1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1949
Rész
1501 12| alatt?” - kérdi õ. „Biz azok a senki gyerekei” - mondom
1502 12| kegyelmed dajkának!” „Nem a te eszedhez való az - mondja -,
1503 12| mondja -, eladnám õket a töröknek, az nagyon szereti
1504 12| járnánk - azt mondja. - A gyerekeknek gyöngyéletük
1505 12| summa aranyat, s tied lenne a fele.” „Itt a kezem, nem
1506 12| tied lenne a fele.” „Itt a kezem, nem borjúláb” - mondom
1507 12| csinálnék én az arannyal itt a bíbicek közt?” „No, akkor
1508 12| ezüsthúszas is” - s mindjárt a markomba is nyomta, ehol
1509 12| S azzal megcsillantott a holdfényben egy olyan holmit,
1510 12| fordult meg az Isten szigetén: a pénzt.~- Hát aztán mi lesz
1511 12| most, Pipitér? - kérdezték a gyerekek.~- Megmondom, úrfiak,
1512 12| Nagyon csacska jószág ez a nád, bizony még kilocsogná,
1513 12| se, mindegy az. Csakhogy a három gyerek tapsolt örömében.
1514 12| hunyhatunk vagy három órát. Mire a Fiastyúk lecsúszik odáig,
1515 12| Fiastyúk lecsúszik odáig, ahol a máramarosi hegyek ködlenek,
1516 12| fent kell lennünk, ahol a sárvári vár feketéllik.~
1517 12| Míg Pipitér ágyat vetett a fejedelem fiának a legpuhább
1518 12| vetett a fejedelem fiának a legpuhább mohából, Szitáry
1519 12| égre. Megtalálta már azt a lajtorját, amelyik fölvezet
1520 12| lajtorját, amelyik fölvezet a jó Istenhez: imádkozott.~ ~
1521 13| uram jó vásárt csinál~Mire a hajnal az elsõ piros csíkot
1522 13| aljára, az Isten szigete már a sárvári vár tövében ringatódzott.
1523 13| ringatódzott. Pipitér összehívta a rongyosokat.~- Idáig elsegített
1524 13| Idáig elsegített bennünket a sziget, gyerekek, de tovább
1525 13| de tovább nem visz. Ha a várkapura akarunk kerülni,
1526 13| egyikteknek se egy kis mosakodás.~A másik percben már a vízben
1527 13| mosakodás.~A másik percben már a vízben lubickolt egész népe
1528 13| Pipitér legelül, nyakában a kis Apafival. A kis herceg
1529 13| nyakában a kis Apafival. A kis herceg ugyan sokkal
1530 13| volna úgy cselekedni, mint a többiek, de Pipitér a nyakába
1531 13| mint a többiek, de Pipitér a nyakába vette, akárhogy
1532 13| kapálódzott.~- Csak jól kapaszkodj a nyakamba, lelkem hercegecském.
1533 13| lehet, én is kapaszkodok még a tiedbe, ha nem sikerül Buzáth
1534 13| nem sikerül Buzáth urammal a vásár.~Ahogy a szárazra
1535 13| Buzáth urammal a vásár.~Ahogy a szárazra értek, Pipitér
1536 13| Pipitér egy szálig elbújtatta a népét a sûrû bozótban, amelyik
1537 13| szálig elbújtatta a népét a sûrû bozótban, amelyik a
1538 13| a sûrû bozótban, amelyik a vár alatt burjánzott. Õ
1539 13| maga pedig odakullogott a vár tövébe, s elkezdett
1540 13| Nagy sokára felpattant a kaputorony ablaka, s a kapuõr
1541 13| felpattant a kaputorony ablaka, s a kapuõr kidugta rajta a fejét.~-
1542 13| s a kapuõr kidugta rajta a fejét.~- Mi kell? - kérdezte
1543 13| álmosan.~- Az, hogy nyisd ki a kaput!~- Ki fia vagy, hé,
1544 13| parancsolgatsz? - förmedt rá mérgesen a katona. - Még a kakas se
1545 13| mérgesen a katona. - Még a kakas se kukorintott, mit
1546 13| ilyenkor, földi. Most fordul a másik oldalára. Mi sorod
1547 13| van vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~- No, hát tartsd
1548 13| olyan deresen lovagoltat meg a kapitány, amelyik egyet
1549 13| szólt ki megint dühösen a strázsa.~- A fejedelem postása
1550 13| megint dühösen a strázsa.~- A fejedelem postása vagyok.
1551 13| vagyok. Levelet hoztam tõle a kapitánynak.~- Bánom is
1552 13| kapitánynak.~- Bánom is én!~- Meg a zsoldot is hozom a tarisznyámban.~-
1553 13| Meg a zsoldot is hozom a tarisznyámban.~- Isten hozott,
1554 13| ember! - vigyorgott le erre a katona. - Hát mért nem azt
1555 13| Nyitom már!~Nyikorgott a nehéz vaskapu, s Pipitér
1556 13| uramhoz, aki javában húzta a bõrt a fagyon. Hanem arra
1557 13| aki javában húzta a bõrt a fagyon. Hanem arra a jajgatásra,
1558 13| bõrt a fagyon. Hanem arra a jajgatásra, amit Pipitér
1559 13| csapott, fel kellett ébrednie a jámbornak, ha mind a két
1560 13| ébrednie a jámbornak, ha mind a két fülére süket is volt.
1561 13| volt. Ijedten ugrott föl a medvebõrrõl, s kereste a
1562 13| a medvebõrrõl, s kereste a kardját a félhomályban.~-
1563 13| medvebõrrõl, s kereste a kardját a félhomályban.~- Mi az, ki
1564 13| szigeti ember.~- Hozott a mándruc! Mit zavarogsz itt
1565 13| idején?~- Jaj, uram, nem a mándruc hozott engem! Én
1566 13| szántad õket.~- Hol, csak nem a török kezében?~- Vagy igen,
1567 13| Itt lepett meg bennünket a bátkai erdõben.~- Ember,
1568 13| Azóta tán már itt is vannak a várban! Rajta, emberek!
1569 13| Rajta, emberek! Csukjátok ki a kaput, nyissátok be a kaput!
1570 13| ki a kaput, nyissátok be a kaput! Fegyverbe, vitézek!
1571 13| Pipitért meg-megrázta belülrõl a nagy nevethetnék, de erõt
1572 13| Hiszen csak öten vannak a törökök, ötük közül is ló
1573 13| is pénzes tarisznya van a hátán.~Az elõbb a fejét
1574 13| tarisznya van a hátán.~Az elõbb a fejét verte a gerendába
1575 13| Az elõbb a fejét verte a gerendába Buzáth uram, most
1576 13| most meg az oldalát verte a falba, olyan táncolásba
1577 13| Micsoda, öten vannak a törökök egy lovadmagukkal?
1578 13| Az iszákjukban pénz van? A mienk az már! Az enyim már
1579 13| Kerékbe törjük!~Magára kapta a kacagányát, riadót fúvatott,
1580 13| s kisvártatva kirobogott a kapun az egész fegyveres
1581 13| ember! Hogy búcsút vehess a gyerekeidtõl, ha mink hazajövünk
1582 13| gyerekeidtõl, ha mink hazajövünk a fényes diadallal.~- Igenis,
1583 13| Pipitér, s aztán odafordult a kapushoz, aki szájtátva
1584 13| aki szájtátva nézte ezt a nagy égszakadást, földindulást. -
1585 13| Ugyan, földi, behívhatnám-e a várba a gyerekeimet, akiket
1586 13| földi, behívhatnám-e a várba a gyerekeimet, akiket a kapitány
1587 13| várba a gyerekeimet, akiket a kapitány õkegyelme emlegetett?~-
1588 13| õkegyelme emlegetett?~- Bánja a kánya! - vont vállat a kapus,
1589 13| Bánja a kánya! - vont vállat a kapus, s behúzódott az odújába
1590 13| Csak aztán jól bezárja kend a kaput, s hozza föl hozzám
1591 13| kaput, s hozza föl hozzám a kulcsot.~- A kaput is bezárom,
1592 13| föl hozzám a kulcsot.~- A kaput is bezárom, a kulcsot
1593 13| kulcsot.~- A kaput is bezárom, a kulcsot is fölviszem - ígérte
1594 13| készségesen, s azzal kiballagott a vár elé, ott aztán harsányan
1595 13| magát: - Befelé, rongyosok!~A bokrok szétnyíltak, s kilépett
1596 13| szétnyíltak, s kilépett közülök a rongyos hadsereg, rongyosabban,
1597 13| rongyosabban, mint valaha, mert a bozót kegyetlenül megtépte
1598 13| hadirendben álltak, élükön mind a két Szitáry gyerek, középen
1599 13| Szitáry gyerek, középen a kis Apafival. Pipitér hátul
1600 13| hátul maradt sereghajtónak.~A kapus kinézett az apró lábak
1601 13| dobogására, s nem gyõzte a fejét csóválni: ejnye, de
1602 13| nagy robajjal csapta be a kaput, ráfordította a kulcsot,
1603 13| be a kaput, ráfordította a kulcsot, föltette rá a mázsás
1604 13| ráfordította a kulcsot, föltette rá a mázsás pántokat, aztán fölballagott
1605 13| pántokat, aztán fölballagott a kapushoz.~- Ejnye - támadt
1606 13| kend mindig csavarog, mint a hazajáró lélek! Nem hagyja
1607 13| kipihenheted magad. Gondoskodtam a számodra jó hûvös helyrõl.
1608 13| jó hûvös helyrõl. Odalent a várpincében. Ott még a legyek
1609 13| Odalent a várpincében. Ott még a legyek se látnak csípni,
1610 13| csípni, mert sötét van.~A legény elõször csak a száját
1611 13| van.~A legény elõször csak a száját tátogatta, a szemét
1612 13| csak a száját tátogatta, a szemét forgatta, aztán kapálódzott
1613 13| kapálódzott is egy kicsit, de a rongyosok kemény keze hamarosan
1614 13| megtanította rá, hogy ki most az úr a háznál. Utoljára aztán csendesen,
1615 13| megadással ballagott le a pincébe.~- Nekem mindegy,
1616 13| szakáccsal, lovászgyerekkel, aki a várban ténfergett, könnyen
1617 13| Azoknak még tetszett is a tréfa, s kiálltak a bástyákra
1618 13| tetszett is a tréfa, s kiálltak a bástyákra lesni: mi lesz
1619 13| hadával. Dúlt-fúlt, verte a kaput ököllel, rúgta lábbal.~
1620 13| lábbal.~Pipitér kidugta a fejét a toronyablakon.~-
1621 13| Pipitér kidugta a fejét a toronyablakon.~- Hohó, otthon
1622 13| szép mákvirág - csikorgatta a fogát Buzáth uram -, majd
1623 13| Buzáth uram -, majd beszélek a fejeddel, csak belül lehessek!~-
1624 13| lóbálta Pipitér csendesen a fejét, amelyikkel Buzáth
1625 13| volna beszélni. Hanem erre a furcsa kijelentésre egy
1626 13| Én parancsolnék tán ebben a várban, vagy mi a macska?~-
1627 13| ebben a várban, vagy mi a macska?~- Nem itt, uram.
1628 14| hogy mért nem fogják hát le a darabontok, mihelyst belépett.
1629 14| érezte, hogy ugyan rászolgált a büntetésre.~- Hol van a
1630 14| a büntetésre.~- Hol van a fejedelem õnagysága? - kérdezte
1631 14| Az szólni se tudott, csak a fejével biccentett egy sarokszoba
1632 14| sarokszoba felé.~- Ott ni! A duzzogóban!~A duzzogó az
1633 14| Ott ni! A duzzogóban!~A duzzogó az a szobája volt
1634 14| duzzogóban!~A duzzogó az a szobája volt a fejedelemnek,
1635 14| duzzogó az a szobája volt a fejedelemnek, ahová olyankor
1636 14| valami. Buzáth uram megnyomta a kilincset: az ajtó kinyílt.
1637 14| Valamin nagyon haragudhatott a fejedelem, ha még az ajtót
1638 14| és vörösre sírva neki is a szeme. Buzáth uram kétszer
1639 14| elõtte köszöntésképpen, de a fejedelem nem akarta meglátni,
1640 14| reménykedett Buzáth uram -, a fejedelem csúfolódik. Duplán
1641 14| csúfolódik. Duplán adja vissza a szót. Aztán még tréfálkozik
1642 14| Bizony nem, bizony nem.~- A mi legfõbb erõsségünk, legbiztosabb
1643 14| képedt el Buzáth -, hát nem a sárvári várról?~- Hát kelmed,
1644 14| Bánom is én! - vont vállat a fejedelem, s Buzáth uram
1645 14| elõször örült annak, hogy a fejedelem nem törõdik vele. -
1646 14| századszor mesélte már el a fejedelemnek, hogyan veszett
1647 14| fejedelemnek, hogyan veszett nyoma a kis hercegnek. Harmadnapja
1648 14| mikor utoljára látták. A várkapuban beszélgetett
1649 14| jócskán nyersen adta vissza a szót:~- Van nekem egyéb
1650 14| hogy minden jöttmentnek a szemébe nézegessek, olyan-e,
1651 14| nézegessek, olyan-e, mint a macskáé vagy mint a csókáé.
1652 14| mint a macskáé vagy mint a csókáé. Annyit azonban tudok,
1653 14| öregembernek gyékénybocskor volt a lábán, a bajusza meg a szájába
1654 14| gyékénybocskor volt a lábán, a bajusza meg a szájába lógott,
1655 14| volt a lábán, a bajusza meg a szájába lógott, mint a harcsának.~-
1656 14| meg a szájába lógott, mint a harcsának.~- Hiszen akkor
1657 14| harcsának.~- Hiszen akkor azt a gyékénybocskoros öregembert
1658 14| is bánta mindjárt, mert a másik két úr fölugrott,
1659 14| másik két úr fölugrott, s ki a dolmányát, ki a nyakravalóját
1660 14| fölugrott, s ki a dolmányát, ki a nyakravalóját ráncigálta
1661 14| Buzáth uram lehorgasztotta a fejét.~- Azt én se tudom.
1662 14| én se tudom. Nem ismerem a nevét. De azt tudom, hogy
1663 14| hol?~- Sárvár várában.~A fejedelem az ajtónak, Ebeczki
1664 14| ugrott, s telekiabálták a palotát:~- Fogjatok gyorsan,
1665 14| oda bemenni - köszörülte a torkát Buzáth uram. - Talán
1666 14| nézett rá meglepõdve a fejedelem. - Miért vág kelmed
1667 14| ritkaság az ilyen dolog.~A fejedelem kedvetlenül csóválta
1668 14| fejedelem kedvetlenül csóválta a fejét.~- Megbocsátok kelmednek,
1669 14| kegyelmetek, hogy annak a gyékénybocskoros embernek
1670 14| tudja mondani, hová lett a fiam.~ ~
1671 15| Úgy kell ezt érteni, hogy a két vár mindössze vagy félnapi
1672 15| Kővár várából vitték át a hadiszerszámokat Sárvár
1673 15| szépszerével boldogulni. A két kapitány követet küldött
1674 15| kapitány követet küldött a sárváriakhoz: kínálja föl
1675 15| sárváriakhoz: kínálja föl nekik a békét. Ha maguk jószántából
1676 15| jószántából kitakarodnak a várból, mehetnek isten hírével,
1677 15| Nem lesz semmi bántódásuk.~A követnek csakugyan fel kellett
1678 15| csakugyan fel kellett kínálni a békét, mert be nem eresztették
1679 15| mert be nem eresztették a várba. Csak úgy a tövéből
1680 15| eresztették a várba. Csak úgy a tövéből kurjongatott fel
1681 15| tövéből kurjongatott fel a falakra: nesztek a béke,
1682 15| kurjongatott fel a falakra: nesztek a béke, nyúljatok érte! Nem
1683 15| kezek úgy meghajigálták a követet vadkörtével, hogy
1684 15| nélkül sarkantyúba kapta a lovát, s úgy nyargalt vissza
1685 15| Nagy pironkodva állt meg a két kapitány előtt.~- No,
1686 15| előtt.~- No, mit üzentek a sárváriak?~A legény megmutatta
1687 15| mit üzentek a sárváriak?~A legény megmutatta az ábrázatát,
1688 15| amit összevissza kékítettek a kemény vadkörték.~- Ennyit
1689 15| mink visszalövünk! Annak a magjába fejestül beletörik
1690 15| magjába fejestül beletörik a foguk!~Azzal megindultak
1691 15| megindultak Sárvár felé a kővári nagy kerekes ágyúk,
1692 15| kővári nagy kerekes ágyúk, a kőhányó mozsarak, a mezei
1693 15| ágyúk, a kőhányó mozsarak, a mezei tarackok, dübörögve,
1694 15| tarackok, dübörögve, csörögve a sziklás utakon. Utánuk a
1695 15| a sziklás utakon. Utánuk a kővári hadak, lándzsások,
1696 15| Legelöl talpig fegyverben a két kapitány, széles lengyel
1697 15| oldalukon, szakállas puska a vállukon, tollas buzogány
1698 15| vállukon, tollas buzogány a markukban. Olyan hadikészülettel
1699 15| uzsonnatájban megérkezett a sereg Sárvár alá, s nekikészült
1700 15| Sárvár alá, s nekikészült a táborozásnak, Buzáth uram
1701 15| uram mérgesen dörzsölte a kezét.~- Hiszen csak azt
1702 15| kezét.~- Hiszen csak azt a harcsabajuszút megfoghassam!~-
1703 15| Tudja kelmed, mit mondott a fejedelem: hajszála se görbüljön,
1704 15| mert csak ő adhatja elő a herceget!~Ebben a percben
1705 15| adhatja elő a herceget!~Ebben a percben valami fütyülést
1706 15| fütyülést hall Ebeczki uram a feje körül, hirtelen lekapja
1707 15| körül, hirtelen lekapja a nyakát, hát abban a percben
1708 15| lekapja a nyakát, hát abban a percben leválik a süvegéről
1709 15| abban a percben leválik a süvegéről a kerecsenforgó.
1710 15| percben leválik a süvegéről a kerecsenforgó. Úgy lesodorta
1711 15| forgós-teringette! - hüledezett a jó úr. - Magam se csinálhattam
1712 15| csak én tanítottam volna a mesterét.~De a többi urak
1713 15| tanítottam volna a mesterét.~De a többi urak is ugyancsak
1714 15| urak is ugyancsak kapkodták a fejüket, hullott közéjük
1715 15| fejüket, hullott közéjük a golyó, mint a jégeső.~-
1716 15| hullott közéjük a golyó, mint a jégeső.~- Jó lesz innen
1717 15| Csakugyan visszahúzódott a tábor még egy jó puskalövésnyire.
1718 15| puskalövésnyire. Ott vonták föl a kapitányok sátrát, akik
1719 15| uramnak azonban nem füllött a fogához ez a beszéd. Csupa
1720 15| nem füllött a fogához ez a beszéd. Csupa ijesztgetésre
1721 15| ágyúkat. Csak nem bolond, hogy a saját várát összelövöldözze?~-
1722 15| É-én? - meresztgette a szemét Buzáth uram. - Még
1723 15| Még hogy én alkudozzam a saját váramra? Dejszen énvelem
1724 15| Ebeczki uram vállalta el a követséget. Abba a lyukba,
1725 15| vállalta el a követséget. Abba a lyukba, amit a süvegén ütött
1726 15| követséget. Abba a lyukba, amit a süvegén ütött a golyó, beletűzött
1727 15| lyukba, amit a süvegén ütött a golyó, beletűzött egy nagy
1728 15| lövöldözzék - és odaballagott a vár elé.~- Hahó, hahó!~-
1729 15| vékony gyerekhang, amelyiknek a gazdáját sehol se lehetett
1730 15| sehol se lehetett látni. De a hang nagyon ösmerősnek tetszett
1731 15| Tartsd meg magadnak!~- A fejedelem megbocsát nektek.~-
1732 15| mondja. Jöjjön ide őnagysága a maga személyében. Tiveletek
1733 15| Ebeczki uram megvakarta a feje búbját.~- Legalább
1734 15| vagytok!~- Majd megmondjuk a fejedelemnek. Vagy meg se
1735 15| Ebeczki uram, s megtanácskozta a dolgot kapitánytársával.
1736 15| szégyen: ide kell hívni a fejedelmet. Meg kell neki
1737 15| kell neki írni, hogy ezt a várat csak õ veheti meg
1738 15| várat csak õ veheti meg a láthatatlan ellenségtõl.~
1739 15| láthatatlan ellenségtõl.~Mert a jó urak csakugyan nem sejtették
1740 15| megkaparintották Erdély végvárát. A három nap alatt, míg ott
1741 15| egy csomó gyereket láttak a bástyákon ácsorogni.~- Ugyan
1742 15| Ugyan hol vette itt magát az a sok gyerek? - tûnõdött Ebeczki
1743 15| uram. Buzáth Gáspár csak a fejét rázogatta, csak a
1744 15| a fejét rázogatta, csak a fogát szívogatta, de nem
1745 15| Harmadnap reggelre megérkezett a fejedelem nagy, üveges batárban.
1746 15| magukat, s alig pihegtek a fáradtságtól.~A fejedelem
1747 15| pihegtek a fáradtságtól.~A fejedelem sápadt volt, homlokán
1748 15| mély barázdákat szántott a nyugtalanság, szeme körül
1749 15| kéklett. Ahogy kiugrott a kocsiból, egy-két szót váltott
1750 15| kocsiból, egy-két szót váltott a kapitányokkal, s nekiindult
1751 15| kapitányokkal, s nekiindult a várnak. Buzáth uram azonban
1752 15| fegyvertelen kézzel az elé a gonosz nép elé? Bizony még
1753 15| azonban rá se hallgatott a jóskodásra, hanem lépkedett
1754 15| hanem lépkedett sebesen a vár felé. Láttára nagy mozgolódás
1755 15| Láttára nagy mozgolódás támadt a bástyákon. Egy csomó rongyos
1756 15| valamennyinek, hiszen találtak a várban eleget. Egy öreges
1757 15| hosszú náddal, amelyiknek a végén az Apafi-lobogót csavargatta
1758 15| Apafi-lobogót csavargatta a szél. Vörös selymén szépen
1759 15| arannyal kivarrott címert, a karddal átfúrt sisakot,
1760 15| öregember magasra emelte a lobogót, és tisztelgett
1761 15| mosolyodott el nagy bánatában is a fejedelem, s egyszerre meghökkenve
1762 15| egyszerre meghökkenve kapott a homlokához. Ejnye, milyen
1763 15| ismerõsnek tetszik neki a bársonykucsmás, karcsú gyerkõc,
1764 15| nem is olyan rongyos, mint a többi. Kék atlaszdolmány
1765 15| Kék atlaszdolmány feszül a karcsú testén, zománcos
1766 15| lehetett ugyan jól kivenni a nagy magasságban, de járása-kelése,
1767 15| Hej, te fiú - kiáltott fel a fejedelem -, nemde nem te
1768 15| fejedelem! - tisztelgett a kardjával az atlaszruhás
1769 15| ide hozzám, hadd beszélek a fejeddel!~- Nem én, apámuram,
1770 15| addig, míg velem nem jönnek a pajtásaim is: Szitáry Ádámka
1771 15| Ádámka meg Szitáry Tamás.~- A Szitáry gyerekek? - álmélkodott
1772 15| gyerekek? - álmélkodott a fejedelem. - Hát mit bánom
1773 15| bánom én, jöjjenek le veled a Szitáry gyerekek is!~- Nem
1774 15| emlékszel rá, hogy mit fogadott a Tamás? Azt, hogy õk addig
1775 15| Tamás? Azt, hogy õk addig a színed elé nem kerülnek,
1776 15| Mindjárt szalajtok egy futárt a kolozsvári várnagyhoz, hogy
1777 15| örömujjongások közt sarokra nyílt a nagy vaskapu. Csakhogy nem
1778 15| nagy vaskapu. Csakhogy nem a rongyosok ujjongtak, hanem
1779 15| olyan kevélyen lovagolt be a várba, mintha nehéz harcban
1780 15| várba, mintha nehéz harcban a török császártól foglalta
1781 15| Annál szótlanabbak voltak a rongyosok. Mi lesz most
1782 15| hallgatagon csoszogott le s fel a gyékénybocskorban az udvaron,
1783 15| gyékénybocskorban az udvaron, addig, míg a fejedelem bezárkózott a
1784 15| a fejedelem bezárkózott a címerterembe a fiával, a
1785 15| bezárkózott a címerterembe a fiával, a két Szitáry gyerekkel
1786 15| a címerterembe a fiával, a két Szitáry gyerekkel meg
1787 15| két Szitáry gyerekkel meg a két kapitánnyal. Mi lesz
1788 16| 16. A Murmuc~Hát az lett, hogy
1789 16| Murmuc~Hát az lett, hogy a fejedelem hol sírva, hol
1790 16| beszámolni arról, aminek õ volt a mestere: hogy hogy vitte
1791 16| mestere: hogy hogy vitte el a kis herceget az Isten szigetére
1792 16| hogy zárta ki Buzáth uramat a maga várából.~Csavargatta
1793 16| Csavargatta is Buzáth uram a fejét, mint akinek megakadt
1794 16| fejét, mint akinek megakadt a gombóc a torkán, de aztán
1795 16| akinek megakadt a gombóc a torkán, de aztán megnyugodott
1796 16| hogy milyen jóízût nevet a fejedelem.~Hanem azért meg
1797 16| harapom meg kegyelmedet!~A fejedelem azonban megint
1798 16| elkomolyodott, mikor megveregette a Szitáry gyerekek vállát.~-
1799 16| csakugyan, hogy kihullott a sólyomnak az aranyszárnya.
1800 16| térdre esett, s megcsókolta a fejedelem kezét.~- Bizony
1801 16| s kapta volna már vissza a szót, de a fejedelem barátságos
1802 16| volna már vissza a szót, de a fejedelem barátságos mosollyal
1803 16| barátságos mosollyal adta ki a parancsot:~- Hanem most
1804 16| õ ott nem hagyja többet a várat, de a fejedelem csúfolódva
1805 16| hagyja többet a várat, de a fejedelem csúfolódva legyintett
1806 16| féltse kelmed, benne maradnak a rongyosok!~A rongyosok ott
1807 16| benne maradnak a rongyosok!~A rongyosok ott is maradtak
1808 16| rongyosok ott is maradtak a régi várnéppel együtt, hanem
1809 16| hanem Pipitér nem maradt el a kis gazdáitól. Bizony nem
1810 16| velük, hogy most ne is lássa a nagy boldogságukat.~Csupa
1811 16| volt az útjuk hazafelé. A sárvári furcsa esetnek híre
1812 16| mentek, mindenfelé tolongott a nép, hogy megláthassa a
1813 16| a nép, hogy megláthassa a híres Szitáry gyerekeket.
1814 16| Pipitérnek is, akárhogy bujkált a nagy dicsõség elõl.~- Ej
1815 16| elõl.~- Ej no, még kiveri a szememet ez a sok szeles
1816 16| még kiveri a szememet ez a sok szeles népség! Pedig
1817 16| látni az én nagy jó uramat!~A jó Apafi Mihályt se éljenezték
1818 16| neked - mondta boldogan a kis hercegnek, aki nem gyõzte
1819 16| süvegecskéjét, s szórni a vidám köszöntést jobbra-balra
1820 16| jobbra-balra ragyogó szemével.~A két Szitáry gyerek meg annál
1821 16| Ahogy eléjük mosolyogtak a rég látott ismerõs tájak,
1822 16| erdõkoszorús hegyormok, a virágos halmok, a szelíd
1823 16| hegyormok, a virágos halmok, a szelíd völgyek, amiknek
1824 16| amiknek ölében úgy lapultak a tiszta kunyhók, mint fehér
1825 16| szívükben egyik gondolat a másikat. Elandalodásukból
1826 16| még friss jó egészségben a Piszliczárok?~Az egyik Piszliczár
1827 16| Az egyik Piszliczár alatt a Murmuc majmot értette az
1828 16| értette az öreg, de bizony a szép kastély kapujában csak
1829 16| szép kastély kapujában csak a másik fogadta õket: az igazi
1830 16| Ugyan kihúzta magát erre a nevezetes alkalomra: olyan
1831 16| hosszú prémes dóka volt a nyakában, hogy éppen csak
1832 16| nyakában, hogy éppen csak a sarkantyúja látszott ki
1833 16| sarkantyúja látszott ki alóla. A kis Iluci is ott állt az
1834 16| közepére, s ott bukdácsolt a hosszú dókában.~- Nagyságos,
1835 16| drágalátus fejedelem, én vágyum a becsulátus Piszliczár. Ne
1836 16| szegin házamban.~Azután a két Szitáry gyereknek borult
1837 16| Szitáry gyereknek borult a nyakába.~- Aránus úrficskák,
1838 16| szemeket vetett rá, mint a vasvilla. Alighanem kívánt
1839 16| neki szerencsés jó napot a maga módján, ha a fejedelem
1840 16| napot a maga módján, ha a fejedelem meg nem szólal:~-
1841 16| vizet. Legalább megnézzük a szép kertedet, úgyis sokszor
1842 16| Piszliczár nem tudott hová lenni a boldogságtól, ahogy a fejedelem
1843 16| lenni a boldogságtól, ahogy a fejedelem kíséretével bevonult
1844 16| fejedelem kíséretével bevonult a kapun. Sürgött-forgott,
1845 16| egypárszor majd orra bukott a hosszú dókában.~- Szaladj,
1846 16| édesapád után - fordult a fejedelem nyájasan Ilucihoz -,
1847 16| nem kívánom én, hogy ebben a kegyetlen melegben is a
1848 16| a kegyetlen melegben is a nyakában hordozza azt a
1849 16| a nyakában hordozza azt a hosszú köpönyeget. Bizony
1850 16| Bizony még kitöri benne a lábát.~- Ó - mondta Iluci
1851 16| vette azt föl apámuram, csak a bal karját takargatja vele,
1852 16| olyan csúnyán megszaggatta a Murmuc.~- Ki az a gonosz
1853 16| megszaggatta a Murmuc.~- Ki az a gonosz Murmuc? - kérdezte
1854 16| gonosz Murmuc? - kérdezte a fejedelem.~Erre Ádámka sietett
1855 16| fejedelem.~Erre Ádámka sietett a válasszal:~- Az egy nagy
1856 16| Piszliczár bácsi, megvan-e még a Murmuc? - kérdezte a gazdát,
1857 16| még a Murmuc? - kérdezte a gazdát, aki éppen visszaérkezett,
1858 16| aki éppen visszaérkezett, a kezében egy aranyos tálcával,
1859 16| Megvágyun, de nem nágyun, az a gonosz májum - felelte Piszliczár.
1860 16| olyan reszketés állt bele a karjába, hogy csörömpöltek
1861 16| hogy csörömpöltek bele a kristálybillikomok az aranyos
1862 16| megnézni õkegyelmét - mondta a fejedelem.~De erre már éppen
1863 16| éppen elejtette Piszliczár a tálcát.~- Nagyságus, méltuságus,
1864 16| veszedelmes jószág - mondta a fejedelem, aki életében
1865 16| állatoknak. S azzal megindult a folyosó vége felé, ahonnan
1866 16| kalickája volt ott csakugyan, de a híres állat nem várta be
1867 16| híres állat nem várta be a fejedelmi látogatást a maga
1868 16| be a fejedelmi látogatást a maga palotájában. Hogy olyan
1869 16| Hogy olyan sokat emlegették a nevét, kikívánkozott belõle,
1870 16| s egyszerre ott termett a vendégek elõtt. De nem nézett
1871 16| lehet ez? - álmélkodott a gyerek, s fölszakította
1872 16| Hát csak úgy dõlt belõle a sok aranyforint, egyik fényesebb,
1873 16| aranyforint, egyik fényesebb, mint a másik, szanaszét gurulva
1874 16| másik, szanaszét gurulva a folyosó márványán.~- Áj-háj,
1875 16| magáról megfeledkezve, mind a két kezével kapkodott az
1876 16| ide nem ádulda nekemnek.~A fejedelem fölemelt egy aranyat,
1877 16| amelyikrõl lefelejtette a bajuszt a zalatnai pénzverõmester.~-
1878 16| amelyikrõl lefelejtette a bajuszt a zalatnai pénzverõmester.~-
1879 16| pénzverõmester.~- Hm, hát a te pénzed ez, jó ember?~-
1880 16| csakhogy egy kis hiba van a kréta körül. Ebbõl az aranypénzbõl
1881 16| nem vertek többet ennél a kétszáz darabnál. Azt pedig
1882 16| te ezeket az aranyakat?~A becsületes Piszliczár úgy
1883 16| úgy hanyatt vágta magát a márványkövön, hogy meg nem
1884 16| költögetésre. Pedig még a Murmuc is megsimogatta az
1885 16| tudta õ, hogy kit illet az a pénz!~ ~
1886 17| 17. Minden jó, ha a vége jó~Murmuc látta azon
1887 17| vége jó~Murmuc látta azon a szomorú éjszakán, hogy kitől
1888 17| éjszakán, hogy kitől vette el a pénzt Piszliczár uram.~Iluci
1889 17| csókolgatta élettelen kezét. A fejedelem jósággal intett
1890 17| viseli neki az úton.~Mikor a menet befordult a kolozsvári
1891 17| Mikor a menet befordult a kolozsvári határba, a két
1892 17| befordult a kolozsvári határba, a két gyerek pillantása legelébb
1893 17| gyerek pillantása legelébb is a temetőre esett. A temetőben
1894 17| legelébb is a temetőre esett. A temetőben is arra a sírra,
1895 17| esett. A temetőben is arra a sírra, amit legutoljára
1896 17| befutotta azt már azóta a fehér vadrózsa. Levele se
1897 17| Levele se volt, csupa virág a tövétől a hegyéig, s úgy
1898 17| volt, csupa virág a tövétől a hegyéig, s úgy lobogott
1899 17| fuvallatban, mintha annak a keze lobogtatna köszöntőben
1900 17| köszöntőben fehér keszkenőt, aki a vadrózsák alatt nyugszik.~-
1901 17| integet ott más is, nemcsak a vadrózsák! Valaki odatámaszkodik
1902 17| vadrózsák! Valaki odatámaszkodik a diófa fejfára, s kiterjeszti
1903 17| diófa fejfára, s kiterjeszti a két karját, mintha ölelésre
1904 17| Egy kicsit megfehéredett a haja, egy kicsit megsárgult
1905 17| Szitáry Kristóf az. Úgy nevet a szeme, mint a napocska az
1906 17| Úgy nevet a szeme, mint a napocska az égen, pedig
1907 17| nélkül megállni, ahogy ez a négy ember összeölelgette
1908 17| egymást. Még Buzáth uram is a keszkenõjét kereste, de
1909 17| ezalatt, s odanyújtotta a maga piros selyem zsebbelijét.~-
1910 17| piros selyem zsebbelijét.~- A lippai bég ajándika. Szip
1911 17| meg nem állhatulja eztet a szip örvendezkedést könny
1912 17| örvendezkedést könny nélkül a becsulátus ember.~Szitáry
1913 17| Szitáry Kristóf karon fogta a két fiát, leborult a fejedelem
1914 17| fogta a két fiát, leborult a fejedelem elõtt is, megköszönni
1915 17| visszaadott szabadságát. A fejedelem sietett felemelni.~-
1916 17| Most sietõs az utunk, mert a fejedelemasszony nagyon
1917 17| fejedelemasszony nagyon várja azóta a fiát, ezt a haszontalan
1918 17| várja azóta a fiát, ezt a haszontalan gyereket, ni!
1919 17| Kelmed pedig menjen haza a maga családjával a Cseperke
1920 17| haza a maga családjával a Cseperke utcába, úgyis régen
1921 17| majd lássuk egymást.~No, az a reggel olyan szép reggel
1922 17| Éjszaka megjött az esõ, a rég várt esõ, s úgy szakadt
1923 17| azonban sima volt az ég, mint a két Szitáry gyerek arca,
1924 17| szeme, s úgy mosolygott a nap, mint a fejedelem õnagysága
1925 17| úgy mosolygott a nap, mint a fejedelem õnagysága meg
1926 17| fejedelem õnagysága meg a tanácsosai.~Ott ültek a
1927 17| a tanácsosai.~Ott ültek a nagy bársony karosszékekben
1928 17| nagy bársony karosszékekben a tanácsteremben, egyik ragyogóbb
1929 17| ragyogóbb ruhában, mint a másik. Közepén a fejedelem,
1930 17| ruhában, mint a másik. Közepén a fejedelem, mellette jobbról
1931 17| Szitáry Kristóf belépett a két fiával meg az öreg Pipitérrel,
1932 17| öreg Pipitérrel, fölállt a fejedelem, s abba az üres
1933 17| Szitáry Kristófot. De még a nyakába is akasztott egy
1934 17| való hûségének miatta s a mi tévedésünk miatt. Aki
1935 17| Szitáry szólni akart, de a fejedelem csendet intett.~-
1936 17| kívánságod ne támadjon még valaha a mi várainkat elszedegetni,
1937 17| adományozzuk Sárvár várát. Légy te a kapitánya, s rongyos hadseregedet
1938 17| hadseregedet ruházd föl ebbõl a kétszáz aranyból, amit Piszliczár
1939 17| Piszliczár uram akart szólni, de a fejedelem megelõzte:~- Tudjuk,
1940 17| esztendõt, míg nõl egy kicsit a kis Iluci lányod.~Míg a
1941 17| a kis Iluci lányod.~Míg a fejedelem beszélt, Pipitérnek,
1942 17| Pipitérnek, úgy hullott a könnye, hogy az éjszakai
1943 17| különben. Hát még mikor a fejedelem feléje fordult.~-
1944 17| térdre az öreg -, inkább azt a kegyelmet kérem, hogy eresszenek
1945 17| vadmadaraim közt.~- Legyen a te akaratod szerint - mosolygott
1946 17| akaratod szerint - mosolygott a fejedelem. - S ha szívesen
1947 17| fejedelem. - S ha szívesen látod a vendéget, mához egy hétre
1948 17| udvarommal meglátogatlak azon a híres szigeten. Majd meglátjuk,
1949 17| az udvari szakács, mikor a fejedelemnek jókedve van.~ ~.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1949 |