Rész

 1     2|    úgyhogy kormos lett bele az ég Erdély fölött.~Hát ilyen
 2     3|   Gyerünk, cselédjeim, mert az ég hunyogatni kezdi a szemét.~
 3     3|     szemét.~A nap csakugyan az ég peremén vöröslött már, s
 4     5| kezével.~- Növesszen nagyra az ég, ifjú pálmafa! Erõsítse
 5    10|        karimája kipiroslott az ég alján, s elsõ sugárcsomója
 6    12|      egymás után hunytak ki az ég aranylámpái, a csillagok.
 7    12|      megakadt a szeme a keleti ég alján. Izzott az, mint a
 8    12|    makogását.~Egyszer aztán az ég megirigyelte ezt az ijesztõ
 9    13|    piros csíkot odafestette az ég aljára, az Isten szigete
10    15|       már egyszer. Még most is ég belé az orcám.~Utoljára
11    17|      tele van könnyel, mint az ég alja felhővel.~- Édesapánk,
12    17|  Reggelre azonban sima volt az ég, mint a két Szitáry gyerek