Rész

 1     1|     percben az a csúnya nagy ránc csakugyan elsimult a fejedelem homlokán.
 2     1|  összeölelkezve, s a fejedelemnek csakugyan elszállt minden aggodalma.
 3     3|      Szitáry Kristóf -, nézzétek, csakugyan õkegyelme kukucskál ki abból
 4     3|       enyim lányum: Iluci.~No, az csakugyan liliomszál volt, mégpedig
 5     3|  hunyogatni kezdi a szemét.~A nap csakugyan az ég peremén vöröslött
 6     3| Piszliczár-kastélyban kisvártatva csakugyan minden elcsendesedett. Az
 7     5|         tetõtõl talpig. Õróla már csakugyan elmondhatta volna az öreg
 8     7|           percben a másik ablakon csakugyan kidugta fejét a Murmuc.
 9     9|           Azokban a rossz idõkben csakugyan a leghíresebb menedéke volt
10    10|        addig mindig éjszaka lesz.~Csakugyan lett is fényes nappal olyan
11    11|           a törökkel, némettel.~S csakugyan, amikor a part felé verte
12    11|        halak.~Egy puskalövésnyire csakugyan ott feketéllettek már öreg
13    13|          aztán sok bolyongás után csakugyan bejutott Buzáth uramhoz,
14    15|      semmi bántódásuk.~A követnek csakugyan fel kellett kínálni a békét,
15    15|          már több, mint vadkörte.~Csakugyan visszahúzódott a tábor még
16    15|       ellenségtõl.~Mert a jó urak csakugyan nem sejtették még most se,
17    15|     Szitáry Kristóf.~- Az ám, ni, csakugyan! Én már meg is feledkeztem
18    16|            Hátha ártatlan õ abban csakugyan, hogy kihullott a sólyomnak
19    16|         Murmuc kalickája volt ott csakugyan, de a híres állat nem várta