Rész
1 2| vele.~- No, most már tedd le a kertészbicskát, jámbor
2 3| sárga leveleket sodorgatott le a fákról a hûvös õszi szél.
3 3| Még kakaskukorékoláskor is le s fel járkált az ebédlõszobában.
4 5| engedelmesen bocsátotta le a keresztbe tett dárdát,
5 5| tornác küszöbén törülgette le a port a papucsairól a kaftánja
6 5| sodorta az országot. Vessétek le az én címeremmel ékes apródköntöst!
7 5| kapcsolta, Tamás dacosan rázta le válláról a fekete bársonyköpönyeget,
8 6| biztató kékség nem nevetett le a deres földre egy tenyérnyi
9 7| telet. A csukott ajtók elõtt le s fel járkáltak a hosszú
10 7| tõled.~Hollómadár, vesd le~fekete gyászruhád,~nem illet
11 7| csavargós folyosókon vezette le õket a várudvarra, annak
12 8| Miért horgasztjátok úgy le a fejeteket? Inkább csinálnátok
13 8| egyben indulnak, ha Pipitér le nem fogja õket.~- Nem jó
14 11| nyárfának: hogy gallyazzák le azokat a fákat. No, az hamar
15 11| lila koronás fejét ütögette le egy kõrisfagallyal. Pipitér
16 11| maga azonban nem nyugodott le. Sokáig tett-vett, szöszmötélt
17 12| meghimbálja az embert, de le nem szakad alatta, s melyik
18 12| amely épp az imént áldozott le nyugaton. S a piros zsarátnok
19 12| tûzpillangók gyanánt lebegtek le, hogy egyesüljenek földi
20 13| jó ember! - vigyorgott le erre a katona. - Hát mért
21 13| csendesen, megadással ballagott le a pincébe.~- Nekem mindegy,
22 14| hogy mért nem fogják hát le a darabontok, mihelyst belépett.
23 15| Hohó, fiamuram, gyere csak le ide hozzám, hadd beszélek
24 15| fejeddel!~- Nem én, apámuram, le nem megyek addig, míg velem
25 15| Hát mit bánom én, jöjjenek le veled a Szitáry gyerekek
26 15| is hallgatagon csoszogott le s fel a gyékénybocskorban
|