Rész

 1     1|           fejedelem! Hol tanultál te magyarul, te gyerek, tán
 2     1|         Hol tanultál te magyarul, te gyerek, tán a krími tatároknál?~
 3     1|       kisujja különb legény, mint te mindenestül.~Az elõszobában
 4     1|            Csak nagy kópénak adsz te enni, Tamás fiam! Ne, felezzétek
 5     1|   leveszem a süveget, hogy majd a te fejedre teszem, már kinyújtom
 6     1|           édesapjának:~- Ne félts te engem, apámuram, míg ilyen
 7     2| fölbátorítani Apafit:~- Sose félj te, jámbor fejedelem, majd
 8     2|   ellátjuk mi a németnek a baját! Te csak oltogasd szép bátorságosan
 9     2|      oroszlán! Engedd meg, hogy a te alázatos szolgád, Cselebi
10     5|        sürgõs ám a dolgom!~- Az a te bajod, a fejedelemnek nem
11     5|            De éppen annak sürgõs, te sárgarigó! - pattant föl
12     5|        végképp be nem eresztelek, te tar varjú! - csúfolta a
13     5|    kõlabdájával, jusson eszedbe a te legkisebb szolgád, az öreg
14     5|            mért szorulnánk mint a te segítségedre? Attól mentsen
15     6|       öcsém, tudom, hogy nem vagy te utolsó legény. Vesszük is
16     6|      hasznodat neked is, ne félj. Te itthon maradsz a Cseperke
17     6|       szólalt meg elõbb:~- Ejnye, te vagy az, öreg Pipitér? Éppen
18     6|          mondani.~- Mit beszélsz, te ember? Tán megzavart az
19     6|      Micsoda udvari tányérnyalóé, te?~- Hát azé, aki ezt a pecsétes
20     6|          õrzöttél énvelem birkát, te tintásujjú?” Erre õ kirántja
21     6|      bölcsesség. Hát azt gondolod te, hogy most már nincs gondja
22     7|              Eleblábulj innentul, te hárum csavárgu, mert ha
23     7|           haragudj meg mindjárt a te gyámoltalan öcsédre. Azt
24     7|            mint a gerlicezokogás:~Te kevély sasmadár,~szálltodba,
25     7|          nem láttam sehol se!~Hát te, sánta varjú,~merre elbicegtél,~
26     7|        Kristóf bujdosó fiai, akit te ártatlanul láncra verettél.
27     7|           szabadságunkat. Ki vagy te?~Az ember egészen kibújt
28     7|    kõlabdájával, jusson eszedbe a te legkisebb szolgád, az öreg
29     8|         neki:~- Pipitér, Pipitér, te még semmit sem tudsz az
30     8|          beszélt, jó Pipitér? Hát te mit mondtál neki, aranyos
31     8|           Pipitér. Káprázik már a te öreg szemed is a sok nyomorgás
32    11|         Haszontalan teremtés vagy te, Szitáry Tamás. Egy ujjadat
33    11|    melléje ijedten Pipitér. - Tán te is meguntad már az Isten
34    12|          apja se különben.~- Mit, te láttad a herceget, jó Pipitér?~-
35    12|       kegyelmed dajkának!” „Nem a te eszedhez való az - mondja -,
36    13|           vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~- No, hát tartsd
37    13|       visszaordított Pipitérre:~- Te csak maradj itt, jó ember!
38    13|           nem úgy értettem, ahogy te - felelte neki Pipitér,
39    15|           igazán az lenne?~- Hej, te fiú - kiáltott fel a fejedelem -,
40    15|          a fejedelem -, nemde nem te volnál-e Apafi Mihály herceg?~-
41    16|        Megállj, vén róka, kerülsz te még az én kezembe!~Pipitér
42    16|       pénzverõmester.~- Hm, hát a te pénzed ez, jó ember?~- Bizon
43    16|       Piszliczár, hogy hol vetted te ezeket az aranyakat?~A becsületes
44    17|   adományozzuk Sárvár várát. Légy te a kapitánya, s rongyos hadseregedet
45    17|      vadmadaraim közt.~- Legyen a te akaratod szerint - mosolygott