Rész
1 1| De az is elcsendesedett, mintha csak elvágták volna, ahogy
2 1| Úgy rugdosod azt az ajtót, mintha az ország pénze egyébre
3 2| mondatát megkettõztette, mintha nagy öröme telt volna a
4 3| Piszliczár kertje meg olyan volt, mintha megállt volna fölötte a
5 3| teszelem, elüveszeli.~A majom, mintha csak érezte volna, hogy
6 3| utána kimeredt szemükkel, mintha tudnák, hogy sose látják
7 5| behúzódhatott az ablakmélyedésbe, mintha ott se volna. Szitáry Tamásnak
8 6| búsan emelte fel az égre, mintha a jó Istent keresné vele.
9 6| néha megrándult az ajka, mintha valami láthatatlan útitársával
10 7| kastély olyan csendes volt, mintha el volna hagyatva. Ajtó,
11 7| görögnek! Akkorát kurjantott, mintha azt akarta volna, hogy Kolozsváron
12 7| az, csak tetteti magát, mintha majom volna, hogy ne kelljen
13 7| ember fiainak úgy tetszett, mintha hétszáz esztendõ telt volna
14 8| az, akit úgy közrekaptak, mintha még megláncolva is féltenék
15 9| a Kraszna, mégis olyan, mintha õ volna az anyja ennek a
16 9| volt annak a nádkürtnek: mintha a bölömbika búgna, és a
17 10| fehér felhõk lebegnek, mintha valami óriási lisztes zsákokat
18 10| oda az öreg Pipitérhez. Mintha rab apjuk lánca csörgését
19 12| ugyancsak szomjúhozik utána. Mintha az õ mély sóhajtása volna
20 12| Izzott az, mint a parázs. Mintha már visszatért volna a nap,
21 14| kelmed olyan keserves képet, mintha tormába harapott volna?~-
22 15| lesodorta azt onnan egy golyó, mintha soha ott se lett volna.~-
23 15| csinálhattam volna különben. Mintha csak én tanítottam volna
24 15| kevélyen lovagolt be a várba, mintha nehéz harcban a török császártól
25 17| lobogott az esti fuvallatban, mintha annak a keze lobogtatna
26 17| kiterjeszti a két karját, mintha ölelésre hívogatna. Egy
27 17| s úgy szakadt az áldás, mintha öntenék. Reggelre azonban
|