Rész

 1     2|       vele.~- No, most már tedd le a kertészbicskát, jámbor
 2     3|     sárga leveleket sodorgatott le a fákról a hûvös õszi szél.
 3     3|      Még kakaskukorékoláskor is le s fel járkált az ebédlõszobában.
 4     5|         engedelmesen bocsátotta le a keresztbe tett dárdát,
 5     5|      tornác küszöbén törülgette le a port a papucsairól a kaftánja
 6     5|   sodorta az országot. Vessétek le az én címeremmel ékes apródköntöst!
 7     5|  kapcsolta, Tamás dacosan rázta le válláról a fekete bársonyköpönyeget,
 8     6|     biztató kékség nem nevetett le a deres földre egy tenyérnyi
 9     7|    telet. A csukott ajtók elõtt le s fel járkáltak a hosszú
10     7|         tõled.~Hollómadár, vesd le~fekete gyászruhád,~nem illet
11     7|    csavargós folyosókon vezette le õket a várudvarra, annak
12     8|         Miért horgasztjátok úgy le a fejeteket? Inkább csinálnátok
13     8|     egyben indulnak, ha Pipitér le nem fogja õket.~- Nem jó
14    11|      nyárfának: hogy gallyazzák le azokat a fákat. No, az hamar
15    11|     lila koronás fejét ütögette le egy kõrisfagallyal. Pipitér
16    11|      maga azonban nem nyugodott le. Sokáig tett-vett, szöszmötélt
17    12|       meghimbálja az embert, de le nem szakad alatta, s melyik
18    12|     amely épp az imént áldozott le nyugaton. S a piros zsarátnok
19    12|   tûzpillangók gyanánt lebegtek le, hogy egyesüljenek földi
20    13|          jó ember! - vigyorgott le erre a katona. - Hát mért
21    13| csendesen, megadással ballagott le a pincébe.~- Nekem mindegy,
22    14|        hogy mért nem fogják hát le a darabontok, mihelyst belépett.
23    15|      Hohó, fiamuram, gyere csak le ide hozzám, hadd beszélek
24    15|   fejeddel!~- Nem én, apámuram, le nem megyek addig, míg velem
25    15|      Hát mit bánom én, jöjjenek le veled a Szitáry gyerekek
26    15|       is hallgatagon csoszogott le s fel a gyékénybocskorban