Rész

 1     1|         tekintett ki alóla.~- Az ám, ni, ezt ugyan magamtól
 2     2|      háborús idõben.~De nem volt ám különb a békességes idõ
 3     2|        olyan orcátlanul feleselt ám egyik-másik török követ
 4     2|         elvigyorogta magát.~- Az ám, majd el is felejtem mondani,
 5     5|           Hé, atyafi, nem csárda ám ez a ház, hogy minden csavargó
 6     5|         Cselebi -, nem is vagyok ám én afféle csavargó török!
 7     5|       holnap.~- De nagyon sürgõs ám a dolgom!~- Az a te bajod,
 8     5|     török van a sarkunkban?~- Az ám - mordult vissza az öreg -,
 9     5|   megjött a szép két madár!~- Az ám, a két csóka!~- Akik megették
10     7|      hatalmas váradi basától.~Az ám, de hogy fogjanak hozzá?~-
11     7|      gondoltam valamit.~Keresnék ám, ha tudnák hol keresni.
12     7|         de egymás nyakába borult ám a két testvér, amikor elvezették
13     8|     olvastam a szemében. „De van ám az öreg Pipitérnek segítsége” -
14     8|     sóhajtott a két gyerek.~- Az ám! Aztán elvárnátok, ugye,
15     9|        fiam. Mert ne gondoljátok ám azt, hogy a lápnak nincs
16     9|       mit zárni. Mert nem voltak ám már koldusok az új telepesek.
17    10|          a koronás kígyót?~- Nem ám, hanem kócsagot! Éppen ott
18    10|         ködbe borult nádasok. Az ám, és a nagy makkfa sincsen
19    11|  nádtutaj - mondotta Tamás.~- Az ám - azt mondja rá Ádámka -,
20    11|   legénykék, mert ne gondoljátok ám azt, hogy tirajtatok kívül
21    11|      uram a sárvári kapitány. Az ám, a sárvári kapitány Buzáth
22    12|         Ugyan hol leszünk?~- Hol ám, fiaim, valahol Törökországban!
23    15|         gyerekek is!~- Nem lehet ám, apámuram! Nem emlékszel
24    15| édesapjuk, Szitáry Kristóf.~- Az ám, ni, csakugyan! Én már meg
25    16|         kápum, holnap ádum.~- Az ám, jó ember, csakhogy egy