Rész

  1     1|             biz az a szegény emberen is, hogy rosszat álmodik, de
  2     1|          elmúlt. Ha pedig még azután is nyomja a lelkét az aggodalom,
  3     1|            lelkét az aggodalom, azon is tud segíteni. Akkorát üt
  4     1|          szegény embernek még haszna is van abból, ha álmában borsot
  5     1|            Ehol Apafi Mihály uramnak is, az erdélyi fejedelem õnagyságának
  6     1|               ni, ezt ugyan magamtól is tudhattam volna! Csak Szitáry
  7     1|             a fejedelemre, hogy a kõ is meglágyult volna bele. Apafinak
  8     1|            méhdongás a kerten. De az is elcsendesedett, mintha csak
  9     1|          alszik. Már ezt a kis álmot is elveszitek tõlem?~- „Majd
 10     1|          sincs, csak bálba járni? Jó is volna, ha piros csizmában
 11     1|              A fejedelem pedig azért is valami selyempapucsba bújtatta
 12     1|              a sötétség.~A fejedelem is éppen csak hogy megmutatta,
 13     1|        haragszik - ezt már a verebek is csiripelték a hervadozó
 14     1|         Szomorúan kezdõdött pedig az is nagyon. Csupa sóhajtozás,
 15     1| fõzõkanalazta magát a török császárt is: de ilyen borúsnak rég nem
 16     1|              az ura homlokát, s maga is megszeppent. Akire pedig
 17     1|              fejedelmi családnak. El is találta hol a szemét, hol
 18     1|          örömében, hogy az ajtónálló is csikorgatta bele a fogát.~-
 19     1|        légydongás. Még Szitáry Tamás is elfehéredett az ijedtségtõl.
 20     1|             fejedelem már mosolygott is.~- Még annál is rosszabb
 21     1|           mosolygott is.~- Még annál is rosszabb álmom volt, édes
 22     1|           Sütött a nap kegyetlen, el is fáradtam a szarvashajszolásban,
 23     1|        elcsattog vele, hogy még most is borzadok bele. Rosszat jelent
 24     1|          velünk a Szitáry gyerekeket is? Tamás majd lelõtte volna
 25     2|                 2. A basa sólyma~Nem is volt egészen bolondság,
 26     2|             bizony gonosz nyugodalom is volt az. Mint mikor valami
 27     2|              de elfogja tõle a napot is.~Ha híre szaladt, hogy gyülekeznek
 28     2|        természete volt, hogy fenékig is kotorászhatott benne az
 29     2|    elhajtotta a barmot, s hogy olyan is legyen, aki vigyázzon rá,
 30     2|       magukkal a csizmának való bõrt is. Legalkalmasabb lészen pedig
 31     2|            valamikor. Testvérek közt is megérne ezer aranyat, de
 32     2|         kegyelmes basának. S még meg is köszönte a nagy jóakaratát,
 33     2|              ennél még cifrább dolog is, éppen aznap pedig, mikor
 34     2|              fejedelem elsõ hallásra is kiérezte a hírbõl a veszedelmet.~-
 35     2|       követet a tanácsterembe. Magam is mindjárt ott leszek.~Ment
 36     2|            mindjárt ott leszek.~Ment is a fejedelem, csak éppen
 37     2|               hogy tán valamivel meg is kellene ajándékozni a nagy
 38     2|              magát.~- Az ám, majd el is felejtem mondani, hogy a
 39     2|       elmosolyogta magát a fejedelem is, s már egész nekividámodva
 40     2|          legalkalmasabb ember; ügyes is, hûséges is, háládatos is
 41     2|             ember; ügyes is, hûséges is, háládatos is nagyságodhoz,
 42     2|            is, hûséges is, háládatos is nagyságodhoz, amiért a két
 43     2|              száz arany van, emebben is annyi, s ezeket idekötöm
 44     2|         kezét a fejedelem -, mert az is idõbe kerül, s attól tartok,
 45     2|             gondolhatott a fejedelem is, mert utánakiáltott Szitárynak:~-
 46     2|            el egy darabon a két fiad is, reggelre aztán hazalovagolhatnak.~ ~
 47     3|          Székelyföldön, vagy se. Ott is volt õ mindenütt, ahol ember
 48     3|           sántuljon. Igaz, hogy neki is összemetélték már egynéhányszor
 49     3|     Hídalmásra beértek. De keresztül is lovagoltak volna rajta,
 50     3|           beszéltek felõle, hogy nem is egészen igaz úton. A kereskedés
 51     3|        kereskedés mellett a kémkedés is kenyere volt. Amit a töröktõl
 52     3|             Tamás ugyancsak ráncolta is a homlokát, ahogy ezeket
 53     3|            volna fölötte a nyár. Meg is állhatott, mert a mi tájainkon
 54     3|            Hol vágyul, úrficska? Itt is vágyun liliumszálum, enyim
 55     3|          hogy az õ kedvéért a kertet is elfelejtette Ádámka. Ha
 56     3|             abrakolnak, s a gazdákra is ráfér egy kis ozsonna.~-
 57     3|               ahogy hátranézett, fel is ugrott, s a bátor fiú elszörnyûködve
 58     3|             aki most már a két kezét is összetette, s olyanokat
 59     3|           drótjához.~Mikor aztán azt is meghallotta Piszliczár uram,
 60     3|          hírivel!~Szitáry Kristófnak is úgy tetszett, igaza van
 61     3|           erdõkben. Aztán a gyerekek is nagyon jól találták magukat.
 62     3|        Nemigen álmodhatott, mert nem is aludt. Még kakaskukorékoláskor
 63     3|              Még kakaskukorékoláskor is le s fel járkált az ebédlõszobában.
 64     3|            föléjük hajolt. Háromszor is visszafordult az ajtóból,
 65     3|         Piszliczár uram szúrós szeme is úgy villogott utána a kertkerítésen
 66     4|           volna már a kardot, Ádámka is a citerát.~Mire a váradi
 67     4|            szerecsen szolga kétfelõl is legyezte kerek pávatoll
 68     4|         madár után. - Erre már magam is kíváncsi vagyok.~Hogyne
 69     4|              meg a sólyommadara. Nem is tartott vadászsólymot, hiszen
 70     4|             kegyelmes basa, hátha ez is könnyebben repül azután -
 71     4|           szárnya alá, s egyik felõl is, másik felõl is kihúzott -
 72     4|          egyik felõl is, másik felõl is kihúzott - egy-egy nagy,
 73     4|       szétvetette a méreg. Még akkor is táncolt, mikor a két patkót
 74     4|           Megmondod neki, hogy magam is sietek fölkészülni, mert
 75     5|             csendesen Cselebi -, nem is vagyok ám én afféle csavargó
 76     5|       Odaugrott a két Szitáry gyerek is: hátha hírt hall az édesapjáról.
 77     5|             fejedelem palotája elõtt is sok volt a szájtátó, bent
 78     5|           szájtátó, bent a palotában is ijedt lótás-futás.~- Mért
 79     5|              a bátyja karjába. Ennek is olyan volt az arca, mint
 80     5|         repülni készült a lelkiereje is. Támolyogva dõlt neki a
 81     5|         sóhajtott Apafi. - Azt magam is szeretném tudni, hol lakik.
 82     5|         elnyomta az álom, de álmában is egyre pisszegett, Tamás
 83     6|            se figyelt, bizonyára nem is hallotta a kérdést. Némán
 84     6|            te utolsó legény. Vesszük is hasznodat neked is, ne félj.
 85     6|           Vesszük is hasznodat neked is, ne félj. Te itthon maradsz
 86     6|      országuk, se hazájuk. A födelet is elvette a fejük fölül a
 87     6|           ahol a part szakad.~Ádámka is megértette, hogy most már
 88     6|             kiszabadítani. A nyakába is ugrott örömében.~- Ládd,
 89     6|           tart az Isten azért minket is. Én is mindig elõrenézek
 90     6|            Isten azért minket is. Én is mindig elõrenézek birkanyíráskor,
 91     6|            De most már mondd meg azt is, hogy mit tegyünk.~- Hát
 92     6|             két gyerek mindjárt neki is iramodott, de az öreg cseléd
 93     6|          volt, hogy tán a puskagolyó is visszapattant volna róla,
 94     7|               Egyszer akarták, akkor is pórul jártak vele.~Hídalmáson
 95     7|         itthon, de tán még a kulcsot is elvitték - vélekedett az
 96     7|     érckalapácsnak.~Ennek aztán lett is foganatja. Az emeleten kinyílt
 97     7|          füstös képe. De még a kezét is kinyújtotta, csakhogy nem
 98     7|            férjen a szándékához, azt is megmondta, hogy mire való
 99     7|              volna, hogy Kolozsváron is meghallják.~- Micsuda? A
100     7|           tekintett körül: hátha jön is már az a rettenetes basa
101     7|           akar énvelem bánni, s azon is keresztülgázolok mind a
102     7|    helybenhagyta:~- Keressük meg. Én is gondoltam valamit.~Keresnék
103     7|            órában egyet ha szól, azt is magának mondja. Az is csak
104     7|            azt is magának mondja. Az is csak annyi, hogy:~- Jujuj!~
105     7|         köpenyegükkel még az orrukat is eltakarták a fehér és hideg
106     7|         haragosan vállat vont. Bánja is õ, hogy basarózsának hívják
107     7|         virágot, amelyikbõl egy szál is egész bokréta, s amit úgy
108     7|           török urak, hogy még télre is nyílatják melegházban. Hiszen
109     7|         Ádámka, hogy járhat ilyenkor is ilyen hiábavalóságokon az
110     7|          ahol virág van, ott emberek is vannak. Zörgessünk rájuk,
111     7|         leborult a basa elõtt. Tamás is melléje térdepelt, akármilyen
112     7| kiválthatnánk az apánkat. Amink volt is, elszedte a fejedelem. Még
113     7|       azonban nem szólt semmit. Hogy is szólt volna, mikor nem láttak
114     7|          édesapánk tömlöcébe!~- Arra is ráérünk még - intett vissza
115     7|           azt nekem gondolni kétszer is.~Belépett a hasított fülû
116     7|             a Hajdár basa kincseinél is. Aranycsíkos abrosszal beterített
117     7|              kínálkozott a szerecsen is nagy nyájasan, s õ is elõhúzta
118     7|      szerecsen is nagy nyájasan, s õ is elõhúzta lebernyege alól
119     7|       odaadta Ádámkának. - Nekünk ez is jó, éhes embernek kalács
120     7|          embernek kalács a zabkenyér is.~De még azt se ette meg,
121     7|            apánk mit eszik most?~Nem is nyúltak többet semmihez,
122     7|           õket szobájukba!~Még Tamás is táncolt örömében.~- Holnap
123     7|         Megjött most már az étvágyuk is. Megették a fekete kenyeret
124     7|       gyereknek még a szíve dobogása is elállt, de a csuklyás ember
125     7|            Elmúlt már annak egy hete is. De a rab ember fiainak
126     8|             úrfiak. Én már beszéltem is nagy jó urammal.~Nosza,
127     8|             ahol összebújhatunk.~Nem is kellett sokáig keresni.
128     8|       mégpedig olyant, amelyik fûtve is volt. Nem más fûtötte pedig,
129     8|         mondék, majd megtudom én azt is. Azzal leszakajtok az alsó
130     8|           kamasz mindjárt a magáénak is vallotta a gombomat, pedig
131     8|               mintha még megláncolva is féltenék tõle a bõrüket.~
132     8|              Az lenne a vég, hogy ti is odakerülnétek mellé, akár
133     8|           akár egy láncra vele.~- Az is boldogság lenne nekünk! -
134     8|             álom. Hátha még tanácsot is ad az éjszaka. Ne féljetek,
135     8|           élõ emberrel, mikor olyant is talál, aki már egy ujjal
136     8|           tudja védeni magát? Többet is, mint amennyit meg bír enni.~
137     8|   templomából csak egy maradt, annak is csak a négy fala.~Így mulattatta
138     8|           aztán végképp elfogyott az is, aki az énekeket hallgassa,
139     8|        Káprázik már a te öreg szemed is a sok nyomorgás miatt. Nád,
140     9|            éppen tenger? Két dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna,
141     9|           vize a legtüzesebb nyárban is hidegebb, mint a havasi
142     9|             ekével: most már házakat is építettek a hátára. Szép
143     9|              õbenne mind fészkel, az is, amelyiknek másfelé már
144     9|     amelyiknek másfelé már a fajtája is kiveszett. Paradicsomkert
145     9|  vadlúdtojást.~Kisvártatva négyfelõl is zörgött a nád: jöttek a
146     9|              zárni kellene, ha volna is mit zárni. Mert nem voltak
147     9|        sulyom, volt ott füstölt csík is.~Ami alatt nem kellett mákos
148     9|              érteni, noha a vadmákot is bõven termi a láp, hanem
149     9|          fogni.~Ádámka még vadmézzel is megpakolta a füstölt csíkot,
150     9|       szigetének, Pipitér, mikor nem is sziget? Hiszen ez csak partja
151     9|  hunyorgatott a szemével.~- Majd azt is megtudjátok, csirkéim, ha
152     9|  kitavaszodik. Majd rájöttök magatok is, mért mondtam ezt a partot
153    10|          Késõn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi
154    10|          barkáját a kecskefûz!~- Meg is gallyazzuk nemsokára. Az
155    10|           vágnak, mint a kard!~- Úgy is hívják azt, kígyókardnak.
156    10|             ma: fõzhetünk már levest is, mert érik a harmatkása.
157    10|              A kanálorrú gémek akkor is kelepelnek, mikor röpülnek,
158    10|           szigete megindul, akkor mi is megindulunk - biztatta õket
159    10|           lehet a szemébe nézni.~Nem is lehetett, mert négykézláb
160    10|          pedig, úgy lehet, három nap is eltart. Lehet aludni, gyerekek,
161    10|         éjszaka lesz.~Csakugyan lett is fényes nappal olyan sötétség,
162    10|              hogy elbírja a bokrokat is, növekednek rajta fák is.
163    10|             is, növekednek rajta fák is. S ez az új telep minden
164    10|        megrebben a gólya lába nyomán is, s megtáncoltatja minden
165    11|          világnak olyan tartományait is, ahol ember még soha nem
166    11|            kieszeli õ a módját annak is, hogy hogy lehessen parancsolni
167    11|         eresztenénk bele zselléreket is?~- Kik lennének azok, öreg
168    11|        amerre nekünk tetszik. Bírjuk is hajtani, mert vagyunk már
169    11|         mondott, hogy még fejedelmet is kellene választani.~- Ne
170    11|         szolgám, kerülhet ide még az is - pislogott rá Pipitér a
171    11|          vele, ha csapatostul verték is fel rejtekén a kócsagot.
172    11|          hogy mit beszél a láp.~- Az is szép mesterség. Érted-e
173    11|             gyereket.~A szigetbeliek is észrevették a katonákat,
174    11|      igazgatta hadseregét. Tamás nem is állhatta meg szó nélkül
175    11|         Kiállnék birkózni akár veled is, vitéz kapitányom.~Nem ért
176    11|            ijedten Pipitér. - Tán te is meguntad már az Isten kertjét?
177    11|             úgy elkomolyodott õ maga is, hogy többet egész nap nem
178    11|              aludtak. Tamás még most is dacosan összeszorított ajakkal.
179    11|             ajakkal. Ádámka még most is sírásra görbült szájjal.
180    12|          megharagította tegnap, s el is szégyellte magát egy kicsit.
181    12|          csillagok. Fölébredt Ádámka is, s nyugtalanul sietett ki
182    12|     hujjántgatott, aminek aztán lett is eredménye. Mert erre már
183    12|             Mert erre már a hadsereg is éledezni kezdett. Nagy ásítozva
184    12|     õrállomásaikra, de egyben vissza is szaladtak rémült arccal.~-
185    12|           várakoznak, ha nem akarnak is? A szigetrõl át lehetne
186    12|             hínár, amelyik az embert is elbírja, melyik a suta hínár,
187    12|              a legkönnyebb láb alatt is megnyílik, s feneketlen
188    12|             legjobban esik neki.~Nem is kellett ezt a parancsot
189    12|              napjuk, estére aztán el is törõdtek úgy, hogy mire
190    12|      szivárványcsillogású szitakötõk is. Halálos nagy lomhaság borult
191    12|            levelibéka kunkogását. Ez is azt jelenti, hogy nem lesz
192    12|              lakóknak.~Egy este mást is hozott: kesernyés, fojtó
193    12|               míg utoljára az õ feje is lecsukódott a fûbe. Elaludt,
194    12|               mondta az öreg, s maga is letelepedett a tûz mellé.
195    12|              mellé. Már akkor Ádámka is fölébredt, s úgy leste a
196    12|               Megfordult Kolozsváron is. Megtudta, hogy Szitáry
197    12|             Szitáry Kristóf még most is rabul sínylõdik. Elõ se
198    12|             ártatlan. Úgy lehet, meg is feledkeztek már róla. Sokkal
199    12|            Még a kis Mihály herceget is elküldte a háztól, hogy
200    12|         Ebeczki uram keze alatt. Tud is már a kis herceg úgy bánni
201    12|              Pipitér?~- De beszéltem is vele!~- Jaj, Pipitér, de
202    12|                Jól hallottam én, meg is nézem, ki az - ugrott föl
203    12|           mondta Pipitér. - Lehet az is, hogy a kacagó sirály álmodik
204    12|            Apafi Mihály herceg.~Lett is olyan ölelkezés, hogy még
205    12|      ölelkezés, hogy még a csillagok is megálltak rá. Ahelyett,
206    12|          csacska nádlevelek zizegése is. Azt hallgatták, hogy hogy
207    12|              az õ pajtásai. Azok nem is hercegek, hanem fejedelmek.
208    12|            császár. Pedig hadseregük is van nekik, különb, mint
209    12|     Törökországban! Mert ezt még nem is tudjátok, hogy én eladtalak
210    12|     csinálnék én teveled jobb vásárt is.” „Mi vásárt, vitéz kapitány
211    12|           mondja - tán egynegyedével is beérnéd az aranyaknak?” „
212    12|           mondok. „Hát tán tíz arany is elég lenne?” „Jó nekem az
213    12|            elég lenne?” „Jó nekem az is - mondom én -, mit is csinálnék
214    12|             az is - mondom én -, mit is csinálnék én az arannyal
215    12|           lesz neked egy ezüsthúszas is” - s mindjárt a markomba
216    12|                s mindjárt a markomba is nyomta, ehol e, nézzétek
217    13|               Ne félj, úgy lehet, én is kapaszkodok még a tiedbe,
218    13|          tõle a kapitánynak.~- Bánom is én!~- Meg a zsoldot is hozom
219    13|         Bánom is én!~- Meg a zsoldot is hozom a tarisznyámban.~-
220    13|              mind a két fülére süket is volt. Ijedten ugrott föl
221    13|             járás. Azóta tán már itt is vannak a várban! Rajta,
222    13|         vannak a törökök, ötük közül is ló az egyik, annak is pénzes
223    13|          közül is ló az egyik, annak is pénzes tarisznya van a hátán.~
224    13|          hozzám a kulcsot.~- A kaput is bezárom, a kulcsot is fölviszem -
225    13|          kaput is bezárom, a kulcsot is fölviszem - ígérte Pipitér
226    13|               dehogynem! Inkább most is azt jöttem megmondani, hogy
227    13|          forgatta, aztán kapálódzott is egy kicsit, de a rongyosok
228    13|    boldogultak. Azoknak még tetszett is a tréfa, s kiálltak a bástyákra
229    13|       zavarodottan Buzáth uram -, én is úgy értettem. Úgy értettem
230    13|            értettem. Úgy értettem én is.~- No, én meg nem úgy értettem,
231    13|            megint kinyitotta. - Igaz is, majd elfelejtek kegyelmednek
232    14|           fejedelem, ha még az ajtót is elfelejtette bezárni!~Nem
233    14|        orcája, és vörösre sírva neki is a szeme. Buzáth uram kétszer
234    14|           szeme. Buzáth uram kétszer is meghajolt elõtte köszöntésképpen,
235    14|          szót. Aztán még tréfálkozik is: Ebeczki uramnak szólít.
236    14|            uramnak szólít. Hátha meg is lehetne engesztelni szépszerével.”~-
237    14|           hogy Sárvár elveszett. Nem is vagyok én Ebeczki uram,
238    14|        szégyenkezõ szolgája.~- Bánom is én! - vont vállat a fejedelem,
239    14|            az igazi Ebeczki uram.~Az is elõkerült hamarosan, s tán
240    14|               Van nekem egyéb dolgom is, mint hogy minden jöttmentnek
241    14|        csattant fel Buzáth uram. Meg is bánta mindjárt, mert a másik
242    14|          Segítsen benne Ebeczki uram is. Hanem arra vigyázzanak
243    15|        lövöldöz.~- No, az még vadabb is lesz, amivel mink visszalövünk!
244    15|            mesterét.~De a többi urak is ugyancsak kapkodták a fejüket,
245    15|            azt már egyszer. Még most is ég belé az orcám.~Utoljára
246    15|             Majd megösmer az magától is.~Mit volt mit tenni, visszasomfordált
247    15|              tallért adtam értük, az is lyukas volt.”~Harmadnap
248    15|               Egy öreges ember, maga is rongyos, igazgatta õket
249    15|        mosolyodott el nagy bánatában is a fejedelem, s egyszerre
250    15|              karcsú gyerkõc, aki nem is olyan rongyos, mint a többi.
251    15|         velem nem jönnek a pajtásaim is: Szitáry Ádámka meg Szitáry
252    15|             veled a Szitáry gyerekek is!~- Nem lehet ám, apámuram!
253    15|            ni, csakugyan! Én már meg is feledkeztem Szitáry Kristófról.
254    15|        legyen szabad Szitáry Kristóf is! Mindjárt szalajtok egy
255    15|            se váruk már. Még Pipitér is hallgatagon csoszogott le
256    16|           történetét. Még Pipitérnek is elõ kellett állni, s beszámolni
257    16|            maga várából.~Csavargatta is Buzáth uram a fejét, mint
258    16|           hunyorgott vissza.~- Akkor is én harapom meg kegyelmedet!~
259    16|          aranyszárnya. Mármost magam is azt gondolom, hogy csak
260    16|           hív szolgád õ tenéked.~Meg is ijedt aztán az öreg, hogy
261    16|           rongyosok!~A rongyosok ott is maradtak a régi várnéppel
262    16|       szenvedett velük, hogy most ne is lássa a nagy boldogságukat.~
263    16|        jutott belõlük még Pipitérnek is, akárhogy bujkált a nagy
264    16|       látszott ki alóla. A kis Iluci is ott állt az oldalánál, lenge
265    16|             apáduratuk!~Még Pipitért is megkörnyékezte nagy jóindulattal,
266    16|               Alighanem kívánt volna is neki szerencsés jó napot
267    16|           ebben a kegyetlen melegben is a nyakában hordozza azt
268    16|        mondta Iluci elpirulva -, nem is azért vette azt föl apámuram,
269    16|     költögetésre. Pedig még a Murmuc is megsimogatta az üstökét,
270    17|           gyerek pillantása legelébb is a temetőre esett. A temetőben
271    17|          temetőre esett. A temetőben is arra a sírra, amit legutoljára
272    17|             De nini, integet ott más is, nemcsak a vadrózsák! Valaki
273    17|             egymást. Még Buzáth uram is a keszkenõjét kereste, de
274    17|      szerencse, hogy Piszliczár uram is magához tért ezalatt, s
275    17|           leborult a fejedelem elõtt is, megköszönni neki visszaadott
276    17|             hogy még esztendõk múlva is emlegették Erdélyben. Éjszaka
277    17|          Kristófot. De még a nyakába is akasztott egy nagy aranyláncot.~-