Rész

 1    12|        bele a hadimesterségbe az Ebeczki uram keze alatt. Tud is
 2    12|       lesz ebbõl.~- Ha baj lesz, Ebeczki uramnak lesz baj: mért nem
 3    14|          van.~- Bizony baj, baj, Ebeczki uram.~„Nini - reménykedett
 4    14|        Aztán még tréfálkozik is: Ebeczki uramnak szólít. Hátha meg
 5    14|     nagyságos uram.~- Nem, ugye, Ebeczki uram? Hát mit hisz kegyelmed,
 6    14|          Hát mit hisz kegyelmed, Ebeczki uram? Eltévedt valamerre
 7    14|    sárvári várról?~- Hát kelmed, Ebeczki uram, nem az én elveszett
 8    14|      elveszett. Nem is vagyok én Ebeczki uram, hanem vagyok Buzáth
 9    14|     Hanem ha kelmed nem az igazi Ebeczki uram, hát akkor jöjjön elõ
10    14|        akkor jöjjön elõ az igazi Ebeczki uram.~Az is elõkerült hamarosan,
11    14|         közbe Buzáth uram, amire Ebeczki uram jócskán nyersen adta
12    14|          A fejedelem az ajtónak, Ebeczki uram az ablaknak ugrott,
13    14|         jobb volna, ha mi ketten Ebeczki urammal elõremennénk szálláscsinálónak.~-
14    14|          Sárvárt. Segítsen benne Ebeczki uram is. Hanem arra vigyázzanak
15    15|    percben valami fütyülést hall Ebeczki uram a feje körül, hirtelen
16    15| szólaljanak meg az ágyúk - vélte Ebeczki uram.~Buzáth uramnak azonban
17    15|         az orcám.~Utoljára aztán Ebeczki uram vállalta el a követséget.
18    15|       nagyon ösmerősnek tetszett Ebeczki uramnak.~- Békeajánlatot
19    15|         nem állunk többet szóba!~Ebeczki uram megvakarta a feje búbját.~-
20    15|          tenni, visszasomfordált Ebeczki uram, s megtanácskozta a
21    15|         a sok gyerek? - tûnõdött Ebeczki uram. Buzáth Gáspár csak