Rész

 1     1|        ágyasházából kilépett. De bizony még a fejét se dugta ki
 2     1|        legnagyobb úr a háznál, s bizony oda se nézett az apja haragos
 3     2|         árnyékában nyugodott, de bizony gonosz nyugodalom is volt
 4     2| ideszökött Kolozsvárra.~- Hm, az bizony megtörténhetett - hagyta
 5     5|         pattant föl a török. - S bizony mondom neked, hogy olyan
 6     5|      Tamás el nem kapja a kezét, bizony búbon köszönti az Apafi
 7     6|   nyújtogatta előre merevül: van bizony abban erő.~- Tudom, öcsém,
 8     6|          melyik a Szitáry-ház!~- Bizony nem tudom én, szolgám, hacsak
 9     7|         a töméntelen drágaságot! Bizony hírbõl sem ismerne ilyes
10     7|       rásütteti kegyelme napját!~Bizony nem bánta a két gyerek azt
11    11|       gyerek az Ecsedi-lápon. De bizony egyéb sincs inkább, csak
12    12|         csacska jószág ez a nád, bizony még kilocsogná, ha meghallaná,
13    14|       nagyságos uram, baj van.~- Bizony baj, baj, Ebeczki uram.~„
14    14|        baj ez, nagyságos uram!~- Bizony nagy, bizony nagy!~- Rá
15    14|   nagyságos uram!~- Bizony nagy, bizony nagy!~- Rá se gondoltunk,
16    14|         hogy így elveszhessen.~- Bizony nem, bizony nem.~- A mi
17    14|      elveszhessen.~- Bizony nem, bizony nem.~- A mi legfõbb erõsségünk,
18    14|       legbiztosabb menedékünk.~- Bizony az, bizony az.~- S még azt
19    14|         menedékünk.~- Bizony az, bizony az.~- S még azt se tudjuk,
20    15|         az elé a gonosz nép elé? Bizony még meglövöldözik nagyságodat!~
21    16| megcsókolta a fejedelem kezét.~- Bizony mondom neked, nagyságos
22    16|       maradt el a kis gazdáitól. Bizony nem azért szenvedett velük,
23    16|       majmot értette az öreg, de bizony a szép kastély kapujában
24    16|         azt a hosszú köpönyeget. Bizony még kitöri benne a lábát.~-