1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1949
Rész
1001 9| rossz idõkben csakugyan a leghíresebb menedéke volt
1002 9| leghíresebb menedéke volt a Tisza-vidék bujdosó népének
1003 9| népének az Ecsedi-láp. Ez a rejtelmes víztömeg, amelyikrõl
1004 9| tenger? Két dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna, mégis
1005 9| dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna, mégis olyan, mintha
1006 9| mintha õ volna az anyja ennek a két folyónak.~Egy külön
1007 9| folyások, melyeket nincs az a kemény tél, amely be tudná
1008 9| tiszta tükrei, melyek vize a legtüzesebb nyárban is hidegebb,
1009 9| nyárban is hidegebb, mint a havasi tengerszemeké.~Néhol
1010 9| tengerszemeké.~Néhol olyan sekély a láp, hogy meg lehet lábolni,
1011 9| meg lehet lábolni, s ahogy a tarajos gyíkok fickándoztak
1012 9| fickándoztak az iszapban, kiütõdik a hátuk a vízbõl; máshol feneketlen
1013 9| iszapban, kiütõdik a hátuk a vízbõl; máshol feneketlen
1014 9| Volt olyan esztendõ, amikor a láp összehúzódott, mint
1015 9| láp összehúzódott, mint a száraz szivacs. Szárazon
1016 9| mondták: örüljünk, mert elvész a láp, lesz helyette kenyértermõ
1017 9| helyette kenyértermõ mezõnk. S a kiszáradt lápfeneket fölszántották,
1018 9| fölszántották, bevetették, s a föld hozott olyan kalászt,
1019 9| hozott olyan kalászt, s a kalász adott olyan magot,
1020 9| magot, aminõt sose látni a mi tájainkon. Az emberek
1021 9| azzal, hogy felhasogatták a láp testét ekével: most
1022 9| már házakat is építettek a hátára. Szép fehér falvakat
1023 9| zsugorodik egyre kisebbé a vízszörnyeteg, s reménykedve
1024 9| mikor teljesen elszikkad a vize, s úrrá lesz az ember
1025 9| vize, s úrrá lesz az ember a termõföldeken.~S akkor a
1026 9| a termõföldeken.~S akkor a láp hirtelen meggondolta
1027 9| napokon sokszor lehetett látni a tiszta víztükörben az elsüllyedt
1028 9| figyelmeztetésképpen az embereknek, hogy a láp nem hágy magából csúfot
1029 9| hágy magából csúfot ûzni.~A láp bosszút áll azokon,
1030 9| s ami vízimadár otthonos a magyar földön, az õbenne
1031 9| amelyiknek másfelé már a fajtája is kiveszett. Paradicsomkert
1032 9| kiveszett. Paradicsomkert a láp annak, aki tud benne
1033 9| mindenekelõtt tud benne járni.~A lápon való járás a legnagyobb
1034 9| járni.~A lápon való járás a legnagyobb tudomány a világon,
1035 9| járás a legnagyobb tudomány a világon, s az öreg Pipitér
1036 9| Pipitér mestere volt ennek a tudománynak.~- Ó, fiaim,
1037 9| meglaktam már én sokszor a lápot - biztatta a két gyereket. -
1038 9| sokszor a lápot - biztatta a két gyereket. - Nemhiába
1039 9| gyereket. - Nemhiába voltam én a Bocskai hajdúja már akkor,
1040 9| hajdúja már akkor, mikor a kardom hosszabb volt, mint
1041 9| szép kis hely ez itten?~A két gyerek nagyon ímmel-ámmal
1042 9| Pipitér?~- Hát csak úgy, mint a többi ember, édes fiam.
1043 9| gondoljátok ám azt, hogy a lápnak nincs gazdája. Itt
1044 9| gazdák, mert itt mindenki a maga szegénye.~Azzal letört
1045 9| megjárná -, lenyesegette a két végén, és belefújt.
1046 9| Furcsa szava volt annak a nádkürtnek: mintha a bölömbika
1047 9| annak a nádkürtnek: mintha a bölömbika búgna, és a tõcsmadár
1048 9| mintha a bölömbika búgna, és a tõcsmadár sikoltana egyszerre.
1049 9| tõcsmadár sikoltana egyszerre. A másik percben vagy tízfelõl
1050 9| vagy tízfelõl hozta vissza a harapós szél a nádkürt mély
1051 9| hozta vissza a harapós szél a nádkürt mély szavát.~- No,
1052 9| jut eszembe, hogy én ezen a tájon hagytam el valahol
1053 9| tájon hagytam el valahol a csillagos fehérvári bicskámat,
1054 9| megtalálnám! Adnék érte a tavaszon egy sapka vadlúdtojást.~
1055 9| Kisvártatva négyfelõl is zörgött a nád: jöttek a lápi emberek,
1056 9| is zörgött a nád: jöttek a lápi emberek, s minden csudálkozás
1057 9| nélkül nyújtottak kezet a három jövevénynek.~- Isten
1058 9| mint õk, édes egy testvérek a nyomorúságban és szabadságban.
1059 9| itt akarnak megtelepedni a lápon, a senki országában,
1060 9| akarnak megtelepedni a lápon, a senki országában, ahol minden
1061 9| jöttek, s mire leborult a téli alkonyat, akkorra közös
1062 9| Szitáry-kastély. S ennek a kulcsát már el nem veheti
1063 9| Ez biz igaz volt, mert a nádgunyhók nemigen járnak
1064 9| nekik össze annyi eleséget a lápi emberek, hogy a fél
1065 9| eleséget a lápi emberek, hogy a fél gunyhót éléskamrává
1066 9| mákos tésztát érteni, noha a vadmákot is bõven termi
1067 9| vadmákot is bõven termi a láp, hanem kell érteni azt
1068 9| láp, hanem kell érteni azt a karcsú halacskát, ami milliószámra
1069 9| nyüzsgött még abban az idõben a réti vizekben. Úgyhogy marékkal
1070 9| vadmézzel is megpakolta a füstölt csíkot, s nagyon
1071 9| sziget? Hiszen ez csak partja a lápnak.~Az öreg ravaszul
1072 9| öreg ravaszul hunyorgatott a szemével.~- Majd azt is
1073 9| magatok is, mért mondtam ezt a partot szigetnek. És mért
1074 10| 10. Isten szigete~A láp téli álma mély és hosszú.
1075 10| tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp
1076 10| öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja:
1077 10| cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon
1078 10| csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket
1079 10| nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják
1080 10| mikor aztán kimegy az álom a szemébõl, egyszerre minden
1081 10| minden íze megelevenedik a tömérdek testû óriásnak,
1082 10| tömérdek testû óriásnak, a lápnak. Forrnak, zubognak
1083 10| lápnak. Forrnak, zubognak a vizek, sejtelmes hangokkal
1084 10| sejtelmes hangokkal telik meg a levegõ, csudálatos színeket
1085 10| csudálatos színeket lát a szem égen-földön: a láp
1086 10| lát a szem égen-földön: a láp lelke elárad mindenen.~
1087 10| hozta az örömet minden nap. A láp virágoskertje kezdett
1088 10| nyiladozni.~- Pipitér, hányja már a barkáját a kecskefûz!~-
1089 10| Pipitér, hányja már a barkáját a kecskefûz!~- Meg is gallyazzuk
1090 10| aranycsillagok úszkálnak ott a vízen?~- Az a vízicsorbóka
1091 10| úszkálnak ott a vízen?~- Az a vízicsorbóka virágja. Nincs
1092 10| vízicsorbóka virágja. Nincs a mocsárláznak jobb orvossága,
1093 10| jobb orvossága, mint annak a levele.~- Pipitér, ki terígette
1094 10| Pipitér, ki terígette a zöld gyékény közé azokat
1095 10| zöld gyékény közé azokat a lila bársonydarabokat?~-
1096 10| lila bársonydarabokat?~- A jó Isten keze, úrfi. Ingoványi
1097 10| azoknál jobb szagú füstölõ a világon.~- Nézd csak, Pipitér,
1098 10| Pipitér, micsoda tûz lobog ott a nádban!~- Nem tûz az, csak
1099 10| Hosszú piros füzérét lengeti a szél, s elijesztgeti vele
1100 10| szél, s elijesztgeti vele a szúnyogot.~- Nini, micsoda
1101 10| levelek, úgy vágnak, mint a kard!~- Úgy is hívják azt,
1102 10| kígyókardnak. Párja neki ez a gömbölyû fejû, ez meg a
1103 10| a gömbölyû fejû, ez meg a békabuzogány. Édes a gyökere,
1104 10| meg a békabuzogány. Édes a gyökere, mint a nádméz.~-
1105 10| békabuzogány. Édes a gyökere, mint a nádméz.~- Hát ezek a bíborszínû
1106 10| mint a nádméz.~- Hát ezek a bíborszínû kis pillangók
1107 10| Földimogyoró virágjai azok, az csak a fölséges eledel!~- Hát ezt
1108 10| fölséges eledel!~- Hát ezt a sok gyöngyszemet ki szórta
1109 10| gyöngyszemet ki szórta el a földön?~- Tyû, gyerekek,
1110 10| már levest is, mert érik a harmatkása. Annak a magja
1111 10| érik a harmatkása. Annak a magja ez a sok gyöngyszem.~
1112 10| harmatkása. Annak a magja ez a sok gyöngyszem.~Tamásnak
1113 10| sok gyöngyszem.~Tamásnak a madarakra volt nagy gondja.
1114 10| kereste. Megösmerte már õket a szavukról, a röpülésükrõl.
1115 10| Megösmerte már õket a szavukról, a röpülésükrõl. Tudta, hogy
1116 10| röpülésükrõl. Tudta, hogy a nádirigó azt mondja: te-ri,
1117 10| mondja: te-ri, te-ri, amire a nádiposzáta azt feleli:
1118 10| gye-re! Tudta, hogy szipákol a zsezse, hogy kopácsol a
1119 10| a zsezse, hogy kopácsol a csencsege, hogy citteg a
1120 10| a csencsege, hogy citteg a szakállas cinege. Amelyik
1121 10| kiáltja: kölyök, kölyök! - az a cerkõ; amelyik úgy tesz:
1122 10| amelyik úgy tesz: mér-mér - az a széki csér. Tudta, hogy
1123 10| csér. Tudta, hogy köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér,
1124 10| köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér, hogy fütyül a
1125 10| a gyöngyvér, hogy fütyül a csörgõréce. Amelyik szalad
1126 10| szalad az ingoványon: az a zöld lábú vízityúk; amelyik
1127 10| amelyik nehézkesen tappog: az a vöcsök; amelyik ügyetlenül
1128 10| amelyik ügyetlenül ugrik: az a szárcsa; amelyik bohókásan
1129 10| bohókásan bukdácsol: az a vakvarjú. Ahol nagy, fehér
1130 10| valami láthatatlan kéz: ott a sirályok repülnek, a halászkák
1131 10| ott a sirályok repülnek, a halászkák úgy cikáznak,
1132 10| halászkák úgy cikáznak, mint a fecskék; fejüket, hosszú
1133 10| hátrafeszítve, méltóságosan húznak a darvak. A kanálorrú gémek
1134 10| méltóságosan húznak a darvak. A kanálorrú gémek akkor is
1135 10| kelepelnek, mikor röpülnek, a gólyák úgy úsznak a kék
1136 10| röpülnek, a gólyák úgy úsznak a kék magasban, hogy a tolluk
1137 10| úsznak a kék magasban, hogy a tolluk se lebben.~- Lám,
1138 10| kerekedik belõled ebben a vadonban. Meglásd, hogy
1139 10| hogy Apafi terád bízza a madarasházát, ha valamikor
1140 10| Pipitér, mikor? - sóhajtottak a gyerekek.~- Ne féljetek,
1141 10| szigete megindul? De hiszen az a láppart, amit Pipitér így
1142 10| hallott még olyat, hogy a föld elkezdene járni-kelni?~
1143 10| föld elkezdene járni-kelni?~A tavasz utója felé Tamás
1144 10| vadkacsatojást szedegetett a süvegébe a sás közt.~- Jaj,
1145 10| vadkacsatojást szedegetett a süvegébe a sás közt.~- Jaj, Pipitér,
1146 10| gyere hamar, mit láttam én a nádban!~- Mit, szolgám,
1147 10| Mit, szolgám, csak nem a hétfejû sárkányt vagy a
1148 10| a hétfejû sárkányt vagy a koronás kígyót?~- Nem ám,
1149 10| Éppen ott tollászkodik ennek a nagy makkfának az irányában.~-
1150 10| csak megnézzük. Jó lenne a tolla a süvegünk mellé.
1151 10| megnézzük. Jó lenne a tolla a süvegünk mellé. Nem nagyon
1152 10| nagyon kell rajta keresni a lyukat, amibe beletûzhessük.~
1153 10| kerekedett, hogy leverte õket a lábukról. Szemük-szájuk
1154 10| lett porral.~- Szaladjunk a gunyhóba, gyerekek! Megjött
1155 10| gunyhóba, gyerekek! Megjött a jászesõ.~- Hát az miféle
1156 10| nagy úr, hogy nem lehet a szemébe nézni.~Nem is lehetett,
1157 10| mert négykézláb kellett a gunyhóba bemászni. Ott mondta
1158 10| mondta el Pipitér, mi az a jászesõ. Mikor megindul
1159 10| jászesõ. Mikor megindul a szél valahonnan a Mátrából,
1160 10| megindul a szél valahonnan a Mátrából, a hajdúrónák szikes
1161 10| szél valahonnan a Mátrából, a hajdúrónák szikes homokját
1162 10| hajdúrónák szikes homokját a szárnyára szedi, s mind
1163 10| szedi, s mind rázúdítja a lápra: az a jászesõ. Erdõket
1164 10| mind rázúdítja a lápra: az a jászesõ. Erdõket elborít,
1165 10| elborít, falvakat eltemet: a szem megvakul, a fül megsiketül
1166 10| eltemet: a szem megvakul, a fül megsiketül bele.~- Ki
1167 10| bele.~- Ki nem mozdulhatunk a gunyhóból, míg ki nem adja
1168 10| gunyhóból, míg ki nem adja a mérgét. Az pedig, úgy lehet,
1169 10| Hanem aludni nem lehetett. A szél üvöltött, bõgött, borzalom
1170 10| mikor belekapaszkodott a fák koronájába, s suhogtatta
1171 10| koronájába, s suhogtatta a homokot a sikoltozó nádra.
1172 10| s suhogtatta a homokot a sikoltozó nádra. Recsegett-ropogott
1173 10| Recsegett-ropogott minden, a két gyermek reszketve bújt
1174 10| már akkor elcsendesedett a szél. Csak a bölömbika búgása
1175 10| elcsendesedett a szél. Csak a bölömbika búgása hallatszott
1176 10| hallatszott messzirõl, s valahol a nádi farkas kurrogott.~A
1177 10| a nádi farkas kurrogott.~A gunyhó tetején, ahol szétcibálta
1178 10| tetején, ahol szétcibálta a szél, betündökölt az esthajnali
1179 10| már?” - gondolta, s kibújt a gunyhó száján.~Hajnallott.
1180 10| gunyhó száján.~Hajnallott. A nap felsõ karimája kipiroslott
1181 10| kard gyanánt feküdt végig a vizeken.~A vizeken? Tamás
1182 10| feküdt végig a vizeken.~A vizeken? Tamás csodálkozva
1183 10| csodálkozva dörzsölte meg a szemét. Álmodnék talán?
1184 10| csak sík vizet lát, csak a szemhatár alját szegik be
1185 10| szemhatár alját szegik be a ködbe borult nádasok. Az
1186 10| borult nádasok. Az ám, és a nagy makkfa sincsen sehol
1187 10| éjszaka?~Kirohantak mind a ketten, Pipitér körülnézett,
1188 10| az Isten szigete, fiam! A szél elsuhintotta az éjszaka
1189 10| elsuhintotta az éjszaka a parttól. Most már az Isten
1190 10| Isten szigete úgy úszott a láp szabad tükrén, mint
1191 10| nem ismeretlen tünemény a nádi emberek elõtt. Úgy
1192 10| hatalom szét nem tépheti, s ez a háló ing, lebeg a víz színe
1193 10| s ez a háló ing, lebeg a víz színe alatt, míg a szél
1194 10| lebeg a víz színe alatt, míg a szél tele nem hordja földdel.
1195 10| nemsokára kidugják fejüket a mohák, mohák fölött a füvek,
1196 10| fejüket a mohák, mohák fölött a füvek, s akkor a háló már
1197 10| fölött a füvek, s akkor a háló már olyan sûrû, a föld
1198 10| akkor a háló már olyan sûrû, a föld olyan vastag, hogy
1199 10| olyan vastag, hogy elbírja a bokrokat is, növekednek
1200 10| szellõlebbenésre inog, lebeg a vízen, megrebben a gólya
1201 10| lebeg a vízen, megrebben a gólya lába nyomán is, s
1202 10| hatalmasabb szél, belekapaszkodik a fák koronájába, elszakítja
1203 10| fák koronájába, elszakítja a parttól, s viszi befelé
1204 10| parttól, s viszi befelé a lápon. S úszkál a vándorláp,
1205 10| befelé a lápon. S úszkál a vándorláp, amerre hajtja
1206 10| vándorláp, amerre hajtja a szél, egészen addig, míg
1207 10| addig, míg be nem köszönt a tél, s jégbilincsekkel oda
1208 10| úszó sziget tavaszig, míg a langyos szelek ki nem szabadítják,
1209 10| szabadítják, és meg nem indítják a ringó hullámokon:~- Eredj,
1210 10| hullámokon:~- Eredj, amerre a Teremtõ keze vezérel!~ ~
1211 11| 11. A rongyosok~Pár hét alatt
1212 11| alatt mindenfelé megfordult a vizek országában az Isten
1213 11| szigete. Csendes idõben a víz sodra vitte, máskor
1214 11| víz sodra vitte, máskor a szél hajtotta elõre-hátra,
1215 11| hajtotta elõre-hátra, s a rab ember fiainak nagyon
1216 11| utazgatás. Legalább megjárták a vízi világnak olyan tartományait
1217 11| mondja rá Ádámka -, csak az a kár, hogy nem lehet kormányozni.
1218 11| Nem kell félni, kieszeli õ a módját annak is, hogy hogy
1219 11| csak gyerek meg öregember. A magabíró férfi odakint verekszik
1220 11| férfi odakint verekszik a törökkel, némettel.~S csakugyan,
1221 11| némettel.~S csakugyan, amikor a part felé verte a szél a
1222 11| amikor a part felé verte a szél a szigetet, Pipitér
1223 11| a part felé verte a szél a szigetet, Pipitér megint
1224 11| Pipitér megint megfújta a nádkürtöt. Nemsokára jöttek
1225 11| nádkürtöt. Nemsokára jöttek a bujdosók csapatostul: öreg
1226 11| hozzájuk Pipitér -, ki akar a hajónkra ülni? Mindenkit
1227 11| Ágrólszakadt szegény gyerekek, a legtöbbnek se apja, se anyja
1228 11| se anyja már. Úgy éltek a nádban, szegények, mint
1229 11| Pipitér sorba állítgatta õket a gunyhó elõtt.~- No, fiaim,
1230 11| fiaim, beveszlek benneteket a rongyos hadseregbe. A zsoldotok
1231 11| benneteket a rongyos hadseregbe. A zsoldotok ingyenlakás meg
1232 11| hadakoznotok se kell, csak a szúnyogok ellen.~A rongyos
1233 11| csak a szúnyogok ellen.~A rongyos hadseregnek nagyon
1234 11| hadseregnek nagyon tetszett ez a csataterv. Még azt se bánták,
1235 11| hogy gallyazzák le azokat a fákat. No, az hamar megvolt,
1236 11| megfarigcsálta õket, s azt mondta a két Szitáry gyereknek:~-
1237 11| evezõnk: arra hajtjuk már a szigetünket, amerre nekünk
1238 11| elegendõen. Most már csak a hadsereggel kell szót érteni.~
1239 11| egy kis idõbe került, míg a rongyos hadsereg összeverõdött.
1240 11| hadsereg összeverõdött. Ki a torzs közt keresett fészket,
1241 11| közt keresett fészket, ki a fák hegyében, ki a tocsogókon
1242 11| fészket, ki a fák hegyében, ki a tocsogókon szedte kézzel
1243 11| tocsogókon szedte kézzel a csíkot, ki a tisztásokon
1244 11| szedte kézzel a csíkot, ki a tisztásokon szedrezett.
1245 11| egyéb dolga nem akadt, leült a sziget szélére, és lógatta
1246 11| sziget szélére, és lógatta a lábát a vízbe, s ha halacska
1247 11| szélére, és lógatta a lábát a vízbe, s ha halacska ütõdött
1248 11| Mikor aztán glédába álltak a lápi vitézek, Pipitér beszédet
1249 11| kiszakajtott vadmákot forgatott a kezében nagyobb tekintély
1250 11| nagyobb tekintély okából.~- A naplopásnak mármost vége
1251 11| szétosztalak benneteket tízenként a sziget négy sarkára. Minden
1252 11| evezõt: azzal hajtjátok a szigetünket olyankor, mikor
1253 11| szigetünket olyankor, mikor a víz nem viszi vagy a szél
1254 11| mikor a víz nem viszi vagy a szél nem fújja arra, amerre
1255 11| amerre nekünk tetszik. A fõhadisátor lészen az a
1256 11| A fõhadisátor lészen az a gunyhó itt a sziget közepén.
1257 11| fõhadisátor lészen az a gunyhó itt a sziget közepén. Itt lakik
1258 11| sziget közepén. Itt lakik a hadnagyotok, Szitáry Ádámka.
1259 11| hadnagyotok, Szitáry Ádámka. Meg a kapitányotok, Szitáry Tamás.
1260 11| kapitányotok, Szitáry Tamás. A generálisságot már csak
1261 11| helyeslõ üvöltésbe fogtak, hogy a generális jónak látta mind
1262 11| generális jónak látta mind a két fülét befogni.~- Ne
1263 11| is - pislogott rá Pipitér a fél szemével.~A nagyobb
1264 11| Pipitér a fél szemével.~A nagyobb Szitárynak azonban
1265 11| azonban egyre jobban elborult a képe. Mentül vidámabban
1266 11| Mentül vidámabban hancúroztak a többiek, annál hallgatagabb
1267 11| csapatostul verték is fel rejtekén a kócsagot. Nem találta már
1268 11| Nem találta már örömét a lápban, pedig az csak most
1269 11| egyszer vallatóra Pipitér a gyereket, mikor behunyt
1270 11| Hallgatom, hogy mit beszél a láp.~- Az is szép mesterség.
1271 11| Pipitér ümmögött valamit, de a rongyosok olyan éktelen
1272 11| olyan éktelen lármát csaptak a sziget orrában, hogy egy
1273 11| kiáltott oda hozzájuk.~- A víz nekiviszi a szigetet
1274 11| hozzájuk.~- A víz nekiviszi a szigetet Sárvárnak.~- Sebaj,
1275 11| Csak arra vigyázzatok, hogy a falába ne ütõdjünk, mert
1276 11| reggelre megesznek bennünket a halak.~Egy puskalövésnyire
1277 11| Sárvárnak. Erdélynek ez a hatalmas végvára valamikor
1278 11| valamikor messzire esett a láptól, de a láp addig dagadozott,
1279 11| messzire esett a láptól, de a láp addig dagadozott, növekedett,
1280 11| hogy ebben az idõben már a vár nyugati tövét nyalogatta
1281 11| nyugati tövét nyalogatta a vizével. Annál nagyobb volt
1282 11| vizével. Annál nagyobb volt a becsülete az erdélyiek szemében.
1283 11| Egyik oldalon megvédelmezte a hatalmas mocsár, a másik
1284 11| megvédelmezte a hatalmas mocsár, a másik oldalon válogatott
1285 11| õrség most kint tanyázott a lápra nézõ bástyafalakon,
1286 11| szeme-szája, ahogy meglátta a város tövében elúszó szigetecskét
1287 11| elúszó szigetecskét s rajta a sok rongyos gyereket.~A
1288 11| a sok rongyos gyereket.~A szigetbeliek is észrevették
1289 11| szigetbeliek is észrevették a katonákat, s Pipitér annál
1290 11| állhatta meg szó nélkül ezt a nagy hõsködést:~- Pipitér!
1291 11| hõsködést:~- Pipitér! Ha a lármánál egyéb nem kellene
1292 11| lármánál egyéb nem kellene a hadvezérséghez, mindjárt
1293 11| nem ma, holnap. - Aztán a szeme fölé tette széles
1294 11| tenyerét, s úgy pislogott föl a bástyákra. - Úgy látom,
1295 11| Úgy látom, Buzáth uram a sárvári kapitány. Az ám,
1296 11| sárvári kapitány. Az ám, a sárvári kapitány Buzáth
1297 11| Buzáth uram. Tudjátok, az a dupla szájú, aki akármit
1298 11| megismerkedni. Hajrá, fiúk!~A rongyosok nekiveselkedtek
1299 11| egy rekettyés földnyelvet, a sziget elkanyarodott a vár
1300 11| a sziget elkanyarodott a vár alól. Tamás sóhajtva
1301 11| lám, milyen jó azoknak a várbelieknek, azok bizonyosan
1302 11| Pipitér elé, aki kimelegedve a nagy hadvezérkedésben, egy
1303 11| nádszálon nagyokat szítt a láp vizébõl.~- Hallod-e,
1304 11| intett vissza az öreg a fejével. Szólni még nem
1305 11| mert most kortyogtatta a legjobb ízût.~- Hadsereg,
1306 11| szándékod van neked ezzel a sok bohósággal, öreg Pipitér?~
1307 11| Pipitér?~Pipitér kivette a szájából a nádat, s megkínálta
1308 11| Pipitér kivette a szájából a nádat, s megkínálta vele
1309 11| hideg ez, szolgám, mint a jég. Beleütött volna a fogamba,
1310 11| mint a jég. Beleütött volna a fogamba, ha ki nem hullott
1311 11| Tamás haragosan hajította el a nádat.~- Nem értelek téged,
1312 11| Miért hoztál bennünket ide a vizek sivatagába, ahol csakúgy
1313 11| ha eresztesz bennünket a magunk útján? Azóta rég
1314 11| megbánod, hogy nem ittál ebbõl a fölséges vízbõl. Egészen
1315 11| kapitányom.~Nem ért semmit a tréfálkozás. Tamás föl nem
1316 11| azzal mulatta magát, hogy a sziget közepén keresett
1317 11| sûrûséget, oda bevette magát, s a nadálytõvirágok lila koronás
1318 11| kellene akkor fölkelned, hogy a ti vén szolgátok eszén túljárhass!” -
1319 11| keresni, mert ott feküdt a hosszú selymû pázsitban,
1320 11| hosszú selymû pázsitban, a gunyhó elõtt, s arcával
1321 11| gunyhó elõtt, s arcával a két karjára borulva úgy
1322 11| borulva úgy zokogott, hogy a legöregebb sirály se tud
1323 11| kertjét? Tán jobban szeretnél a Piszliczár kertjében kergetõdzni -
1324 11| találjam ki! Az Ilucival vagy a Murmuccal?~A gyerek fölemelte
1325 11| Ilucival vagy a Murmuccal?~A gyerek fölemelte a fejét,
1326 11| Murmuccal?~A gyerek fölemelte a fejét, s el-elcsukló szóval
1327 11| s végig-végigsimogatta a gyerek elkócosodott, hosszú
1328 11| egész nap nem esett neki jól a tréfa.~Este megakasztották
1329 11| tréfa.~Este megakasztották a szigetet valami zátonyban,
1330 11| tett-vett, szöszmötélt kint a holdvilágos nyári éjszakában,
1331 11| éjszakában, s mikor bement a gunyhóba, megállott a két
1332 11| bement a gunyhóba, megállott a két gyerek vackánál. Sokáig
1333 11| s utoljára megcsókolta a napsütötte, evezõtörte,
1334 12| megkerül~Másnap reggel még a dobos gém se vert ébresztõt,
1335 12| ugyan össze-összehúzta még a pilláit, de hogy megbuktatta
1336 12| pilláit, de hogy megbuktatta a fejét vagy háromszor a lápkútban,
1337 12| megbuktatta a fejét vagy háromszor a lápkútban, egyszerre nekifrissült.
1338 12| alvó Ádámkát, betakargatta a gyékénypaplannal, mert hûvös
1339 12| lengedezett, s nekiindult a világnak, amelyikben olyan
1340 12| mégis nehéz volt egy kicsit a szíve, s meg nem állhatta,
1341 12| s meg nem állhatta, hogy a küszöbrõl egy háládatos
1342 12| pillantást ne vessen vissza a Pipitér sás nyugvóhelyére.~„
1343 12| sás nyugvóhelyére.~„Nini, a Pipitér vacka üres, Pipitér
1344 12| el anélkül, hogy legalább a szemével búcsút ne venne
1345 12| szemével búcsút ne venne a hû, öreg cselédtõl. Bizonyosan
1346 12| Bizonyosan kint alszik valahol a vitézei között.~Sorra járta
1347 12| vitézei között.~Sorra járta a rongyosokat a sziget négy
1348 12| Sorra járta a rongyosokat a sziget négy sarkán. A vitéz
1349 12| rongyosokat a sziget négy sarkán. A vitéz hadsereg olyan mélyen
1350 12| horkolt, hogy hajlongott bele a nád. Pipitér azonban nem
1351 12| elkezdett gyorsan dobogni a szíve. Tán bánatában világnak
1352 12| bánatában világnak ment a jó öreg? Elkóválygott a
1353 12| a jó öreg? Elkóválygott a szigeten az éjszakában,
1354 12| amelyik leszakadt alatta? A gyerek elfeledkezett arról,
1355 12| nélkül, s tölcsért csinálva a két tenyerébõl, elkezdett
1356 12| hívásra se jött elõ. Ellenben a levegõben támadt olyan zsibongás,
1357 12| csak úgy szédelgett bele a Tamás feje. A sziget szárnyas
1358 12| szédelgett bele a Tamás feje. A sziget szárnyas zsellérei -
1359 12| inkább - mind kirepültek a hajnalt köszönteni a maguk
1360 12| kirepültek a hajnalt köszönteni a maguk nyelvén, s magasztalni
1361 12| s magasztalni az Urat, a magasságbelit, kinek kristálypalotájában
1362 12| hunytak ki az ég aranylámpái, a csillagok. Fölébredt Ádámka
1363 12| hogy Pipitér elveszett.~A két gyerek most már együtt
1364 12| eredménye. Mert erre már a hadsereg is éledezni kezdett.
1365 12| Nagy ásítozva jöttek elõ a vitézek, de ahogy megértették
1366 12| vitézek, de ahogy megértették a dolog állapotát, egyszerre
1367 12| kétségbeesve széledtek szét a keresésére. Külön-külön
1368 12| Tamás ki nem adja nekik a parancsot:~- Nem ér az semmit,
1369 12| cimborák. Pipitér nincs a szigeten, mert ha itt volna,
1370 12| mert ha itt volna, ezt a riadozást ki nem bírta volna
1371 12| nélkül. Hanem fordítsuk meg a szigetet, s kerüljük meg
1372 12| szigetet, s kerüljük meg ezt a nyírfás zátonyt, hátha a
1373 12| a nyírfás zátonyt, hátha a másik végében van a gazdánk.
1374 12| hátha a másik végében van a gazdánk. Lehet, hogy valami
1375 12| aztán elnyomta valahol a buzgóság.~A rongyosok szétfutottak
1376 12| elnyomta valahol a buzgóság.~A rongyosok szétfutottak az
1377 12| nincs mivel eltaszítani a szigetet a zátonytól.~Ez
1378 12| mivel eltaszítani a szigetet a zátonytól.~Ez a hír valamennyire
1379 12| szigetet a zátonytól.~Ez a hír valamennyire megnyugtatta
1380 12| ha nem azért, hogy azon a helyen várják vissza, ahol
1381 12| várakoznak, ha nem akarnak is? A szigetrõl át lehetne menni
1382 12| szigetrõl át lehetne menni a zátonyra, s onnan talán
1383 12| s onnan talán kigázolhat a partra, aki úgy ösmeri a
1384 12| a partra, aki úgy ösmeri a lápot, mint a tenyerét.
1385 12| úgy ösmeri a lápot, mint a tenyerét. Aki tudja, hova
1386 12| gázolni. Aki tudja, melyik a csillagos hínár, amelyik
1387 12| embert is elbírja, melyik a suta hínár, amelyik csak
1388 12| szakad alatta, s melyik a gyilkos hínár, amelyik a
1389 12| a gyilkos hínár, amelyik a legharagosabb zöld, s olyan
1390 12| sûrû, összetartó szemre, de a legkönnyebb láb alatt is
1391 12| hogy hagyja itt magára ezt a sok gyámoltalan gyereket,
1392 12| gyereket, aki máris olyan, mint a megriadt nyáj?~- Itt maradunk,
1393 12| visszavárjuk Pipitért. Addig szabad a vásár. Dolog semmi, mindenki
1394 12| neki.~Nem is kellett ezt a parancsot kétszer kiadni.
1395 12| törõdtek úgy, hogy mire a nap lement, mind aludtak,
1396 12| csak nem jött, hiába teltek a napok, hetek. Helyette beköszöntött
1397 12| hetek. Helyette beköszöntött a láp legnagyobb ellensége,
1398 12| láp legnagyobb ellensége, a nyár. Kéveszámra szórta
1399 12| Kéveszámra szórta tüzes nyilait a vizek világára, s felszívogatta
1400 12| világára, s felszívogatta a láp langyos vérét. A karcsú
1401 12| felszívogatta a láp langyos vérét. A karcsú nádak ruganyos dereka
1402 12| fejük ingva-lengve kereste a frissítõ harmatot. Fonnyadó
1403 12| füvek párázata reszketett a légben, s tikkadtan röpködtek
1404 12| tikkadtan röpködtek benne a szivárványcsillogású szitakötõk
1405 12| Halálos nagy lomhaság borult a vizekre, fönt nem fodorodott
1406 12| s Tamás alig várta, hogy a nap tüzes fáklyája kialudjon
1407 12| tüzes fáklyája kialudjon a messze vizekben. Ilyenkor
1408 12| Ilyenkor õ tüzet rakott a gunyhó elõtt a tisztáson,
1409 12| tüzet rakott a gunyhó elõtt a tisztáson, hogy elfüstölje
1410 12| tisztáson, hogy elfüstölje a szúnyogfelhõket, s melléheveredve
1411 12| melléheveredve hallgatta a levelibéka kunkogását. Ez
1412 12| lesz mostanában esõ. Pedig a láp ugyancsak szomjúhozik
1413 12| sóhajtása volna esténként a szellõlibbenés, mely átsuhan
1414 12| s hûsítõ nyugodalmat hoz a rajta lakóknak.~Egy este
1415 12| körülnézett, s megakadt a szeme a keleti ég alján.
1416 12| körülnézett, s megakadt a szeme a keleti ég alján. Izzott
1417 12| ég alján. Izzott az, mint a parázs. Mintha már visszatért
1418 12| Mintha már visszatért volna a nap, amely épp az imént
1419 12| áldozott le nyugaton. S a piros zsarátnok aztán elkezdett
1420 12| fellegeket ereszteni: valahol a messzeségben égett a láp.~
1421 12| valahol a messzeségben égett a láp.~Ki tudná azt megmondani,
1422 12| megmondani, mitõl gyulladt meg a vízi világnak egy-egy tartománya?
1423 12| Szikra pattan valahonnét a száraz zsombékba? Bujdosó
1424 12| vagy oktalansága csinálja a tüzet? A maguk belsõ melege
1425 12| oktalansága csinálja a tüzet? A maguk belsõ melege lobbantja
1426 12| rémületesen szép látvány a lápégés.~Tamás óraszámra
1427 12| óraszámra el tudta nézni a legyezõ gyanánt hajlongó
1428 12| lángnyelveket, s el tudta hallgatni a bent szorult lápi vadak
1429 12| lápi vadak halállármáját: a róka üvöltését, a farkas
1430 12| halállármáját: a róka üvöltését, a farkas nyívását, a borz
1431 12| üvöltését, a farkas nyívását, a borz röfögését, a hiúzkölyök
1432 12| nyívását, a borz röfögését, a hiúzkölyök makogását.~Egyszer
1433 12| ezt az ijesztõ tûzijátékot a földtõl. Gyújtott õ másikat,
1434 12| fölségesebbet és méltóságosabbat. A sötétkék augusztusi égen
1435 12| vándorai; néha sûrûn, mint a pelyhek, a nagyobbak egyesével,
1436 12| néha sûrûn, mint a pelyhek, a nagyobbak egyesével, s néha
1437 12| Tamás, ahogy ott hevert a hamvadó tûz mellett, ölében
1438 12| hamvadó tûz mellett, ölében a mélyen alvó Ádámka fejével,
1439 12| angyalkezek szórnak szét a hallgatag égi mezõkön?~Addig-addig
1440 12| mezõkön?~Addig-addig tûnõdött a gyerek, míg utoljára az
1441 12| az õ feje is lecsukódott a fûbe. Elaludt, s álmában
1442 12| egyszerre rájött, mik azok a hulló csillagok. Nagy tüzes
1443 12| bizonyságképpen villogtat a gyarló föld felett: „Ej,
1444 12| egyszerre csak megrázza a vállát valami nehéz kéz.~-
1445 12| szolgám, szolgám, nem félted a fejedet, hogy ráesik valami
1446 12| kipróbálja, hogy benõtt-e már a fejed lágya?~Hej, hogy ugrott
1447 12| kedves Pipitér? - borult a nyakába az öregnek.~- Mind
1448 12| nyakába az öregnek.~- Mind a vízig szárazon, szolgám -
1449 12| s maga is letelepedett a tûz mellé. Már akkor Ádámka
1450 12| is fölébredt, s úgy leste a két gyerek a szót az öreg
1451 12| s úgy leste a két gyerek a szót az öreg szájáról, hogy
1452 12| szót az öreg szájáról, hogy a pillájuk se rebbent.~Az
1453 12| sorra-rendre elõszedte, ami a tarisznyájában volt. Nagy
1454 12| sínylõdik. Elõ se hozták abból a tömlöcbõl, amelyikbe akkor
1455 12| nagyobb dolgon töri most a fejét a fejedelem õnagysága:
1456 12| dolgon töri most a fejét a fejedelem õnagysága: azt
1457 12| kitalálni, hogy mért csavarodik a karó körül a paszuly balra,
1458 12| csavarodik a karó körül a paszuly balra, a komló jobbra.
1459 12| karó körül a paszuly balra, a komló jobbra. Semmivel se
1460 12| törõdik azóta, hogy ennek a tudománynak nekiadta magát.~
1461 12| tudománynak nekiadta magát.~Még a kis Mihály herceget is elküldte
1462 12| Mihály herceget is elküldte a háztól, hogy ne lábatlankodjon
1463 12| hogy hadd tanuljon bele a hadimesterségbe az Ebeczki
1464 12| uram keze alatt. Tud is már a kis herceg úgy bánni a puskával,
1465 12| már a kis herceg úgy bánni a puskával, hogy az apja se
1466 12| különben.~- Mit, te láttad a herceget, jó Pipitér?~-
1467 12| Aztán mit üzent legalább a herceg?~- Nem üzent az semmit,
1468 12| semmit, lelkeim, semmit.~A két gyerek egy kicsit elszomorodott,
1469 12| de Tamás rögtön felütötte a fejét.~- Ki kacagott ott
1470 12| fejét.~- Ki kacagott ott a nádban?~- Cseng a füled,
1471 12| kacagott ott a nádban?~- Cseng a füled, szolgám.~- Jól hallottam
1472 12| Pipitér. - Lehet az is, hogy a kacagó sirály álmodik ott
1473 12| az öreg fölkelt, odament a nád szélibe, s beletapsolt
1474 12| beletapsolt egyik tenyerével a másikba. Csörgött, ropogott
1475 12| másikba. Csörgött, ropogott a nád, s kilépett belõle a
1476 12| a nád, s kilépett belõle a két Szitáry elé - Apafi
1477 12| olyan ölelkezés, hogy még a csillagok is megálltak rá.
1478 12| nézték, hogy örül egymásnak a három gyerek. Elcsendesedett
1479 12| három gyerek. Elcsendesedett a csacska nádlevelek zizegése
1480 12| nagyon. Pipitér meglátta a kis herceget a kõvári vár
1481 12| meglátta a kis herceget a kõvári vár kapujában, s
1482 12| van nekik, különb, mint a fejedelemnek. A fejedelem
1483 12| különb, mint a fejedelemnek. A fejedelem csapatai közül
1484 12| csapatai közül egyiknek piros a dolmánya, a másiknak sárga,
1485 12| egyiknek piros a dolmánya, a másiknak sárga, a harmadiknak
1486 12| dolmánya, a másiknak sárga, a harmadiknak zöld, a Szitáry-vitézek
1487 12| sárga, a harmadiknak zöld, a Szitáry-vitézek mind egyforma
1488 12| erre azt mondta, hogy: „Itt a kezem, csapj belé, hercegem!”
1489 12| csapj belé, hercegem!” S a herceg akkorát csapott bele,
1490 12| ágyú.~- S illa berek, nád a kert, úgy elfüstöltünk Kõvárról,
1491 12| nyomunk se maradt - nevetett a kis Apafi. Tamás azonban
1492 12| azonban aggódva simogatta a homlokát.~- Félek, hercegem,
1493 12| leszünk mi már akkor, mikor a fejedelem megtudja, hogy
1494 12| fejedelem megtudja, hogy a herceg úrfi elveszett!~-
1495 12| én eladtalak benneteket a töröknek a rongyosokkal
1496 12| eladtalak benneteket a töröknek a rongyosokkal együtt.~Ádámka
1497 12| Ádámka összeborzongott, a másik két fiú meg várta,
1498 12| szólni, olyan nagy volt a nevethetnékje.~- Hát mikor
1499 12| Hát mikor megléptem innen a szigetrõl, Sárvárnak vettem
1500 12| Miféle gyerekek azok, akikkel a minapában itt úszkáltál
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1949 |