Rész

 1     1|        neki. A keserû borovicska édes.~A fejedelem megszidta,
 2     1|      szakállát.~- Ne haragudjál, édes jó apámuram, csak ezt a
 3     1|    Temiattad volt ott az a ránc, édes kicsi fiam. Rosszat álmodtam
 4     1|          is rosszabb álmom volt, édes cselédem. Odakint vadászgattam
 5     3|     drága jó borok, sose hallott édes italok csupa metszett kristálybillikomokban.~-
 6     3|        minden elcsendesedett. Az édes álom sorra vette a szobákat,
 7     6| testvérhez.~- Hová legyünk most, édes bátyám? Van-e még miránk
 8     6|   nehezére esik neki a beszéd:~- Édes vérem, nekünk el kell válnunk
 9     6|       Sohase látsz többet sírni, édes jó Tamásom - azt akarta
10     7|        mint a tubafa virágja, és édes a szavatok, mint a bülbülmadáré.~
11     8|          rájuk kiáltott:~- Hohó, édes csirkéim! Miért horgasztjátok
12     8|          a szememmel: én vagyok, édes gazdám. „Látod-e, öreg,
13     8|     csináljunk most?~- Aludjunk, édes mézeim, aludjunk. Nincs
14     8|         a mi hazánk mától fogva, édes fiam. A mi hazánk és sok
15     9|          és erdõi, amik teremnek édes gyökereket és tápláló bogyókat;
16     9|         úgy, mint a többi ember, édes fiam. Mert ne gondoljátok
17     9|           hogy bujdosó, mint õk, édes egy testvérek a nyomorúságban
18    10|           ez meg a békabuzogány. Édes a gyökere, mint a nádméz.~-
19    11| sólyommadarat. Pipitér, Pipitér, édes Pipitér, szeretnék az édesapámhoz
20    12|    lement, mind aludtak, mint az édes tej. Csak Tamás virrasztott
21    17|      alja felhővel.~- Édesapánk, édes jó apánk!~- Nagy jó uram,
22    17|        jó apánk!~- Nagy jó uram, édes gazdám!~- Én lelkem gyermekeim,