Rész

 1     1|         most meg nem lágyíthatta az Ádámka tekintete. Úgy sötétlett
 2     1|         megcsókolta az egyik kezét, Ádámka a másikat. A kis herceg
 3     1|            van, mint a Tamás meg az Ádámka.~Öröm volt látni a három
 4     3|       fizetett-e érte vagy karddal? Ádámka össze-összeborzongott a
 5     3|            lenni a tündérpalotából. Ádámka azonban nagyon otthon érezte
 6     3|         fejére húzhatta volna õket.~Ádámka annyira rajtafeledkezett
 7     3|            a kertet is elfelejtette Ádámka. Ha a kert tündérkert volt,
 8     3|        ajkát reggelig elnézte volna Ádámka. De az édesapja a vállára
 9     4|   kipróbálhatta volna már a kardot, Ádámka is a citerát.~Mire a váradi
10     5|           lesték biz azt, nem jött.~Ádámka félénken emelte szemét a
11     5|           szögletbe. Az ölébe húzta Ádámka fejét, s végig-végigcirógatta
12     5|            Rab ember fiai - zokogta Ádámka.~- Szitáry Tamás és Szitáry
13     5|     visszaélt fejedelme bizalmával.~Ádámka reszketve kapcsolta, Tamás
14     6|             gyerek leért az utcára, Ádámka kétségbeesetten fordult
15     6|             kell válnunk egymástól.~Ádámka sírva fakadt, Tamás gyöngéden
16     6|            szív. Nem neked való az.~Ádámka nem tudott szólni, csak
17     6|          leszel. Nem örülsz-e neki, Ádámka?~Nem lehet mondani, hogy
18     6|             Nem lehet mondani, hogy Ádámka örült volna. Úgy zokogott
19     6|          utána szökik - erõsítgette Ádámka. S ahogy a nagy osztozás
20     6|         szemügyre a guruló subát, s Ádámka szólalt meg elõbb:~- Ejnye,
21     6|            oda, ahol a part szakad.~Ádámka is megértette, hogy most
22     6|           Mikor kiértek a városból, Ádámka odasúgott Tamásnak:~- Valakitõl
23     6|            szél játszadozott velük.~Ádámka kigyomlálta a virág közül
24     7|             jártak vele.~Hídalmáson Ádámka nagyon szeretett volna beköszönni
25     7|          bólingattak istenhozottat.~Ádámka mégis elszánta magát, s
26     7|             hogy búvik bele vissza!~Ádámka nagyon elszégyellte magát,
27     7|         vádolják Szitáry Kristófot.~Ádámka bizonyozott, hogy akármilyen
28     7|         lábam elé téteti a fejemet.~Ádámka ijedten tekintett körül:
29     7|             valamit - mondta Tamás. Ádámka helybenhagyta:~- Keressük
30     7|            magát. Egyszerre azonban Ádámka vígan mutatott oda egy kerek
31     7|          nagy szépségivel?~- Ugyan, Ádámka, hogy járhat ilyenkor is
32     7|         hosszú fehér szakállas arc. Ádámka reménykedve másik dalba
33     7|      szavatok, mint a bülbülmadáré.~Ádámka lehajtotta szöszke fejét,
34     7|           belecsúsztatta a zsebébe. Ádámka beleharapott a magáéba,
35     8|             hogy csak úgy nyekkent. Ádámka szemrehányóan mondta neki:~-
36     8|           elkiáltottam magam: „Hej, Ádámka, hej, Tamáska, hol csavarogtok
37     8|            adtak Isten nevében, ott Ádámka énekelt ki maguknak egy-két
38     9|            marékkal lehetett fogni.~Ádámka még vadmézzel is megpakolta
39    10|        sincsen sehol se!~- Pipitér, Ádámka! Gyertek csak ki! Hová jutottunk
40    11|               Az ám - azt mondja rá Ádámka -, csak az a kár, hogy nem
41    11|        lakik a hadnagyotok, Szitáry Ádámka. Meg a kapitányotok, Szitáry
42    11|       Dehogyisnem tetszett, dehogy! Ádámka csak annyit mondott, hogy
43    11|             összeszorított ajakkal. Ádámka még most is sírásra görbült
44    12|              a csillagok. Fölébredt Ádámka is, s nyugtalanul sietett
45    12|       mellett, ölében a mélyen alvó Ádámka fejével, eltûnõdött az egyre
46    12| letelepedett a tûz mellé. Már akkor Ádámka is fölébredt, s úgy leste
47    12|     töröknek a rongyosokkal együtt.~Ádámka összeborzongott, a másik
48    15|             a pajtásaim is: Szitáry Ádámka meg Szitáry Tamás.~- A Szitáry
49    16|          kérdezte a fejedelem.~Erre Ádámka sietett a válasszal:~- Az