Rész
1 1| állod az egy helyet? Miért nem nyitod ki az ablaktáblákat,
2 1| látván látod, milyen régen nem alszom?~Pedig abban a percben
3 1| ijedten motyogta:~- Igenis... nem, nagyságos fejedelem!~Apafi
4 1| ereszkedik vele. Igenis nem, nagyságos fejedelem! Hol
5 1| volna bele. Apafinak pedig nem kõ volt a szíve, hanem vaj,
6 1| hanem vaj, de most meg nem lágyíthatta az Ádámka tekintete.
7 1| gyászcsizmákkal állsz elejbem?! Hát nem megmondtam már tegnap este,
8 1| éppen csak a fejedelemnek nem szabad egy napot pihennie?~
9 1| sztambuli munka -, de meg nem állhatta, hogy el ne nevesse
10 1| süttetni, ha akarná. De nem akarja. Dúlt-fúlt, kötekedett,
11 1| kicsibe múlt, hogy egyszer meg nem fõzõkanalazta magát a török
12 1| is: de ilyen borúsnak rég nem látta az ura homlokát, s
13 1| Akire pedig pisszegett, az nem volt más, mint a kis erdélyi
14 1| Mihályka bársonydolmánykáját.~Nem ért az annak semmit. Hanem
15 1| elfehéredett az ijedtségtõl. Bezzeg nem ijedt meg a kis herceg!
16 1| elsimult a fejedelem homlokán. Nem volt már haragos, inkább
17 1| álmodtál, lelkem jó apám? Tán nem akart a kis lovam szénát
18 1| fejedelmi trónust. Õ magáért már nem bánta volna, de mi lesz
19 1| kis herceg azonban éppen nem találta ezt az álmot valami
20 1| voltunk álmodban, miért nem hívtad ki velünk a Szitáry
21 2| 2. A basa sólyma~Nem is volt egészen bolondság,
22 2| terebély fa tövében, aki nem ereszti ugyan hozzá a szelet,
23 2| a kulcsát. Mert azt csak nem kívánhatjátok, hogy ingyen
24 2| Brassótól Kolozsvárig. Nem volt válogatós: ha pénzt
25 2| volt válogatós: ha pénzt nem talált, elhajtotta a barmot,
26 2| törökbarátság háborús idõben.~De nem volt ám különb a békességes
27 2| panasza, hogy az õ környékükön nem tudnak takaros csizmát szabni
28 2| aranyat, de a fejedelemtõl nem kér érte a basa többet,
29 2| kardját kötötte fel, de nem az Attila-félét, hanem fényes
30 2| hüledezett Apafi. - Csak nem akarsz a lábamba harapni?~
31 3| rajta, ha a város közepén nem kiált valaki:~- Aj, haj,
32 3| haj, nagy urakuk meg se nem látulják szegin embert!~-
33 3| háládatus Piszliczárhuz huzzá!~- Nem érünk mi rá, Piszliczár
34 3| kis fekete ember már akkor nem volt az ablakban, hanem
35 3| eriszthetlek sehuva, míg meg nem látugatjátok a szegin Piszliczárt.~-
36 3| Piszliczárt.~- No, egy órácska nem a világ, addig meglesz sólyma
37 3| szegin Piszliczárhoz, aki nem tudott hova lenni örömében.~-
38 3| markukból, ha Szitáry ott nem terem valahány lófõ székellyel,
39 3| lófõ székellyel, s szét nem üt a kutyafejû tatárok közt.
40 3| olyanformán beszéltek felõle, hogy nem is egészen igaz úton. A
41 3| keresun, találun.~A gyerekek nem nagyon tudakozódtak, hogy
42 3| hogy semmi csalogatásra föl nem emelte csúnya, sörtés fejét.~-
43 3| éjszakának idõjin! Sehuva nem mészelsz. Vagynak erdüben
44 3| Nemigen álmodhatott, mert nem is aludt. Még kakaskukorékoláskor
45 3| se ébredt addig, míg fel nem vijjogta az ebédlõben hagyott
46 4| õneki meg a sólyommadara. Nem is tartott vadászsólymot,
47 4| tartott vadászsólymot, hiszen nem volt már lóra való.~- Ejnye,
48 4| bilincsek csörögtek. Azokkal meg nem tehetett egyebet, csak a
49 5| gazdájára.~- Hé, atyafi, nem csárda ám ez a ház, hogy
50 5| mondta csendesen Cselebi -, nem is vagyok ám én afféle csavargó
51 5| te bajod, a fejedelemnek nem sürgõs.~- De éppen annak
52 5| akkor meg már végképp be nem eresztelek, te tar varjú! -
53 5| kopasz törököt, s aligha meg nem kocogtatja a fejét a dárdanyéllel,
54 5| dárdanyéllel, ha a kis herceg oda nem ugrik.~- Ereszd be a törököt,
55 5| törököt, a fejedelem kapuját nem szabad bezárni senki elõtt!~
56 5| az aranyos citerát?~De nem maradt idejük a kérdezõsködésre,
57 5| a törököt, s ha Tamás el nem kapja a kezét, bizony búbon
58 5| jóravaló magyart!~Többet aztán nem törõdtek az öreggel, aki
59 5| fakója?~Hiába lesték biz azt, nem jött.~Ádámka félénken emelte
60 5| emelte szemét a bátyjára.~- Nem érte valami baj édesapánkat?~-
61 5| öcsém, hogy az olyan embert nem érheti veszedelem, mint
62 5| aranyszárnyáért a sólymot!~- Nem a sólymot, csak az aranyszárnyát!~-
63 5| az egész országtanács.~- Nem lehet a fejedelemhez bemenni -
64 5| de azért a két gyerek el nem mozdult onnan. Ádámkát,
65 5| átnyújtotta a fejedelemnek.~- Nem illik a kard amaz ember
66 5| címeremmel ékes apródköntöst! Nem lehet bizodalmam annak ivadékaiban,
67 5| halunk, többet addig elétek nem kerülünk, míg szerencsétlen
68 5| szerencsétlen apánkurunkat meg nem szabadítjuk. Isten minket
69 5| tanácsurak egyike-másika nem tudta mosolygás nélkül megállni
70 6| ereszkedtek ott, biztató kékség nem nevetett le a deres földre
71 6| oda se figyelt, bizonyára nem is hallotta a kérdést. Némán
72 6| kell hozzá és erős szív. Nem neked való az.~Ádámka nem
73 6| Nem neked való az.~Ádámka nem tudott szólni, csak a karját
74 6| Tudom, öcsém, tudom, hogy nem vagy te utolsó legény. Vesszük
75 6| egész kis gazda leszel. Nem örülsz-e neki, Ádámka?~Nem
76 6| Nem örülsz-e neki, Ádámka?~Nem lehet mondani, hogy Ádámka
77 6| akarta mondani szegényke, de nem bírta. Legalább utoljára
78 6| Tamás kemény szívét meg nem lágyították a könnyek. Már
79 6| a Szitáry-ház!~- Bizony nem tudom én, szolgám, hacsak
80 6| tudom én, szolgám, hacsak nem az Apafi Mihály uramét akarád
81 6| Pipitér?~- No, azt sokért nem adnám, ha valami olyat érhetnék,
82 6| tán légyvesztõ papiros? Nem kell már az ilyenkor, elhullott
83 6| neve napján, nekem ugyan nem kell gazdának.” „Csitt -
84 6| csépelék vele, arról én nem teheték.~Tamás megértette
85 6| házpásztor a Cseperke utcában. Nem kell elmaradnia kis bátyjától,
86 6| juhász.~Ez az okoskodás nem nyugtatta ugyan meg egészen
87 6| édesanyjuk sírjáról. Ki tudja, nem jó lesz-e arra feküdni valamikor,
88 7| 7. Török becsület~Nem telt bele egy jó hét, már
89 7| máskülönben egész úton nem történt velük semmi nevezetes.
90 7| Egész Váradig senki meg nem kérdezte tõlük, hogy: kik
91 7| is kinyújtotta, csakhogy nem a kapukulcsot forgatta benne,
92 7| abbul a cserzett bûribül, nem tudom, hogy búvik bele vissza!~
93 7| az, hogy Piszliczár uram nem ismert rájuk ebben az ágrólszakadt
94 7| neki magyarázatképpen:~- Nem vagyunk mi csavargók, Piszliczár
95 7| alatt vernyaduztatuk? Suha nem látultalak titeket, nevetek
96 7| látultalak titeket, nevetek se nem halluttam. Aj-jaj, Adamku,
97 7| hát majom volt az az úr? Nem hiszem én azt, szolgám.
98 7| ember Piszliczár uram, Iluci nem oka semminek se. Látta õ,
99 7| kastélypadlás szelelõjén. Nem lehetett az egyéb, csak
100 7| egyéb, csak selyemkeszkenõ. Nem lengethette azt egyéb, csak
101 7| csak az Iluci kis keze. Nem akart az egyebet jelenteni,
102 7| tövébe értek -, mert én ugyan nem segíthetlek most benneteket.
103 7| segíthetlek most benneteket. Én be nem mehetek a várba, mert ha
104 7| éppen az oroszlán torkába nem akarom szántszándékkal beledugni
105 7| várudvaron mindenfelé azt leste, nem látná-e meg valahol a harmadikat.
106 7| két kis koldussal. A török nem valami beszédes nép. Egy
107 7| szitálni kezdett a hó, s azt nem állhatja a török katona,
108 7| vesd le~fekete gyászruhád,~nem illet az téged:~erdõk hûvös
109 7| valahol~a mi jó apánkat?~Nem láttam sehol se,~én csak
110 7| vitézek~éles kardja csattog,~nem láttam sehol se!~Sebes szárnyú
111 7| valahol~a mi jó apánkat?~Nem láttam sehol se,~én csak
112 7| tornácon~vígan nevetgélnek,~nem láttam sehol se!~Hát te,
113 7| felemás magyarság. S ha a szó nem lett volna világos, az a
114 7| kimutatta a fekete legény, nem jelenthetett mást, csak
115 7| hogy ez a veres képû ember nem lehet más, mint a basa.
116 7| szót:~- Kegyelmes urunk, nem kenyerünk nekünk az éneklés.
117 7| kenyerünk nekünk az éneklés. Nem vagyunk mi vándordalnokok.
118 7| csóválta a fejét Hajdár basa. - Nem olyan tücski-hajcsi ember
119 7| legmélyebb tömlöcbe, ha hasznom nem akarod venni; tedd az öcsémet
120 7| Ember vagy, öcsém! Kár, hogy nem török vagy! Ne beszéljünk
121 7| Mennyi volt ott a szem nem látta, fül nem hallotta
122 7| ott a szem nem látta, fül nem hallotta drágaság, nem lehet
123 7| fül nem hallotta drágaság, nem lehet azt kimondani. Garmadával
124 7| Pipitér.~A két fiú azonban nem szólt semmit. Hogy is szólt
125 7| Hogy is szólt volna, mikor nem láttak õk semmit abból a
126 7| kegyelme napját!~Bizony nem bánta a két gyerek azt se.
127 7| Tamás a fejét -, hiszen nem vezettek el bennünket az
128 7| rab apánk mit eszik most?~Nem is nyúltak többet semmihez,
129 7| alak. Ki volt, mi volt, nem tudhatták, mert a köpönyeg
130 7| innen, ifjú szarvasok! Ha ma nem mentek, holnap már nem ereszt
131 7| ma nem mentek, holnap már nem ereszt a basa, mert nagyon
132 8| barlangot, ahol összebújhatunk.~Nem is kellett sokáig keresni.
133 8| amelyik fûtve is volt. Nem más fûtötte pedig, mint
134 8| ugyan ki lehet? Az meg nem lehet más, mint Kornis Miklós
135 8| volt olyan. De legalább nem vette el ingyen. „No öregember -
136 8| rézgarast, ne mondd, hogy nem úrral volt dolgod.” Én meg
137 8| következik:~- Közel persze nem mehettem hozzá, csak intettem
138 8| indulnak, ha Pipitér le nem fogja õket.~- Nem jó az
139 8| Pipitér le nem fogja õket.~- Nem jó az a nagy sietség, atyámfiai!
140 8| a meleg csurgó fejénél. Nem nagy mesterség volt: az
141 8| bennünket.~Többet aztán nem mondott az öreg, akárhogy
142 8| három vármegyét. Azazhogy nem nagyon kellett bujdokolni:
143 8| kellett bujdokolni: hiszen nem volt ki elõl. Farkast többet
144 8| embert az úton, de attól nem kellett félniök. Minek birkóznék
145 8| mint amennyit meg bír enni.~Nem lehet azt kimondani, milyen
146 8| minden lakója, akit meg nem ölt a fegyver. Három templomából
147 8| kéregették össze úton-útfélen. Ha nem volt, nem ettek, megszokták
148 8| úton-útfélen. Ha nem volt, nem ettek, megszokták már a
149 8| már a koplalást. S ahol nem adtak Isten nevében, ott
150 8| eleséggel. Másfél napig nem találkoztak élõ emberrel.
151 8| kisebesedett lábacskája nem bírta már továbbvinni.~-
152 8| bámulva nézett körül.~- Nem látok én itt házat sehol,
153 9| amelynek népét soha senki meg nem adóztatta, útjait az Istenen
154 9| az Istenen kívül senki ki nem mérte. Vannak benne folyások,
155 9| lehetne belesüllyeszteni.~Nem mese ez, hanem igaz valóság.
156 9| mi tájainkon. Az emberek nem érték be azzal, hogy felhasogatták
157 9| az embereknek, hogy a láp nem hágy magából csúfot ûzni.~
158 9| S ennek a kulcsát már el nem veheti tõlünk Apafi Mihály
159 9| volna is mit zárni. Mert nem voltak ám már koldusok az
160 9| füstölt csík is.~Ami alatt nem kellett mákos tésztát érteni,
161 9| békülve az elsõ vacsorával.~- Nem eszik ilyent Hajdár basa
162 9| szigetének, Pipitér, mikor nem is sziget? Hiszen ez csak
163 10| tûz lobog ott a nádban!~- Nem tûz az, csak tüzike. Hosszú
164 10| szokott nevezni, soha meg nem indul. Ki hallott még olyat,
165 10| nádban!~- Mit, szolgám, csak nem a hétfejû sárkányt vagy
166 10| vagy a koronás kígyót?~- Nem ám, hanem kócsagot! Éppen
167 10| tolla a süvegünk mellé. Nem nagyon kell rajta keresni
168 10| beletûzhessük.~De biz azt nem nézték meg, mert hármat
169 10| fiaim, oly nagy úr, hogy nem lehet a szemébe nézni.~Nem
170 10| nem lehet a szemébe nézni.~Nem is lehetett, mert négykézláb
171 10| fül megsiketül bele.~- Ki nem mozdulhatunk a gunyhóból,
172 10| mozdulhatunk a gunyhóból, míg ki nem adja a mérgét. Az pedig,
173 10| benne látni. Hanem aludni nem lehetett. A szél üvöltött,
174 10| madár. Az ilyen úszó láp nem ismeretlen tünemény a nádi
175 10| azt emberi hatalom szét nem tépheti, s ez a háló ing,
176 10| színe alatt, míg a szél tele nem hordja földdel. Az új földön
177 10| szél, egészen addig, míg be nem köszönt a tél, s jégbilincsekkel
178 10| tél, s jégbilincsekkel oda nem kötözi valamelyik parthoz.
179 10| míg a langyos szelek ki nem szabadítják, és meg nem
180 10| nem szabadítják, és meg nem indítják a ringó hullámokon:~-
181 11| is, ahol ember még soha nem járt.~- Olyan ez, mint egy
182 11| Ádámka -, csak az a kár, hogy nem lehet kormányozni. Nem mi
183 11| hogy nem lehet kormányozni. Nem mi megyünk vele oda, ahova
184 11| bajra tudott orvosságot. Nem kell félni, kieszeli õ a
185 11| kérdezte egyszer az öreg -, nem nagy nekünk ez az ország?
186 11| szigetére, aki ráfér, s nem kérünk tõle hajópénzt se.~
187 11| mint az erdei vadak, s nem tudtak hova lenni örömükben,
188 11| Akinek még egyéb dolga nem akadt, leült a sziget szélére,
189 11| vége legyen, mert abból meg nem élünk. Mától fogva szétosztalak
190 11| szigetünket olyankor, mikor a víz nem viszi vagy a szél nem fújja
191 11| víz nem viszi vagy a szél nem fújja arra, amerre nekünk
192 11| befogni.~- Ne visítsatok úgy, nem vagytok ti szélkiáltó madarak!
193 11| szélkiáltó madarak! Akinek pedig nem tetszik, amit mondtam, az
194 11| annál hallgatagabb lett õ. Nem törõdött vele, ha csapatostul
195 11| fel rejtekén a kócsagot. Nem találta már örömét a lápban,
196 11| erdélyiek szemében. Mert így nem kellett félteni se töröktõl,
197 11| igazgatta hadseregét. Tamás nem is állhatta meg szó nélkül
198 11| Pipitér! Ha a lármánál egyéb nem kellene a hadvezérséghez,
199 11| Elfoglaljuk még azt, ha nem ma, holnap. - Aztán a szeme
200 11| öreg a fejével. Szólni még nem szólhatott, mert most kortyogtatta
201 11| Beleütött volna a fogamba, ha ki nem hullott volna régen. Próbáld
202 11| régen. Próbáld csak, ha nem hiszed.~Tamás haragosan
203 11| hajította el a nádat.~- Nem értelek téged, öregember!
204 11| Apafi tömlöcében? Látod, nem jobb lett volna, ha eresztesz
205 11| szolgám, majd megbánod, hogy nem ittál ebbõl a fölséges vízbõl.
206 11| veled is, vitéz kapitányom.~Nem ért semmit a tréfálkozás.
207 11| a tréfálkozás. Tamás föl nem derült tõle.~„Járathatod
208 11| vissza se jövök többet, ha nem az édesapámmal.”~Addig pedig
209 11| elment Ádámkát megkeresni. Nem nagyon kellett ugyan keresni,
210 11| is, hogy többet egész nap nem esett neki jól a tréfa.~
211 11| parancsolt. Õ maga azonban nem nyugodott le. Sokáig tett-vett,
212 12| amelyikben olyan régen nem járt. Hanem azért mégis
213 12| egy kicsit a szíve, s meg nem állhatta, hogy a küszöbrõl
214 12| Pipitér vacka üres, Pipitér nem hált idebent az éjszaka.”~
215 12| bele a nád. Pipitér azonban nem volt közte egyik felekezetnek
216 12| kiabálni:~- Pipitér, Pipitér! Nem haragszom már, öreg Pipitér!~
217 12| volna minden nádszálat, nem bújt-e bele az öreg, ha
218 12| bele az öreg, ha Tamás ki nem adja nekik a parancsot:~-
219 12| adja nekik a parancsot:~- Nem ér az semmit, cimborák.
220 12| volna, ezt a riadozást ki nem bírta volna szó nélkül.
221 12| szaladtak rémült arccal.~- Nem lehet innen mozdulni se
222 12| miért tette volna másért, ha nem azért, hogy azon a helyen
223 12| mint hogy várakoznak, ha nem akarnak is? A szigetrõl
224 12| meghimbálja az embert, de le nem szakad alatta, s melyik
225 12| ahogy legjobban esik neki.~Nem is kellett ezt a parancsot
226 12| Még olyan jókedvû nép soha nem taposta az Isten szigetét,
227 12| vissza Pipitér?~Az pedig csak nem jött, hiába teltek a napok,
228 12| lomhaság borult a vizekre, fönt nem fodorodott felhõ, lent nem
229 12| nem fodorodott felhõ, lent nem bodorodott hullám.~Annál
230 12| Ez is azt jelenti, hogy nem lesz mostanában esõ. Pedig
231 12| Hej, szolgám, szolgám, nem félted a fejedet, hogy ráesik
232 12| üzent legalább a herceg?~- Nem üzent az semmit, lelkeim,
233 12| lettek az õ pajtásai. Azok nem is hercegek, hanem fejedelmek.
234 12| szigete az országuk, ahol nem parancsol se török császár,
235 12| Ebeczki uramnak lesz baj: mért nem vigyázott rám jobban!~-
236 12| Keresni keresik, de találni nem találják - szólt közbe Pipitér -,
237 12| Törökországban! Mert ezt még nem is tudjátok, hogy én eladtalak
238 12| már kegyelmed dajkának!” „Nem a te eszedhez való az -
239 12| lenne a fele.” „Itt a kezem, nem borjúláb” - mondom én erre. „
240 12| ehol e, nézzétek meg, ha nem hiszitek.~S azzal megcsillantott
241 13| sziget, gyerekek, de tovább nem visz. Ha a várkapura akarunk
242 13| várkapura akarunk kerülni, nem kell megijedni egy kis hideg
243 13| kapaszkodok még a tiedbe, ha nem sikerül Buzáth urammal a
244 13| Mi sorod van vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~- No,
245 13| Jól van, atyámfia, nekem nem sietõs! - kiabált föl Pipitér. -
246 13| erre a katona. - Hát mért nem azt mondtad mindjárt? Hiszen
247 13| éjszakának idején?~- Jaj, uram, nem a mándruc hozott engem!
248 13| beszéd. Hova tetted õket?~- Nem tettem én sehova. Ott vannak
249 13| szántad õket.~- Hol, csak nem a török kezében?~- Vagy
250 13| csendesen:~- Tán odáig még nem vagyunk, nagy jó uram. Hiszen
251 13| apró lábak dobogására, s nem gyõzte a fejét csóválni:
252 13| mint a hazajáró lélek! Nem hagyja nyugodni az embert.~-
253 13| lehessek!~- Ide ugyan be nem kerülsz, uram - lóbálta
254 13| várban, vagy mi a macska?~- Nem itt, uram. Itt Apafi Mihály
255 13| értettem én is.~- No, én meg nem úgy értettem, ahogy te -
256 13| csinált!~Többet aztán elõ nem jött, akárhogy dörömbölt
257 14| gondolta magában.~Csak azon nem gyõzött csodálkozni, hogy
258 14| gyõzött csodálkozni, hogy mért nem fogják hát le a darabontok,
259 14| is elfelejtette bezárni!~Nem látszott pedig rajta, hogy
260 14| köszöntésképpen, de a fejedelem nem akarta meglátni, pedig ránézett.
261 14| így elveszhessen.~- Bizony nem, bizony nem.~- A mi legfõbb
262 14| elveszhessen.~- Bizony nem, bizony nem.~- A mi legfõbb erõsségünk,
263 14| hiszem, nagyságos uram.~- Nem, ugye, Ebeczki uram? Hát
264 14| képedt el Buzáth -, hát nem a sárvári várról?~- Hát
265 14| Hát kelmed, Ebeczki uram, nem az én elveszett fiamról?~-
266 14| én elveszett fiamról?~- Nem én, nagyságos uram. Én azt
267 14| hogy Sárvár elveszett. Nem is vagyok én Ebeczki uram,
268 14| annak, hogy a fejedelem nem törõdik vele. - Hanem ha
269 14| vele. - Hanem ha kelmed nem az igazi Ebeczki uram, hát
270 14| harcsabajuszú öregemberrel.~- Nem olyan hunyorgó szürke szeme
271 14| fejét.~- Azt én se tudom. Nem ismerem a nevét. De azt
272 14| ha csak torma lett volna! Nem torma volt az, hanem bolondgomba,
273 14| csapni. Jobbnak látta vele nem dicsekedni, ámbátor abban
274 14| ámbátor abban az idõben nem volt ritkaság az ilyen dolog.~
275 15| hírével, amerre akarnak. Nem lesz semmi bántódásuk.~A
276 15| kínálni a békét, mert be nem eresztették a várba. Csak
277 15| a béke, nyúljatok érte! Nem nyúlt biz azért senki. Hanem
278 15| Buzáth uramnak azonban nem füllött a fogához ez a beszéd.
279 15| szánta ő az ágyúkat. Csak nem bolond, hogy a saját várát
280 15| maga személyében. Tiveletek nem állunk többet szóba!~Ebeczki
281 15| kapitánytársával. Szégyen, nem szégyen: ide kell hívni
282 15| Mert a jó urak csakugyan nem sejtették még most se, kik
283 15| csak a fogát szívogatta, de nem szólt semmit. „Az én Isten
284 15| Hová gondol nagyságod? Csak nem megy fegyvertelen kézzel
285 15| bársonykucsmás, karcsú gyerkõc, aki nem is olyan rongyos, mint a
286 15| csillog az oldalán. Az arcát nem lehetett ugyan jól kivenni
287 15| fel a fejedelem -, nemde nem te volnál-e Apafi Mihály
288 15| hadd beszélek a fejeddel!~- Nem én, apámuram, le nem megyek
289 15| Nem én, apámuram, le nem megyek addig, míg velem
290 15| megyek addig, míg velem nem jönnek a pajtásaim is: Szitáry
291 15| a Szitáry gyerekek is!~- Nem lehet ám, apámuram! Nem
292 15| Nem lehet ám, apámuram! Nem emlékszel rá, hogy mit fogadott
293 15| hogy õk addig a színed elé nem kerülnek, míg szabad nem
294 15| nem kerülnek, míg szabad nem lesz az édesapjuk, Szitáry
295 15| szabadon Szitáry uramat.~Nem telt bele három szempillantás:
296 15| a nagy vaskapu. Csakhogy nem a rongyosok ujjongtak, hanem
297 16| fejedelem.~Hanem azért meg nem állhatta, hogy alattomban
298 16| neked, nagyságos uram, hogy nem vagyok én hívebb cselédje
299 16| nagyon erõsködött, hogy õ ott nem hagyja többet a várat, de
300 16| várnéppel együtt, hanem Pipitér nem maradt el a kis gazdáitól.
301 16| a kis gazdáitól. Bizony nem azért szenvedett velük,
302 16| boldogan a kis hercegnek, aki nem gyõzte emelgetni süvegecskéjét,
303 16| emlegettelek tiktukat! Mennit nem siratultam háládatusan apáduratuk!~
304 16| módján, ha a fejedelem meg nem szólal:~- Nem bánom, jó
305 16| fejedelem meg nem szólal:~- Nem bánom, jó ember, megiszunk
306 16| hallottam már hírét.~Piszliczár nem tudott hová lenni a boldogságtól,
307 16| Ilucihoz -, mondjad meg neki, nem kívánom én, hogy ebben a
308 16| mondta Iluci elpirulva -, nem is azért vette azt föl apámuram,
309 16| kristálybillikomokkal.~- Megvágyun, de nem nágyun, az a gonosz májum -
310 16| csakugyan, de a híres állat nem várta be a fejedelmi látogatást
311 16| termett a vendégek elõtt. De nem nézett az se fejedelmet,
312 16| gonosz májum tülemtul, s ide nem ádulda nekemnek.~A fejedelem
313 16| körül. Ebbõl az aranypénzbõl nem vertek többet ennél a kétszáz
314 16| a márványkövön, hogy meg nem mozdult semmi költögetésre.
315 17| gyermekeim, kedves öreg szolgám!~Nem lehetett azt sírás nélkül
316 17| beléje siránkuztam. Csak meg nem állhatulja eztet a szip
317 17| holtig való ellátásodra.~- Nem érdemlem én azt, nagyságos
|