Rész

 1     3|        hol a németnél. Persze mind olyan vendégség volt az,
 2     5|      sok nekibõszült méhecske mind a két Szitáry szívébe eresztette
 3     5|      Erre a mennydörgõ hangra mind elhallgatott a sok mérges
 4     6|         No, most már mehetünk mind a vízig szárazon. Olyan
 5     7|      azon is keresztülgázolok mind a százon. Csak éppen az
 6     7|      hangos mosolygás, amivel mind a harminckét fogát kimutatta
 7     7|  leszek én, mint a régi volt.~Mind a két gyerek egyszerre akart
 8     8|     sokáig?” Az a sok oktondi mind azt gondolta, hogy valami
 9     9|      magyar földön, az õbenne mind fészkel, az is, amelyiknek
10    10| homokját a szárnyára szedi, s mind rázúdítja a lápra: az a
11    10|     mi az éjszaka?~Kirohantak mind a ketten, Pipitér körülnézett,
12    11|       a generális jónak látta mind a két fülét befogni.~- Ne
13    11|     fuvallatát. Azt mondja ez mind, hogy: „Haszontalan teremtés
14    12|       õslakói voltak inkább - mind kirepültek a hajnalt köszönteni
15    12|       hogy mire a nap lement, mind aludtak, mint az édes tej.
16    12|       a nyakába az öregnek.~- Mind a vízig szárazon, szolgám -
17    12|       zöld, a Szitáry-vitézek mind egyforma gúnyában járnak:
18    13|      ébrednie a jámbornak, ha mind a két fülére süket is volt.
19    13|    hadirendben álltak, élükön mind a két Szitáry gyerek, középen
20    16|      s magáról megfeledkezve, mind a két kezével kapkodott