Rész

 1     1|         alóla.~- Az ám, ni, ezt ugyan magamtól is tudhattam volna!
 2     2|        tövében, aki nem ereszti ugyan hozzá a szelet, de elfogja
 3     6| õkegyelmét a neve napján, nekem ugyan nem kell gazdának.” „Csitt -
 4     6|         okoskodás nem nyugtatta ugyan meg egészen Tamást, de legalább
 5     7|         tövébe értek -, mert én ugyan nem segíthetlek most benneteket.
 6     7|   õrajtuk a nagy szépségivel?~- Ugyan, Ádámka, hogy járhat ilyenkor
 7     7|      eszed?~- Várj csak, bátya! Ugyan ne haragudj meg mindjárt
 8     8|     nyargal azon a pej paripán, ugyan ki lehet? Az meg nem lehet
 9    11|  megkeresni. Nem nagyon kellett ugyan keresni, mert ott feküdt
10    12|       talpra ugrott. Az álomméz ugyan össze-összehúzta még a pilláit,
11    12|  buggyant föl maga alatt. Tamás ugyan neki mert volna vágni akármilyen
12    12|       égi tüzeken. Mik lehetnek ugyan? Tûzrózsák letépett szirmai,
13    12|        herceg úrfi elveszett!~- Ugyan hol leszünk?~- Hol ám, fiaim,
14    13|      kis Apafival. A kis herceg ugyan sokkal jobban szeretett
15    13|    égszakadást, földindulást. - Ugyan, földi, behívhatnám-e a
16    13|    jöttem megmondani, hogy most ugyan kipihenheted magad. Gondoskodtam
17    13|      csak belül lehessek!~- Ide ugyan be nem kerülsz, uram - lóbálta
18    14|     belépett. Mert érezte, hogy ugyan rászolgált a büntetésre.~-
19    15|       Sárvár ostromára.~Először ugyan megpróbáltak szépszerével
20    15|        a bástyákon ácsorogni.~- Ugyan hol vette itt magát az a
21    15|  oldalán. Az arcát nem lehetett ugyan jól kivenni a nagy magasságban,
22    16|    mindjárt beérünk Hídalmásra! Ugyan megvannak-e még friss jó
23    16|      õket: az igazi Piszliczár. Ugyan kihúzta magát erre a nevezetes