Rész
1 1| nemesúrfiak, csupa ifjú jegenyék, ahogy vidáman sürögtek-forogtak
2 1| mintha csak elvágták volna, ahogy a Szitáry Tamás tekintete
3 2| emberségtudó szerzet volt. Ahogy Apafi belépett a tanácsterembe,
4 3| a szeme, mint a parázs, ahogy Várad felé lovagolva kérdõre
5 3| ráncolta is a homlokát, ahogy ezeket hallotta. Legjobban
6 3| kéznek? De abban a percben, ahogy hátranézett, fel is ugrott,
7 3| Kristófnak elszorult a szíve, ahogy föléjük hajolt. Háromszor
8 5| jobban szikrázott a szeme, ahogy egyenként végigmérte õket
9 5| haragos oroszlán.~Hanem ahogy a folyosóra kiléptek, elszállt
10 6| 6. Az öreg pipitér~Ahogy a két gyerek leért az utcára,
11 6| erõsítgette Ádámka. S ahogy a nagy osztozás közben befordulnak
12 6| az õszirózsák zizegését, ahogy a szél játszadozott velük.~
13 7| mondta nekik Pipitér, ahogy a váradi vár tövébe értek -,
14 8| Inkább csinálnátok úgy, mint ahogy én csinálok örömömben.~S
15 8| gyöngyeim - kezdte Pipitér, ahogy végigheveredtek a leterített
16 8| már ide hallgassatok. Hát ahogy itt bujkálok a bokrokban
17 8| gõz, aztán mondta tovább, ahogy következik:~- Közel persze
18 8| kérdeztem meg az én katonámat, ahogy a garast a markomba nyomta. „
19 8| éjszaka. Ne féljetek, fiaim: ahogy lesz, úgy lesz, libából
20 9| világrész õsi vadságban, ahogy az Isten megteremtette.
21 9| hogy meg lehet lábolni, s ahogy a tarajos gyíkok fickándoztak
22 11| csodálkozásában szeme-szája, ahogy meglátta a város tövében
23 11| vackánál. Sokáig nézte õket, ahogy összeölelkezve aludtak.
24 12| jöttek elõ a vitézek, de ahogy megértették a dolog állapotát,
25 12| semmi, mindenki úgy mulat, ahogy legjobban esik neki.~Nem
26 12| köszöntõképpen küldött eléjük.~Tamás, ahogy ott hevert a hamvadó tûz
27 13| Buzáth urammal a vásár.~Ahogy a szárazra értek, Pipitér
28 13| én meg nem úgy értettem, ahogy te - felelte neki Pipitér,
29 15| álmatlanság karikája kéklett. Ahogy kiugrott a kocsiból, egy-két
30 16| Kolozsvárra mindnyájan, úgy, ahogy vagyunk. Mert nagyon nehezen
31 16| közelebb értek Kolozsvárhoz. Ahogy eléjük mosolyogtak a rég
32 16| hová lenni a boldogságtól, ahogy a fejedelem kíséretével
33 16| fejedelmet, se herceget, hanem ahogy Szitáry Ádámkát meglátta,
34 17| azt sírás nélkül megállni, ahogy ez a négy ember összeölelgette
|