Rész
1 1| hálát ad az Istennek, hogy már elmúlt. Ha pedig még azután
2 1| bíborhálós ágyból, mikor már ráförmedt a szolgálattevõ
3 1| ember legjobb ízût alszik. Már ezt a kis álmot is elveszitek
4 1| küszöböt, mikor a fejedelem már eléje kiáltott:~- Hát temetésre
5 1| elejbem?! Hát nem megmondtam már tegnap este, hogy ma Daczó
6 1| fejedelem haragszik - ezt már a verebek is csiripelték
7 1| Mire az apja körülnézett, már akkor ott ült az ölében,
8 1| fejedelem homlokán. Nem volt már haragos, inkább csak szomorú.
9 1| enni álmodban?~A fejedelem már mosolygott is.~- Még annál
10 1| majd a te fejedre teszem, már kinyújtom a kezem, mikor
11 1| fejedelmi trónust. Õ magáért már nem bánta volna, de mi lesz
12 1| volt a hiba, apámuram. Ha már vadászni voltunk álmodban,
13 2| hadonásztak vele.~- No, most már tedd le a kertészbicskát,
14 2| elhajtani.~A lippai basa már sokkal emberségesebb férfiú
15 2| való Attila-kardot vétettek már vele a basa urak.~De történt
16 2| veszedelmet.~- Úgy, tán már megint elveszejtette Attila
17 2| kísérte a hajlongó követet, s már azon gondolkozott, hogy
18 2| Teleki Mihály uramat.~- Nézze már kegyelmed, micsoda gonosz
19 2| magát a fejedelem is, s már egész nekividámodva kérdezte:~-
20 2| Kristófot elõhívták, akkorra már ott tollászkodott a fejedelem
21 2| Szitáry uram, látott-e már aranyos szárnyú sólymot -
22 2| fejedelem -, mert kelmed már csak világlátott ember.~-
23 3| hogy neki is összemetélték már egynéhányszor az ábrázatát,
24 3| Szitáry.~De a kis fekete ember már akkor nem volt az ablakban,
25 3| Legjobban szeretett volna már kint lenni a tündérpalotából.
26 3| amiken keresztülmentek, már sárga leveleket sodorgatott
27 3| az ég peremén vöröslött már, s pirosra festette a Királyhágó
28 3| kicsinkát abrakulni. Luvak már kapták uzsonnát.~Azt akarta
29 3| a jó ember, hogy a lovak már abrakolnak, s a gazdákra
30 3| bolond nagy majom, aki most már a két kezét is összetette,
31 3| a fertelmes állatot meg már hol szerezte kelmed? - kérdezte
32 3| azért tartuk házamnál.~- Már akkor mégiscsak érdemesebb
33 3| hagyott sólyom.~„Hajnallik már, bizonyosan a világosság
34 3| hiszen holnap ilyenkorra már hozom nekik a váradi török
35 4| másnap kipróbálhatta volna már a kardot, Ádámka is a citerát.~
36 4| akkorra Szitáry Kristóf már a váradi basa elõtt állt
37 4| kezét a madár után. - Erre már magam is kíváncsi vagyok.~
38 4| vadászsólymot, hiszen nem volt már lóra való.~- Ejnye, de nehéz
39 4| karja, s mire magához tért, már akkor kezén-lábán bilincsek
40 5| úgy látszik, nagyon tudta már a járást az erdélyi fejedelem
41 5| éjszakai álmát.~- De akkor meg már végképp be nem eresztelek,
42 5| hall az édesapjáról. Jön-e már, hozza‑e már a rubintos
43 5| édesapjáról. Jön-e már, hozza‑e már a rubintos kardot, az aranyos
44 5| lecihelõdött a szamárról, s már a tornác küszöbén törülgette
45 5| barnuló alkonyatban: veri-e már a port hazafelé az édesapjuk
46 5| õket tetõtõl talpig. Õróla már csakugyan elmondhatta volna
47 5| sisak.~S a nagyobb fiú most már kipirult orcával, fölemelt
48 5| mint szolgához illik. Most már szabad székely nemes vagyok
49 5| szobájába távozván.~- Az már a ti dolgotok, rab ember
50 6| nem lágyították a könnyek. Már õ csak egyedül megy neki
51 6| légyvesztõ papiros? Nem kell már az ilyenkor, elhullott már
52 6| már az ilyenkor, elhullott már a légy a maga jószántából.” „
53 6| fölül a fejedelem. Most már mehetnek oda, ahol a part
54 6| is megértette, hogy most már õbelõle se lesz házpásztor
55 6| de ki mondja azt meg most már nekünk, hogy merre menjünk?~-
56 6| azt gondolod te, hogy most már nincs gondja ránk a jó Istennek,
57 6| van, öreg Pipitér. De most már mondd meg azt is, hogy mit
58 6| Pál sírkövérõl.~- No, most már mehetünk mind a vízig szárazon.
59 6| elején aranyért se lehet már szúnyogot találni.~ ~
60 7| Nem telt bele egy jó hét, már a váradi határban jártak
61 7| tekintett körül: hátha jön is már az a rettenetes basa a Pipitér
62 7| lángjába.~Öreg este volt már, mikor a basa megint magához
63 7| féljetek, jóra fordul most már a sorotok!~Hej, de egymás
64 7| basa, hogy jóra fordul most már a sorunk. Hej, mégiscsak
65 7| Hajdár basa!~Megjött most már az étvágyuk is. Megették
66 7| Ha ma nem mentek, holnap már nem ereszt a basa, mert
67 7| Szitáry Kristóf nincs már Váradon. Ma délután jártak
68 7| Menjetek, amerre láttok, most már szabadok vagytok.~- Jó ember -
69 7| Úristen, micsoda rég volt már ez! Elmúlt már annak egy
70 7| rég volt már ez! Elmúlt már annak egy hete is. De a
71 8| tudok, mint az úrfiak. Én már beszéltem is nagy jó urammal.~
72 8| leterített subákon -, most már ide hallgassatok. Hát ahogy
73 8| Pipitér, de azt találd ki már, hogy kicsoda, akit úgy
74 8| a hátukra venni.~- Most már aztán gyerünk haza!~- Hol
75 8| mikor olyant is talál, aki már egy ujjal se tudja védeni
76 8| volt, nem ettek, megszokták már a koplalást. S ahol nem
77 8| jégcsapot szopogatott, Ádámkának már az sem kellett. Összefagyott,
78 8| kisebesedett lábacskája nem bírta már továbbvinni.~- No, majd
79 8| Pipitér -, itthon vagyunk már.~Tamás bámulva nézett körül.~-
80 8| öreg Pipitér. Káprázik már a te öreg szemed is a sok
81 9| láp testét ekével: most már házakat is építettek a hátára.
82 9| az is, amelyiknek másfelé már a fajtája is kiveszett.
83 9| vagyok én itt, meglaktam már én sokszor a lápot - biztatta
84 9| voltam én a Bocskai hajdúja már akkor, mikor a kardom hosszabb
85 9| nagyon sokszor. Laktam én már az Isten szigetén. No, mit
86 9| mély szavát.~- No, most már helyben vagyunk - dörzsölte
87 9| Szitáry-kastély. S ennek a kulcsát már el nem veheti tõlünk Apafi
88 9| zárni. Mert nem voltak ám már koldusok az új telepesek.
89 10| nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek
90 10| nyiladozni.~- Pipitér, hányja már a barkáját a kecskefûz!~-
91 10| ünnep van ma: fõzhetünk már levest is, mert érik a harmatkása.
92 10| azokat kereste. Megösmerte már õket a szavukról, a röpülésükrõl.
93 10| az irányában.~- No, azt már csak megnézzük. Jó lenne
94 10| sokára fölneszelt Tamás, már akkor elcsendesedett a szél.
95 10| este van-e, vagy hajnallik már?” - gondolta, s kibújt a
96 10| éjszaka a parttól. Most már az Isten kezében vagyunk;
97 10| a füvek, s akkor a háló már olyan sûrû, a föld olyan
98 11| legtöbbnek se apja, se anyja már. Úgy éltek a nádban, szegények,
99 11| gyereknek:~- No, csirkéim, van már evezõnk: arra hajtjuk már
100 11| már evezõnk: arra hajtjuk már a szigetünket, amerre nekünk
101 11| is hajtani, mert vagyunk már hozzá elegendõen. Most már
102 11| már hozzá elegendõen. Most már csak a hadsereggel kell
103 11| Tamás. A generálisságot már csak magamnak tartom. Jó
104 11| a kócsagot. Nem találta már örömét a lápban, pedig az
105 11| csakugyan ott feketéllettek már öreg bástyafalai Sárvárnak.
106 11| növekedett, hogy ebben az idõben már a vár nyugati tövét nyalogatta
107 11| Pipitér. - Tán te is meguntad már az Isten kertjét? Tán jobban
108 12| vert ébresztõt, mikor Tamás már talpra ugrott. Az álomméz
109 12| Pipitér! Nem haragszom már, öreg Pipitér!~De az öreg
110 12| elveszett.~A két gyerek most már együtt hujjántgatott, aminek
111 12| is eredménye. Mert erre már a hadsereg is éledezni kezdett.
112 12| minden rezzenésre: jön-e már vissza Pipitér?~Az pedig
113 12| az, mint a parázs. Mintha már visszatért volna a nap,
114 12| ezzel az édesapánkat!” S már éppen azon törte az eszét,
115 12| kipróbálja, hogy benõtt-e már a fejed lágya?~Hej, hogy
116 12| letelepedett a tûz mellé. Már akkor Ádámka is fölébredt,
117 12| lehet, meg is feledkeztek már róla. Sokkal nagyobb dolgon
118 12| uram keze alatt. Tud is már a kis herceg úgy bánni a
119 12| Pipitér -, hol leszünk mi már akkor, mikor a fejedelem
120 12| vitéz kapitány uram? Öreg már kegyelmed dajkának!” „Nem
121 12| fölnézett az égre. Megtalálta már azt a lajtorját, amelyik
122 13| aljára, az Isten szigete már a sárvári vár tövében ringatódzott.
123 13| mosakodás.~A másik percben már a vízben lubickolt egész
124 13| egy fél esztendeje. Nyitom már!~Nyikorgott a nehéz vaskapu,
125 13| szigeti gyerekeket.~- Az már beszéd. Hova tetted õket?~-
126 13| tettem én sehova. Ott vannak már azok, szegény báránykák,
127 13| fél óra járás. Azóta tán már itt is vannak a várban!
128 13| iszákjukban pénz van? A mienk az már! Az enyim már az! Megütközünk
129 13| A mienk az már! Az enyim már az! Megütközünk velük! Elfogjuk
130 14| Buzáth Gáspár.~„Nini, itt már tudják, hogy oda van Sárvár!” -
131 14| s tán századszor mesélte már el a fejedelemnek, hogyan
132 15| továbbhúzódni, mert ennek már fele se tréfa. Ez már több,
133 15| ennek már fele se tréfa. Ez már több, mint vadkörte.~Csakugyan
134 15| állnak! Próbáltam én azt már egyszer. Még most is ég
135 15| Az ám, ni, csakugyan! Én már meg is feledkeztem Szitáry
136 15| õvelük? Se szigetük, se váruk már. Még Pipitér is hallgatagon
137 16| cseléd létére, s kapta volna már vissza a szót, de a fejedelem
138 16| parancsot:~- Hanem most már gyerünk Kolozsvárra mindnyájan,
139 16| nagyon nehezen várnak ott már bennünket.~Buzáth uram nagyon
140 16| furcsa esetnek híre futott már akkor egész Erdélyországban,
141 16| ruhácskájában, s nefelejcs szeme már messzirõl köszöntötte Ádámkát.
142 16| úgyis sokszor hallottam már hírét.~Piszliczár nem tudott
143 16| mondta a fejedelem.~De erre már éppen elejtette Piszliczár
144 16| hamis firegje Murmuc.~- De már akkor meg éppen megnézem,
145 16| neki. Megmondjam-e most már, becsulátus Piszliczár,
146 17| Kolozsvárból.~Egészen befutotta azt már azóta a fehér vadrózsa.
147 17| igazándi bizánti selem. Én már beléje siránkuztam. Csak
148 17| Isten szigetére. Ott leszek már én otthon csak, az én nádasomban,
|