Rész

1     1|          szédelegtem a melegtõl. Ejnye, mondom magamban, mi nehezet
2     4|        nem volt már lóra való.~- Ejnye, de nehéz a szárnya ennek
3     6|      Ádámka szólalt meg elõbb:~- Ejnye, te vagy az, öreg Pipitér?
4     7|        alig érték utol a fiúk.~- Ejnye, öreg, de rád ijesztett
5     9|        magát egy nádzsombékra. - Ejnye, most jut eszembe, hogy
6    10|          az esthajnali csillag.~„Ejnye, megnézem, meddig aludtunk:
7    13|         gyõzte a fejét csóválni: ejnye, de sok gyereke van ennek
8    13|       fölballagott a kapushoz.~- Ejnye - támadt az rá mérgesen -,
9    15| meghökkenve kapott a homlokához. Ejnye, milyen ismerõsnek tetszik