hogyan veszett
44    14|          szegrül végre, hogy játszotta el Sárvárt nagy oktalanul.
45    15|            aztán Ebeczki uram vállalta el a követséget. Abba a lyukba,
46    15|                majd csak akkor hisszük el, ha ő mondja. Jöjjön ide
47    15|          furcsa népség!” - mosolyodott el nagy bánatában is a fejedelem,
48    16|               mestere: hogy hogy vitte el a kis herceget az Isten
49    16|               hanem Pipitér nem maradt el a kis gazdáitól. Bizony
50    16|           Piszliczár. Ne kerülkozzátok el az én szegin házamut. Ed
51    17|             éjszakán, hogy kitől vette el a pénzt Piszliczár uram.~