Rész

 501     5|                 te tar varjú! - csúfolta a hajdú a kopasz törököt,
 502     5|                varjú! - csúfolta a hajdú a kopasz törököt, s aligha
 503     5|                aligha meg nem kocogtatja a fejét a dárdanyéllel, ha
 504     5|               meg nem kocogtatja a fejét a dárdanyéllel, ha a kis herceg
 505     5|                 fejét a dárdanyéllel, ha a kis herceg oda nem ugrik.~-
 506     5|               oda nem ugrik.~- Ereszd be a törököt, a fejedelem kapuját
 507     5|                     Ereszd be a törököt, a fejedelem kapuját nem szabad
 508     5|              szabad bezárni senki elõtt!~A hajdú engedelmesen bocsátotta
 509     5|               engedelmesen bocsátotta le a keresztbe tett dárdát, s
 510     5|                 keresztbe tett dárdát, s a szürke csacsi vidáman baktatott
 511     5|              csacsi vidáman baktatott be a kapun. Odaugrott a két Szitáry
 512     5|          baktatott be a kapun. Odaugrott a két Szitáry gyerek is: hátha
 513     5|                   Jön-e már, hozza‑e már a rubintos kardot, az aranyos
 514     5|            citerát?~De nem maradt idejük a kérdezõsködésre, mert Tamás
 515     5|             Tamás észrevette, miben töri a fejét a kis herceg. Kemény
 516     5|           észrevette, miben töri a fejét a kis herceg. Kemény bõrlabdájával
 517     5|     bõrlabdájával kontyon akarta találni a törököt, s ha Tamás el nem
 518     5|                  s ha Tamás el nem kapja a kezét, bizony búbon köszönti
 519     5|              búbon köszönti az Apafi fia a Hajdár basa követét.~- Ne
 520     5|                  ezenközben lecihelõdött a szamárról, s már a tornác
 521     5|          lecihelõdött a szamárról, s már a tornác küszöbén törülgette
 522     5|            tornác küszöbén törülgette le a port a papucsairól a kaftánja
 523     5|            küszöbén törülgette le a port a papucsairól a kaftánja sarkával.
 524     5|                  le a port a papucsairól a kaftánja sarkával. A Tamás
 525     5|         papucsairól a kaftánja sarkával. A Tamás szavára visszafordult,
 526     5|      visszafordult, és áldást hányt felé a két kezével.~- Növesszen
 527     5|               ifjú pálmafa! Erõsítse meg a szárnyaidat, szilaj sasmadár!
 528     5|                ha valamikor téged akarna a balsors fejbe puffantani
 529     5|             kõlabdájával, jusson eszedbe a te legkisebb szolgád, az
 530     5|                szolgád, az öreg Cselebi.~A gyerekek olyan jóízût kacagtak,
 531     5|              török, mért szorulnánk mint a te segítségedre? Attól mentsen
 532     5|                nagy nyögve cammogott föl a széles márványlépcsõkön.
 533     5|                 széles márványlépcsõkön. A kis fejedelemfit estéli
 534     5|                 meg Magyari László uram, a fejedelem udvari papja,
 535     5|                  fejedelem udvari papja, a két Szitáry gyerek meg kiballagott
 536     5|           Szitáry gyerek meg kiballagott a város szélére, a váradi
 537     5|             kiballagott a város szélére, a váradi útra, s a sárguló
 538     5|                szélére, a váradi útra, s a sárguló fûbe heveredve lesték
 539     5|            sárguló fûbe heveredve lesték a barnuló alkonyatban: veri-e
 540     5|                  alkonyatban: veri-e már a port hazafelé az édesapjuk
 541     5|            Ádámka félénken emelte szemét a bátyjára.~- Nem érte valami
 542     5|                valami baj édesapánkat?~- A mi apánkat? - kérdezte vissza
 543     5|             estéli csendben fölharsogott a városi hajdúk kürtszava.
 544     5|             Siessünk haza, mert bezárják a város kapuját, és idekint
 545     5|             öccsét.~Az utcákon nagy volt a nyüzsgés, a fejedelem palotája
 546     5|            utcákon nagy volt a nyüzsgés, a fejedelem palotája elõtt
 547     5|               palotája elõtt is sok volt a szájtátó, bent a palotában
 548     5|                sok volt a szájtátó, bent a palotában is ijedt lótás-futás.~-
 549     5|                  bácsi - szólítottak meg a fiúk egy öreg székely hadnagyot -,
 550     5|                 székely hadnagyot -, tán a török van a sarkunkban?~-
 551     5|             hadnagyot -, tán a török van a sarkunkban?~- Az ám - mordult
 552     5|                mordult vissza az öreg -, a nyakunkra hozta az a jó
 553     5|                     a nyakunkra hozta az a jó apátok!~A két fiú értetlenül
 554     5|          nyakunkra hozta az a jó apátok!~A két fiú értetlenül meredt
 555     5|            értetlenül meredt egymásra.~- A mi apánk? - rebegték elkékült
 556     5|                az odvas fából kifüstölik a vadméheket, s a sok nekibõszült
 557     5|               kifüstölik a vadméheket, s a sok nekibõszült méhecske
 558     5|                nekibõszült méhecske mind a két Szitáry szívébe eresztette
 559     5|               Szitáry szívébe eresztette a fullánkját.~- Nini, megjött
 560     5|              fullánkját.~- Nini, megjött a szép két madár!~- Az ám,
 561     5|                 szép két madár!~- Az ám, a két csóka!~- Akik megették
 562     5|                 megették aranyszárnyáért a sólymot!~- Nem a sólymot,
 563     5|         aranyszárnyáért a sólymot!~- Nem a sólymot, csak az aranyszárnyát!~-
 564     5|                  juttatott nektek apátok a kétszáz aranyból?~- Vigyázzatok,
 565     5|                 éjszakára jól bezárjátok a fiókjaitokat, mert a csókák
 566     5|          bezárjátok a fiókjaitokat, mert a csókák szeretik, ami fényes!~-
 567     5|                  féljetek, majd elszedik a csókáknak a körmét mentül
 568     5|                majd elszedik a csókáknak a körmét mentül elõbb!~Ádámkával
 569     5|                 elõbb!~Ádámkával forgott a világ, lefogta a szemét,
 570     5|                 forgott a világ, lefogta a szemét, és szédelegve kapaszkodott
 571     5|                  szédelegve kapaszkodott a bátyja karjába. Ennek is
 572     5|                 olyan volt az arca, mint a sárga viasz, de a szeme
 573     5|                   mint a sárga viasz, de a szeme úgy égett, mint a
 574     5|                  a szeme úgy égett, mint a parázs. Egyik karjával magához
 575     5|                  megforgatta feje fölött a kardját.~- Hadd nézzek a
 576     5|                 a kardját.~- Hadd nézzek a szemébe annak, aki hitványul
 577     5|                annak, aki hitványul meri a szájára venni a Szitáryak
 578     5|           hitványul meri a szájára venni a Szitáryak becsületes nevét!~
 579     5|         Szitáryak becsületes nevét!~Erre a mennydörgõ hangra mind elhallgatott
 580     5|                 hangra mind elhallgatott a sok mérges méhecske. Örült,
 581     5|                  egyre jobban szikrázott a szeme, ahogy egyenként végigmérte
 582     5|                  az öreg Cselebi, aminek a jó Apafi olyan nagyon nekiörült,
 583     5|            haragos oroszlán.~Hanem ahogy a folyosóra kiléptek, elszállt
 584     5|         fölindultsága, s repülni készült a lelkiereje is. Támolyogva
 585     5|                 is. Támolyogva dõlt neki a falnak, odaszorította égõ
 586     5|               odaszorította égõ homlokát a hûs márványhoz, s megint
 587     5|             összeszedte magát.~- Gyerünk a fejedelemhez!~A tanácsterem
 588     5|                  Gyerünk a fejedelemhez!~A tanácsterem ajtajában azonban
 589     5|                országtanács.~- Nem lehet a fejedelemhez bemenni - tették
 590     5|              tették keresztbe dárdájukat a darabontok.~- Jó, majd megvárjuk
 591     5|                 testvérkém, jó az Isten!~A tanácsteremben nagy civódással
 592     5|            folyosót:~- Gyalázat!~- Halál a fejére!~Ilyenkor a két testvér,
 593     5|                 Halál a fejére!~Ilyenkor a két testvér, maga se tudta,
 594     5|                  kuszált hajjal kilépett a fejedelem. A két gyerek
 595     5|             hajjal kilépett a fejedelem. A két gyerek térdre esett
 596     5|                  tette hozzá méltósággal a nagyobbik.~- Úgy - csattant
 597     5|                   csattant fel haragosan a fejedelem, - s még ti kerestek
 598     5|                 kerestek igazságot?! No, a ti számotokra talán lesz
 599     5|                 se jött többet, de azért a két gyerek el nem mozdult
 600     5|             egyre pisszegett, Tamás csak a szája szélét harapdálta
 601     5|               szélét harapdálta dacosan.~A hajnal piros fénye hidegen
 602     5|             fénye hidegen világította be a folyosót, mire a tanácsurak
 603     5|          világította be a folyosót, mire a tanácsurak elvégezték a
 604     5|                  a tanácsurak elvégezték a dolgukat. A fejedelem fázósan
 605     5|        tanácsurak elvégezték a dolgukat. A fejedelem fázósan húzta
 606     5|                fázósan húzta össze magán a köntöst, mikor kilépett
 607     5|          kíséretében. Odaintette magához a két Szitáryt.~- Ide hallgassatok,
 608     5|              ország pénzét, csúfot ûzött a mi fejedelmi személyünkbõl,
 609     5|             személyünkbõl, s megcsúfolta a váradi basa õkegyelmét.
 610     5|               kértétek vala. Adjátok ide a kardotokat!~A két fiú lecsatolta
 611     5|                Adjátok ide a kardotokat!~A két fiú lecsatolta kardját,
 612     5|                  kardját, és átnyújtotta a fejedelemnek.~- Nem illik
 613     5|                fejedelemnek.~- Nem illik a kard amaz ember fiainak
 614     5|                  kard amaz ember fiainak a kezébe, akinek gyalázatos
 615     5|                dacosan rázta le válláról a fekete bársonyköpönyeget,
 616     5|         kihímezve az Apafiak õsi címere: a karddal átfúrt sisak.~S
 617     5|                  karddal átfúrt sisak.~S a nagyobb fiú most már kipirult
 618     5|              fölemelt homlokkal állt oda a fejedelem elé, kézen fogva
 619     5|                Kristóf. Adja Isten, hogy a mai végezéstek meg ne bánjátok.
 620     5|               Isten minket úgy segéljen!~A tanácsurak egyike-másika
 621     5|                mosolygás nélkül megállni a gyerek fogadkozását, de
 622     5|                  gyerek fogadkozását, de a fejedelem kedvetlenül legyintett
 623     5|         fejedelem kedvetlenül legyintett a kezével, szobájába távozván.~-
 624     5|             szobájába távozván.~- Az már a ti dolgotok, rab ember gyerekei...~ ~
 625     6|                 6. Az öreg pipitér~Ahogy a két gyerek leért az utcára,
 626     6|                  Van-e még miránk gondja a jó Istennek?~S nefelejcs
 627     6|               emelte fel az égre, mintha a jó Istent keresné vele.
 628     6|           biztató kékség nem nevetett le a deres földre egy tenyérnyi
 629     6|                bizonyára nem is hallotta a kérdést. Némán meredt maga
 630     6|            viaskodott, s mikor megindult a szava, látszott rajta, milyen
 631     6|                milyen nehezére esik neki a beszéd:~- Édes vérem, nekünk
 632     6|                  apánkat. Ki kell hoznom a rabságból, hogy maga tisztázhassa
 633     6|                hogy maga tisztázhassa ki a nevét abból a mocsokból,
 634     6|            tisztázhassa ki a nevét abból a mocsokból, amibe belekeverték.
 635     6|                  nem tudott szólni, csak a karját nyújtogatta előre
 636     6|                  félj. Te itthon maradsz a Cseperke utcában, rendben
 637     6|                  utcában, rendben tartod a házat, gondot viselsz a
 638     6|                  a házat, gondot viselsz a gazdaságra, igazgatod a
 639     6|                  a gazdaságra, igazgatod a cselédeket: egész kis gazda
 640     6|     istenigazában - gondolta magában.~De a Tamás kemény szívét meg
 641     6|               szívét meg nem lágyították a könnyek. Már õ csak egyedül
 642     6|                 õ csak egyedül megy neki a világnak - bizonygatta váltig.
 643     6|              erõsítgette Ádámka. S ahogy a nagy osztozás közben befordulnak
 644     6|              osztozás közben befordulnak a Cseperke utcába, egyszerre
 645     6|              lobogó bajusz látszik ki, s a fölött egy nagy báránybõr
 646     6|                  úrfiak? - kérdezte õket a cifra suba.~A két gyerek
 647     6|              kérdezte õket a cifra suba.~A két gyerek csodálkozva vette
 648     6|              csodálkozva vette szemügyre a guruló subát, s Ádámka szólalt
 649     6|     hazaigyekszünk.~Az öreg Pipitér volt a Cseperke utcai ház gondviselõje,
 650     6|      gondviselõje, régi hûséges cselédje a Szitáryaknak, udvarhelyi
 651     6|                kelletlenül. - Hol van az a haza?~- Ne bomolj, Pipitér! -
 652     6|              Csak tudod tán, hogy melyik a Szitáry-ház!~- Bizony nem
 653     6|                  ember? Tán megzavart az a nagy szerencsétlenség, szegény
 654     6|                  az én elmém, úrfi, mint a forrás vize. Csak azé az
 655     6|                   te?~- Hát azé, aki ezt a pecsétes levelet hozá az
 656     6|               szalonnát.~Azzal elõhúzott a suba alól egy hosszú papirost,
 657     6|                  hosszú papirost, amirõl a fejedelem pecsétje lógott.~-
 658     6|                  ilyenkor, elhullott már a légy a maga jószántából.” „
 659     6|           ilyenkor, elhullott már a légy a maga jószántából.” „Nagy
 660     6|              Arról szól az az írás, hogy a hazaáruló Szitáry Kristófnak
 661     6|                 minden javait lefoglalta a fejedelem õnagysága.” „Hm -
 662     6|            mondom én -, egyéb baja nincs a fejedelem õnagyságának?
 663     6|       õnagyságának? Tisztelem õkegyelmét a neve napján, nekem ugyan
 664     6|           gazdának.” „Csitt - azt mondja a tányérnyaló -, jobb lesz,
 665     6|                     jobb lesz, ha átadod a kulcsokat.” „Kútba hányám” -
 666     6|             bolondozz, öreg - azt mondja a tányérnyaló -, mert utána
 667     6|         tányérnyaló -, mert utána szalad a fejed.” „Hohó - mondom én -,
 668     6|        tintásujjú?” Erre õ kirántja vala a kardját, én pedig kapék
 669     6|             kardját, én pedig kapék vala a kezembe egy cséphadarót.
 670     6|                 se országuk, se hazájuk. A födelet is elvette a fejük
 671     6|            hazájuk. A födelet is elvette a fejük fölül a fejedelem.
 672     6|                 is elvette a fejük fölül a fejedelem. Most már mehetnek
 673     6|              Most már mehetnek oda, ahol a part szakad.~Ádámka is megértette,
 674     6|               õbelõle se lesz házpásztor a Cseperke utcában. Nem kell
 675     6|                kis bátyjától, mehet vele a rab apát kiszabadítani.
 676     6|                  rab apát kiszabadítani. A nyakába is ugrott örömében.~-
 677     6|                örömében.~- Ládd, bátyám, a jó Isten se akarja, hogy
 678     6|                 Ej, ej, úrfi - rázta meg a vállán a subát az öreg Pipitér -,
 679     6|                úrfi - rázta meg a vállán a subát az öreg Pipitér -,
 680     6|                lesz, ha beabroncsoltatod a fejed, hogy szét ne vesse
 681     6|                fejed, hogy szét ne vesse a nagy bölcsesség. Hát azt
 682     6|               most már nincs gondja ránk a jó Istennek, mert másfelé
 683     6|    birkanyíráskor, de azért meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja
 684     6|                hátam megett megdézsmálja a gyapjút a juhász.~Ez az
 685     6|            megett megdézsmálja a gyapjút a juhász.~Ez az okoskodás
 686     6|             szolgám? Tenyerünkbe vesszük a lábunkat, s meg se állunk
 687     6|               meg se állunk Nagyváradig.~A két gyerek mindjárt neki
 688     6|             aztán hogy mennétek így neki a világnak? Hiszen mire Váradra
 689     6|             magán az öreg, s ráborította a cifra subát Tamásra. Mert
 690     6|                cifra subát Tamásra. Mert a cifra suba alatt még egy
 691     6|                  az olyan volt, hogy tán a puskagolyó is visszapattant
 692     6|           visszapattant volna róla, mint a Kinizsi Pál sírkövérõl.~-
 693     6|                   most már mehetünk mind a vízig szárazon. Olyan takaros
 694     6|                hogy akár meg se álljatok a túri vásárig.~Mikor kiértek
 695     6|              túri vásárig.~Mikor kiértek a városból, Ádámka odasúgott
 696     6|          lefordultak az országútról arra a kis gyalogösvényre, amely
 697     6|                  az istenkertjébe vezet: a temetõbe. Ott megkeresték
 698     6|           édesanyjuk sírját, s átölelték a diófa keresztet. Sokáig-sokáig
 699     6|             õszibogár szomorú pirregését a száraz nyárfalevelek alatt,
 700     6|              õszirózsák zizegését, ahogy a szél játszadozott velük.~
 701     6|                velük.~Ádámka kigyomlálta a virág közül a hosszú muhart,
 702     6|                kigyomlálta a virág közül a hosszú muhart, Tamás pedig,
 703     6|               mikor senki se nézett oda, a zsebébe csúsztatott egy
 704     6|               arra feküdni valamikor, ha a jó Isten keze valahol idegenben
 705     6|                senki se látta meg, mikor a hantot markolászta. De az
 706     6|                  Nézd, nézd - törülgette a ködmöne ujjával -, majd
 707     6|           ködmöne ujjával -, majd kiveri a szememet ez a sok szúnyog.
 708     6|                majd kiveri a szememet ez a sok szúnyog. Hogy mennének
 709     7|                telt bele egy jó hét, már a váradi határban jártak a
 710     7|                 a váradi határban jártak a mi rabszabadítóink.~A vándorlás
 711     7|             jártak a mi rabszabadítóink.~A vándorlás egy kicsit elcsigázta
 712     7|                 látni, mint varjúsereget a búzavetésben vagy verebeket
 713     7|              búzavetésben vagy verebeket a sövényen. Az volt akkor
 714     7|               szeretett volna beköszönni a Piszliczár-kastélyba.~Elpanaszolni
 715     7|             Elpanaszolni nagy keservüket a becsületes Piszliczárnak,
 716     7|                  vigasztalást kérni rája a tündérkert legszebb liliomától,
 717     7|          tündérkert legszebb liliomától, a fehér orcájú Ilucitól.~De
 718     7|                fehér orcájú Ilucitól.~De a kastély olyan csendes volt,
 719     7|        ablaktáblák becsukdosva, még csak a környéken sincs senki. A
 720     7|                 a környéken sincs senki. A kerítésen kilátszottak a
 721     7|                 A kerítésen kilátszottak a ciprusok fekete csúcsai:
 722     7|             nincsenek itthon, de tán még a kulcsot is elvitték - vélekedett
 723     7|         ajtókopogtatón, hogy beleroppant a feje az érckalapácsnak.~
 724     7|                 uram füstös képe. De még a kezét is kinyújtotta, csakhogy
 725     7|                kinyújtotta, csakhogy nem a kapukulcsot forgatta benne,
 726     7|                  S hogy kétség ne férjen a szándékához, azt is megmondta,
 727     7|             megmondta, hogy mire való az a mogyorófavesszõ:~- Eleblábulj
 728     7|                tatáruknak!~- Csend abban a rossz gúnyában, nagy jó
 729     7|                 nagy jó uram - vette föl a szót Pipitér -, mert ha
 730     7|                  kirántom kelmedet abbul a cserzett bûribül, nem tudom,
 731     7|           azonban mindjárt kitalálta, mi a hiba. Hát az, hogy Piszliczár
 732     7|             bátyám! Hanem igenis vagyunk a Szitáry Kristóf gyerekei,
 733     7|           múltkoriban itt virradtunk föl a kelmed barátságos födele
 734     7|              alatt.~No, egyéb se kellett a görögnek! Akkorát kurjantott,
 735     7|                is meghallják.~- Micsuda? A Szitáry orfiuk? A Kristóf
 736     7|               Micsuda? A Szitáry orfiuk? A Kristóf ór fiai? Azi az
 737     7|                  az urszágháburítóé? Azi a sólyomkoppasztué? Mit? Az
 738     7|              szemetek kikaparulja!~Ebben a percben a másik ablakon
 739     7|             kikaparulja!~Ebben a percben a másik ablakon csakugyan
 740     7|                  csakugyan kidugta fejét a Murmuc. Valami pirosat szorongatott
 741     7|              Valami pirosat szorongatott a markában, azzal integetett
 742     7|                  Bátyja vagy öccse annak a cserzett képû úrnak?~Azzal
 743     7|                 Azzal ugyancsak elhordta a ködmönt, alig érték utol
 744     7|                 ködmönt, alig érték utol a fiúk.~- Ejnye, öreg, de
 745     7|                öreg, de rád ijesztett az a jámbor majom! - pirongatta
 746     7|               úton. Tamás meg azon törte a fejét, hogy tudta meg Piszliczár
 747     7|                 valami fehérség lobog ki a kastélypadlás szelelõjén.
 748     7|              mondta nekik Pipitér, ahogy a váradi vár tövébe értek -,
 749     7|            benneteket. Én be nem mehetek a várba, mert ha engem meglát
 750     7|              várba, mert ha engem meglát a basa, úgy belém szeret,
 751     7|               sose ereszt többet vissza. A fenesi csatában három fogát
 752     7|               tartok, hogy ha rám ösmer, a lábam elé téteti a fejemet.~
 753     7|                ösmer, a lábam elé téteti a fejemet.~Ádámka ijedten
 754     7|               körül: hátha jön is már az a rettenetes basa a Pipitér
 755     7|                 már az a rettenetes basa a Pipitér fejéért. De az öreg
 756     7|                 is keresztülgázolok mind a százon. Csak éppen az oroszlán
 757     7|                szántszándékkal beledugni a fejemet. Majd elhúzódom
 758     7|              fejemet. Majd elhúzódom itt a nyíresbe valahová, ti csak
 759     7|                 értük, mikor látta, hogy a nagy szál szerecsen katona
 760     7|                 katona beeresztette õket a várkapun. Süveglevéve sóhajtott
 761     7|            kettejüket minden okvetetlen.~A két Szitáry pedig azalatt
 762     7|                két Szitáry pedig azalatt a várudvaron mindenfelé azt
 763     7|                  nem látná-e meg valahol a harmadikat. Hátha abban
 764     7|                  harmadikat. Hátha abban a toronyban epeszti magát?
 765     7|                 epeszti magát? Hátha itt a lábuk alatt csörgeti a láncát
 766     7|               itt a lábuk alatt csörgeti a láncát valami sötét veremben?
 767     7|              csapja meg az arcukat annál a fordulónál?~Mindegy az,
 768     7|            valahol az õ közelükben. S ez a gondolat meg-megdobogtatta
 769     7|               gondolat meg-megdobogtatta a rab ember fiainak szívét.
 770     7|                rab ember fiainak szívét. A két gyönge gyerekét, akik
 771     7|                  egy nehéz rabot elvinni a hatalmas váradi basától.~
 772     7|                 hozzá?~- Be kell mennünk a basához; gondoltam valamit -
 773     7|                 De akármerre kóvályogtak a nagy, üres várudvaron, senki
 774     7|              senki sem akart szóba állni a két kis koldussal. A török
 775     7|               állni a két kis koldussal. A török nem valami beszédes
 776     7|             Jujuj!~Mert szitálni kezdett a hó, s azt nem állhatja a
 777     7|                 a hó, s azt nem állhatja a török katona, aki a maga
 778     7|             állhatja a török katona, aki a maga napsugaras hazájában
 779     7|               hazájában hírbõl se ismeri a telet. A csukott ajtók elõtt
 780     7|                hírbõl se ismeri a telet. A csukott ajtók elõtt le s
 781     7|                 elõtt le s fel járkáltak a hosszú lándzsás õrök, a
 782     7|                  a hosszú lándzsás õrök, a bõ köpenyegükkel még az
 783     7|                 az orrukat is eltakarták a fehér és hideg égi pihék
 784     7|                  tovább nézelõdött rajta a két gyerek, annál elhagyatottabbnak
 785     7|                  basarózsának hívják azt a nagy piros virágot, amelyikbõl
 786     7|            bokréta, s amit úgy szeretnek a török urak, hogy még télre
 787     7|              virág, de mit segít õrajtuk a nagy szépségivel?~- Ugyan,
 788     7|                 ne haragudj meg mindjárt a te gyámoltalan öcsédre.
 789     7|            siratjuk,~rab apánk siratjuk!~A basarózsás ablakban megjelent
 790     7|              fogott. Olyan volt az, mint a gerlicezokogás:~Te kevély
 791     7|                röptödbe~láttad-e valahol~a mi jó apánkat?~Nem láttam
 792     7|                röptödbe~láttad-e valahol~a mi jó apánkat?~Nem láttam
 793     7|             elbicegtél,~láttad-e valahol~a mi jó apánkat?~Láttam jó
 794     7|              siratgat,~láttam jó apátok!~A szakállas fej visszahúzódott
 795     7|                   oglán, gyerszün!~Abban a világban divat volt az ilyen
 796     7|                  felemás magyarság. S ha a szó nem lett volna világos,
 797     7|               nem lett volna világos, az a hangos mosolygás, amivel
 798     7|            hangos mosolygás, amivel mind a harminckét fogát kimutatta
 799     7|               harminckét fogát kimutatta a fekete legény, nem jelenthetett
 800     7|               gyertek, gyertek, gyertek!~A két testvér belépett, és
 801     7|                  kardja mutatta, hogy ez a veres képû ember nem lehet
 802     7|                ember nem lehet más, mint a basa. Nyájasan intett a
 803     7|                  a basa. Nyájasan intett a két gyereknek.~- Énekeljetek
 804     7|                Kellemes az orcátok, mint a tubafa virágja, és édes
 805     7|                  tubafa virágja, és édes a szavatok, mint a bülbülmadáré.~
 806     7|                 és édes a szavatok, mint a bülbülmadáré.~Ádámka lehajtotta
 807     7|               szöszke fejét, s tátogatta a száját, de torkán akadt
 808     7|                  száját, de torkán akadt a szó. Egyszerre aztán megcsuklott
 809     7|              Egyszerre aztán megcsuklott a térde, leborult a basa elõtt.
 810     7|            megcsuklott a térde, leborult a basa elõtt. Tamás is melléje
 811     7|             nehezére esett, s õ vette át a szót:~- Kegyelmes urunk,
 812     7|            vándordalnokok. Hanem vagyunk a Szitáry Kristóf bujdosó
 813     7|                 lesz az, fiam - csóválta a fejét Hajdár basa. - Nem
 814     7|                olyan tücski-hajcsi ember a ti apátok, hogy így füttyszóra
 815     7|            füttyszóra megajándékozhatnám a szabadságával.~Tamás fölegyenesedett,
 816     7|       fölegyenesedett, és szemébe nézett a basának.~- Kegyelmes urunk,
 817     7|                  Amink volt is, elszedte a fejedelem. Még ez a testi
 818     7|             elszedte a fejedelem. Még ez a testi gúnyánk se miénk,
 819     7|                játékos elméje. Ha beéred a cserével: ereszd szabadon
 820     7|                 küldj követ vágni, küldj a legmélyebb tömlöcbe, ha
 821     7|                 apánkat ereszd szabadon!~A basa ámulva sodorgatta a
 822     7|                 A basa ámulva sodorgatta a szakállát, aztán vállára
 823     7|           szakállát, aztán vállára ütött a gyereknek.~- Ember vagy,
 824     7|                 vagy! Ne beszéljünk most a rab emberrõl, mást mondok
 825     7|                 gazdátok leszek én, mint a régi volt.~Mind a két gyerek
 826     7|                   mint a régi volt.~Mind a két gyerek egyszerre akart
 827     7|                 de Hajdár leintette õket a fölemelt ujjával.~- Csitt,
 828     7|                   Elõször nézzetek körül a Hajdár basa portáján. De
 829     7|             portáján. De jól kinyissátok a szemeteket!~A basa tapsolt,
 830     7|                kinyissátok a szemeteket!~A basa tapsolt, s mély meghajlással
 831     7|              köntösû tatár katona lépett a szobába. Nagy ezüst fülönfüggõjük
 832     7|                  nincs akkora.~- Majd ez a két szolga keresztülvezet
 833     7|                két szolga keresztülvezet a kincsesházon. Válasszatok,
 834     7|               jólesik: amit megkívántok, a tietek - foglalóba.~Kilenc
 835     7|                 szobán vezette keresztül a két tatár a rab ember fiait.
 836     7|            vezette keresztül a két tatár a rab ember fiait. Mennyi
 837     7|             ember fiait. Mennyi volt ott a szem nem látta, fül nem
 838     7|                azt kimondani. Garmadával a sok ékkõ, mázsaszámra az
 839     7|            amikre ha ránézett, káprázott a szem. Végszámra a drága
 840     7|              káprázott a szem. Végszámra a drága bársony és selymek,
 841     7|             bársony és selymek, kazallal a belõlük készült ékes mûvû
 842     7|           köntösök.~- Ilyenekben járatja a kegyelmes basa azokat, akiket
 843     7|            kegyelmes basa azokat, akiket a kegyébe fogad!~- Innen halmozza
 844     7|            szeret!~- Innen fegyverzi föl a kegyelt apródjait!~- Könnyû
 845     7|              rabolta össze õkegyelme ezt a töméntelen drágaságot! Bizony
 846     7|             dolgokat, ha kapával keresné a kenyerét! - Bizonyosra vehetjük,
 847     7|            mondta volna az öreg Pipitér.~A két fiú azonban nem szólt
 848     7|               nem láttak õk semmit abból a vakító pompából! Búsan,
 849     7|            lehajtott fejjel ballagtak át a kincses termek hosszú során.
 850     7|             vétek istállónak mondani ezt a márványpalotát, amelyikben
 851     7|               márványpalotát, amelyikben a Hajdár basa ménese legelt.
 852     7|                 berber lovak nyihároztak a rézveretû jászlak elõtt.~-
 853     7|                 maguknak paripát, akikre a basa rásütteti kegyelme
 854     7|                 napját!~Bizony nem bánta a két gyerek azt se. Csakolyan
 855     7|            elszontyolodott képpel került a két testvér Hajdár elé,
 856     7|                nagy úr - rázta meg Tamás a fejét -, hiszen nem vezettek
 857     7|              ráérünk még - intett vissza a basa -, majd vacsora után
 858     7|            gondolni kétszer is.~Belépett a hasított fülû szerecsen,
 859     7|         szerecsen, s megint rávigyorgott a két gyerekre.~- Gyerszün,
 860     7|                 Amit most mutatott nekik a szerecsen, az bizonyosan
 861     7|                bizonyosan többet ért még a Hajdár basa kincseinél is.
 862     7|                  dzsermek! - kínálkozott a szerecsen is nagy nyájasan,
 863     7|                 elõhúzta lebernyege alól a vacsoráját: akkora darab
 864     7|                 fekete kenyeret, hogy ha a lábára ejti, eljajdul bele.~-
 865     7|               neki Tamás, s elvette tõle a nagy karéj fekete kenyeret,
 866     7|               kenyeret, kétfelé törte, s a felét odaadta Ádámkának. -
 867     7|                 jó, éhes embernek kalács a zabkenyér is.~De még azt
 868     7|                meg, hanem belecsúsztatta a zsebébe. Ádámka beleharapott
 869     7|             zsebébe. Ádámka beleharapott a magáéba, de mindjárt eleredt
 870     7|             magáéba, de mindjárt eleredt a könnye.~- Hát a mi szegény
 871     7|                  eleredt a könnye.~- Hát a mi szegény rab apánk mit
 872     7|                 semmihez, elbámészkodtak a szagosítókkal kevert fáklyák
 873     7|                Öreg este volt már, mikor a basa megint magához hívatta
 874     7|            szépet, szegény kis bujdosók, a Hajdár basa födele alatt!
 875     7|           féljetek, jóra fordul most már a sorotok!~Hej, de egymás
 876     7|                 egymás nyakába borult ám a két testvér, amikor elvezették
 877     7|          meglátjuk az apánkat! Megmondta a basa, hogy jóra fordul most
 878     7|                hogy jóra fordul most már a sorunk. Hej, mégiscsak derék
 879     7|                 mégiscsak derék ember ez a Hajdár basa!~Megjött most
 880     7|                 az étvágyuk is. Megették a fekete kenyeret az utolsó
 881     7|                  utolsó falatig, s éppen a morzsáit szedegették össze
 882     7|               morzsáit szedegették össze a drága perzsaszõnyegrõl,
 883     7|                volt, nem tudhatták, mert a köpönyeg csuklyája úgy a
 884     7|                 a köpönyeg csuklyája úgy a fejére volt húzva, hogy
 885     7|                 belõle.~Halkan súgta oda a két megrettent gyereknek:~-
 886     7|            mentek, holnap már nem ereszt a basa, mert nagyon megkedvelt
 887     7|               neki Tamás, magához ölelve a reszketõ Ádámkát.~Az éjszakai
 888     7|            kicsit följebb tolta az arcán a csuklyát.~- Szitáry Kristóf
 889     7|           követei. Ötszáz aranyat hoztak a basának engesztelésképpen.
 890     7|               basának engesztelésképpen. A basa megengesztelõdött,
 891     7|                  vitték el, mikor nektek a kincseket mutogatták.~A
 892     7|                  a kincseket mutogatták.~A két gyereknek még a szíve
 893     7|          mutogatták.~A két gyereknek még a szíve dobogása is elállt,
 894     7|             szíve dobogása is elállt, de a csuklyás ember karon fogta
 895     7|             sólymok, míg meg nincs kötve a szárnyatok!~Keskeny lépcsõkön,
 896     7|               folyosókon vezette le õket a várudvarra, annak a legelhagyatottabb
 897     7|                 õket a várudvarra, annak a legelhagyatottabb részén
 898     7|                  meg, kinek köszönhetjük a szabadságunkat. Ki vagy
 899     7|                  Az ember egészen kibújt a csuklyából: az öreg Cselebi
 900     7|            Kopasz feje búbjára odasütött a holdsugár: éppen oda, ahova
 901     7|              holdsugár: éppen oda, ahova a kis Mihály célozott a labdájával,
 902     7|              ahova a kis Mihály célozott a labdájával, amikor Szitáry
 903     7|            amikor Szitáry Tamás megfogta a kezét: „Ne bántsd azt az
 904     7|                   Amire azt mondta akkor a vén török:~„Ha valamikor
 905     7|                Ha valamikor téged akarna a balsors fejbe puffantani
 906     7|             kõlabdájával, jusson eszedbe a te legkisebb szolgád, az
 907     7|                már annak egy hete is. De a rab ember fiainak úgy tetszett,
 908     8|                                       8. A bujdosók~Addig bódorogtak
 909     8|                bujdosók~Addig bódorogtak a vár tövében a fiúk, míg
 910     8|                 bódorogtak a vár tövében a fiúk, míg rátaláltak az
 911     8|               Miért horgasztjátok úgy le a fejeteket? Inkább csinálnátok
 912     8|           székely olyan bukfencet vetett a friss hóban, hogy csak úgy
 913     8|                  nagy jó urammal.~Nosza, a nyakába esett a két gyerek
 914     8|                   Nosza, a nyakába esett a két gyerek az öregnek!~-
 915     8|               Rettentõ sok idõnk van még a beszélgetésre. Elõször keressünk
 916     8|                mindjárt megtanít repülni a szél. A Somlyó-hegy tövében
 917     8|                 megtanít repülni a szél. A Somlyó-hegy tövében majd
 918     8|                  más fûtötte pedig, mint a jó Isten, mégpedig meleg
 919     8|                  az idõben még több volt a hévíz a váradi határban,
 920     8|             idõben még több volt a hévíz a váradi határban, mint most.~-
 921     8|           Pipitér, ahogy végigheveredtek a leterített subákon -, most
 922     8|                   Hát ahogy itt bujkálok a bokrokban a vár alatt, egyszer
 923     8|                 itt bujkálok a bokrokban a vár alatt, egyszer csak
 924     8|              megismertem vala õket. Ezek a fejedelem emberei, mondék.
 925     8|                  emberei, mondék. Hát az a hosszú égimeszelõ, aki elõttük
 926     8|                 aki elõttük nyargal azon a pej paripán, ugyan ki lehet?
 927     8|                 mint Kornis Miklós uram, a fejedelem tanácsosa: látom
 928     8|               fejedelem tanácsosa: látom a délceg tartásáról. Jó, jó,
 929     8|                közrefogtak, mint verebek a baglyot. No, mondék, majd
 930     8|              ezüstgombot, s utánakiáltok a lovasoknak: „Héj, vitéz
 931     8|                   valamelyiktek elhagyta a szép ezüstgombját!” Erre
 932     8|                    Erre bevártak, osztán a legelsõ kamasz mindjárt
 933     8|                  legelsõ kamasz mindjárt a magáénak is vallotta a gombomat,
 934     8|          mindjárt a magáénak is vallotta a gombomat, pedig az öregapjának
 935     8|           öregember - azt mondja -, adok a fáradságodért egy rézgarast,
 936     8|                  dolgod.” Én meg örültem a garasnak, mert míg a tarsolyát
 937     8|             örültem a garasnak, mert míg a tarsolyát bontogatta érte,
 938     8|             megláncolva is féltenék tõle a bõrüket.~Itt az öreg megtörülgette
 939     8|                Itt az öreg megtörülgette a szemét az öklével. Azt mondta,
 940     8|                öklével. Azt mondta, eszi a meleg gõz, aztán mondta
 941     8|                hozzá, csak intettem neki a szememmel: én vagyok, édes
 942     8|            Pipitér kicsit ér” - olvastam a szemében. „De van ám az
 943     8|            csavarogtok olyan sokáig?” Az a sok oktondi mind azt gondolta,
 944     8|             Pipitér. Hej, hogy ragyogott a szeme, attól féltem, hogy
 945     8|               gyanúba esik uram. „Hát ez a jámbor kicsoda?” - kérdeztem
 946     8|               meg az én katonámat, ahogy a garast a markomba nyomta. „
 947     8|                katonámat, ahogy a garast a markomba nyomta. „Ez az
 948     8|                  markomba nyomta. „Ez az a Szitáry, aki majd veszedelembe
 949     8|             sólyom miatt” - súgta vissza a katona. „Hová viszik szegény
 950     8|                Kolozsvárra” - azt mondja a katona, azzal egyszeriben
 951     8|                Kolozsvárra! - ugrott fel a két gyerek. S egyben indulnak,
 952     8|                  fogja õket.~- Nem jó az a nagy sietség, atyámfiai!
 953     8|               ott ólálkodnátok napszámra a tömlöce körül? Az lenne
 954     8|                  tömlöce körül? Az lenne a vég, hogy ti is odakerülnétek
 955     8|                lenne nekünk! - sóhajtott a két gyerek.~- Az ám! Aztán
 956     8|             Aztán elvárnátok, ugye, hogy a vén Pipitér egymaga szabadítson
 957     8|             Nincs annál jobb nyugasztaló a kerek világon, mint az álom.
 958     8|                  lesz, libából lúd lesz.~A három bujdosó aztán megvackolt
 959     8|                 aztán megvackolt magának a meleg csurgó fejénél. Nem
 960     8|                 volt: az egyik suba volt a derékaljuk, a másik a dunnájuk,
 961     8|                  suba volt a derékaljuk, a másik a dunnájuk, két karjuk
 962     8|               volt a derékaljuk, a másik a dunnájuk, két karjuk a fejük
 963     8|             másik a dunnájuk, két karjuk a fejük alja. Mégis olyan
 964     8|                 Mégis olyan jóízût aludt a két gyerek, hogy az öreg
 965     8|                 életre rázni õket, mikor a hajnal beköszöntött a Somlyó-hegy
 966     8|              mikor a hajnal beköszöntött a Somlyó-hegy odvába.~- Öltözzetek,
 967     8|                  csak az ágyukat kellett a hátukra venni.~- Most már
 968     8|                 gyerünk haza!~- Hol lesz a mi hazánk, Pipitér bácsi?~-
 969     8|                 félniök. Minek birkóznék a fenevad az élõ emberrel,
 970     8|                ilyen helyen éjszakáztak. A düledékek közt, amik közül
 971     8|                  szállást magának.~- Ezt a helyet ezelõtt húsz esztendõvel
 972     8|               romladék. Üszköt vetett rá a moldvai tatár.~Ez a kõvel
 973     8|            vetett rá a moldvai tatár.~Ez a kõvel borított térség volt
 974     8|            térség volt Ölyved. Kirabolta a német.~Ez a nyárfacsepõte
 975     8|            Ölyved. Kirabolta a német.~Ez a nyárfacsepõte Úrháza romjain
 976     8|              romjain nõtt. Elpusztította a török.~Itt ezelõtt tíz esztendõvel
 977     8|                 lakója, akit meg nem ölt a fegyver. Három templomából
 978     8|                egy maradt, annak is csak a négy fala.~Így mulattatta
 979     8|                   Így mulattatta Pipitér a pártfogoltjait a hosszú
 980     8|                 Pipitér a pártfogoltjait a hosszú útban, s olyan mesék
 981     8|             rejtekbõl nézték, hogy viszi a török Váradra a magyar foglyokat
 982     8|               hogy viszi a török Váradra a magyar foglyokat százszámmal,
 983     8|                százszámmal, s hogy viszi a német a nagykárolyi várba
 984     8|        százszámmal, s hogy viszi a német a nagykárolyi várba kocsiszámra
 985     8|            nagykárolyi várba kocsiszámra a prédát, amit a magyar falukban
 986     8|               kocsiszámra a prédát, amit a magyar falukban rabolt.
 987     8|       nézelõdnivalóik akadtak az úton, s a szívük vérzett bele, amit
 988     8|                szívük vérzett bele, amit a szemük látott.~Az ennivalójukat
 989     8|                nem ettek, megszokták már a koplalást. S ahol nem adtak
 990     8|                   úrficskám - kapta ölbe a gyereket az öreg Pipitér -,
 991     8|               öreg Pipitér. Káprázik már a te öreg szemed is a sok
 992     8|                  már a te öreg szemed is a sok nyomorgás miatt. Nád,
 993     8|            mindenütt, amerre látok.~- Ez a mi hazánk mától fogva, édes
 994     8|                  mától fogva, édes fiam. A mi hazánk és sok száz bujdosótársunké,
 995     8|                 bujdosótársunké, akiknek a lába alól elszaladt a föld,
 996     8|            akiknek a lába alól elszaladt a föld, s most hátán hordja
 997     8|                 s most hátán hordja õket a víz. Ez a rengeteg nádas
 998     8|              hátán hordja õket a víz. Ez a rengeteg nádas az Ecsedi-láp.~ ~
 999     9|                                       9. A lápon~Azokban a rossz idõkben
1000     9|                       9. A lápon~Azokban a rossz idõkben csakugyan