Rész

 1     2|         ijedten esik be az ajtón Buzáth Gáspár, a sárvári kapitány.~-
 2     2|         a szép szokása volt a jó Buzáth Gáspárnak, hogy minden mondatát
 3    11|          bástyákra. - Úgy látom, Buzáth uram a sárvári kapitány.
 4    11|        Az ám, a sárvári kapitány Buzáth uram. Tudjátok, az a dupla
 5    12|          vettem utamat. Bementem Buzáth uramhoz, s azt kérdeztem
 6    13|                              13. Buzáth uram jó vásárt csinál~Mire
 7    13|         a tiedbe, ha nem sikerül Buzáth urammal a vásár.~Ahogy a
 8    13|        mit akarsz ilyen korán?~- Buzáth kapitány urammal akarnék
 9    13|          után csakugyan bejutott Buzáth uramhoz, aki javában húzta
10    13|          fejét verte a gerendába Buzáth uram, most meg az oldalát
11    13|        az egész fegyveres õrség. Buzáth uram nyargaltában visszaordított
12    13| bástyákra lesni: mi lesz itt, ha Buzáth uram megjön?~Az pedig nemsokára
13    13|   mákvirág - csikorgatta a fogát Buzáth uram -, majd beszélek a
14    13|    csendesen a fejét, amelyikkel Buzáth uram közelebbrõl szeretett
15    13|       Nono - mondta zavarodottan Buzáth uram -, én is úgy értettem.
16    13|         jött, akárhogy dörömbölt Buzáth Gáspár az embereivel.~ ~
17    14|     kisírt szemekkel találkozott Buzáth Gáspár.~„Nini, itt már tudják,
18    14|          nagyon bántotta valami. Buzáth uram megnyomta a kilincset:
19    14|   vörösre sírva neki is a szeme. Buzáth uram kétszer is meghajolt
20    14|        meglátni, pedig ránézett. Buzáth uramnak egyre jobban izzadt
21    14|       uram.~„Nini - reménykedett Buzáth uram -, a fejedelem csúfolódik.
22    14|       nagyságos uram - képedt el Buzáth -, hát nem a sárvári várról?~-
23    14|       Ebeczki uram, hanem vagyok Buzáth uram, nagyságodnak szégyenkezõ
24    14|       vont vállat a fejedelem, s Buzáth uram életében elõször örült
25    14|      öregembernek? - szólt közbe Buzáth uram, amire Ebeczki uram
26    14|          ismerem! - csattant fel Buzáth uram. Meg is bánta mindjárt,
27    14|         nyakravalóját ráncigálta Buzáth uramnak.~- Felelj, ember,
28    14|          áldjon meg: kicsoda az?~Buzáth uram lehorgasztotta a fejét.~-
29    14|    bemenni - köszörülte a torkát Buzáth uram. - Talán jobb volna,
30    14|      szálláscsinálónak.~- Miért, Buzáth uram? - nézett rá meglepõdve
31    14|           Megbocsátok kelmednek, Buzáth uram, ha visszaszerzi, amit
32    15|      nekikészült a táborozásnak, Buzáth uram mérgesen dörzsölte
33    15|      ágyúk - vélte Ebeczki uram.~Buzáth uramnak azonban nem füllött
34    15|            meresztgette a szemét Buzáth uram. - Még hogy én alkudozzam
35    15|           tûnõdött Ebeczki uram. Buzáth Gáspár csak a fejét rázogatta,
36    15|           s nekiindult a várnak. Buzáth uram azonban eléje ugrott.~-
37    15|         hanem az ostromló sereg. Buzáth uram olyan kevélyen lovagolt
38    16|        szigetére s hogy zárta ki Buzáth uramat a maga várából.~Csavargatta
39    16|          várából.~Csavargatta is Buzáth uram a fejét, mint akinek
40    16|        várnak ott már bennünket.~Buzáth uram nagyon erõsködött,
41    17|      összeölelgette egymást. Még Buzáth uram is a keszkenõjét kereste,