Rész

  1     1|            szíve, hanem vaj, de most meg nem lágyíthatta az Ádámka
  2     1|             karral, s ezt szólította meg a kis Szitáry gyerek:~-
  3     1|           közülök nagyságod - hajolt meg tisztességtudóan.~Volt miben
  4     1|       gyönyörû sztambuli munka -, de meg nem állhatta, hogy el ne
  5     1|           Tamás fiam! Ne, felezzétek meg ezt az aranyat az öcséddel,
  6     1|             levelensültet. Pisszegni meg a fejedelemasszony pisszegett,
  7     1|           kicsibe múlt, hogy egyszer meg nem fõzõkanalazta magát
  8     1|          sikamlós magját hüvelykujja meg a mutatóujja közé szorította,
  9     1|        ijedtségtõl. Bezzeg nem ijedt meg a kis herceg! Mire az apja
 10     1|          szomorú. Szelíden simogatta meg a kis Apafi gesztenyés bodor
 11     1|              a másikat. A kis herceg meg átfogta a két fiú nyakát,
 12     1|           pajtásom van, mint a Tamás meg az Ádámka.~Öröm volt látni
 13     1|         mókuskák, a kertbe. Nézzétek meg, hagyott-e még csengettyûkörtét
 14     2|          volt annak a megmondhatója, meg a török. Hol az egyik, hol
 15     2|        melegben?~Az ország ládájának meg olyan rossz természete volt,
 16     2|              rabszolgának a székelyt meg a szászt. S hogy ne sajnálja
 17     2|      temesvári basa.~A jenõi basának meg az volt a panasza, hogy
 18     2|           basa többet, csak ötszázat meg egy hátaslovat.~A fejedelem
 19     2|             kegyelmes basának. S még meg is köszönte a nagy jóakaratát,
 20     2|           tekintetû oroszlán! Engedd meg, hogy a te alázatos szolgád,
 21     2|         kéret Hajdár basa, kerestesd meg az õ kedves sólyommadarát,
 22     2|          udvari vadászokat. Nyugtasd meg a basát, jó ember: holnap
 23     2|     gondolkozott, hogy tán valamivel meg is kellene ajándékozni a
 24     2|            vadászsólyom, Teleki uram meg a szárnya alatt motoszkált
 25     2|     szolgálatára állhatok - hajtotta meg magát Szitáry -, csak arra
 26     2|        indult kifelé. Bántotta, hogy meg sem ölelheti a két fiát.
 27     3|        tûzhely körül csak a gyerekek meg az öregek melegedtek. Az
 28     3|       diadalmas csatákat, a gyerekek meg úgy, hogy deli leventéknek
 29     3|         kereste az ellenségnek, hogy meg ne sántuljon. Igaz, hogy
 30     3|                 Aj, haj, nagy urakuk meg se nem látulják szegin embert!~-
 31     3|             eriszthetlek sehuva, míg meg nem látugatjátok a szegin
 32     3|            szél. A Piszliczár kertje meg olyan volt, mintha megállt
 33     3|        megállt volna fölötte a nyár. Meg is állhatott, mert a mi
 34     3|             Tamás kíváncsian fordult meg: milyen gazdája lehet ennek
 35     3|              kis görög nevetve fogta meg a karját.~- Mit féljesz,
 36     3|              ezt a fertelmes állatot meg már hol szerezte kelmed? -
 37     3|             gazdája elrejtegetett, õ meg elõszedegetett. Hát Piszliczár
 38     4|           Add ide, fiam, hadd nézzem meg, ez volt-e az - nyújtotta
 39     4|            hogy sohase szökött õneki meg a sólyommadara. Nem is tartott
 40     4|          ennek a madárnak - csóválta meg nagy ravaszul a fejét. -
 41     4|              katonáit:~- Láncoljátok meg ezt a kutyahitût, s vessétek
 42     4|         bilincsek csörögtek. Azokkal meg nem tehetett egyebet, csak
 43     5|           éjszakai álmát.~- De akkor meg már végképp be nem eresztelek,
 44     5|             kopasz törököt, s aligha meg nem kocogtatja a fejét a
 45     5|               ifjú pálmafa! Erõsítse meg a szárnyaidat, szilaj sasmadár!
 46     5|          segítségedre? Attól mentsen meg az Isten minden jóravaló
 47     5|             estéli imádkozásra hívta meg Magyari László uram, a fejedelem
 48     5|          papja, a két Szitáry gyerek meg kiballagott a város szélére,
 49     5|             Tamás kevélyen. - Tanuld meg, öcsém, hogy az olyan embert
 50     5|           András bácsi - szólítottak meg a fiúk egy öreg székely
 51     5|         Isten, hogy a mai végezéstek meg ne bánjátok. Mi pedig, ha
 52     5|           szerencsétlen apánkurunkat meg nem szabadítjuk. Isten minket
 53     6|       átölelte.~- Nézd, öcsém, nekem meg kell szabadítanom az apánkat.
 54     6|             De a Tamás kemény szívét meg nem lágyították a könnyek.
 55     6|              subát, s Ádámka szólalt meg elõbb:~- Ejnye, te vagy
 56     6|            Tamás -, de ki mondja azt meg most már nekünk, hogy merre
 57     6|                 Ej, ej, úrfi - rázta meg a vállán a subát az öreg
 58     6|        okoskodás nem nyugtatta ugyan meg egészen Tamást, de legalább
 59     6|           Pipitér. De most már mondd meg azt is, hogy mit tegyünk.~-
 60     6|    Tenyerünkbe vesszük a lábunkat, s meg se állunk Nagyváradig.~A
 61     6|            suba volt az öregen. Abba meg Ádámkát csavargatta bele.
 62     6|    juhászlegények vagytok, hogy akár meg se álljatok a túri vásárig.~
 63     6|          száraz nyárfalevelek alatt, meg az õszirózsák zizegését,
 64     6|          keze valahol idegenben veti meg síri ágyukat?~Tamás azt
 65     6|             gondolta, senki se látta meg, mikor a hantot markolászta.
 66     7|         országa.~Egész Váradig senki meg nem kérdezte tõlük, hogy:
 67     7|         töprengett egész úton. Tamás meg azon törte a fejét, hogy
 68     7|            törte a fejét, hogy tudta meg Piszliczár olyan hamar,
 69     7|             mint azt, hogy: segítsen meg az Isten benneteket, rab
 70     7|    mindenfelé azt leste, nem látná-e meg valahol a harmadikat. Hátha
 71     7|           Hátha az õ lehelete csapja meg az arcukat annál a fordulónál?~
 72     7|            helybenhagyta:~- Keressük meg. Én is gondoltam valamit.~
 73     7|             bátya! Ugyan ne haragudj meg mindjárt a te gyámoltalan
 74     7|            volna, ó, nagy úr - rázta meg Tamás a fejét -, hiszen
 75     7|       vacsora után beszéljünk arról. Meg kell azt nekem gondolni
 76     7|     zabkenyér is.~De még azt se ette meg, hanem belecsúsztatta a
 77     7|         Siessetek, ifjú sólymok, míg meg nincs kötve a szárnyatok!~
 78     7|          Tamás -, legalább azt mondd meg, kinek köszönhetjük a szabadságunkat.
 79     8|          paripán, ugyan ki lehet? Az meg nem lehet más, mint Kornis
 80     8|           nem úrral volt dolgod.” Én meg örültem a garasnak, mert
 81     8|         jámbor kicsoda?” - kérdeztem meg az én katonámat, ahogy a
 82     8|             Többet is, mint amennyit meg bír enni.~Nem lehet azt
 83     8|         bujdosik minden lakója, akit meg nem ölt a fegyver. Három
 84     9|             dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna, mégis olyan,
 85     9|            amelynek népét soha senki meg nem adóztatta, útjait az
 86     9|             olyan sekély a láp, hogy meg lehet lábolni, s ahogy a
 87     9|         jártam én itt elõször, azóta meg nagyon sokszor. Laktam én
 88     9|             erdeje.~- Hogy élünk itt meg téli idõben, öreg Pipitér?~-
 89     9|          Isten hozott, isten hozott!~Meg se kérdezték: kik vagytok,
 90    10|            sejtelmes hangokkal telik meg a levegõ, csudálatos színeket
 91    10|              barkáját a kecskefûz!~- Meg is gallyazzuk nemsokára.
 92    10|          neki ez a gömbölyû fejû, ez meg a békabuzogány. Édes a gyökere,
 93    10|            így szokott nevezni, soha meg nem indul. Ki hallott még
 94    10| beletûzhessük.~De biz azt nem nézték meg, mert hármat se léphettek,
 95    10|          Tamás csodálkozva dörzsölte meg a szemét. Álmodnék talán?
 96    10|        szelek ki nem szabadítják, és meg nem indítják a ringó hullámokon:~-
 97    11|            sincs inkább, csak gyerek meg öregember. A magabíró férfi
 98    11|              A zsoldotok ingyenlakás meg ingyenkoszt: ott hevertek,
 99    11|              vége legyen, mert abból meg nem élünk. Mától fogva szétosztalak
100    11|         hadnagyotok, Szitáry Ádámka. Meg a kapitányotok, Szitáry
101    11|           pedig az csak most mutatta meg igazán, hogy mit tud. Smaragdtenger
102    11|    hadseregét. Tamás nem is állhatta meg szó nélkül ezt a nagy hõsködést:~-
103    11|       kétszer mondja. No, hadd lássa meg, micsoda derék vitézek laknak
104    12|           volt egy kicsit a szíve, s meg nem állhatta, hogy a küszöbrõl
105    12|              nélkül. Hanem fordítsuk meg a szigetet, s kerüljük meg
106    12|           meg a szigetet, s kerüljük meg ezt a nyírfás zátonyt, hátha
107    12|           megmondani, mitõl gyulladt meg a vízi világnak egy-egy
108    12|             Hajdár basától elhozták. Meg se kérdezték tõle, vétkes-e
109    12|            vagy ártatlan. Úgy lehet, meg is feledkeztek már róla.
110    12|         szolgám.~- Jól hallottam én, meg is nézem, ki az - ugrott
111    12|             Isten szigetére? Pipitér meg erre azt mondta, hogy: „
112    12|     összeborzongott, a másik két fiú meg várta, mi lesz ebbõl. Pipitér
113    12|              az Isten szigetén. „Edd meg magad, vén koldus - mordult
114    12|             nyomta, ehol e, nézzétek meg, ha nem hiszitek.~S azzal
115    12|         holmit, ami még sose fordult meg az Isten szigetén: a pénzt.~-
116    13|            orrodra.~- No, hát tartsd meg magadnak! - morgott az õr,
117    13|             olyan deresen lovagoltat meg a kapitány, amelyik egyet
118    13|        kapitánynak.~- Bánom is én!~- Meg a zsoldot is hozom a tarisznyámban.~-
119    13|             nagy jó uram. Itt lepett meg bennünket a bátkai erdõben.~-
120    13|          gerendába Buzáth uram, most meg az oldalát verte a falba,
121    13|             értettem én is.~- No, én meg nem úgy értettem, ahogy
122    14|             nagyon csendesen szólalt meg:~- Baj van, nagyságos uram,
123    14|        Ebeczki uramnak szólít. Hátha meg is lehetne engesztelni szépszerével.”~-
124    14|              volt a lábán, a bajusza meg a szájába lógott, mint a
125    14|            csattant fel Buzáth uram. Meg is bánta mindjárt, mert
126    14|             ember, az Úristen áldjon meg: kicsoda az?~Buzáth uram
127    14|     visszaszerzi, amit elveszejtett. Meg kell ostromolni Sárvárt.
128    14|       hajszála se görbüljön. Hátha õ meg tudja mondani, hová lett
129    15|        Kővárra. Nagy pironkodva állt meg a két kapitány előtt.~-
130    15|         hadikészülettel voltak, hogy meg lehetett volna vele venni
131    15|     tanácskozni: mitévők legyenek?~- Meg kell kezdeni az ostromot.
132    15|           ostromot. Hadd szólaljanak meg az ágyúk - vélte Ebeczki
133    15|              rossz szándékban, tehát meg ne lövöldözzék - és odaballagott
134    15|       Békeajánlatot hoztam.~- Tartsd meg magadnak!~- A fejedelem
135    15|               Legalább azt mondjátok meg, miféle népek vagytok!~-
136    15|      megmondjuk a fejedelemnek. Vagy meg se kell mondani. Majd megösmer
137    15|             kell hívni a fejedelmet. Meg kell neki írni, hogy ezt
138    15|            ezt a várat csak õ veheti meg a láthatatlan ellenségtõl.~
139    15|           szél. Vörös selymén szépen meg lehetett látni az arannyal
140    15|         pajtásaim is: Szitáry Ádámka meg Szitáry Tamás.~- A Szitáry
141    15|            ám, ni, csakugyan! Én már meg is feledkeztem Szitáry Kristófról.
142    15|              a két Szitáry gyerekkel meg a két kapitánnyal. Mi lesz
143    16|             a fejedelem.~Hanem azért meg nem állhatta, hogy alattomban
144    16|            állhatta, hogy alattomban meg ne fenyegesse az ujjával
145    16|        vissza.~- Akkor is én harapom meg kegyelmedet!~A fejedelem
146    16|           pillantott Pipitér felé. - Meg akinek ilyen hûséges cseléde
147    16|       amilyen hív szolgád õ tenéked.~Meg is ijedt aztán az öreg,
148    16|             sok szeles népség! Pedig meg akarom még én látni az én
149    16|            Mihályt se éljenezték még meg ennyit életében, mint most.
150    16|       szemével.~A két Szitáry gyerek meg annál hallgatagabb lett,
151    16|          maga módján, ha a fejedelem meg nem szólal:~- Nem bánom,
152    16|         nyájasan Ilucihoz -, mondjad meg neki, nem kívánom én, hogy
153    16|       firegje Murmuc.~- De már akkor meg éppen megnézem, ha ilyen
154    16|           magát a márványkövön, hogy meg nem mozdult semmi költögetésre.
155    17|             beléje siránkuztam. Csak meg nem állhatulja eztet a szip
156    17|           mint a fejedelem õnagysága meg a tanácsosai.~Ott ültek
157    17|        Kristóf belépett a két fiával meg az öreg Pipitérrel, fölállt
158    17|             Elõbb azonban azt nézzük meg, milyen ebédet tud fõzni