Rész

501    12|          valamennyire megnyugtatta Tamást. Az evezõrudakat csak Pipitér
502    12|                   csillagos hínár, amelyik az embert is elbírja, melyik
503    12|                    rálépnek, s meghimbálja az embert, de le nem szakad
504    12|               jókedvû nép soha nem taposta az Isten szigetét, mint most.
505    12|               Játékban, hancúrozásban telt az egész napjuk, estére aztán
506    12|                 lement, mind aludtak, mint az édes tej. Csak Tamás virrasztott
507    12|                  jön-e már vissza Pipitér?~Az pedig csak nem jött, hiába
508    12|                   Annál kedvesebbek voltak az esték, s Tamás alig várta,
509    12|                  szomjúhozik utána. Mintha az õ mély sóhajtása volna esténként
510    12|               szellõlibbenés, mely átsuhan az Isten szigetén, s hûsítõ
511    12|                    keleti ég alján. Izzott az, mint a parázs. Mintha már
512    12|          visszatért volna a nap, amely épp az imént áldozott le nyugaton.
513    12|                    melege lobbantja lángra az összefülledt fûrétegeket?
514    12|          összefülledt fûrétegeket? Mindegy az, akárki keleszti, bizonyos,
515    12|                   makogását.~Egyszer aztán az ég megirigyelte ezt az ijesztõ
516    12|               aztán az ég megirigyelte ezt az ijesztõ tûzijátékot a földtõl.
517    12|          Hangtalanul, nesz nélkül suhantak az egek tündöklõ vándorai;
518    12|                    testvéreikkel, melyeket az égõ láp köszöntõképpen küldött
519    12|                 Ádámka fejével, eltûnõdött az egyre sûrûbben hulló égi
520    12|            tûnõdött a gyerek, míg utoljára az õ feje is lecsukódott a
521    12|                  Nagy tüzes kardok, amiket az Úristen hatalma bizonyságképpen
522    12|                    de kiszabadítanám ezzel az édesapánkat!” S már éppen
523    12|                     S már éppen azon törte az eszét, hol vehetne õ olyan
524    12|                 lajtorját, amin fölmehetne az égbe ilyen tüzes kardért,
525    12|                Pipitér? - borult a nyakába az öregnek.~- Mind a vízig
526    12|                 szárazon, szolgám - mondta az öreg, s maga is letelepedett
527    12|                  leste a két gyerek a szót az öreg szájáról, hogy a pillájuk
528    12|                hogy a pillájuk se rebbent.~Az öreg pedig sorra-rendre
529    12|            tanuljon bele a hadimesterségbe az Ebeczki uram keze alatt.
530    12|                 úgy bánni a puskával, hogy az apja se különben.~- Mit,
531    12|             legalább a herceg?~- Nem üzent az semmit, lelkeim, semmit.~
532    12|             hallottam én, meg is nézem, ki az - ugrott föl Tamás.~- Majd
533    12|                    mondta Pipitér. - Lehet az is, hogy a kacagó sirály
534    12|                   ott valami szépet.~Azzal az öreg fölkelt, odament a
535    12|                  hogy került Mihály herceg az Isten szigetére.~Egyszerû
536    12|                    milyen nagy urak lettek az õ pajtásai. Azok nem is
537    12|                hercegek, hanem fejedelmek. Az Isten szigete az országuk,
538    12|               fejedelmek. Az Isten szigete az országuk, ahol nem parancsol
539    12|                Pipitértõl: befogadnák-e õt az Isten szigetére? Pipitér
540    12|                 nagyon bõviben vagyunk itt az Isten szigetén. „Edd meg
541    12|                     Nem a te eszedhez való az - mondja -, eladnám õket
542    12|                   eladnám õket a töröknek, az nagyon szereti inasnak,
543    12|            apródnak, ételfogónak, kuktának az efféle gyereknépet. Mindnyájan
544    12|                   egynegyedével is beérnéd az aranyaknak?” „Azt sem bánom” -
545    12|                  is elég lenne?” „Jó nekem az is - mondom én -, mit is
546    12|                  én -, mit is csinálnék én az arannyal itt a bíbicek közt?” „
547    12|                   ami még sose fordult meg az Isten szigetén: a pénzt.~-
548    12|             súgtak-búgtak, mit se, mindegy az. Csakhogy a három gyerek
549    12|                    Szitáry Tamás fölnézett az égre. Megtalálta már azt
550    13|                vásárt csinál~Mire a hajnal az elsõ piros csíkot odafestette
551    13|                   piros csíkot odafestette az ég aljára, az Isten szigete
552    13|                  odafestette az ég aljára, az Isten szigete már a sárvári
553    13|                vízben lubickolt egész népe az Isten szigetének. Pipitér
554    13|                   kérdezte nagy álmosan.~- Az, hogy nyisd ki a kaput!~-
555    13|                 akarnék beszélni.~- Alszik az még ilyenkor, földi. Most
556    13|                    meg magadnak! - morgott az õr, s becsapta az ablakot.~-
557    13|                  morgott az õr, s becsapta az ablakot.~- Jól van, atyámfia,
558    13|               kardját a félhomályban.~- Mi az, ki jár itt, kit nyúznak?~-
559    13|                  jaj, uram, én vagyok itt, az Isten szigeti ember.~- Hozott
560    13|                    engem! Én hoztam inkább az Isten szigeti gyerekeket.~-
561    13|                Isten szigeti gyerekeket.~- Az már beszéd. Hova tetted
562    13|                     tudod-e, mit beszélsz? Az innen csak fél óra járás.
563    13|                 kaput! Fegyverbe, vitézek! Az ágyúk mellé, legények! Jaj,
564    13|                  törökök, ötük közül is ló az egyik, annak is pénzes tarisznya
565    13|              pénzes tarisznya van a hátán.~Az elõbb a fejét verte a gerendába
566    13|            gerendába Buzáth uram, most meg az oldalát verte a falba, olyan
567    13|        lovadmagukkal vannak öten? Pénz van az iszákjukban? Az iszákjukban
568    13|                   Pénz van az iszákjukban? Az iszákjukban pénz van? A
569    13|              iszákjukban pénz van? A mienk az már! Az enyim már az! Megütközünk
570    13|                  pénz van? A mienk az már! Az enyim már az! Megütközünk
571    13|                 mienk az már! Az enyim már az! Megütközünk velük! Elfogjuk
572    13|             kisvártatva kirobogott a kapun az egész fegyveres õrség. Buzáth
573    13|               vállat a kapus, s behúzódott az odújába tovább szenderegni. -
574    13|            sereghajtónak.~A kapus kinézett az apró lábak dobogására, s
575    13|                   de sok gyereke van ennek az öregembernek!~Pipitér pedig
576    13|                 kapushoz.~- Ejnye - támadt az rá mérgesen -, kend mindig
577    13|                 lélek! Nem hagyja nyugodni az embert.~- Dehogynem, fiam,
578    13|              megtanította rá, hogy ki most az úr a háznál. Utoljára aztán
579    13|                adjék kendtek eleget!~Azzal az egy-két szál cseléddel,
580    13|                     ha Buzáth uram megjön?~Az pedig nemsokára megjött
581    13|                Hohó, otthon garázdálkodják az úr! Ott kinn tágas, itt
582    13|                  Pipitér, s azzal becsapta az ablakot. Kisvártatva azonban
583    13|                    dörömbölt Buzáth Gáspár az embereivel.~ ~
584    14|               Harcsabajusz, gyékénybocskor~Az Apafi-palotában csupa bánatos
585    14|               kéztördelõ asszonycselédtõl. Az szólni se tudott, csak a
586    14|                    A duzzogóban!~A duzzogó az a szobája volt a fejedelemnek,
587    14|                uram megnyomta a kilincset: az ajtó kinyílt. Valamin nagyon
588    14|          haragudhatott a fejedelem, ha még az ajtót is elfelejtette bezárni!~
589    14|                uramnak egyre jobban izzadt az üstöke, s nagyon csendesen
590    14|          legbiztosabb menedékünk.~- Bizony az, bizony az.~- S még azt
591    14|            menedékünk.~- Bizony az, bizony az.~- S még azt se tudjuk,
592    14|                   uram? Eltévedt valamerre az erdõben?~- Kirõl beszél,
593    14|                  kelmed, Ebeczki uram, nem az én elveszett fiamról?~-
594    14|                vele. - Hanem ha kelmed nem az igazi Ebeczki uram, hát
595    14|                 uram, hát akkor jöjjön elõ az igazi Ebeczki uram.~Az is
596    14|                 elõ az igazi Ebeczki uram.~Az is elõkerült hamarosan,
597    14|                    szürke szeme volt annak az öregembernek? - szólt közbe
598    14|                 Annyit azonban tudok, hogy az öregembernek gyékénybocskor
599    14|                  uramnak.~- Felelj, ember, az Úristen áldjon meg: kicsoda
600    14|                Úristen áldjon meg: kicsoda az?~Buzáth uram lehorgasztotta
601    14|                Sárvár várában.~A fejedelem az ajtónak, Ebeczki uram az
602    14|                   az ajtónak, Ebeczki uram az ablaknak ugrott, s telekiabálták
603    14|                 lett volna! Nem torma volt az, hanem bolondgomba, amibe
604    14|                  dicsekedni, ámbátor abban az idõben nem volt ritkaság
605    14|                   idõben nem volt ritkaság az ilyen dolog.~A fejedelem
606    15|             sárváriak?~A legény megmutatta az ábrázatát, amit összevissza
607    15|                vadkörtével lövöldöz.~- No, az még vadabb is lesz, amivel
608    15|              kapitány, széles lengyel kard az oldalukon, szakállas puska
609    15|               legyenek?~- Meg kell kezdeni az ostromot. Hadd szólaljanak
610    15|             ostromot. Hadd szólaljanak meg az ágyúk - vélte Ebeczki uram.~
611    15|               Csupa ijesztgetésre szánta ő az ágyúkat. Csak nem bolond,
612    15|               egyszer. Még most is ég belé az orcám.~Utoljára aztán Ebeczki
613    15|                kell mondani. Majd megösmer az magától is.~Mit volt mit
614    15|                  Ugyan hol vette itt magát az a sok gyerek? - tûnõdött
615    15|          szívogatta, de nem szólt semmit. „Az én Isten szigeti gyerekeim
616    15|                   egy tallért adtam értük, az is lyukas volt.”~Harmadnap
617    15|           fejedelem nagy, üveges batárban. Az erõs moldovai paripák habosra
618    15|                  nyugtalanság, szeme körül az álmatlanság karikája kéklett.
619    15|                   megy fegyvertelen kézzel az elé a gonosz nép elé? Bizony
620    15|                 náddal, amelyiknek a végén az Apafi-lobogót csavargatta
621    15|                  szépen meg lehetett látni az arannyal kivarrott címert,
622    15|              karddal átfúrt sisakot, mikor az öregember magasra emelte
623    15|              testén, zománcos kard csillog az oldalán. Az arcát nem lehetett
624    15|                   kard csillog az oldalán. Az arcát nem lehetett ugyan
625    15|                       Boldog Isten, igazán az lenne?~- Hej, te fiú - kiáltott
626    15|                    tisztelgett a kardjával az atlaszruhás gyerek.~- Hohó,
627    15|              kerülnek, míg szabad nem lesz az édesapjuk, Szitáry Kristóf.~-
628    15|              édesapjuk, Szitáry Kristóf.~- Az ám, ni, csakugyan! Én már
629    15|                 rongyosok ujjongtak, hanem az ostromló sereg. Buzáth uram
630    15|                    fel a gyékénybocskorban az udvaron, addig, míg a fejedelem
631    16|                           16. A Murmuc~Hát az lett, hogy a fejedelem hol
632    16|                    vitte el a kis herceget az Isten szigetére s hogy zárta
633    16|               alattomban meg ne fenyegesse az ujjával Pipitért.~- Megállj,
634    16|                   vén róka, kerülsz te még az én kezembe!~Pipitér azonban
635    16|                 hogy kihullott a sólyomnak az aranyszárnya. Mármost magam
636    16|                  hogy csak derék apa lehet az, akinek ilyen derék fiai
637    16|                tenéked.~Meg is ijedt aztán az öreg, hogy ilyet mert mondani
638    16|            boldogságukat.~Csupa ünnep volt az útjuk hazafelé. A sárvári
639    16|                    meg akarom még én látni az én nagy jó uramat!~A jó
640    16|                  rég látott ismerõs tájak, az erdõkoszorús hegyormok,
641    16|                egészségben a Piszliczárok?~Az egyik Piszliczár alatt a
642    16|                    a Murmuc majmot értette az öreg, de bizony a szép kastély
643    16|                 csak a másik fogadta õket: az igazi Piszliczár. Ugyan
644    16|                    A kis Iluci is ott állt az oldalánál, lenge patyolat
645    16|                    Piszliczár pedig kiállt az út közepére, s ott bukdácsolt
646    16|            Piszliczár. Ne kerülkozzátok el az én szegin házamut. Ed kicsi
647    16|       megkörnyékezte nagy jóindulattal, de az öreg olyan szemeket vetett
648    16|             dókában.~- Szaladj, kislányom, az édesapád után - fordult
649    16|                megszaggatta a Murmuc.~- Ki az a gonosz Murmuc? - kérdezte
650    16|              Ádámka sietett a válasszal:~- Az egy nagy majom, nagyságos
651    16|                  Megvágyun, de nem nágyun, az a gonosz májum - felelte
652    16|                  bele a kristálybillikomok az aranyos tálcán.~- Szeretném
653    16|                 mindig nagy kedvelõje volt az állatoknak. S azzal megindult
654    16|        kikívánkozott belõle, fölszakította az ajtaját, s egyszerre ott
655    16|              vendégek elõtt. De nem nézett az se fejedelmet, se herceget,
656    16|                    gyerek, s fölszakította az erszényt. Hát csak úgy dõlt
657    16|                    a két kezével kapkodott az aranyak után. - Ed esztendeje
658    16|               megnézegette elül-hátul. Hát az õ képe volt rajta - az,
659    16|                 Hát az õ képe volt rajta - az, amelyikrõl lefelejtette
660    16|                   Ma kápum, holnap ádum.~- Az ám, jó ember, csakhogy egy
661    16|                   van a kréta körül. Ebbõl az aranypénzbõl nem vertek
662    16|                  hogy hol vetted te ezeket az aranyakat?~A becsületes
663    16|                   a Murmuc is megsimogatta az üstökét, s úgy vihogott
664    16|                    tudta õ, hogy kit illet az a pénz!~ ~
665    17|                 uram.~Iluci pedig ráborult az apjára, s zokogva csókolgatta
666    17|                     fiam, majd magához tér az, mire Kolozsvárra érünk.
667    17|                   majd gondját viseli neki az úton.~Mikor a menet befordult
668    17|                    hegyéig, s úgy lobogott az esti fuvallatban, mintha
669    17|                haja, egy kicsit megsárgult az orcája; de azért mégiscsak
670    17|                  mégiscsak Szitáry Kristóf az. Úgy nevet a szeme, mint
671    17|                   a szeme, mint a napocska az égen, pedig tele van könnyel,
672    17|               pedig tele van könnyel, mint az ég alja felhővel.~- Édesapánk,
673    17|                 még egymással. Most sietõs az utunk, mert a fejedelemasszony
674    17|                   majd lássuk egymást.~No, az a reggel olyan szép reggel
675    17|                 Erdélyben. Éjszaka megjött az esõ, a rég várt esõ, s úgy
676    17|                    várt esõ, s úgy szakadt az áldás, mintha öntenék. Reggelre
677    17|                 Reggelre azonban sima volt az ég, mint a két Szitáry gyerek
678    17|             Szitáry gyerek arca, kék, mint az Iluci szeme, s úgy mosolygott
679    17|                  belépett a két fiával meg az öreg Pipitérrel, fölállt
680    17|                fölállt a fejedelem, s abba az üres székbe beültette Szitáry
681    17|                 úgy hullott a könnye, hogy az éjszakai záporesõ se különben.
682    17|                  fejedelem - borult térdre az öreg -, inkább azt a kegyelmet
683    17|                    eresszenek engem vissza az Isten szigetére. Ott leszek
684    17|                 leszek már én otthon csak, az én nádasomban, az én vadmadaraim
685    17|                    csak, az én nádasomban, az én vadmadaraim közt.~- Legyen
686    17|                  vendéget, mához egy hétre az egész udvarommal meglátogatlak
687    17|                    milyen ebédet tud fõzni az udvari szakács, mikor a