Rész
1 1| kilépett. De bizony még a fejét se dugta ki a bíborhálós ágyból,
2 1| szeme a jó úrnak, még akkor se egészen. Mert éppen úgy
3 1| gyerek azonban a világért se mert volna ilyent gondolni
4 1| mert volna ilyent gondolni se, nemhogy mondani. Nefelejcskék
5 1| benyitott az ágyasházba. Ügyet se vetett rá, hogy a fejedelem
6 1| az ország pénze egyébre se kellene, csak ajtócsináltatásra.
7 1| pár feketével. De még át se lépte a küszöböt, mikor
8 1| Mit gondolt az úrfi, mit se, az az õ dolga, csak az
9 1| két karján, hogy a feje se látszott ki közülük. Lerakta
10 1| oleander-bokrokon. Hiszen egyebet se hallottak a palotában egész
11 1| teremtett lélek. Hanem azt senki se tudta, hogy mért haragszik
12 1| úr a háznál, s bizony oda se nézett az apja haragos kedvének.~
13 2| különb a békességes idõ se. Mert volt esze a töröknek,
14 2| férfiú volt. Az világért se fosztotta volna ki ilyen
15 2| ócska vas vadonatúj korában se ért öt garast, sietett elküldeni
16 2| álmodott a fejedelem.~Még föl se kelt az asztal mellõl, mikor
17 2| lábamba harapni?~Esze ágában se volt az a jámbornak, csak
18 2| hogy egy mázsa arannyal se lehet kibélelni.~Szitáry
19 3| párja a Székelyföldön, vagy se. Ott is volt õ mindenütt,
20 3| közben az idõ, hogy észre se vették, mikor Hídalmásra
21 3| Aj, haj, nagy urakuk meg se nem látulják szegin embert!~-
22 3| hegyes fejét.~- Egy tapudtat se eriszthetlek sehuva, míg
23 3| torkát a moldvai tatárok. Ki se eresztették volna a markukból,
24 3| mert a mi tájainkon sehol se lát olyan csodálatos bokrokat,
25 3| csodálatos bokrokat, sehol se ringat olyan balzsamszagú
26 3| udvarában sátoros ünnepkor se esznek olyat. Báránypecsenye
27 3| aludt Szitáry Kristóf. Fel se ébredt addig, míg fel nem
28 4| meglepetésében. Még csak a kardját se bírta kirántani, úgy megbénult
29 5| öregembert, hercegem, õ se bánt minket.~Cselebi bég
30 5| ablakmélyedésbe, mintha ott se volna. Szitáry Tamásnak
31 5| Ilyenkor a két testvér, maga se tudta, miért, egyre szorosabban
32 5| becsapta maga után az ajtót. Ki se jött többet, de azért a
33 6| deres földre egy tenyérnyi se.~Tamás oda se figyelt, bizonyára
34 6| tenyérnyi se.~Tamás oda se figyelt, bizonyára nem is
35 6| megértette ebbõl, hogy nincs se országuk, se hazájuk. A
36 6| hogy nincs se országuk, se hazájuk. A födelet is elvette
37 6| megértette, hogy most már õbelõle se lesz házpásztor a Cseperke
38 6| Ládd, bátyám, a jó Isten se akarja, hogy elmaradjunk
39 6| vesszük a lábunkat, s meg se állunk Nagyváradig.~A két
40 6| juhászlegények vagytok, hogy akár meg se álljatok a túri vásárig.~
41 6| Tamás pedig, mikor senki se nézett oda, a zsebébe csúsztatott
42 6| Tamás azt gondolta, senki se látta meg, mikor a hantot
43 6| muzsikásnak Apafi uramhoz!~Eszébe se jutott az öregnek, hogy
44 6| hogy tél elején aranyért se lehet már szúnyogot találni.~ ~
45 7| emberek, s éppen ezért senki se vette õket szemügyre. Olyan
46 7| mi járatban vagytok? Õk se mondták senkinek. Egyszer
47 7| fekete csúcsai: még csak azok se bólingattak istenhozottat.~
48 7| ajtókopogtatóba, de hiába várta: senki se mutatkozott.~- Itt bizonyosan
49 7| amit még csak rossz néven se lehet neki venni. Fölkiáltott
50 7| födele alatt.~No, egyéb se kellett a görögnek! Akkorát
51 7| látultalak titeket, nevetek se nem halluttam. Aj-jaj, Adamku,
52 7| Iluci nem oka semminek se. Látta õ, mikor visszatekintett,
53 7| napsugaras hazájában hírbõl se ismeri a telet. A csukott
54 7| rájuk, Tamás bátyám!~Azzal se szó, se beszéd, odaugrott
55 7| Tamás bátyám!~Azzal se szó, se beszéd, odaugrott az ablak
56 7| apánkat?~Nem láttam sehol se,~én csak arra járok,~ahol
57 7| csattog,~nem láttam sehol se!~Sebes szárnyú fecske,~szálltodba,
58 7| apánkat?~Nem láttam sehol se,~én csak arra járok,~ahol
59 7| nevetgélnek,~nem láttam sehol se!~Hát te, sánta varjú,~merre
60 7| Még ez a testi gúnyánk se miénk, hanem egy hû öreg
61 7| nem bánta a két gyerek azt se. Csakolyan elszontyolodott
62 7| zabkenyér is.~De még azt se ette meg, hanem belecsúsztatta
63 7| perzsaszõnyegrõl, mikor hogy, hogy se: besuhant hozzájuk valami
64 7| volt húzva, hogy az orra se látszott ki belõle.~Halkan
65 7| benneteket.~- De még ha küld, se megyünk az apánk nélkül -
66 7| öregembert, hercegem, õ se bánt minket.”~Amire azt
67 8| Mert õk szinte magukról se tudva kóvályogtak elõre-hátra,
68 8| gombomat, pedig az öregapjának se volt olyan. De legalább
69 8| az igazi haza. Ott nincs se török, se német. Ott csak
70 8| haza. Ott nincs se török, se német. Ott csak egy urat
71 8| talál, aki már egy ujjal se tudja védeni magát? Többet
72 9| víztömeg, amelyikrõl még azt se lehetett tudni, micsoda.
73 9| hozott, isten hozott!~Meg se kérdezték: kik vagytok,
74 10| magasban, hogy a tolluk se lebben.~- Lám, lám - nevetett
75 10| nézték meg, mert hármat se léphettek, s olyan szél
76 10| miféle szerzet? Soha hírét se hallottam.~- Nagy úr pedig
77 10| nagy makkfa sincsen sehol se!~- Pipitér, Ádámka! Gyertek
78 11| nem kérünk tõle hajópénzt se.~Ajánlkozó mindjárt akadt
79 11| szegény gyerekek, a legtöbbnek se apja, se anyja már. Úgy
80 11| gyerekek, a legtöbbnek se apja, se anyja már. Úgy éltek a nádban,
81 11| találtok. De hadakoznotok se kell, csak a szúnyogok ellen.~
82 11| ez a csataterv. Még azt se bánták, mikor Pipitér nekiállította
83 11| Szitáry Tamás. Egy ujjadat se mozdítod az édesapádért.
84 11| mozdítod az édesapádért. Azt se tudod, él-e, hal-e.”~Pipitér
85 11| orrában, hogy egy szavát se lehetett érteni.~- Mi baj,
86 11| így nem kellett félteni se töröktõl, se némettõl. Egyik
87 11| kellett félteni se töröktõl, se némettõl. Egyik oldalon
88 11| elmegyek én innen. S vissza se jövök többet, ha nem az
89 11| hogy a legöregebb sirály se tud különben.~- Mi lelt,
90 12| Másnap reggel még a dobos gém se vert ébresztõt, mikor Tamás
91 12| közte egyik felekezetnek se.~Tamásnak elkezdett gyorsan
92 12| mert semmilyen hívásra se jött elõ. Ellenben a levegõben
93 12| Nem lehet innen mozdulni se sehova. Az éjszaka egytõl
94 12| szájáról, hogy a pillájuk se rebbent.~Az öreg pedig sorra-rendre
95 12| is rabul sínylõdik. Elõ se hozták abból a tömlöcbõl,
96 12| Hajdár basától elhozták. Meg se kérdezték tõle, vétkes-e
97 12| a komló jobbra. Semmivel se törõdik azóta, hogy ennek
98 12| a puskával, hogy az apja se különben.~- Mit, te láttad
99 12| országuk, ahol nem parancsol se török császár, se német
100 12| parancsol se török császár, se német császár. Pedig hadseregük
101 12| Mihály hercegnek egyéb se kellett! Egyszerre azt kérdezte
102 12| elfüstöltünk Kõvárról, hogy nyomunk se maradt - nevetett a kis
103 12| Mit súgtak-búgtak, mit se, mindegy az. Csakhogy a
104 13| kis hideg fürdõtõl. Amúgy se árt egyikteknek se egy kis
105 13| Amúgy se árt egyikteknek se egy kis mosakodás.~A másik
106 13| a katona. - Még a kakas se kukorintott, mit akarsz
107 13| kapitány, amelyik egyet se lép, mégis összetöri minden
108 13| mellé, legények! Jaj, sehova se menjetek! Itt ne hagyjatok!
109 13| várpincében. Ott még a legyek se látnak csípni, mert sötét
110 14| asszonycselédtõl. Az szólni se tudott, csak a fejével biccentett
111 14| nagy, bizony nagy!~- Rá se gondoltunk, hogy így elveszhessen.~-
112 14| bizony az.~- S még azt se tudjuk, ki vette el tõlünk.
113 14| Német-e, török-e?~- Én egyiket se hiszem, nagyságos uram.~-
114 14| lehorgasztotta a fejét.~- Azt én se tudom. Nem ismerem a nevét.
115 14| gyékénybocskoros embernek hajszála se görbüljön. Hátha õ meg tudja
116 15| mondott a fejedelem: hajszála se görbüljön, mert csak ő adhatja
117 15| egy golyó, mintha soha ott se lett volna.~- Ej, de szép
118 15| hüledezett a jó úr. - Magam se csinálhattam volna különben.
119 15| továbbhúzódni, mert ennek már fele se tréfa. Ez már több, mint
120 15| váramra? Dejszen énvelem szóba se állnak! Próbáltam én azt
121 15| amelyiknek a gazdáját sehol se lehetett látni. De a hang
122 15| a fejedelemnek. Vagy meg se kell mondani. Majd megösmer
123 15| csakugyan nem sejtették még most se, kik azok, akik olyan könnyûszerrel
124 15| nagyságodat!~Apafi azonban rá se hallgatott a jóskodásra,
125 15| rongyosok. Mi lesz most õvelük? Se szigetük, se váruk már.
126 15| most õvelük? Se szigetük, se váruk már. Még Pipitér is
127 16| uramat!~A jó Apafi Mihályt se éljenezték még meg ennyit
128 16| mint most. Igaz, hogy ezt se vette magára.~- Neked szól
129 16| elõtt. De nem nézett az se fejedelmet, se herceget,
130 16| nézett az se fejedelmet, se herceget, hanem ahogy Szitáry
131 17| a fehér vadrózsa. Levele se volt, csupa virág a tövétől
132 17| keszkenõjét kereste, de sehol se találta. Jó szerencse, hogy
133 17| hogy az éjszakai záporesõ se különben. Hát még mikor
|