Rész

 1     2|       álmodott a fejedelem.~Még föl se kelt az asztal mellõl,
 2     2|        volna? Örvendezve emelte föl a törököt a földrõl.~- Miben
 3     3|  Piszliczár rikácsolására riadt föl.~- Hol vágyul, úrficska?
 4     3|         hogy semmi csalogatásra föl nem emelte csúnya, sörtés
 5     5|         te sárgarigó! - pattant föl a török. - S bizony mondom
 6     5|       aki nagy nyögve cammogott föl a széles márványlépcsõkön.
 7     7|  gúnyában, nagy jó uram - vette föl a szót Pipitér -, mert ha
 8     7|      múltkoriban itt virradtunk föl a kelmed barátságos födele
 9     7| várkapun. Süveglevéve sóhajtott föl az égre:~- Én uram, én Istenem:
10     7|       szeret!~- Innen fegyverzi föl a kegyelt apródjait!~- Könnyû
11     8|       nagy porfellegek verõdtek föl az országúton, hol elõttük,
12    10|          s áhítatosan tekintett föl az égre.~- Megindult az
13    11|       tenyerét, s úgy pislogott föl a bástyákra. - Úgy látom,
14    11|     semmit a tréfálkozás. Tamás föl nem derült tõle.~„Járathatod
15    12|     feneketlen örvényt buggyant föl maga alatt. Tamás ugyan
16    12|         lágya?~Hej, hogy ugrott föl Szitáry Tamás, s elfelejtett
17    12|        is nézem, ki az - ugrott föl Tamás.~- Majd inkább én -
18    13|     nekem nem sietõs! - kiabált föl Pipitér. - Hanem aztán nekem
19    13|         is volt. Ijedten ugrott föl a medvebõrrõl, s kereste
20    13|   bezárja kend a kaput, s hozza föl hozzám a kulcsot.~- A kaput
21    15|         a sárváriakhoz: kínálja föl nekik a békét. Ha maguk
22    15|     puskalövésnyire. Ott vonták föl a kapitányok sátrát, akik
23    16|          nem is azért vette azt föl apámuram, csak a bal karját
24    17|  Kolozsvárra érünk. Fektessétek föl egy kocsira, Pipitér majd
25    17|     rongyos hadseregedet ruházd föl ebbõl a kétszáz aranyból,