Rész
1 1| az a szegény emberen is, hogy rosszat álmodik, de hát
2 1| veszedelem van abban? Örül neki, hogy csak álom volt, s hálát
3 1| s hálát ad az Istennek, hogy már elmúlt. Ha pedig még
4 1| az üllõre a kalapáccsal, hogy az aggodalom menten elijed
5 1| a tûvel a posztót, kinek hogy hozza magával a mestersége.~
6 1| talán gyökeret vert a lábad, hogy hajnal óta úgy állod az
7 1| úgy nézett a fejedelemre, hogy a kõ is meglágyult volna
8 1| ágyasházba. Ügyet se vetett rá, hogy a fejedelem azzal fogadta:~-
9 1| Hát azt gondoljátok ti, hogy nekem egyéb dolgom sincs,
10 1| Hát temetésre készülök én, hogy ilyen gyászcsizmákkal állsz
11 1| megmondtam már tegnap este, hogy ma Daczó uramhoz kocsikázom
12 1| Mit gondol maga, úrfi, hogy ebben az országban éppen
13 1| dolga, csak az bizonyos, hogy mikor egy pár perc múlva
14 1| csizmát vitt a két karján, hogy a feje se látszott ki közülük.
15 1| szattyáncsizma annyi volt ott, hogy könnyû volt kitalálni, mért
16 1| de meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s a
17 1| fejedelem is éppen csak hogy megmutatta, hogy tudná õ
18 1| éppen csak hogy megmutatta, hogy tudná õ a jókedvét süttetni,
19 1| uramat, mert tudván tudta, hogy a két úr úgy van egymással,
20 1| Hanem azt senki se tudta, hogy mért haragszik a fejedelem.~
21 1| sóhajtozott, mégpedig akkorákat, hogy majd elfújta az asztalról
22 1| máskülönben, s kicsibe múlt, hogy egyszer meg nem fõzõkanalazta
23 1| és pajkossággal. Érezte, hogy õ a legnagyobb úr a háznál,
24 1| kedvének.~Azzal mulatta magát, hogy a kettévágott gránátalma
25 1| olyanokat sikoltott örömében, hogy az ajtónálló is csikorgatta
26 1| szemöldökkel jelentgette, hogy milyen rossz kedve van a
27 1| közepére Apafi Mihálynak, hogy csak úgy koppant.~Olyan
28 1| koppant.~Olyan csend lett, hogy a tornácról behallatszott
29 1| magamon? Akkor veszem észre, hogy fönt felejtettem a fejemen
30 1| Nosza, leveszem a süveget, hogy majd a te fejedre teszem,
31 1| süveget, s úgy elcsattog vele, hogy még most is borzadok bele.
32 1| rettegett jó Apafi Mihály, hogy ki akarják alóla rántani
33 2| akkor szép Erdélyországban, hogy mikor este lefeküdt a fejedelem,
34 2| sose tudhatta bizonyosan, hogy fejedelem lesz-e még reggel,
35 2| napot is.~Ha híre szaladt, hogy gyülekeznek a német hadak
36 2| csak nem kívánhatjátok, hogy ingyen hajkurásszuk a németet
37 2| olyan rossz természete volt, hogy fenékig is kotorászhatott
38 2| elhajtotta a barmot, s hogy olyan is legyen, aki vigyázzon
39 2| székelyt meg a szászt. S hogy ne sajnálja otthagyni üres,
40 2| Mert volt esze a töröknek, hogy az ilyen nagy garázdálkodások
41 2| basának meg az volt a panasza, hogy az õ környékükön nem tudnak
42 2| A kegyelmes basa tudja, hogy a nagyságos fejedelem mennyire
43 2| pedig, noha tudván tudta, hogy az az ócska vas vadonatúj
44 2| volt a jó Buzáth Gáspárnak, hogy minden mondatát megkettõztette,
45 2| követ Erdély fejedelmével, hogy kikívánkozott a kardja a
46 2| csak azon mesterkedett, hogy hogy dughatná turbános fejét
47 2| azon mesterkedett, hogy hogy dughatná turbános fejét
48 2| tekintetû oroszlán! Engedd meg, hogy a te alázatos szolgád, Cselebi
49 2| alázatos török követet. Aztán hogy õ haragos tekintetû oroszlán
50 2| ki a csillagok járásából, hogy az álnok sólyom ideszökött
51 2| olyan jókedvre derítette, hogy egész az ajtóig kísérte
52 2| s már azon gondolkozott, hogy tán valamivel meg is kellene
53 2| el is felejtem mondani, hogy a basa sólymának aranyos
54 2| arra kérnék engedelmet, hogy elõbb búcsút vehessek a
55 2| pedig akkora szárnya van, hogy egy mázsa arannyal se lehet
56 2| indult kifelé. Bántotta, hogy meg sem ölelheti a két fiát.
57 2| a fejét, sose tudhatja, hogy visszahozza-e.~Valami ilyesfélét
58 3| Olyan világ járt akkor, hogy a tûzhely körül csak a gyerekek
59 3| melegedtek. Az öregek úgy, hogy elemlegették a diadalmas
60 3| csatákat, a gyerekek meg úgy, hogy deli leventéknek álmodták
61 3| olyan deli bajnok volt, hogy vagy akadt párja a Székelyföldön,
62 3| kereste az ellenségnek, hogy meg ne sántuljon. Igaz,
63 3| meg ne sántuljon. Igaz, hogy neki is összemetélték már
64 3| beszélgetés közben az idõ, hogy észre se vették, mikor Hídalmásra
65 3| úgy motollázott a kezével, hogy attól lehetett félni, kiesik
66 3| olyanformán beszéltek felõle, hogy nem is egészen igaz úton.
67 3| turbánliliomok hintázták magukat, hogy akár a török császár a fejére
68 3| rajtafeledkezett a kert sok szépségén, hogy csak a Piszliczár rikácsolására
69 3| liliomszál volt, mégpedig olyan, hogy az õ kedvéért a kertet is
70 3| akarta mondani a jó ember, hogy a lovak már abrakolnak,
71 3| kelmed, Piszliczár uram, hogy így dúskálkodik a földi
72 3| nem nagyon tudakozódtak, hogy melyik tündér szállította
73 3| a nagy piros nyelvével, hogy azt lehetetlen volt megállni
74 3| mintha csak érezte volna, hogy róla folyik a szó, rávicsorította
75 3| úgy elszégyellte magát, hogy semmi csalogatásra föl nem
76 3| meghallotta Piszliczár uram, hogy kétszáz aranyat rejteget
77 3| magukat. Akkorákat kacagtak, hogy rengett bele a ház, mikor
78 3| dolmánykája zsebét törökszilvával, hogy csak úgy dagadt tõle.~Szitáry
79 3| sólyomra vigyázott a jó ember, hogy el ne vigye a macska.~Annál
80 3| szemükkel, mintha tudnák, hogy sose látják többet. De a
81 4| kíváncsi, mikor tudván tudta, hogy sohase szökött õneki meg
82 4| Mihálynak! Megmondod neki, hogy magam is sietek fölkészülni,
83 5| szamárról tudhatta jól, hogy mi járatban van, mert kegyetlenül
84 5| nem csárda ám ez a ház, hogy minden csavargó töröknek
85 5| S bizony mondom neked, hogy olyan hírt hoztam, ami elrontja
86 5| gyerekek olyan jóízût kacagtak, hogy belefájdult az oldaluk.~-
87 5| kevélyen. - Tanuld meg, öcsém, hogy az olyan embert nem érheti
88 5| kürtszava. Azt jelenti ez, hogy nyolc az óra.~- Siessünk
89 5| olyan nagyon nekiörült, hogy: haragos oroszlán.~Hanem
90 5| nektek, fõméltóságú urak, hogy egy sincs köztetek, aki
91 5| Szitáry Kristóf. Adja Isten, hogy a mai végezéstek meg ne
92 6| kell hoznom a rabságból, hogy maga tisztázhassa ki a nevét
93 6| Tudom, öcsém, tudom, hogy nem vagy te utolsó legény.
94 6| Ádámka?~Nem lehet mondani, hogy Ádámka örült volna. Úgy
95 6| volna. Úgy zokogott szegény, hogy keserves volt hallani.~-
96 6| való idõ. Csak tudod tán, hogy melyik a Szitáry-ház!~-
97 6| hozá az elébb. De jól tevé, hogy hozá, legalább takarék bele
98 6| Arról szól az az írás, hogy a hazaáruló Szitáry Kristófnak
99 6| kezembe egy cséphadarót. Hogy üres gabonát csépelék vele,
100 6| Tamás megértette ebbõl, hogy nincs se országuk, se hazájuk.
101 6| szakad.~Ádámka is megértette, hogy most már õbelõle se lesz
102 6| bátyám, a jó Isten se akarja, hogy elmaradjunk egymástól!~-
103 6| azt meg most már nekünk, hogy merre menjünk?~- Ej, ej,
104 6| beabroncsoltatod a fejed, hogy szét ne vesse a nagy bölcsesség.
105 6| bölcsesség. Hát azt gondolod te, hogy most már nincs gondja ránk
106 6| földerítette egy kicsit.~- Lehet, hogy igazad van, öreg Pipitér.
107 6| most már mondd meg azt is, hogy mit tegyünk.~- Hát mit tennénk,
108 6| ragadta õket.~- Hát aztán hogy mennétek így neki a világnak?
109 6| maradt, de az olyan volt, hogy tán a puskagolyó is visszapattant
110 6| juhászlegények vagytok, hogy akár meg se álljatok a túri
111 6| szememet ez a sok szúnyog. Hogy mennének inkább udvari muzsikásnak
112 6| Eszébe se jutott az öregnek, hogy tél elején aranyért se lehet
113 7| Mindenki láthatta rajtuk, hogy bujdosó szegény emberek,
114 7| meg nem kérdezte tõlük, hogy: kik vagytok, mi járatban
115 7| rántott az ajtókopogtatón, hogy beleroppant a feje az érckalapácsnak.~
116 7| hajlós mogyorófavesszõt. S hogy kétség ne férjen a szándékához,
117 7| szándékához, azt is megmondta, hogy mire való az a mogyorófavesszõ:~-
118 7| cserzett bûribül, nem tudom, hogy búvik bele vissza!~Ádámka
119 7| kitalálta, mi a hiba. Hát az, hogy Piszliczár uram nem ismert
120 7| mintha azt akarta volna, hogy Kolozsváron is meghallják.~-
121 7| magát, mintha majom volna, hogy ne kelljen neki dolgozni.~
122 7| meg azon törte a fejét, hogy tudta meg Piszliczár olyan
123 7| Kristófot.~Ádámka bizonyozott, hogy akármilyen haszontalan ember
124 7| mikor visszatekintett, hogy valami fehérség lobog ki
125 7| egyebet jelenteni, mint azt, hogy: segítsen meg az Isten benneteket,
126 7| basa, úgy belém szeret, hogy sose ereszt többet vissza.
127 7| õkegyelmének, s attól tartok, hogy ha rám ösmer, a lábam elé
128 7| megszakadt értük, mikor látta, hogy a nagy szál szerecsen katona
129 7| váradi basától.~Az ám, de hogy fogjanak hozzá?~- Be kell
130 7| mondja. Az is csak annyi, hogy:~- Jujuj!~Mert szitálni
131 7| vállat vont. Bánja is õ, hogy basarózsának hívják azt
132 7| szeretnek a török urak, hogy még télre is nyílatják melegházban.
133 7| szépségivel?~- Ugyan, Ádámka, hogy járhat ilyenkor is ilyen
134 7| öcsédre. Azt gondoltam, hogy ahol virág van, ott emberek
135 7| jelenthetett mást, csak azt, hogy: gyertek, gyertek, gyertek!~
136 7| drágaköves kardja mutatta, hogy ez a veres képû ember nem
137 7| tücski-hajcsi ember a ti apátok, hogy így füttyszóra megajándékozhatnám
138 7| Ember vagy, öcsém! Kár, hogy nem török vagy! Ne beszéljünk
139 7| Bizonyosra vehetjük, hogy ezt mondta volna az öreg
140 7| azonban nem szólt semmit. Hogy is szólt volna, mikor nem
141 7| akkora darab fekete kenyeret, hogy ha a lábára ejti, eljajdul
142 7| apánkat! Megmondta a basa, hogy jóra fordul most már a sorunk.
143 7| perzsaszõnyegrõl, mikor hogy, hogy se: besuhant hozzájuk
144 7| perzsaszõnyegrõl, mikor hogy, hogy se: besuhant hozzájuk valami
145 7| úgy a fejére volt húzva, hogy az orra se látszott ki belõle.~
146 8| bukfencet vetett a friss hóban, hogy csak úgy nyekkent. Ádámka
147 8| két gyerek az öregnek!~- Hogy volt, mint volt, kedves
148 8| Pipitér, de azt találd ki már, hogy kicsoda, akit úgy közrefogtak,
149 8| egy rézgarast, ne mondd, hogy nem úrral volt dolgod.”
150 8| oktondi mind azt gondolta, hogy valami cimboráknak kurjongatok,
151 8| nagy jó uram megértette, hogy mit akar mondani az öreg
152 8| mondani az öreg Pipitér. Hej, hogy ragyogott a szeme, attól
153 8| ragyogott a szeme, attól féltem, hogy még gyanúba esik uram. „
154 8| tömlöce körül? Az lenne a vég, hogy ti is odakerülnétek mellé,
155 8| Aztán elvárnátok, ugye, hogy a vén Pipitér egymaga szabadítson
156 8| jóízût aludt a két gyerek, hogy az öreg Pipitér alig bírta
157 8| olyan mesék voltak ezek, hogy sírt, aki mesélte, sírt,
158 8| biztos rejtekbõl nézték, hogy viszi a török Váradra a
159 8| foglyokat százszámmal, s hogy viszi a német a nagykárolyi
160 9| Néhol olyan sekély a láp, hogy meg lehet lábolni, s ahogy
161 9| emberek nem érték be azzal, hogy felhasogatták a láp testét
162 9| templomokkal, s boldogan nézték, hogy zsugorodik egyre kisebbé
163 9| figyelmeztetésképpen az embereknek, hogy a láp nem hágy magából csúfot
164 9| nádak csikorgó erdeje.~- Hogy élünk itt meg téli idõben,
165 9| Mert ne gondoljátok ám azt, hogy a lápnak nincs gazdája.
166 9| Ejnye, most jut eszembe, hogy én ezen a tájon hagytam
167 9| járatban vagytok? Látták, hogy bujdosó, mint õk, édes egy
168 9| és szabadságban. Tudták, hogy itt akarnak megtelepedni
169 9| eleséget a lápi emberek, hogy a fél gunyhót éléskamrává
170 10| a röpülésükrõl. Tudta, hogy a nádirigó azt mondja: te-ri,
171 10| gye-re, gye-re! Tudta, hogy szipákol a zsezse, hogy
172 10| hogy szipákol a zsezse, hogy kopácsol a csencsege, hogy
173 10| hogy kopácsol a csencsege, hogy citteg a szakállas cinege.
174 10| az a széki csér. Tudta, hogy köhög a libuc, hogy sípol
175 10| Tudta, hogy köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér, hogy
176 10| hogy sípol a gyöngyvér, hogy fütyül a csörgõréce. Amelyik
177 10| úgy úsznak a kék magasban, hogy a tolluk se lebben.~- Lám,
178 10| ebben a vadonban. Meglásd, hogy Apafi terád bízza a madarasházát,
179 10| indul. Ki hallott még olyat, hogy a föld elkezdene járni-kelni?~
180 10| s olyan szél kerekedett, hogy leverte õket a lábukról.
181 10| az, fiaim, oly nagy úr, hogy nem lehet a szemébe nézni.~
182 10| fényes nappal olyan sötétség, hogy alig lehetett benne látni.
183 10| emberek elõtt. Úgy keletkezik, hogy az állóvíz szélén az ezerféle
184 10| sûrû háló lesz belõlük, hogy azt emberi hatalom szét
185 10| sûrû, a föld olyan vastag, hogy elbírja a bokrokat is, növekednek
186 11| Ádámka -, csak az a kár, hogy nem lehet kormányozni. Nem
187 11| kieszeli õ a módját annak is, hogy hogy lehessen parancsolni
188 11| a módját annak is, hogy hogy lehessen parancsolni az
189 11| mert ne gondoljátok ám azt, hogy tirajtatok kívül nincs egyéb
190 11| egy kiszáradt nyárfának: hogy gallyazzák le azokat a fákat.
191 11| helyeslõ üvöltésbe fogtak, hogy a generális jónak látta
192 11| Ádámka csak annyit mondott, hogy még fejedelmet is kellene
193 11| most mutatta meg igazán, hogy mit tud. Smaragdtenger ott,
194 11| tövében.~- Semmi. Hallgatom, hogy mit beszél a láp.~- Az is
195 11| fuvallatát. Azt mondja ez mind, hogy: „Haszontalan teremtés vagy
196 11| csaptak a sziget orrában, hogy egy szavát se lehetett érteni.~-
197 11| Csak arra vigyázzatok, hogy a falába ne ütõdjünk, mert
198 11| dagadozott, növekedett, hogy ebben az idõben már a vár
199 11| szolgám, majd megbánod, hogy nem ittál ebbõl a fölséges
200 11| pedig azzal mulatta magát, hogy a sziget közepén keresett
201 11| kellene akkor fölkelned, hogy a ti vén szolgátok eszén
202 11| karjára borulva úgy zokogott, hogy a legöregebb sirály se tud
203 11| elkomolyodott õ maga is, hogy többet egész nap nem esett
204 12| össze-összehúzta még a pilláit, de hogy megbuktatta a fejét vagy
205 12| szíve, s meg nem állhatta, hogy a küszöbrõl egy háládatos
206 12| éjszaka.”~Az jutott eszébe, hogy nyilván megharagította tegnap,
207 12| mégse megy el anélkül, hogy legalább a szemével búcsút
208 12| hadsereg olyan mélyen aludt, hogy el lehetett volna vinni
209 12| istenadta gyerek úgy horkolt, hogy hajlongott bele a nád. Pipitér
210 12| gyerek elfeledkezett arról, hogy õ szökni akar, mindenki
211 12| támadt olyan zsibongás, hogy csak úgy szédelgett bele
212 12| megijesztette, elmondván neki, hogy Pipitér elveszett.~A két
213 12| végében van a gazdánk. Lehet, hogy valami õzike átcsalogatta
214 12| volna másért, ha nem azért, hogy azon a helyen várják vissza,
215 12| csinálhatnak egyebet, mint hogy várakoznak, ha nem akarnak
216 12| vágni akármilyen útnak, de hogy hagyja itt magára ezt a
217 12| aztán el is törõdtek úgy, hogy mire a nap lement, mind
218 12| esték, s Tamás alig várta, hogy a nap tüzes fáklyája kialudjon
219 12| gunyhó elõtt a tisztáson, hogy elfüstölje a szúnyogfelhõket,
220 12| kunkogását. Ez is azt jelenti, hogy nem lesz mostanában esõ.
221 12| akárki keleszti, bizonyos, hogy valami rémületesen szép
222 12| tûzpillangók gyanánt lebegtek le, hogy egyesüljenek földi testvéreikkel,
223 12| szolgám, nem félted a fejedet, hogy ráesik valami bolond csillag,
224 12| bolond csillag, s kipróbálja, hogy benõtt-e már a fejed lágya?~
225 12| már a fejed lágya?~Hej, hogy ugrott föl Szitáry Tamás,
226 12| Pipitér, kedves Pipitér, hogy jöttél vissza, kedves Pipitér? -
227 12| a szót az öreg szájáról, hogy a pillájuk se rebbent.~Az
228 12| Kolozsváron is. Megtudta, hogy Szitáry Kristóf még most
229 12| azt szeretné kitalálni, hogy mért csavarodik a karó körül
230 12| Semmivel se törõdik azóta, hogy ennek a tudománynak nekiadta
231 12| herceget is elküldte a háztól, hogy ne lábatlankodjon otthon.
232 12| otthon. Elküldte Kõvárra, hogy hadd tanuljon bele a hadimesterségbe
233 12| herceg úgy bánni a puskával, hogy az apja se különben.~- Mit,
234 12| Pipitér. - Lehet az is, hogy a kacagó sirály álmodik
235 12| Lett is olyan ölelkezés, hogy még a csillagok is megálltak
236 12| megálltak rá. Ahelyett, hogy elszaladoztak volna, azt
237 12| elszaladoztak volna, azt nézték, hogy örül egymásnak a három gyerek.
238 12| zizegése is. Azt hallgatták, hogy hogy került Mihály herceg
239 12| is. Azt hallgatták, hogy hogy került Mihály herceg az
240 12| kapujában, s elmesélte neki, hogy milyen nagy urak lettek
241 12| Pipitér meg erre azt mondta, hogy: „Itt a kezem, csapj belé,
242 12| herceg akkorát csapott bele, hogy úgy szólt, mint egy ágyú.~-
243 12| úgy elfüstöltünk Kõvárról, hogy nyomunk se maradt - nevetett
244 12| mikor a fejedelem megtudja, hogy a herceg úrfi elveszett!~-
245 12| ezt még nem is tudjátok, hogy én eladtalak benneteket
246 13| kérdezte nagy álmosan.~- Az, hogy nyisd ki a kaput!~- Ki fia
247 13| kaput!~- Ki fia vagy, hé, hogy így parancsolgatsz? - förmedt
248 13| csak maradj itt, jó ember! Hogy búcsút vehess a gyerekeidtõl,
249 13| is azt jöttem megmondani, hogy most ugyan kipihenheted
250 13| hamarosan megtanította rá, hogy ki most az úr a háznál.
251 13| itt benn szoros!~- Jó, hogy itt vagy, szép mákvirág -
252 13| szerencsét kívánni ahhoz, hogy ilyen jó vásárt csinált!~
253 14| Nini, itt már tudják, hogy oda van Sárvár!” - gondolta
254 14| nem gyõzött csodálkozni, hogy mért nem fogják hát le a
255 14| mihelyst belépett. Mert érezte, hogy ugyan rászolgált a büntetésre.~-
256 14| Nem látszott pedig rajta, hogy haragszik. Inkább szomorú
257 14| nagy!~- Rá se gondoltunk, hogy így elveszhessen.~- Bizony
258 14| azt jöttem megjelenteni, hogy Sárvár elveszett. Nem is
259 14| életében elõször örült annak, hogy a fejedelem nem törõdik
260 14| nekem egyéb dolgom is, mint hogy minden jöttmentnek a szemébe
261 14| csókáé. Annyit azonban tudok, hogy az öregembernek gyékénybocskor
262 14| ismerem a nevét. De azt tudom, hogy hol lehet megtalálni.~-
263 14| Elmondta aztán szegrül végre, hogy játszotta el Sárvárt nagy
264 14| Azt persze kifelejtette, hogy hogy akart õ jó vásárt csapni.
265 14| persze kifelejtette, hogy hogy akart õ jó vásárt csapni.
266 14| vigyázzanak kegyelmetek, hogy annak a gyékénybocskoros
267 15| ellen.~Úgy kell ezt érteni, hogy a két vár mindössze vagy
268 15| meghajigálták a követet vadkörtével, hogy esze nélkül sarkantyúba
269 15| hadikészülettel voltak, hogy meg lehetett volna vele
270 15| ágyúkat. Csak nem bolond, hogy a saját várát összelövöldözze?~-
271 15| szemét Buzáth uram. - Még hogy én alkudozzam a saját váramra?
272 15| keszkenőt, ami azt jelentette, hogy ő nincs semmi rossz szándékban,
273 15| fejedelmet. Meg kell neki írni, hogy ezt a várat csak õ veheti
274 15| apámuram! Nem emlékszel rá, hogy mit fogadott a Tamás? Azt,
275 15| mit fogadott a Tamás? Azt, hogy õk addig a színed elé nem
276 15| a kolozsvári várnagyhoz, hogy eressze szabadon Szitáry
277 16| 16. A Murmuc~Hát az lett, hogy a fejedelem hol sírva, hol
278 16| aminek õ volt a mestere: hogy hogy vitte el a kis herceget
279 16| aminek õ volt a mestere: hogy hogy vitte el a kis herceget
280 16| herceget az Isten szigetére s hogy zárta ki Buzáth uramat a
281 16| egy kicsit, mikor látta, hogy milyen jóízût nevet a fejedelem.~
282 16| azért meg nem állhatta, hogy alattomban meg ne fenyegesse
283 16| ártatlan õ abban csakugyan, hogy kihullott a sólyomnak az
284 16| Mármost magam is azt gondolom, hogy csak derék apa lehet az,
285 16| mondom neked, nagyságos uram, hogy nem vagyok én hívebb cselédje
286 16| is ijedt aztán az öreg, hogy ilyet mert mondani együgyû
287 16| uram nagyon erõsködött, hogy õ ott nem hagyja többet
288 16| azért szenvedett velük, hogy most ne is lássa a nagy
289 16| mindenfelé tolongott a nép, hogy megláthassa a híres Szitáry
290 16| életében, mint most. Igaz, hogy ezt se vette magára.~- Neked
291 16| prémes dóka volt a nyakában, hogy éppen csak a sarkantyúja
292 16| meg neki, nem kívánom én, hogy ebben a kegyetlen melegben
293 16| reszketés állt bele a karjába, hogy csörömpöltek bele a kristálybillikomok
294 16| látogatást a maga palotájában. Hogy olyan sokat emlegették a
295 16| becsulátus Piszliczár, hogy hol vetted te ezeket az
296 16| vágta magát a márványkövön, hogy meg nem mozdult semmi költögetésre.
297 16| vihogott mellé, mint aki tudja, hogy most valami nagyon érdemes
298 16| mûvelt. De hiszen tudta õ, hogy kit illet az a pénz!~ ~
299 17| azon a szomorú éjszakán, hogy kitől vette el a pénzt Piszliczár
300 17| se találta. Jó szerencse, hogy Piszliczár uram is magához
301 17| olyan szép reggel volt, hogy még esztendõk múlva is emlegették
302 17| bevallani: mi bevalljuk, hogy hibáztunk, s íme, országunk
303 17| Lépj elõ, Szitáry Tamás! Hogy kívánságod ne támadjon még
304 17| Azt akarod mondani, ugye, hogy hídalmási szép kastélyodat
305 17| Pipitérnek, úgy hullott a könnye, hogy az éjszakai záporesõ se
306 17| inkább azt a kegyelmet kérem, hogy eresszenek engem vissza
|