Rész

 1     1|            meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s a vállára
 2     1|           nevesse magát, s a vállára ne veregessen Szitáry Tamásnak.~-
 3     1|            adsz te enni, Tamás fiam! Ne, felezzétek meg ezt az aranyat
 4     1|       édesapja deresedõ szakállát.~- Ne haragudjál, édes jó apámuram,
 5     1|          csacsogta az édesapjának:~- Ne félts te engem, apámuram,
 6     2|        székelyt meg a szászt. S hogy ne sajnálja otthagyni üres,
 7     2|             kedves sólyommadarát, és ne terheltessél neki visszaküldeni.~-
 8     3|             az ellenségnek, hogy meg ne sántuljon. Igaz, hogy neki
 9     3|               Mit féljesz, úrficska? Ne bántsun, úrficska: a Murmuc
10     3|        vigyázott a jó ember, hogy el ne vigye a macska.~Annál mélyebben
11     5|             a Hajdár basa követét.~- Ne bántsd azt az öregembert,
12     5|           szeretik, ami fényes!~- De ne féljetek, majd elszedik
13     5| végig-végigcirógatta puha fürtjét. - Ne félj, testvérkém, jó az
14     5|            hogy a mai végezéstek meg ne bánjátok. Mi pedig, ha élünk,
15     6|       Vesszük is hasznodat neked is, ne félj. Te itthon maradsz
16     6|                 Hol van az a haza?~- Ne bomolj, Pipitér! - szólt
17     6|          Kútba hányám” - mondom én. „Ne bolondozz, öreg - azt mondja
18     6|  beabroncsoltatod a fejed, hogy szét ne vesse a nagy bölcsesség.
19     6|           másfelé néz egy kicsinyég? Ne félj, szemmel tart az Isten
20     7|      mogyorófavesszõt. S hogy kétség ne férjen a szándékához, azt
21     7|             mintha majom volna, hogy ne kelljen neki dolgozni.~Pipitér
22     7|              öreg elnevette magát.~- Ne félts engem, fiam: száz
23     7|              Várj csak, bátya! Ugyan ne haragudj meg mindjárt a
24     7|            Kár, hogy nem török vagy! Ne beszéljünk most a rab emberrõl,
25     7|            Hajdár basa födele alatt! Ne féljetek, jóra fordul most
26     7|             Tamás megfogta a kezét: „Ne bántsd azt az öregembert,
27     8|         fáradságodért egy rézgarast, ne mondd, hogy nem úrral volt
28     8|           tanácsot is ad az éjszaka. Ne féljetek, fiaim: ahogy lesz,
29     9|         többi ember, édes fiam. Mert ne gondoljátok ám azt, hogy
30    10|            sóhajtottak a gyerekek.~- Ne féljetek, mikor az Isten
31    11|       magatokformájú legénykék, mert ne gondoljátok ám azt, hogy
32    11|          mind a két fülét befogni.~- Ne visítsatok úgy, nem vagytok
33    11|             is kellene választani.~- Ne félj, szolgám, kerülhet
34    11|           vigyázzatok, hogy a falába ne ütõdjünk, mert akkor reggelre
35    12|             egy háládatos pillantást ne vessen vissza a Pipitér
36    12|           legalább a szemével búcsút ne venne a hû, öreg cselédtõl.
37    12|              elküldte a háztól, hogy ne lábatlankodjon otthon. Elküldte
38    13|       nyakamba, lelkem hercegecském. Ne félj, úgy lehet, én is kapaszkodok
39    13|         Pipitér. - Hanem aztán nekem ne tégy szemrehányást, ha olyan
40    13|              sehova se menjetek! Itt ne hagyjatok! Fussatok, maradjatok!
41    15|          rossz szándékban, tehát meg ne lövöldözzék - és odaballagott
42    16|        állhatta, hogy alattomban meg ne fenyegesse az ujjával Pipitért.~-
43    16|          szenvedett velük, hogy most ne is lássa a nagy boldogságukat.~
44    16|             a becsulátus Piszliczár. Ne kerülkozzátok el az én szegin
45    16|    méltuságus, drágalátus fejedelem, ne kívánd aztat. Csipi, rúgja,
46    17|              jósággal intett neki.~- Ne félj, fiam, majd magához
47    17|       tévedésünk miatt. Aki hibázik, ne restellje bevallani: mi
48    17|       Szitáry Tamás! Hogy kívánságod ne támadjon még valaha a mi