Rész

 1     1|         kinyújtom a kezem, mikor egyszerre csak lecsap az égbõl egy
 2     2|          tudásért, mikor a követ egyszerre elvigyorogta magát.~- Az
 3     3|          kékek. Volt fa, amelyik egyszerre hordozott fehér virágcsillagokat
 4     5| szorosabban ölelte egymást. Most egyszerre kipattant az ajtó, s lehajtott
 5     6|   befordulnak a Cseperke utcába, egyszerre csak eléjük gurul egy cifra
 6     7|  elhagyatottabbnak érezte magát. Egyszerre azonban Ádámka vígan mutatott
 7     7|         két testvér belépett, és egyszerre szembe találta magát Hajdár
 8     7|           de torkán akadt a szó. Egyszerre aztán megcsuklott a térde,
 9     7|          volt.~Mind a két gyerek egyszerre akart felelni, de Hajdár
10     9|         és a tõcsmadár sikoltana egyszerre. A másik percben vagy tízfelõl
11    10|       kimegy az álom a szemébõl, egyszerre minden íze megelevenedik
12    12|      vagy háromszor a lápkútban, egyszerre nekifrissült. Összecsókolta
13    12|   megértették a dolog állapotát, egyszerre elfelejtették az álmosságot.
14    12|         fûbe. Elaludt, s álmában egyszerre rájött, mik azok a hulló
15    12|       ilyen tüzes kardért, mikor egyszerre csak megrázza a vállát valami
16    12|      hercegnek egyéb se kellett! Egyszerre azt kérdezte Pipitértõl:
17    15|      bánatában is a fejedelem, s egyszerre meghökkenve kapott a homlokához.
18    16|      fölszakította az ajtaját, s egyszerre ott termett a vendégek elõtt.