Rész
1 1| hajnal óta úgy állod az egy helyet? Miért nem nyitod
2 1| reggeli napfényben. Csak egy nagy, fekete fiú állt köztük
3 1| csizmákkal, és visszajött egy pár feketével. De még át
4 1| fejedelemnek nem szabad egy napot pihennie?~Mit gondolt
5 1| az bizonyos, hogy mikor egy pár perc múlva bement, olyan
6 1| ólmos õszi felhõk közül egy szempillanatra kikukucskál
7 1| kapta magát a kis herceg, s egy gránátalmamaggal úgy odatalált
8 1| egyszerre csak lecsap az égbõl egy sebes szárnyú sólyommadár,
9 2| után csendességben maradjon egy kicsit. Addig, míg összeszedi
10 2| barátjává tenne, ha kisegítene egy kis aprópénzzel - üzente
11 2| fejedelmet.~Hanem küldött neki egy rozsdás, girbegurba kardot
12 2| többet, csak ötszázat meg egy hátaslovat.~A fejedelem
13 2| vigasztalta Teleki -, úgyis egy kis hiba esett azokon a
14 2| tollászkodott a fejedelem karján egy betanított vadászsólyom,
15 2| akkora szárnya van, hogy egy mázsa arannyal se lehet
16 2| mit, Kristóf? Kísérjen el egy darabon a két fiad is, reggelre
17 3| ember volt akkoriban, az egy esztendõben egyszer ha látta
18 3| hosszú, hegyes fejét.~- Egy tapudtat se eriszthetlek
19 3| szegin Piszliczárt.~- No, egy órácska nem a világ, addig
20 3| tarka üveges tornácról, mint egy sündisznó.~Azalatt Szitáry
21 3| abrakolnak, s a gazdákra is ráfér egy kis ozsonna.~- Csak ulan
22 3| hozzáláttak emberül. Tamás éppen egy ökölnyi õszibarackot hámozgatott,
23 3| Volt pedig ez a Murmuc egy bolond nagy majom, aki most
24 5| napáldozat táján megérkezett egy szürke szamáron. A csacsi,
25 5| befordult a kapun, mikor egy hosszú dárda orron ütötte.~
26 5| török! A fejedelemmel volna egy kis beszédem.~- Beszélj
27 5| szólítottak meg a fiúk egy öreg székely hadnagyot -,
28 5| sóhajtott Tamás, lekuporodott egy szögletbe. Az ölébe húzta
29 5| ország urai. Néha kihallott egy hang, s végigbömbölte az
30 5| fõméltóságú urak, hogy egy sincs köztetek, aki olyan
31 6| nevetett le a deres földre egy tenyérnyi se.~Tamás oda
32 6| egyszerre csak eléjük gurul egy cifra suba, amibõl csak
33 6| cifra suba, amibõl csak egy nagy, lobogó bajusz látszik
34 6| bajusz látszik ki, s a fölött egy nagy báránybõr sapka.~-
35 6| hozá, legalább takarék bele egy kis füstölt szalonnát.~Azzal
36 6| Azzal elõhúzott a suba alól egy hosszú papirost, amirõl
37 6| pedig kapék vala a kezembe egy cséphadarót. Hogy üres gabonát
38 6| Istennek, mert másfelé néz egy kicsinyég? Ne félj, szemmel
39 6| de legalább földerítette egy kicsit.~- Lehet, hogy igazad
40 6| Mert a cifra suba alatt még egy kis festett suba volt az
41 6| csavargatta bele. Õ maga egy szál ködmönben maradt, de
42 6| oda, a zsebébe csúsztatott egy marék földet az édesanyjuk
43 7| Török becsület~Nem telt bele egy jó hét, már a váradi határban
44 7| rabszabadítóink.~A vándorlás egy kicsit elcsigázta õket,
45 7| foganatja. Az emeleten kinyílt egy ablak, s megjelent benne
46 7| kapukulcsot forgatta benne, hanem egy hajlós mogyorófavesszõt.
47 7| nélkül, puszta kézzel akartak egy nehéz rabot elvinni a hatalmas
48 7| nem valami beszédes nép. Egy órában egyet ha szól, azt
49 7| Ádámka vígan mutatott oda egy kerek ablakra, amelyiknek
50 7| amelyiknek kristályüvegén egy nagy piros virág integetett
51 7| piros virágot, amelyikbõl egy szál is egész bokréta, s
52 7| basarózsás ablakban megjelent egy hosszú fehér szakállas arc.
53 7| kisvártatva csikorogva nyílt ki egy rézkilincses ajtó, s kivigyorgott
54 7| ajtó, s kivigyorgott rajta egy hasított fülû szerecsen.~-
55 7| gúnyánk se miénk, hanem egy hû öreg cselédünké. De nekem
56 7| Ádámkát.~Az éjszakai vendég egy kicsit följebb tolta az
57 7| legelhagyatottabb részén kinyitott nekik egy kisajtót, s gyöngéden kitaszította
58 7| már ez! Elmúlt már annak egy hete is. De a rab ember
59 8| leszakajtok az alsó dolmányomról egy ezüstgombot, s utánakiáltok
60 8| adok a fáradságodért egy rézgarast, ne mondd, hogy
61 8| odakerülnétek mellé, akár egy láncra vele.~- Az is boldogság
62 8| török, se német. Ott csak egy urat ismerünk fölöttünk:
63 8| olyant is talál, aki már egy ujjal se tudja védeni magát?
64 8| Három templomából csak egy maradt, annak is csak a
65 9| anyja ennek a két folyónak.~Egy külön világrész õsi vadságban,
66 9| ízes halaiból elélhetne egy ország; vannak õzei és szarvasai;
67 9| szegénye.~Azzal letört az öreg egy nádszálat - máshol karónak
68 9| az öreg, s letette magát egy nádzsombékra. - Ejnye, most
69 9| megtalálnám! Adnék érte a tavaszon egy sapka vadlúdtojást.~Kisvártatva
70 9| hogy bujdosó, mint õk, édes egy testvérek a nyomorúságban
71 11| nem járt.~- Olyan ez, mint egy nádtutaj - mondotta Tamás.~-
72 11| Pipitér nekiállította õket egy kiszáradt nyárfának: hogy
73 11| szót érteni.~Az azonban egy kis idõbe került, míg a
74 11| behunyt szemmel heverészett egy öreg égerfa tövében.~- Semmi.
75 11| vagy te, Szitáry Tamás. Egy ujjadat se mozdítod az édesapádért.
76 11| csaptak a sziget orrában, hogy egy szavát se lehetett érteni.~-
77 11| megesznek bennünket a halak.~Egy puskalövésnyire csakugyan
78 11| evezõknek, s megkerülve egy rekettyés földnyelvet, a
79 11| a nagy hadvezérkedésben, egy üres nádszálon nagyokat
80 11| koronás fejét ütögette le egy kõrisfagallyal. Pipitér
81 11| elébb... láttam... láttam egy sólyommadarat. Pipitér,
82 12| Hanem azért mégis nehéz volt egy kicsit a szíve, s meg nem
83 12| állhatta, hogy a küszöbrõl egy háládatos pillantást ne
84 12| s el is szégyellte magát egy kicsit. Eh, mégse megy el
85 12| nyugodalmat hoz a rajta lakóknak.~Egy este mást is hozott: kesernyés,
86 12| lelkeim, semmit.~A két gyerek egy kicsit elszomorodott, de
87 12| bele, hogy úgy szólt, mint egy ágyú.~- S illa berek, nád
88 12| No, akkor elég lesz neked egy ezüsthúszas is” - s mindjárt
89 12| megcsillantott a holdfényben egy olyan holmit, ami még sose
90 13| kerülni, nem kell megijedni egy kis hideg fürdõtõl. Amúgy
91 13| Amúgy se árt egyikteknek se egy kis mosakodás.~A másik percben
92 13| szárazra értek, Pipitér egy szálig elbújtatta a népét
93 13| mindjárt? Hiszen téged várunk egy fél esztendeje. Nyitom már!~
94 13| Micsoda, öten vannak a törökök egy lovadmagukkal? Egy lovadmagukkal
95 13| törökök egy lovadmagukkal? Egy lovadmagukkal vannak öten?
96 13| forgatta, aztán kapálódzott is egy kicsit, de a rongyosok kemény
97 13| erre a furcsa kijelentésre egy kicsit meghökkent:~- Nem-e?
98 14| csak a fejével biccentett egy sarokszoba felé.~- Ott ni!
99 14| várkapuban beszélgetett egy vándorló formájú, harcsabajuszú
100 15| Úgy lesodorta azt onnan egy golyó, mintha soha ott se
101 15| visszahúzódott a tábor még egy jó puskalövésnyire. Ott
102 15| Küldjön hozzájuk még egy békekövetet.~- Hát szaladjon
103 15| ütött a golyó, beletűzött egy nagy fehér keszkenőt, ami
104 15| Hahó! - kiáltott vissza egy vékony gyerekhang, amelyiknek
105 15| tehetetlen bosszúsággal, csak egy csomó gyereket láttak a
106 15| kerültek nekem, pedig csak egy tallért adtam értük, az
107 15| mozgolódás támadt a bástyákon. Egy csomó rongyos gyerek futkosott
108 15| találtak a várban eleget. Egy öreges ember, maga is rongyos,
109 15| rongyos, igazgatta õket egy kegyetlen hosszú náddal,
110 15| Kristóf is! Mindjárt szalajtok egy futárt a kolozsvári várnagyhoz,
111 16| torkán, de aztán megnyugodott egy kicsit, mikor látta, hogy
112 16| jó ember, megiszunk nálad egy pohár citromos vizet. Legalább
113 16| sietett a válasszal:~- Az egy nagy majom, nagyságos uram.
114 16| visszaérkezett, a kezében egy aranyos tálcával, aranyos
115 16| vigyorsággal átnyújtott neki egy piros bõrtárcát.~- Mi lehet
116 16| nekemnek.~A fejedelem fölemelt egy aranyat, s megnézegette
117 16| Az ám, jó ember, csakhogy egy kis hiba van a kréta körül.
118 17| Kolozsvárra érünk. Fektessétek föl egy kocsira, Pipitér majd gondját
119 17| mintha ölelésre hívogatna. Egy kicsit megfehéredett a haja,
120 17| kicsit megfehéredett a haja, egy kicsit megsárgult az orcája;
121 17| Teleki Mihály uram, balról egy üres szék. S amikor Szitáry
122 17| még a nyakába is akasztott egy nagy aranyláncot.~- Kegyelmed
123 17| egy-két esztendõt, míg nõl egy kicsit a kis Iluci lányod.~
124 17| látod a vendéget, mához egy hétre az egész udvarommal
|