Rész

 1     9|        tengerszemeké.~Néhol olyan sekély a láp, hogy meg lehet lábolni,
 2     9|                   olyan esztendõ, amikor a láp összehúzódott, mint a száraz
 3     9|                    örüljünk, mert elvész a láp, lesz helyette kenyértermõ
 4     9|                azzal, hogy felhasogatták a láp testét ekével: most már
 5     9|                   termõföldeken.~S akkor a láp hirtelen meggondolta magát,
 6     9| figyelmeztetésképpen az embereknek, hogy a láp nem hágy magából csúfot
 7     9|                hágy magából csúfot ûzni.~A láp bosszút áll azokon, akik
 8     9|                kiveszett. Paradicsomkert a láp annak, aki tud benne élni,
 9     9|                  vadmákot is bõven termi a láp, hanem kell érteni azt a
10    10|                        10. Isten szigete~A láp téli álma mély és hosszú.
11    10|                   a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja:
12    10|                  lát a szem égen-földön: a láp lelke elárad mindenen.~Ádámkának
13    10|                    az örömet minden nap. A láp virágoskertje kezdett nyiladozni.~-
14    10|                 Isten szigete úgy úszott a láp szabad tükrén, mint valami
15    10|                  zöld madár. Az ilyen úszó láp nem ismeretlen tünemény
16    11|               Hallgatom, hogy mit beszél a láp.~- Az is szép mesterség.
17    11|              messzire esett a láptól, de a láp addig dagadozott, növekedett,
18    11|                 nádszálon nagyokat szítt a láp vizébõl.~- Hallod-e, Pipitér,
19    12|                    Helyette beköszöntött a láp legnagyobb ellensége, a
20    12|                világára, s felszívogatta a láp langyos vérét. A karcsú
21    12|                    mostanában esõ. Pedig a láp ugyancsak szomjúhozik utána.
22    12|             valahol a messzeségben égett a láp.~Ki tudná azt megmondani,
23    12|             testvéreikkel, melyeket az égõ láp köszöntõképpen küldött eléjük.~