Rész

 1     3|                3. A vendégszerető Piszliczár~Mióta a fejedelem udvarán
 2     3|      embert!~- Hopp, gyerekek, ez Piszliczár uram lesz - nevetett Szitáry
 3     3|         huzzá!~- Nem érünk mi rá, Piszliczár uram, sietõs az utunk -
 4     3|      fiait: ki légyen voltaképpen Piszliczár uram. Görög marhakereskedõ
 5     3|       fákról a hûvös õszi szél. A Piszliczár kertje meg olyan volt, mintha
 6     3|        sok szépségén, hogy csak a Piszliczár rikácsolására riadt föl.~-
 7     3| Királyhágó fölött gomolygó ködöt. Piszliczár uram azonban belekapaszkodott
 8     3|        Tán kincset talált kelmed, Piszliczár uram, hogy így dúskálkodik
 9     3|          aztán azt is meghallotta Piszliczár uram, hogy kétszáz aranyat
10     3|       Maradtuk szegin, becsulátus Piszliczár házában, reggel aztán uzsgyé,
11     3|           meg elõszedegetett. Hát Piszliczár uram álmodott-e valamit?
12     3|            De a szegin becsulátus Piszliczár uram szúrós szeme is úgy
13     7|          ablak, s megjelent benne Piszliczár uram füstös képe. De még
14     7|           mi a hiba. Hát az, hogy Piszliczár uram nem ismert rájuk ebben
15     7|         Nem vagyunk mi csavargók, Piszliczár bátyám! Hanem igenis vagyunk
16     7|           a fejét, hogy tudta meg Piszliczár olyan hamar, mivel vádolják
17     7|      akármilyen haszontalan ember Piszliczár uram, Iluci nem oka semminek
18    11|            Tán jobban szeretnél a Piszliczár kertjében kergetõdzni -
19    16|          a Piszliczárok?~Az egyik Piszliczár alatt a Murmuc majmot értette
20    16|      másik fogadta õket: az igazi Piszliczár. Ugyan kihúzta magát erre
21    16|    messzirõl köszöntötte Ádámkát. Piszliczár pedig kiállt az út közepére,
22    16|            én vágyum a becsulátus Piszliczár. Ne kerülkozzátok el az
23    16|      sokszor hallottam már hírét.~Piszliczár nem tudott hová lenni a
24    16|       nagy majom, nagyságos uram. Piszliczár bácsi, megvan-e még a Murmuc? -
25    16|          a gonosz májum - felelte Piszliczár. S olyan reszketés állt
26    16|          erre már éppen elejtette Piszliczár a tálcát.~- Nagyságus, méltuságus,
27    16|       enim szép aránim! - hörögte Piszliczár, s magáról megfeledkezve,
28    16| Megmondjam-e most már, becsulátus Piszliczár, hogy hol vetted te ezeket
29    16|           aranyakat?~A becsületes Piszliczár úgy hanyatt vágta magát
30    17|       hogy kitől vette el a pénzt Piszliczár uram.~Iluci pedig ráborult
31    17|       találta. Jó szerencse, hogy Piszliczár uram is magához tért ezalatt,
32    17|          a kétszáz aranyból, amit Piszliczár uram neked ajándékoz.~Most
33    17|       neked ajándékoz.~Most pedig Piszliczár uram akart szólni, de a