Rész

  1     1|            Örül neki, hogy csak álom volt, s hálát ad az Istennek,
  2     1|          bele. Apafinak pedig nem kõ volt a szíve, hanem vaj, de most
  3     1|         hajolt meg tisztességtudóan.~Volt miben válogatni, az bizonyos.
  4     1|  bársonycsizma, szattyáncsizma annyi volt ott, hogy könnyû volt kitalálni,
  5     1|          annyi volt ott, hogy könnyû volt kitalálni, mért járt a székely
  6     1|               a lippai basa ajándéka volt, gyönyörû sztambuli munka -,
  7     1|    szegénykét az elébb.~De csakolyan volt ez a jókedv, mint mikor
  8     1|               A nádmézes kávé keserû volt neki. A keserû borovicska
  9     1|             pedig pisszegett, az nem volt más, mint a kis erdélyi
 10     1|       Mihályka.~Csintalan kis legény volt a herceg, eleven, mint a
 11     1|             Nagy, szelíd barna szeme volt, mint az õzikének, de tele
 12     1|              fejedelem homlokán. Nem volt már haragos, inkább csak
 13     1|          bodor fürtjeit.~- Temiattad volt ott az a ránc, édes kicsi
 14     1|              annál is rosszabb álmom volt, édes cselédem. Odakint
 15     1|         biggyesztette el.~- Tebenned volt a hiba, apámuram. Ha már
 16     1|            Tamás meg az Ádámka.~Öröm volt látni a három gyereket így
 17     2|              2. A basa sólyma~Nem is volt egészen bolondság, amit
 18     2|               mire felébred. A német volt annak a megmondhatója, meg
 19     2|          bizony gonosz nyugodalom is volt az. Mint mikor valami szegény
 20     2|           meg olyan rossz természete volt, hogy fenékig is kotorászhatott
 21     2|           Brassótól Kolozsvárig. Nem volt válogatós: ha pénzt nem
 22     2|            Hát ilyen gonosz mulatság volt az a törökbarátság háborús
 23     2| törökbarátság háborús idõben.~De nem volt ám különb a békességes idõ
 24     2|              békességes idõ se. Mert volt esze a töröknek, hogy az
 25     2|               A jenõi basának meg az volt a panasza, hogy az õ környékükön
 26     2|          sokkal emberségesebb férfiú volt. Az világért se fosztotta
 27     2|              uram!~Az a szép szokása volt a jó Buzáth Gáspárnak, hogy
 28     2|          nagyon emberségtudó szerzet volt. Ahogy Apafi belépett a
 29     2|              harapni?~Esze ágában se volt az a jámbornak, csak azon
 30     2|             a basa sólymának aranyos volt a szárnya. Ezt jól eszedbe
 31     3|            Aki épkézláb magyar ember volt akkoriban, az egy esztendõben
 32     3|          Persze mind olyan vendégség volt az, ahol ágyúszóval muzsikáltak,
 33     3|              pedig olyan deli bajnok volt, hogy vagy akadt párja a
 34     3|       Székelyföldön, vagy se. Ott is volt õ mindenütt, ahol ember
 35     3|               Valóságos tündérpalota volt ez. Vertréz födele, márványoszlopai,
 36     3|           fekete ember már akkor nem volt az ablakban, hanem ott bukdácsolt
 37     3|           uram. Görög marhakereskedõ volt biz õkelme annak elõtte
 38     3|        mellett a kémkedés is kenyere volt. Amit a töröktõl tudott,
 39     3|          Piszliczár kertje meg olyan volt, mintha megállt volna fölötte
 40     3|              balzsamszagú virágokat. Volt olyan, amelyiknek a kelyhe
 41     3|            amelyiknek a kelyhe piros volt, a levele sárga, az ágai
 42     3|         levele sárga, az ágai kékek. Volt fa, amelyik egyszerre hordozott
 43     3|              az csakugyan liliomszál volt, mégpedig olyan, hogy az
 44     3|         Ádámka. Ha a kert tündérkert volt, Iluci volt benne a tündér-királykisasszony.
 45     3|          kert tündérkert volt, Iluci volt benne a tündér-királykisasszony.
 46     3|           elõre a görög.~Pedig annyi volt ott a drága jó étel, a fejedelem
 47     3|              Nagy, csúnya fekete kéz volt, hosszú, sovány ujjak, éles,
 48     3|          szereti barackbul a Murmuc.~Volt pedig ez a Murmuc egy bolond
 49     3|       nyelvével, hogy azt lehetetlen volt megállni nevetés nélkül.~-
 50     4|        bibircsókos ábrázatú úriember volt Hajdár basa, s csak úgy
 51     4|            vadászsólymot, hiszen nem volt már lóra való.~- Ejnye,
 52     4|            fejét. - Az enyimé könnyû volt, mint a szél, és sebes,
 53     5|              öccsét.~Az utcákon nagy volt a nyüzsgés, a fejedelem
 54     5|      fejedelem palotája elõtt is sok volt a szájtátó, bent a palotában
 55     5|              mentek! Olyan zsibongás volt ott, mint mikor az odvas
 56     5|              karjába. Ennek is olyan volt az arca, mint a sárga viasz,
 57     5|             álltak az õrök. Olyankor volt ez szokásban, ha valami
 58     5|  bársonyköpönyeget, amelyen ezüsttel volt kihímezve az Apafiak õsi
 59     6|      zokogott szegény, hogy keserves volt hallani.~- Sohase látsz
 60     6|      hazaigyekszünk.~Az öreg Pipitér volt a Cseperke utcai ház gondviselõje,
 61     6|             még egy kis festett suba volt az öregen. Abba meg Ádámkát
 62     6|        ködmönben maradt, de az olyan volt, hogy tán a puskagolyó is
 63     7|              Olyan mindennapos dolog volt akkoriban hazátlan bujdosó
 64     7|             verebeket a sövényen. Az volt akkor az egész magyar föld:
 65     7|              a kastély olyan csendes volt, mintha el volna hagyatva.
 66     7|          Tamás.~- Micsoda, hát majom volt az az úr? Nem hiszem én
 67     7|              pihék elõl.~Szomorú kép volt ez nagyon, s mentül tovább
 68     7|            másik dalba fogott. Olyan volt az, mint a gerlicezokogás:~
 69     7|               Abban a világban divat volt az ilyen felemás magyarság.
 70     7|      kiválthatnánk az apánkat. Amink volt is, elszedte a fejedelem.
 71     7|      gazdátok leszek én, mint a régi volt.~Mind a két gyerek egyszerre
 72     7|             Nagy ezüst fülönfüggõjük volt, az Apafi palotájában az
 73     7|              rab ember fiait. Mennyi volt ott a szem nem látta, fül
 74     7|           lobogó lángjába.~Öreg este volt már, mikor a basa megint
 75     7|           fekete köpönyeges alak. Ki volt, mi volt, nem tudhatták,
 76     7|         köpönyeges alak. Ki volt, mi volt, nem tudhatták, mert a köpönyeg
 77     7|      köpönyeg csuklyája úgy a fejére volt húzva, hogy az orra se látszott
 78     7|      csuklyából: az öreg Cselebi bég volt. Kopasz feje búbjára odasütött
 79     7|       Cselebi.”~Úristen, micsoda rég volt már ez! Elmúlt már annak
 80     8|            gyerek az öregnek!~- Hogy volt, mint volt, kedves Pipitér?
 81     8|           öregnek!~- Hogy volt, mint volt, kedves Pipitér? Mit beszélt,
 82     8|             olyant, amelyik fûtve is volt. Nem más fûtötte pedig,
 83     8|             Abban az idõben még több volt a hévíz a váradi határban,
 84     8|              pedig az öregapjának se volt olyan. De legalább nem vette
 85     8|             ne mondd, hogy nem úrral volt dolgod.” Én meg örültem
 86     8|            én nagy jó uramat. Mert õ volt az, akit úgy közrekaptak,
 87     8|          fejénél. Nem nagy mesterség volt: az egyik suba volt a derékaljuk,
 88     8|        mesterség volt: az egyik suba volt a derékaljuk, a másik a
 89     8|              De rettentõ keserves út volt az odáig! Át kellett bujdokolni
 90     8|       kellett bujdokolni: hiszen nem volt ki elõl. Farkast többet
 91     8|     Szabadszentkirály. Virágzó város volt. Ma csupa romladék. Üszköt
 92     8|              a kõvel borított térség volt Ölyved. Kirabolta a német.~
 93     8|           össze úton-útfélen. Ha nem volt, nem ettek, megszokták már
 94     9|     csakugyan a leghíresebb menedéke volt a Tisza-vidék bujdosó népének
 95     9|              ez, hanem igaz valóság. Volt olyan esztendõ, amikor a
 96     9|          dagadt, mint amekkora régen volt. Magába nyelt szántóföldeket,
 97     9|              az öreg Pipitér mestere volt ennek a tudománynak.~- Ó,
 98     9|              mikor a kardom hosszabb volt, mint én magam. Akkor jártam
 99     9|            és belefújt. Furcsa szava volt annak a nádkürtnek: mintha
100     9|             Mihály uram!~Ez biz igaz volt, mert a nádgunyhók nemigen
101     9|        éléskamrává kellett csinálni. Volt ott aszalt gyümölcs, szárított
102     9|           szederlekvár, fõtt sulyom, volt ott füstölt csík is.~Ami
103     9|          füstölt csíkot, s nagyon ki volt békülve az elsõ vacsorával.~-
104    10|     gyöngyszem.~Tamásnak a madarakra volt nagy gondja. Fák hegyén,
105    10|           üvöltött, bõgött, borzalom volt hallgatni, mikor belekapaszkodott
106    11|          fiainak nagyon kedvére való volt ez az utazgatás. Legalább
107    11|             a vizével. Annál nagyobb volt a becsülete az erdélyiek
108    12|              Hanem azért mégis nehéz volt egy kicsit a szíve, s meg
109    12|             nád. Pipitér azonban nem volt közte egyik felekezetnek
110    12|      elõszedte, ami a tarisznyájában volt. Nagy darab földet bekóborolt
111    12|          vele!~- Jaj, Pipitér, de jó volt teneked! Aztán mit üzent
112    12|             szigetére.~Egyszerû sora volt annak nagyon. Pipitér meglátta
113    12|            tudott szólni, olyan nagy volt a nevethetnékje.~- Hát mikor
114    13|           mind a két fülére süket is volt. Ijedten ugrott föl a medvebõrrõl,
115    14|               A duzzogó az a szobája volt a fejedelemnek, ahová olyankor
116    14|            haragszik. Inkább szomorú volt sápadt, színehagyott orcája,
117    14|          olyan hunyorgó szürke szeme volt annak az öregembernek? -
118    14|          öregembernek gyékénybocskor volt a lábán, a bajusza meg a
119    14|          torma lett volna! Nem torma volt az, hanem bolondgomba, amibe
120    14|          ámbátor abban az idõben nem volt ritkaság az ilyen dolog.~
121    15|           volna.~- Ej, de szép lövés volt, forgós-teringette! - hüledezett
122    15|          megösmer az magától is.~Mit volt mit tenni, visszasomfordált
123    15|            adtam értük, az is lyukas volt.”~Harmadnap reggelre megérkezett
124    15|     fáradtságtól.~A fejedelem sápadt volt, homlokán mély barázdákat
125    15|         elõre-hátra. Puskája azonban volt annak valamennyinek, hiszen
126    16|           beszámolni arról, aminek õ volt a mestere: hogy hogy vitte
127    16|           boldogságukat.~Csupa ünnep volt az útjuk hazafelé. A sárvári
128    16|             olyan hosszú prémes dóka volt a nyakában, hogy éppen csak
129    16|       életében mindig nagy kedvelõje volt az állatoknak. S azzal megindult
130    16|        hallatszott.~Murmuc kalickája volt ott csakugyan, de a híres
131    16|            elül-hátul. Hát az õ képe volt rajta - az, amelyikrõl lefelejtette
132    16|           fejedelem. Kettuszáz darab volt belule.~- Hát aztán hol
133    17|            fehér vadrózsa. Levele se volt, csupa virág a tövétől a
134    17|             reggel olyan szép reggel volt, hogy még esztendõk múlva
135    17|       öntenék. Reggelre azonban sima volt az ég, mint a két Szitáry