Rész

 1     1|            az ember szóba ereszkedik vele. Igenis nem, nagyságos fejedelem!
 2     1|            szorította, s célba vette vele hol az egyik, hol a másik
 3     1|             süveget, s úgy elcsattog vele, hogy még most is borzadok
 4     2|         Apafi orra alatt hadonásztak vele.~- No, most már tedd le
 5     2|           Attila-kardot vétettek már vele a basa urak.~De történt
 6     5|              kis beszédem.~- Beszélj vele holnap.~- De nagyon sürgõs
 7     6|           mintha a jó Istent keresné vele. Vastag, lomha októberi
 8     6|           Hogy üres gabonát csépelék vele, arról én nem teheték.~Tamás
 9     6|      elmaradnia kis bátyjától, mehet vele a rab apát kiszabadítani.
10     7|       akarták, akkor is pórul jártak vele.~Hídalmáson Ádámka nagyon
11     7|              Apafi Mihálynak: tegyen vele, amit akar. Akkor vitték
12     8|       atyámfiai! Aztán mire mennétek vele, ha ott ólálkodnátok napszámra
13     8| odakerülnétek mellé, akár egy láncra vele.~- Az is boldogság lenne
14    10|       lengeti a szél, s elijesztgeti vele a szúnyogot.~- Nini, micsoda
15    11|          kormányozni. Nem mi megyünk vele oda, ahova akarunk, hanem
16    11|    hallgatagabb lett õ. Nem törõdött vele, ha csapatostul verték is
17    11|       szájából a nádat, s megkínálta vele Tamást.~- Olyan hideg ez,
18    12|           Pipitér?~- De beszéltem is vele!~- Jaj, Pipitér, de jó volt
19    13|         másik oldalára. Mi sorod van vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~-
20    14|              a fejedelem nem törõdik vele. - Hanem ha kelmed nem az
21    14|         vásárt csapni. Jobbnak látta vele nem dicsekedni, ámbátor
22    15|              hogy meg lehetett volna vele venni Bécset.~Mikor uzsonnatájban
23    15|              lobogót, és tisztelgett vele.~„Úristen, de furcsa népség!” -
24    16|              a bal karját takargatja vele, mióta olyan csúnyán megszaggatta