Rész

  1     1|                               1. A fejedelem rosszat álmodott~Megesik
  2     1|           gonosz manó.~Hát mikor a fejedelem álmodik rosszat? No, az
  3     1|      Mihály uramnak is, az erdélyi fejedelem õnagyságának csupa kötözködés
  4     1|         aki az ágy lábánál leste a fejedelem ébredését:~- Hát neked,
  5     1|           Igenis... nem, nagyságos fejedelem!~Apafi félrehúzta az ágy
  6     1|        vele. Igenis nem, nagyságos fejedelem! Hol tanultál te magyarul,
  7     1|       apród állt sorfalat, várva a fejedelem kilépését. Deli szép nemesúrfiak,
  8     1|         gyerek:~- Tamás, vidd be a fejedelem csizmáját!~Szepegve, elcsukló
  9     1|             s azzal karjára véve a fejedelem piros csizmáit, illedelmesen
 10     1|         Ügyet se vetett rá, hogy a fejedelem azzal fogadta:~- Úgy rugdosod
 11     1|            csizmákat az ágy elé. A fejedelem végignézett rajtuk, és elkiáltotta
 12     1|          lépte a küszöböt, mikor a fejedelem már eléje kiáltott:~- Hát
 13     1|            közülük. Lerakta õket a fejedelem elé.~- Válogasson közülök
 14     1|          hadaknak fele mezítláb.~A fejedelem pedig azért is valami selyempapucsba
 15     1|         nagyobb lesz a sötétség.~A fejedelem is éppen csak hogy megmutatta,
 16     1|          keserû borovicska édes.~A fejedelem megszidta, aki nevetett,
 17     1|        mint kutya a macskával.~- A fejedelem haragszik - ezt már a verebek
 18     1|       tudta, hogy mért haragszik a fejedelem.~Az csak az ebédnél derült
 19     1|      pisszegés. Sóhajtozni szegény fejedelem sóhajtozott, mégpedig akkorákat,
 20     1|          ránc csakugyan elsimult a fejedelem homlokán. Nem volt már haragos,
 21     1|            szénát enni álmodban?~A fejedelem már mosolygott is.~- Még
 22     2|          egészen bolondság, amit a fejedelem álmodott.~Olyan világ járt
 23     2|         hogy mikor este lefeküdt a fejedelem, sose tudhatta bizonyosan,
 24     2|          tudhatta bizonyosan, hogy fejedelem lesz-e még reggel, mire
 25     2|               Sose félj te, jámbor fejedelem, majd ellátjuk mi a németnek
 26     2|           a kertészbicskát, jámbor fejedelem, s vedd elõ az ország pénzesládájának
 27     2|           mondta a török:~- Sebaj, fejedelem, majd találunk mink magunknakvalót
 28     2|          Nagyon örülne tehát, ha a fejedelem küldene neki vagy száz vargát.
 29     2|            tudja, hogy a nagyságos fejedelem mennyire él-hal a régiségekért.
 30     2|     ötszázat meg egy hátaslovat.~A fejedelem pedig, noha tudván tudta,
 31     2|           olyan rosszat álmodott a fejedelem.~Még föl se kelt az asztal
 32     2|            maga hangjában. Pedig a fejedelem elsõ hallásra is kiérezte
 33     2|     mindjárt ott leszek.~Ment is a fejedelem, csak éppen a kardját kötötte
 34     2|            magát, s úgy csúszott a fejedelem elé, mint valami nagy teknõsbéka.
 35     2|         fekete kezével elkezdett a fejedelem lába után kapkodni.~- Mit
 36     2|          dughatná turbános fejét a fejedelem talpa alá. Mikor aztán elérte
 37     2|    alázatosan:~- Tündöklõ ábrázatú fejedelem! Hatalmas császárom szeme
 38     2|         fejét.~A tündöklõ ábrázatú fejedelem majd sóbálvánnyá változott,
 39     2|    sólyommadara? - rezzent össze a fejedelem.~Eszébe jutott az álma arról
 40     2|         kimondhatatlan bölcsességû fejedelem. Éppen ezért arra kéret
 41     2|         hogyne - készségeskedett a fejedelem -, mindjárt szétszalajtom
 42     2|            kitotyogott az ajtón, a fejedelem pedig haragosan csengette
 43     2|            elég lesz - sóhajtott a fejedelem -, de nagyon sajnálom azokat
 44     2|         aztán elmosolyogta magát a fejedelem is, s már egész nekividámodva
 45     2|            már ott tollászkodott a fejedelem karján egy betanított vadászsólyom,
 46     2|       szárnyú sólymot - kérdezte a fejedelem -, mert kelmed már csak
 47     2|            mégse láttam, nagyságos fejedelem.~- No, most lesz része benne -
 48     2|           mindjárt - tette hozzá a fejedelem.~- Boldog vagyok, ha nagyságod
 49     2|        barátom - nyújtotta kezét a fejedelem -, mert az is idõbe kerül,
 50     2|          ilyesfélét gondolhatott a fejedelem is, mert utánakiáltott Szitárynak:~-
 51     3|   vendégszerető Piszliczár~Mióta a fejedelem udvarán apródkodott a két
 52     3|        volt ott a drága jó étel, a fejedelem udvarában sátoros ünnepkor
 53     3|            ameddig jólesik. Mire a fejedelem fölébred, akkorra dúdolva
 54     5|            már a járást az erdélyi fejedelem udvarán, mert minden igazgatás
 55     5|             Ereszd be a törököt, a fejedelem kapuját nem szabad bezárni
 56     5|         meg Magyari László uram, a fejedelem udvari papja, a két Szitáry
 57     5|            nagy volt a nyüzsgés, a fejedelem palotája elõtt is sok volt
 58     5|          kuszált hajjal kilépett a fejedelem. A két gyerek térdre esett
 59     5|      Igazságot keresünk, nagyságos fejedelem!~- Igazságot, lelkeim? -
 60     5|           csattant fel haragosan a fejedelem, - s még ti kerestek igazságot?!
 61     5|           elvégezték a dolgukat. A fejedelem fázósan húzta össze magán
 62     5|      fölemelt homlokkal állt oda a fejedelem elé, kézen fogva az öccsét,
 63     5|         csengett, mint az ezüst.~- Fejedelem! Míg címeredet viseltem,
 64     5|          Tamás. S én mondom neked, fejedelem, s nektek, fõméltóságú urak,
 65     5|          gyerek fogadkozását, de a fejedelem kedvetlenül legyintett a
 66     6|          hosszú papirost, amirõl a fejedelem pecsétje lógott.~- Ezt hozá
 67     6|         minden javait lefoglalta a fejedelem õnagysága.” „Hm - mondom
 68     6|           én -, egyéb baja nincs a fejedelem õnagyságának? Tisztelem
 69     6|            elvette a fejük fölül a fejedelem. Most már mehetnek oda,
 70     7|          Amink volt is, elszedte a fejedelem. Még ez a testi gúnyánk
 71     8|      megismertem vala õket. Ezek a fejedelem emberei, mondék. Hát az
 72     8|         mint Kornis Miklós uram, a fejedelem tanácsosa: látom a délceg
 73    12|         dolgon töri most a fejét a fejedelem õnagysága: azt szeretné
 74    12|             mint a fejedelemnek. A fejedelem csapatai közül egyiknek
 75    12|      leszünk mi már akkor, mikor a fejedelem megtudja, hogy a herceg
 76    12|         Míg Pipitér ágyat vetett a fejedelem fiának a legpuhább mohából,
 77    13|      megint dühösen a strázsa.~- A fejedelem postása vagyok. Levelet
 78    14|            büntetésre.~- Hol van a fejedelem õnagysága? - kérdezte valami
 79    14|     Valamin nagyon haragudhatott a fejedelem, ha még az ajtót is elfelejtette
 80    14|       elõtte köszöntésképpen, de a fejedelem nem akarta meglátni, pedig
 81    14|      reménykedett Buzáth uram -, a fejedelem csúfolódik. Duplán adja
 82    14|       Bánom is én! - vont vállat a fejedelem, s Buzáth uram életében
 83    14|        elõször örült annak, hogy a fejedelem nem törõdik vele. - Hanem
 84    14|           hol?~- Sárvár várában.~A fejedelem az ajtónak, Ebeczki uram
 85    14|      Gyerünk Sárvárra!~- Nagyságos fejedelem... hm... hm... izé... alássan
 86    14|             nézett rá meglepõdve a fejedelem. - Miért vág kelmed olyan
 87    14|         ritkaság az ilyen dolog.~A fejedelem kedvetlenül csóválta a fejét.~-
 88    15|        Tudja kelmed, mit mondott a fejedelem: hajszála se görbüljön,
 89    15|           Tartsd meg magadnak!~- A fejedelem megbocsát nektek.~- Azt
 90    15|   Harmadnap reggelre megérkezett a fejedelem nagy, üveges batárban. Az
 91    15|         pihegtek a fáradtságtól.~A fejedelem sápadt volt, homlokán mély
 92    15| mosolyodott el nagy bánatában is a fejedelem, s egyszerre meghökkenve
 93    15|            te fiú - kiáltott fel a fejedelem -, nemde nem te volnál-e
 94    15|       Igenis, én vagyok, nagyságos fejedelem! - tisztelgett a kardjával
 95    15|          gyerekek? - álmélkodott a fejedelem. - Hát mit bánom én, jöjjenek
 96    15|           az udvaron, addig, míg a fejedelem bezárkózott a címerterembe
 97    16|         Murmuc~Hát az lett, hogy a fejedelem hol sírva, hol nevetve hallgatta
 98    16|         hogy milyen jóízût nevet a fejedelem.~Hanem azért meg nem állhatta,
 99    16|         harapom meg kegyelmedet!~A fejedelem azonban megint elkomolyodott,
100    16|      térdre esett, s megcsókolta a fejedelem kezét.~- Bizony mondom neked,
101    16|            már vissza a szót, de a fejedelem barátságos mosollyal adta
102    16|        hagyja többet a várat, de a fejedelem csúfolódva legyintett feléje.~-
103    16|             méltuságus, drágalátus fejedelem, én vágyum a becsulátus
104    16|          napot a maga módján, ha a fejedelem meg nem szólal:~- Nem bánom,
105    16|            a boldogságtól, ahogy a fejedelem kíséretével bevonult a kapun.
106    16|          édesapád után - fordult a fejedelem nyájasan Ilucihoz -, mondjad
107    16|        gonosz Murmuc? - kérdezte a fejedelem.~Erre Ádámka sietett a válasszal:~-
108    16|     megnézni õkegyelmét - mondta a fejedelem.~De erre már éppen elejtette
109    16|             méltuságus, drágalátus fejedelem, ne kívánd aztat. Csipi,
110    16|      veszedelmes jószág - mondta a fejedelem, aki életében mindig nagy
111    16|         ide nem ádulda nekemnek.~A fejedelem fölemelt egy aranyat, s
112    16|         Bizon hod enim, drágalátus fejedelem. Kettuszáz darab volt belule.~-
113    16|               Mit tudjak én aztat, fejedelem? Pinz gurul ide-uda. Ma
114    17|     csókolgatta élettelen kezét. A fejedelem jósággal intett neki.~-
115    17|       fogta a két fiát, leborult a fejedelem elõtt is, megköszönni neki
116    17|         visszaadott szabadságát. A fejedelem sietett felemelni.~- Szitáry
117    17|           mosolygott a nap, mint a fejedelem õnagysága meg a tanácsosai.~
118    17|            mint a másik. Közepén a fejedelem, mellette jobbról Teleki
119    17|         öreg Pipitérrel, fölállt a fejedelem, s abba az üres székbe beültette
120    17|         Szitáry szólni akart, de a fejedelem csendet intett.~- Lépj elõ,
121    17|            uram akart szólni, de a fejedelem megelõzte:~- Tudjuk, mit
122    17|            kis Iluci lányod.~Míg a fejedelem beszélt, Pipitérnek, úgy
123    17|          különben. Hát még mikor a fejedelem feléje fordult.~- Téged
124    17|         érdemlem én azt, nagyságos fejedelem - borult térdre az öreg -,
125    17|    akaratod szerint - mosolygott a fejedelem. - S ha szívesen látod a