Rész

 1     3|   sietõs az utunk - integetett vissza Szitáry.~De a kis fekete
 2     5|       A mi apánkat? - kérdezte vissza Tamás kevélyen. - Tanuld
 3     5|  sarkunkban?~- Az ám - mordult vissza az öreg -, a nyakunkra hozta
 4     7|     nem tudom, hogy búvik bele vissza!~Ádámka nagyon elszégyellte
 5     7|        hogy sose ereszt többet vissza. A fenesi csatában három
 6     7|      én Istenem: hármukat hozd vissza, ha lehet; de kettejüket
 7     7|      verettél. Nagy urunk, add vissza nékünk az édesapánkat!~-
 8     7|        is ráérünk még - intett vissza a basa -, majd vacsora után
 9     7|  vagytok.~- Jó ember - fordult vissza Tamás -, legalább azt mondd
10     8|      mire jutottam?” - felelte vissza az õ szeme. „Majd teszünk
11     8| teszünk mink arról” - intettem vissza. „Pipitér kicsit ér” - olvastam
12     8|   segítsége” - integettem neki vissza, s azzal elkiáltottam magam: „
13     8|  aranyos sólyom miatt” - súgta vissza a katona. „Hová viszik szegény
14     9|    percben vagy tízfelõl hozta vissza a harapós szél a nádkürt
15    11|    alól. Tamás sóhajtva nézett vissza: lám, milyen jó azoknak
16    11|       szolgám, hallom - intett vissza az öreg a fejével. Szólni
17    11| mégiscsak elmegyek én innen. S vissza se jövök többet, ha nem
18    12| háládatos pillantást ne vessen vissza a Pipitér sás nyugvóhelyére.~„
19    12|      õrállomásaikra, de egyben vissza is szaladtak rémült arccal.~-
20    12|      hogy azon a helyen várják vissza, ahol elhagyta õket? S mit
21    12|   minden rezzenésre: jön-e már vissza Pipitér?~Az pedig csak nem
22    12|    kedves Pipitér, hogy jöttél vissza, kedves Pipitér? - borult
23    12|     koldus - mordult õkegyelme vissza -, csinálnék én teveled
24    14|        csúfolódik. Duplán adja vissza a szót. Aztán még tréfálkozik
25    14|      uram jócskán nyersen adta vissza a szót:~- Van nekem egyéb
26    15|        a lovát, s úgy nyargalt vissza Kővárra. Nagy pironkodva
27    15|       hahó!~- Hahó! - kiáltott vissza egy vékony gyerekhang, amelyiknek
28    15|      császártól foglalta volna vissza egymaga.~Annál szótlanabbak
29    16|        barátságosan hunyorgott vissza.~- Akkor is én harapom meg
30    16|      létére, s kapta volna már vissza a szót, de a fejedelem barátságos
31    17|   kérem, hogy eresszenek engem vissza az Isten szigetére. Ott