Rész

  1     1|           is, hogy rosszat álmodik, de hát mi veszedelem van abban?
  2     1|             vallja az egész ország. De legalábbis az udvarbeli
  3     1|           az ágyasházából kilépett. De bizony még a fejét se dugta
  4     1|            volt a szíve, hanem vaj, de most meg nem lágyíthatta
  5     1|            mint méhdongás a kerten. De az is elcsendesedett, mintha
  6     1|       visszajött egy pár feketével. De még át se lépte a küszöböt,
  7     1|         gyönyörû sztambuli munka -, de meg nem állhatta, hogy el
  8     1|    megríkattam szegénykét az elébb.~De csakolyan volt ez a jókedv,
  9     1|       jókedvét süttetni, ha akarná. De nem akarja. Dúlt-fúlt, kötekedett,
 10     1|          magát a török császárt is: de ilyen borúsnak rég nem látta
 11     1|             volt, mint az õzikének, de tele vidámsággal és pajkossággal.
 12     1|        magáért már nem bánta volna, de mi lesz akkor a szegény
 13     2|         török árnyékában nyugodott, de bizony gonosz nyugodalom
 14     2|       ereszti ugyan hozzá a szelet, de elfogja tõle a napot is.~
 15     2|       törökbarátság háborús idõben.~De nem volt ám különb a békességes
 16     2|      küldene neki vagy száz vargát. De mindjárt vigyék magukkal
 17     2|            is megérne ezer aranyat, de a fejedelemtõl nem kér érte
 18     2|      vétettek már vele a basa urak.~De történt ennél még cifrább
 19     2|        éppen a kardját kötötte fel, de nem az Attila-félét, hanem
 20     2|            sóhajtott a fejedelem -, de nagyon sajnálom azokat a
 21     2|             képe volna rájuk verve, de a pénzverõ kifelejtette
 22     2|         Mégpedig ma, uram teremtõm, de mindjárt - tette hozzá a
 23     3|         egynéhányszor az ábrázatát, de boldog ember az, aki hazájáért
 24     3|           mikor Hídalmásra beértek. De keresztül is lovagoltak
 25     3|          integetett vissza Szitáry.~De a kis fekete ember már akkor
 26     3|      reggelig elnézte volna Ádámka. De az édesapja a vállára tette
 27     3|       gazdája lehet ennek a kéznek? De abban a percben, ahogy hátranézett,
 28     3|        haragosan forgatta a szemét, de Iluci meglegyintette az
 29     3|    elnézelõdött a gyerekek játékán, de mikor a holdvilág bekukucskált
 30     3|            hogy sose látják többet. De a szegin becsulátus Piszliczár
 31     4|             már lóra való.~- Ejnye, de nehéz a szárnya ennek a
 32     5|              Beszélj vele holnap.~- De nagyon sürgõs ám a dolgom!~-
 33     5|          fejedelemnek nem sürgõs.~- De éppen annak sürgõs, te sárgarigó! -
 34     5|            gazdád éjszakai álmát.~- De akkor meg már végképp be
 35     5|         kardot, az aranyos citerát?~De nem maradt idejük a kérdezõsködésre,
 36     5|             szeretik, ami fényes!~- De ne féljetek, majd elszedik
 37     5|           arca, mint a sárga viasz, de a szeme úgy égett, mint
 38     5|           ajtót. Ki se jött többet, de azért a két gyerek el nem
 39     5|          szegényt elnyomta az álom, de álmában is egyre pisszegett,
 40     5|     megállni a gyerek fogadkozását, de a fejedelem kedvetlenül
 41     6|           akarta mondani szegényke, de nem bírta. Legalább utoljára
 42     6|   istenigazában - gondolta magában.~De a Tamás kemény szívét meg
 43     6|     pecsétes levelet hozá az elébb. De jól tevé, hogy hozá, legalább
 44     6|       mosolygott szomorúan Tamás -, de ki mondja azt meg most már
 45     6|          elõrenézek birkanyíráskor, de azért meglátom, ha a hátam
 46     6|           ugyan meg egészen Tamást, de legalább földerítette egy
 47     6|           igazad van, öreg Pipitér. De most már mondd meg azt is,
 48     6|         mindjárt neki is iramodott, de az öreg cseléd vállon ragadta
 49     6|          egy szál ködmönben maradt, de az olyan volt, hogy tán
 50     6|         mikor a hantot markolászta. De az öreg Pipitér alighanem
 51     7|            a fehér orcájú Ilucitól.~De a kastély olyan csendes
 52     7|          futtatott ajtókopogtatóba, de hiába várta: senki se mutatkozott.~-
 53     7|        bizonyosan nincsenek itthon, de tán még a kulcsot is elvitték -
 54     7|        Piszliczár uram füstös képe. De még a kezét is kinyújtotta,
 55     7|             mellé.~- Teremtõ isten, de förtelmes úriember! - szörnyûködött
 56     7|         utol a fiúk.~- Ejnye, öreg, de rád ijesztett az a jámbor
 57     7|             basa a Pipitér fejéért. De az öreg elnevette magát.~-
 58     7|     hármukat hozd vissza, ha lehet; de kettejüket minden okvetetlen.~
 59     7|            Mindegy az, akárhol van, de itt van valahol az õ közelükben.
 60     7|     hatalmas váradi basától.~Az ám, de hogy fogjanak hozzá?~- Be
 61     7|              ha tudnák hol keresni. De akármerre kóvályogtak a
 62     7|     melegházban. Hiszen szép virág, de mit segít õrajtuk a nagy
 63     7|        fejét, s tátogatta a száját, de torkán akadt a szó. Egyszerre
 64     7|             egy hû öreg cselédünké. De nekem van izmos két karom.
 65     7|            egyszerre akart felelni, de Hajdár leintette õket a
 66     7|             a Hajdár basa portáján. De jól kinyissátok a szemeteket!~
 67     7|     embernek kalács a zabkenyér is.~De még azt se ette meg, hanem
 68     7|             beleharapott a magáéba, de mindjárt eleredt a könnye.~-
 69     7|            most már a sorotok!~Hej, de egymás nyakába borult ám
 70     7|            megkedvelt benneteket.~- De még ha küld, se megyünk
 71     7|           szíve dobogása is elállt, de a csuklyás ember karon fogta
 72     7|       Elmúlt már annak egy hete is. De a rab ember fiainak úgy
 73     8|        tartásáról. Jó, jó, Pipitér, de azt találd ki már, hogy
 74     8|          öregapjának se volt olyan. De legalább nem vette el ingyen. „
 75     8|               olvastam a szemében. „De van ám az öreg Pipitérnek
 76     8|            cimboráknak kurjongatok, de nagy jó uram megértette,
 77     8|            elsegítse õket az Isten.~De rettentõ keserves út volt
 78     8|        láttak, mint embert az úton, de attól nem kellett félniök.
 79     9|           áll azokon, akik bántják, de megoltalmazza, akik szeretik,
 80     9|        negyven esztendõvel ezelõtt. De jó volna, ha megtalálnám!
 81    10|            hosszú. Késõn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint
 82    10|             Isten szigete megindul? De hiszen az a láppart, amit
 83    10|        lyukat, amibe beletûzhessük.~De biz azt nem nézték meg,
 84    11|             gyerek az Ecsedi-lápon. De bizony egyéb sincs inkább,
 85    11|          azt esztek, amit találtok. De hadakoznotok se kell, csak
 86    11|           Pipitér ümmögött valamit, de a rongyosok olyan éktelen
 87    11|            messzire esett a láptól, de a láp addig dagadozott,
 88    12|                 12. Pipitér elvész, de megkerül~Másnap reggel még
 89    12|     össze-összehúzta még a pilláit, de hogy megbuktatta a fejét
 90    12|        haragszom már, öreg Pipitér!~De az öreg Pipitér bizonyosan
 91    12|      ásítozva jöttek elõ a vitézek, de ahogy megértették a dolog
 92    12|     szétfutottak az õrállomásaikra, de egyben vissza is szaladtak
 93    12|            s meghimbálja az embert, de le nem szakad alatta, s
 94    12|            sûrû, összetartó szemre, de a legkönnyebb láb alatt
 95    12|             vágni akármilyen útnak, de hogy hagyja itt magára ezt
 96    12|         volna - gondolta magában -, de kiszabadítanám ezzel az
 97    12|             herceget, jó Pipitér?~- De beszéltem is vele!~- Jaj,
 98    12|            is vele!~- Jaj, Pipitér, de jó volt teneked! Aztán mit
 99    12|           egy kicsit elszomorodott, de Tamás rögtön felütötte a
100    12|        találnak.~- Keresni keresik, de találni nem találják - szólt
101    12|        borjúláb” - mondom én erre. „De - ezt mondja - tán egynegyedével
102    12|      gyerekek.~- Megmondom, úrfiak, de lépjenek közelebb. Nagyon
103    13|       bennünket a sziget, gyerekek, de tovább nem visz. Ha a várkapura
104    13|         cselekedni, mint a többiek, de Pipitér a nyakába vette,
105    13|        belülrõl a nagy nevethetnék, de erõt vett magán, s megszólalt
106    13|            a fejét csóválni: ejnye, de sok gyereke van ennek az
107    13|          kapálódzott is egy kicsit, de a rongyosok kemény keze
108    14|             elõtte köszöntésképpen, de a fejedelem nem akarta meglátni,
109    14|         tudom. Nem ismerem a nevét. De azt tudom, hogy hol lehet
110    15|            ott se lett volna.~- Ej, de szép lövés volt, forgós-teringette! -
111    15|        tanítottam volna a mesterét.~De a többi urak is ugyancsak
112    15|            sehol se lehetett látni. De a hang nagyon ösmerősnek
113    15|            csak a fogát szívogatta, de nem szólt semmit. „Az én
114    15|         tisztelgett vele.~„Úristen, de furcsa népség!” - mosolyodott
115    15|         kivenni a nagy magasságban, de járása-kelése, szép magatartása,
116    16|         megakadt a gombóc a torkán, de aztán megnyugodott egy kicsit,
117    16|            volna már vissza a szót, de a fejedelem barátságos mosollyal
118    16|          nem hagyja többet a várat, de a fejedelem csúfolódva legyintett
119    16|             majmot értette az öreg, de bizony a szép kastély kapujában
120    16|   megkörnyékezte nagy jóindulattal, de az öreg olyan szemeket vetett
121    16| kristálybillikomokkal.~- Megvágyun, de nem nágyun, az a gonosz
122    16|    õkegyelmét - mondta a fejedelem.~De erre már éppen elejtette
123    16|             hamis firegje Murmuc.~- De már akkor meg éppen megnézem,
124    16|       kalickája volt ott csakugyan, de a híres állat nem várta
125    16|           termett a vendégek elõtt. De nem nézett az se fejedelmet,
126    16|       nagyon érdemes dolgot mûvelt. De hiszen tudta õ, hogy kit
127    17|         Isten hozott, isten hozott!~De nini, integet ott más is,
128    17|        kicsit megsárgult az orcája; de azért mégiscsak Szitáry
129    17|           is a keszkenõjét kereste, de sehol se találta. Jó szerencse,
130    17|        beültette Szitáry Kristófot. De még a nyakába is akasztott
131    17|      teszünk.~Szitáry szólni akart, de a fejedelem csendet intett.~-
132    17|       Piszliczár uram akart szólni, de a fejedelem megelõzte:~-